Egyéniség a tömeg árnyékában: Elmondatlan történetek és kihívások
Már egy ideje figyelem magam és borzasztó dolgokat veszek észre. Teljesen elkeseredtem! Példának okáért nincs okos telefonom! Ráadásul nem is érzek olthatatlan vágyat, hogy vegyek magamnak egyet. Engem nem hoz lázba, hogy V. Tímea, T. Gabi, R. Réka stb. stb. milyen dekoltázst villantott. Félve súgom meg nektek, hogy nem nézem a magyar foci meccseket sem. Alig merem leírni, hogy vasárnap délelőttönként nem a „bolhapiacon” töltöm el az időm, a sok ócskaság közt válogatva, hanem istentiszteletre megyek. Képzeljétek, szeretek olvasni! Amikor mindenki panaszkodik, mindenki sír valamiért.
A konformitás nyomása és az eredetiség keresése
A modern világban az egyénre nehezedő nyomás, hogy beilleszkedjen, vagy épp kitűnjön, sokszor abszurd helyzetekhez vezet. A vágy, hogy valami nagyszerűt közöljön a világgal, mint annak idején Neil Armstrong tette, sokakban él. Azonban az eredetiség megőrzése, miközben az elvárások a már meglévő „másolására” sarkallnak, komoly kihívást jelent.
A gondolataim fénysebességgel mozogtak az agyamban, mégsem sikerült egy tömör, sokatmondó mondatot összeállítani. Talán az izgatottság miatt blackout-ot kaptam. Mondhatnám azt esetleg, hogy ”Kis megerőltetés nekem, de nagy megerőltetés egy ilyen kis nemzetnek”. A Holdra léptem, valami előre kitervezett mondatot motyogtam, aminek a tartalma misztikusnak és homályosnak tűnt. Örömmel konstatáltam, hogy sikerült terv szerint a Holdra szállnom.
A Holdra szállás izgalma és a személyes siker ellenére, az egyéni élményt gyakran trivializálják, vagy éppen a mindennapi, profán események keretezik. Valami nagy baj van velem! - mondja az egyik szereplő, aki nem osztozik a többség érdeklődési körében. Ugyanilyen váratlan és zavaró lehet egy külső, földhözragadt hívás is, amely épp a legfontosabb pillanatban szakítja félbe a nagyszabású eseményt: - Üdvözlöm! Végre elértem, már napok óta keresem Önt! - hangzik el egy Holdra szálló űrhajós fülhallgatójában. Az illető megint hívott, valamit az garázsajtóval kapcsolatban magyarázott. Nem értettem mit akar. A garázsom már van, minek kellene még egy?
Világegyetem - Űrutazás ( Dokumentumfilm )
A hétköznapok különc figurái és rejtett oldalai
A tömegkultúra árnyékában, a „stadion” által képviselt populáris jelenségeken túl, számos egyedi, néha bizarr, néha megható történet bontakozik ki. Ezek az elbeszélések rávilágítanak az emberi létezés sokszínűségére és a mindennapi élet váratlan fordulataira.
A bölcsődei blokád és a Holdról érkezett paraszt
Vannak pillanatok, amikor az ember méltatlannak érzi magát a körülötte zajló eseményekhez. Tisztelt Bíróság! Az azért mégiscsak az égbe kiált, hogy a dadus néni másfél órán keresztül ültetett a bilin! Többször kísérletet tettem, hogy a köröttem felállított blokádot áttörjem, de a dadus néni mindannyiszor csírájában elfojtotta a szabadságom kivívása iránt indított próbálkozásomat. Követelem az eset azonnali helyszíni kivizsgálását és a felelősök példás megbüntetését. Végezetül, de nem utolsó sorban, fel kívánom hívni a tisztelt illetékesek figyelmét a bölcsődénkben eluralkodott visszás jelenségekre. Utóirat: Ne kelljen az ENSZ-hez fordulnom!
A valóság és a szürreális elmosódhat, ahogy az űrhajós élményei is mutatják. Nagy sürges-forgás lett körülöttem és suttogásokat hallottam. Azt hittem hallucinálok, pedig valóban rólam vagy hozzám beszéltek az emberek. Nem értettem mit mondanak, pedig maga a nyelv nem volt idegen a fülemnek. Hirtelen egy fekete, földig érő, fekete csuhában beöltözött paraszt ember jelent meg, kaszával a kezében. Nem tudtam összefüggésbe hozni a történtekkel. Talán kaszált a Holdon? Nem emlékeztem rá.
