A Komlói Kézilabda Csapat Története az 1970-es Években: Ambíció, Rivalizálás és Különleges Szurkolói Kultúra
A komlói sportklub alapításának története 1922-ig nyúlik vissza, amikor még csak egy három és fél ezres nagyközség volt a település. A második világháború után, a szénbányászat fellendülésével nemcsak a lakossága nőtt meg, de a sport is egyre nagyobb szerepet kapott az 1951-ben városi rangra emelt település életében. Egyre-másra alakultak a Komlói Bányász Sport Klub szakosztályai, köztük a kézilabda is, amely az új sportágat kereső kosárlabdázók egy részéből jött létre. A jelen helyi sikersportágának története 1950-től íródik, és három szakaszra különíthető el a városban.
A Kézilabda Felemelkedése és az NB I/B Szezonjai (1969-1990)
A kézilabda történetének első szakasza a nagypályás kézilabdáé volt az ötvenes években, amelyet salakos pályán űztek, terem híján a játékosok a környező dombokon edzettek. Bár ez az időszak már a múlt ködébe vész, két olyan dolog is történt, ami lendületet adott a kézilabdázásnak Komlón. A megyebajnokság után 1956-ban jutottak fel az NB II-be, s egy év után már NB I-esek. Ez a kaland csak egy évig tartott. Ez a korszak 1960-ban, a nagypálya megszűnésével lezárult. Ekkor kezdődött a vetődés- és vakszmentes „bitumenes korszak”, amelyben már több ezer ember előtt rendezték az összecsapásokat, szabadtéri aszfaltos pályán, esőben, hóban, szélben, a mai labdarúgó-stadion mellett.
Az 1970-es évek a komlói kézilabda csapat életében az NB I/B-ben való szereplés időszakát jelentette, ahova 1969-ben jutottak fel és ahol egészen 1990-ig szerepeltek. A hetvenes évektől kezdve egyre fontosabbnak tartották a kézilabdázást a településen, így egyre ambiciózusabb lett a klub is. Felkészülésüket gyakran akadályozták sérülések, ahogy azt Hang János, az Ércbányász edzője is elmondta 1972-ben: „Felkészülésünket akadályozták a sérülések - mondotta Hang János, az Ércbányász edzője - a csapat kialakítása nem volt folyamatos. Nem titkoljuk, célunk az NB I-be jutás.” Hozzátette, hogy riválisaik is erősödtek, de nem hátrálnak meg. Ebben az időszakban az átigazolások során a Bányásztól Kis és Csalom, valamint a Szondytól Zachommer, Dunaújvárosból Juhász, és a Vasas csapatában régebben játszó Csatár is a Komló játékosa lett. 1972-ben a bajnoki mérkőzések előtt Kincses I. a 175., míg Vessző az 50. bajnoki mérkőzése előtt állt csapatában, ami a folytonosságot és a rutint jelezte a keretben.
A 60-70-es évek meghatározó játékosai közül feltétlen említést érdemel Papp Imre, Schwarcz Elek, Appelshoffer Géza, Weininger Attila, Jeszencsák József, Szalai József, Zacomer Nándor és Kittl János. Később Putics Jenő, Takács Ferenc, Steer Károly, Herbert Nándor és Czimmer Tamás voltak a meghatározó szereplők. A kispadról Dénes István és Sudár Ferenc segítette a csapatot.
Nemzetközi Kapcsolatok és A Balkáni Hangulat
A komlói kézilabda csapat már a 70-es években is nemzetközi szinten is megmutathatta magát. 1969-ben még Japán válogatottja is eljött egy edzőmeccsre, később pedig Jugoszláviába is eljutott a csapat, ami nagy szó volt akkoriban. Ezek az események is hozzájárultak ahhoz, hogy a településen egyre nagyobb figyelmet kapott a kézilabda.
Az 1970-es években a szabadtéri aszfaltos pályán, több ezer ember előtt zajló mérkőzések rendkívüli hangulatot teremtettek. Ezeken a meccseken, például az Elektromossal vívott, TV által közvetített összecsapáson is, már a kezdés előtt jó 2 órával csordulásig megtelt a pálya melletti terület felhevült szurkolókkal. A bemelegítésre kikocogó játékosokat ütemesen ugráló és skandáló tömeg fogadta. A komlói szurkolók elképesztő, szinte „balkáni hangulatot” teremtettek, és az állandóságot képviselték a klub életében, mindig is kemények, büszkék és hűségesek voltak.
A Pécsi Rivalizálás és a Szurkolói Kreativitás
A legkeményebbek pedig mindig is a Pécs elleni helyi rangadók voltak, amelyek végén annak idején nemegyszer tettlegességbe torkollott a szurkolók rivalizálása, és az is előfordult, hogy a játékvezetők éjfélig ki sem mertek mozdulni az öltözőből. A vendég pécsiek névsorán is végigment a publikum, ők mezszám szerint kapták az építő jellegű kritikát a nyakukba. Különösen Szente „buzi” Gábor és Kakas „kakas” János volt célkeresztben. A szurkolói kreativitás példája, hogy Kakas János pécsi játékos bemutatásánál egyik meccsen még egy élő baromfit is bedobtak a pályára. Szegény állat azt se tudta, merre szaladjon. Még manapság, az egyre visszafogottabb szurkolás korszakában is őriz valamit Komló, amit egyre kevesebb helyen lehet megtalálni: itt a szurkolótábor még tényleg olyan, mintha eggyel több játékos lenne a pályán.
A Komlói Kézilabda Férfi Csapatának NB I/B-s Időszaka a 70-es Években
Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a komlói férfi kézilabdacsapat NB I/B-s szerepléséhez kapcsolódó kulcsfontosságú eseményeket és neveket az 1970-es évekből:
| Időszak/Év | Esemény/Kategória | Kulcsszereplők |
|---|---|---|
| 1969-1990 | Szereplés az NB I/B-ben | Papp Imre, Schwarcz Elek, Appelshoffer Géza, Weininger Attila, Jeszencsák József, Szalai József, Zacomer Nándor, Kittl János |
| 1970-es évek | Meghatározó játékosok | Putics Jenő, Takács Ferenc, Steer Károly, Herbert Nándor, Czimmer Tamás |
| 1970-es évek | Edzők a kispadról | Dénes István, Sudár Ferenc |
| 1972 | Edzői célkitűzés (Hang János) | NB I-be jutás, a csapat kialakítása folyamatosan nehézkes a sérülések miatt |
| 1972 | Játékosátigazolások | Kis, Csalom (Bányásztól), Zachommer (Szondytól), Juhász (Dunaújvárosból), Csatár (régebben Vasas) |
| 1972 | Játékos mérföldkövek | Kincses I. (175. bajnoki mérkőzés), Vessző (50. bajnoki mérkőzés) |
| 1970-es évek | Nemzetközi meccsek | Edzőmeccs a Japán válogatottal (1969), utazás Jugoszláviába |
| 1970-es évek | Szurkolói kultúra | Telt házas szabadtéri meccsek (pl. Elektromos ellen, TV közvetítés), intenzív Pécs-rivalizálás, élő kakas a pályán Kakas Jánosnak |
tags: #komloi #kezilabda #csapat #kepekben #1970 #evek
