Kovács I Imre: Az MTK legendás karmestere és az olimpiai bajnok

Kovács Imre Budapesten született 1921. november 26-án, és 1996. március 9-én hunyt el, hetvenöt éves korában. A sportsajtóban játékosként Kovács I néven szerepelt, ezzel is megkülönböztetve magát névrokonaitól és testvérétől. Az MTK 77. válogatott futballistája, egyben a nemzeti csapat 412. játékosa volt.

Játékos pályafutása

Kovács Imre 1933-ban az Oetl csapatában kezdte a labdarúgást. 1933 és 1945 között az OETL, a BSZKRT, a Tatabányai Bányász, és a Diósgyőri VTK (akkori nevén DiMÁVAG) futballistája volt. A frontszolgálat után, 1945-ben került csapatunkhoz, az MTK-hoz, ahol egészen 1959-ig játszott az MTK, Textiles, Bástya, Vörös Lobogó, majd újra MTK néven szereplő együttesben. Ez idő alatt 363 mérkőzésen lépett pályára, és 37 gólt lőtt.

Klubszínekben elért sikerek

Az MTK-val eltöltött időszak alatt három bajnoki címet (1951, 1953, 1957-1958) szerzett. Emellett hat ezüstérmet (1948-1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasz) és egy bronzérmet (1949-1950) is begyűjtött csapatával. A Budapesti Bástya (MTK) 1952-es, Bukovi Márton által dirigált kupagyőztes játékoskeretében az álló sorban jobbról a második Lantos Mihály és Zakariás József között volt látható. Az 1958-as bajnokcsapatban is ott volt, az álló sorban jobbról a második Bukovi Márton és Sipos Ferenc között.

A válogatott és az olimpia

1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1952-ben a Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. Egyértelmű, hogy a válogatottsággal azért nem volt szerencséje, mert posztján, jobbfedezetként Bozsik József korának legjobbja volt. De "Cucuval" nem lehetett együtt a pályán, mert akkor felborult a védekezés és a támadás egyensúlya. Döntő szempont volt, hogy Bozsik mellé olyan fedezetet kellett találni, aki leveszi a Honvéd-játékos válláról a védekezés terhét. Kovács Imre nyugodtan viselhetné a neve előtt "a legbalszerencsésebb magyar jobbfedezet" jelzőt. Európa nagyon sok országában akár ötvenszeres válogatott is lehetett volna, nálunk meg sem közelítette ezt a számot.

Játékstílus és képességek

Kovács Imre kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányító, nemzetközi színvonalat elérő játékos volt. A kék-fehér csapat egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy hátvédként, fedezetként és támadóként is hasznos teljesítményt nyújtott.

A "négy Kovács"

Ebben az időszakban a kék-fehéreknél, négy Kovács szerepelt a csapatban. Kovács I. Imre és Kovács II. József testvérek voltak, Kovács III. Ferenc és Kovács IV. István névrokonok. Sokszor a korabeli sajtó is összekeverte őket.

Edzői karrier

Visszavonulása után két évtizeden át eredményes edzői tevékenységet folytatott. 1956-ban kezdett edzőként dolgozni az MTK-nál, ahol a kék-fehér utánpótlásnál kezdte. A tartalékcsapat edzőjelént 1960-ban dolgozott, majd 1962-től 1964-ig az MTK első csapatának vezetőedzője volt. Ebben az időszakban Közép-európai Kupát nyertek (1963), és Kupagyőztesek Európa Kupája döntőig vezette az együttest - igaz, a KEK döntőre már Volentik Béla lett az edző. 1962-ben a B-válogatott szakmai vezetője is volt.

1964-ben kapta meg labdarúgó szakedző diplomáját a TF-en. 1965-ben a Központi Sportiskola alapító edzője volt dr. Lakat Károllyal és Grosics Gyulával. Ezután Egyiptomban, a Canal Suez csapatánál dolgozott 1966 és 1967 között. 1968-as hazatérése után 16 éven át élvonalbeli labdarúgócsapatoknál dolgozott folyamatosan. Szinte felsorolhatatlan, hogy hány gárdának volt a trénere:

Sikerei az edzői pályán

1973-ban mesteredzői címet kapott. Az Újpesti Dózsa az ő irányításával nyert bajnokságot 1972-ben és 1973-ban is. Az Újpesti Dózsa 1969 és 1975 között zsinórban hét bajnoki címe közül kettő az ő nevéhez fűződik. A Pécsi MSC-vel 1977-ben megnyerte az NB II-t, 1978-ban MNK-döntős volt, csak hosszabbításban vesztettek a Ferencvárossal szemben. Utoljára a Nyíregyháza edzője volt az 1983/84-es szezonban. Nyugdíjba vonulásakor mindent egybevetve azt tartotta a legnagyobb szakmai sikerének, hogy a Pécset egyből visszahozta az NB I-be és ott a 6. helyig vezette a csapatot.

Edzői filozófia és jellemzők

Összesen 497 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, ezzel a 3. helyen áll az öröklistán. Az 1982/83-as bajnokság utolsó fordulójában néhány véleményes eredmény született. A Pécsi MSC-Debreceni MVSC (2:3) találkozó második félidejére a látottak miatt a pécsiek edzőjeként már nem volt hajlandó kiülni a kispadra. Érdekesség, a sok csapata ellenére sehonnan sem menesztették. Vagy eleve rövidtávra kötelezte el magát, vagy magától állt fel. Kovács Imre így nyilatkozott edzői hitvallásáról: „Nagy célokat tűztem magam elé, s ezektől nem távolodom el sohasem. Én kimondom, igenis rivalizálni akarok edző kollegáimmal, eredményeket akarok elérni, keresni akarok, de nem előre megállapított fix havi fizetésekből, hanem a prémiumokból. Elhatároztam azt is, hogy oda megyek, ahol produkálni tudok. Nem kívánok kész csapatot, inkább én akarok csapatot csinálni.”

Az edzői szerződéseimet (MTK, Újpest, Videoton, PMSC, Győr) talán az utolsó Nyíregyháza kivételével aláírnám, játékoskoromból sem nagyon emlékszem olyan szakmai jellegű dologra, ami ma már baklövésnek minősült.

Emlékezete

Kovács Imre 1996. március 9-én, hetvenöt éves korában hunyt el. A Zugligeti Szent Család Templom altemplomának urnatemetőjében nyugszik.

tags: #kovacs #imre #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Eredmények és csapatépítés az Üzleti Ligában
• Információk a kiskőrösi focibajnokságról
• Incidensek a labdaszedőkkel a magyar fociban
• Miért nem lett Suárezből Juventus-játékos?
• Tudj meg többet a Gru 2-ről és a minyonokról