Furcsa jelenségek egy kórházban és a gyógyszertári anekdoták
A hivatalos helyszíneken is előfordulnak megmagyarázhatatlan események, amelyek próbára teszik a logika határait. - Kedvesnővér, mit keres egy fekete bivaly a szülészet udvarán? Ezt a főorvos úr kérdezte a kórház egyetlen orvosa, aki belgyógyász volt, műtött, fogathúzott és levezette a komplikált szüléseket, ami ritkán adódott. - Azon csodálkoznék, ha egy fehér bivalyat látna a doktor úr. - A kedvesnővér egy szigorú tekintetű megnyerő arcú középkorbeli nő volt, mindég patyolattiszta vasalt apácaruhát viselt. Katonás tartással járt, kelt a kórtermekben és pattogó parancsszavakat osztogatott. A kórház személyzete tartott tőle a betegek szerették az orvos tisztelte. A bivaly adta le a tejet doktor úr. Fejésnél furcsábbnál furcsább igényei vannak.
A közösségi terek, mint a patikák, gyakran válnak a különleges történetek és emberi sorsok színterévé. Tömve a patika. Állítólag az országban már tetőzött az influenza, megfázásos tünetekkel tíz százalékkal kevesebben fordultak orvos, e tény azonban vajmi kevésbé látszik a gyógyszertár forgalmán. Józsi bácsi, alias Joe, a kelleténél hangosabban heherészve viccet mesél. - Két fátyol találkozik. Az egyik megkérdezi: te fátyol? Meg se várva a poén hatását, Overdorse módra felnyerít. A környéken ácsorgó nénikék szemrehányóan pisszegnek az öregre, ám őt a legkevésbé zavarja, mert a lényeget még kétszer elismétli. - Joe azért kér mindig Kalmopyrint, mert annak idején beleszeretett egy sánta nőbe. Ez a csattanó ül. A közönség eget rengető röhögéssel honorálja a jól sikerült történet-véget. Egyedül az öreg húzza kissé össze magát.
A gyógyszertár falai között elhangzó párbeszédek a mindennapi élet abszurditását és a különc karakterek báját is megmutatják:
| Szereplő | Megjegyzés/Kérés | Reakció/Magyarázat |
|---|---|---|
| Józsi bácsi (Joe) | "A héten már a hetedik levéllel viszi." | "Mindenre, szívem csücske, mert mindenre jó." |
| Gyógyszerésznő | "Egyáltalán van olyan, ami nem fáj neked?" | "Ha egy vén trottyosnak nem fáj valamije, akkor már komoly baj van. Olyankor azt hiszem, hogy meghaltam." |
| Józsi bácsi (Joe) | Kalmopyrin kérés | "Jó, akkor majd adok a kaktuszaimnak is." |
| Kórház orvosa | "De hát miért ez a furcsa bánásmód?" (a bivaly kapcsán) | "Légyottra!" (Kedvesnővér) |
| Kórház orvosa | Kérdés a kimonós hölgyről | "Mintha láttam volna azt a hölgyet, aki alig egy órája szült egy szenes szekéren útban a város fele." |
A Balaton, ahogy kevesen látják
A népszerű üdülőhelyek, mint a Balaton, is rejtett történeteket, váratlan találkozásokat tartogatnak a megszokott képek árnyékában. Szeptember 1-jén egy balatoni faluba utaztam. Intelligens ember nem unatkozik - hízelegtem magamnak. A kellemes időben kedvemre választhattam ki a megfelelő padot, szembe és közel a vízhez, ahol senki sem zavar az olvasásban. Csend, nyugalom és egyedül vagyok! Pár perc után a szemem sarkában valami mozgást érzékeltem: elképedve láttam, hogy sok-sok gyerek fut a Balatonba, kézzel-lábbal taposva-csapkodva maguk körül a vizet. Hangtalanul. Ezt a szürreális képet!
A gyerekzsivaj, a víz csobbanása nem jutott el hozzám a távolság és a másik irányba fújó szél miatt. A fürdőzésre nemcsak a lelkesebbje vállalkozott, az egyházi tábor minden lakójának kötelező volt így kezdeni a napot, no meg az évet. A testedzés a parton végighúzódó homoksávon futással folytatódott. A túlsúlyos, kövérkés fiú láthatóan és hallhatóan szenvedve, de kitartással futotta végig a távot. Egy magas, sportos, jó felépítésű srác viszont dünnyögve hagyta abba a futást és váltott át gyaloglásra. A gyereksereg elvonult, ellenkező irányból takarítóeszközzel felszerelt közmunkások bukkantak föl, és kezdték meg a part takarítását.
Ó, itt nem is kell takarítani! De, legyen szíves felállni, elgereblyézem a homokot. Nem szeretnék leszúrást kapni. Holnap persze, úgy is elmegyek táppénzre. Ennyiért dolgozni? Csinálom amit eddig: takarítok! Képzelje, most is takarítottam egy villát, hát mi mindent hagytak rám: a nőci egy egész sminkkészletet! Tizenöt körömlakkot! Föl is teszi az internetre a lyányom. Ja, annyit keresett a nyáron, megazpjaisadottnekipénztmer’ugyeelváltunk. Ja, Olaszba’, Párizsba’. Persze. Nem, nem tudok róla. Jártam ott, nagy kár lenne érte. Hatalmas! Képzelje, a lábai egymástól száz méterre vannak. Az egyik lába itt a padnál, a másik ott, ahol a nádas kezdődik, a harmadik a lángossütőnél, a negyedik meg annál a szép nyaralónál. De lebontják. Én még megnézem!
Féloldalnyit sikerült olvasni könyvemből, amikor begördült a partra egy lakókocsi. Szülők és két 3-4 éves kislányuk szállt ki a kocsiból. A lányok örömükben visítozva megrohanták a játszótér házacskáit és csúszdáit. Pacsora! - kiáltotta a nagyobbik kislány reggel fél tízkor húgának, miután a házikóban „megfőzte” a vacsorát, ami „bujek” volt... Ilyen péksütit csak az Adrián adnak. Egyáltalán nem azt nyújtotta a Balaton szeptember első napján, amire számítottam. Még hogy nyugalom, meg egyedüllét! De sokkal többet kaptam: üdítő, elgondolkodtató, szórakoztató, aranyos találkozásokat.
Egy fogoly zavaros vallomása
Az emberi lélek mélységei és a traumatikus események is megmutatkoznak a tömegtől elszigetelt, sötét történetekben. A fogoly vallomása egy torzított, szaggatott valóságot tár fel, ahol a tények és az emlékek homályosan keverednek.
Fogoly: Hát, kérem szépen, éltünk Borisomma, hugomma, Annáva... nagyszülőkke. Az úgy vót, tetszik érteni, hogy apám megbolondút. Fogoly: Nem, a kés hatolt a szívéig. késsel. Riporter: Említette, hogy édesapja jól bánt a késsel. Fogoly: Nem, kérem szépen, emondom úgy, ahogy vót. Fogoly: Rettenetes csúnya vót, kérem szépen. Köllött elmenni érte. Riporter: Térjünk egy kicsit más témára. Fogoly: Nem úgy vót az kérem szépen! Fogoly: Félreértett, önök berúgtak majd feljött a pincéből. Riporter: A szemtanúk leírása szerint önt ismét megkergette az apja. Fogoly: Hogyne kérem, hát én emondom úgy, ahogy vót. Kesergőket énekőt. Riporter: Ön megölte az édesapját. Riporter: Mit vár a bíróságtól?
A renddel való szembeszállás és a kultúrák találkozása
Néha az egyén megpróbálja felborítani a természet vagy a társadalom rendjét, máskor pedig egy új kultúra megismerése segíti a saját világkép tágítását.
A kisegér merész terve
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Állandó rettegésben élt. A macs-kák, rókák, farkasok már elfogták, megették családja majd’ minden tagját. Hiába vigyáztak, azok a legváratlanabb időben és helyen támadtak. Egy nap a kisegér gondolt egy merészet: nem lesz ő állatok tápláléka, nem fog ő vacogó fogakkal élni. Az elhatározást tett követte. Felállt egy tuskóra. Mellén összefonta karját, fejét felvetette. Nem sok idő múltán felbukkant a medve. - Kard ki, kard, rohamra! A bundás állat fülét hegyezte. - Ne haragudj egérke! Lehet, öreg vagyok már. A hallásom sem a régi. - Megverlek! - Hahaha! - nevetett fel a maci - Még hogy megversz? Ez a hét legjobb vicce. Ígéretét betarthatta, mert délutánra hahotázástól zengett az erdő. Az oroszlán lett az áldozat. - Oroszlán! Ütött az utolsó órád!... A sörényes ijedtében helyből szökkent három métert a magasba. „No, ennek fele sem tréfa”. - Megverlek! - Te?... Engem? - álmélkodott az oroszlán - Micsoda vicc! Ennél jobbat nem hallottam a héten. Na, ezt elmondom barátaimnak. Nem telik bele egy óra, az erdő újra hahotázástól hangos.
A sikertelenségtől dühbe gurult a kisegér. Mint tudjuk, a harag, a bosszú, a düh rossz tanácsadó. Elboruló aggyal egérkénk azt találta ki, hogy felkeresi a macskát. - Megverlek macska! - Ne ordíts, mert megsüketülök! - Köhög a bolha. - Igazad van, bolha. - Rendben. A kisegér nem ijedt meg. - Megnyúzlak! Keresztben nyellek le! A mondat befejezetlen maradt, mivelhogy a kandúr nem a szavak, hanem a tettek macskája. - Ez a világ rendje. - közölte a bolhával, miközben jobb mancsával igyekezett kivakarni a fültőből - Jól néznénk ki, ha az egér támadna a macskára, a macska menne neki az oroszlánnak, az az elefántnak, elefánt a tehervonatnak.
Kultúrák találkozása a hittanórán
Az eltérő hagyományok és zenei világok megismerése gazdagítja az egyén és a közösség életét. Az első osztályosok hittan órája előtt épp úgy zsibongtak a gyerekek, mint bármikor. Ma a kánai menyegzőről tanulunk - és már rakosgatta is a maga fabrikálta, keménypapírból készült kellékeket maga köré. Amennyire csak tudta, igyekezett közelre hozni egy kétezer évvel ezelőtti „lakodalmi” miliőt. A gyerekek kapták a feladatokat. A rajzlapon ügyesen színezték ki szép kékre az egyik kőkorsót, a másikat barnára, jelezve ezzel tartalmukat. A tanítónő korabeli méretű, keménypapírból készült vizes edénnyel demonstrálta a bibliai történetet. Azon a menyegzőn hat kőkorsó állt a házban, mégpedig a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára. Képzeljétek, hogy egy egész álló hétig tartott a lakodalom, ha a menyasszony leány volt. De, ha özvegyasszony ment férjhez újra, akkor „csak” három napig ünnepeltek. A vendégek pedig naponta jöttek-mentek, cserélődött a násznép. Egy valakinek mindvégig ki kellett tartania. Ő volt a násznagy. No, főhetett a feje a násznagynak, amikor elfogyott a bor, mert ez is előfordulhatott egy hét alatt.
Amíg rajzoltok, hallgassátok, hogy milyen zene szólt akkoriban egy lakodalomban. A jellegzetes zsidó zene halkan szólt a CD-ről. Ritmusa, hangzásvilága szokatlan a hat éves gyerekek számára. Az egyik padból göcögés, felbugyogó gurgulázás hallatszott a rajzolásból fel sem néző gyerek szájából. Egy roma kisfiú kezdett el kuncogni a „lakodalmas” zenén, majd körbenézett az osztálytársakon, akik át is vették tőle a kuncogást, ami aztán nevetésbe ment át. Az egyik gyerek azon szórakozott, mert neki is furcsa volt ez a zene, a másik azért, hogy utánozza a többieket. Semmi szokatlan nem volt a roma kisfiú őszinte viselkedésében. Ő és környezete nem ehhez a zenéhez van szokva. Számukra egyértelműen a mai magyar lakodalmas zene jelenti az egyetlen ilyen műfajt. Remélhetőleg egysíkú zenei világképét sikerült színesíteni. Ezen a hittanórán nemcsak a roma kisfiú, hanem talán minden gyerek elindult egy másik kultúra felé.
tags: #kopis #eta #a #stadion #arnyekaban
