A Közvetlen Indítások és Cselezések Stratégiai Szerepe a Férfi Kézilabda Támadójátékában
A kézilabdában, akárcsak a védekezésben, a támadójáték eredményessége is nagymértékben függ az egyéni képességektől és a taktikai fegyelemtől. A játék fejlődése során a pályaméretek csökkentése és a védekezési rendszerek fejlődése tette szükségszerűvé olyan egyéni technikák kifejlesztését, melyek közvetlenül vagy közvetve lehetőséget adnak a játékosnak valamiféle előnyszerzésre a támadásban. Az ellenféltől való elszakadás labdával vagy a nélkül, a játékosok célja volt és marad. A cselezések az ellenfél megtévesztése egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze. Megfelelő helyen és időben történő alkalmazása látványossá teheti a megoldásokat, eredményesebbé a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát.
A Közvetlen Indítások Jelentősége a Támadások Kezdeményezésében
A támadás hatékonysága nagyban függ attól, hogy a játékosok milyen gyorsan és dinamikusan képesek helyzetet teremteni, elszakadva a védőktől. A közvetlen indítások, különösen egy sikeres védőtevékenység után, azonnali gólhelyzethez vezethetnek, megzavarva ezzel az ellenfél rendezett védekezését.
A Külső Védő Szerepe a Gyors Indításokban
A külső védő pozíciója kulcsfontosságú a gyors indulások szempontjából, hiszen ez a pozíció a fő színtere és kiindulópontja az ellentámadásoknak. Külső védő pozícióban elsősorban alacsony-középmagas, kielégítő lábmunkával rendelkező, gyorsan induló játékos szerepeltethető hatásosan. Ezen tulajdonságok nemcsak a védőfeladatok ellátásához szükségesek, de jó alapot biztosítanak a gyors induláshoz is. Fő védőfeladatának ellátása és csapattársai segítése mellett a külső védővel szemben elvárás a dinamikus indulás, esetenként előindulás, ezzel a védekezést követő azonnali, gyors ellentámadás kezdeményezése. Amennyiben az ellenfél a másik szélről hajt végre kapura lövést, a külső védő - kihasználva előnyös előre helyezkedését - bátran induljon el, ellenkező esetben pedig legyen kész az esetleges kipattanó labdák megszerzésére.
Cselezési Technikák a Támadásban
A cselezés a játékos egyéni képességének megnyilvánulása, amely lehetőséget ad az ellenfél megtévesztésére és a térnyerésre. Valamennyi cselezési technika közös jellemzője, hogy valamilyen formában irányváltoztatáshoz kapcsolódnak, melyben a felsőtest és a végtagok labdával vagy anélkül különböző mértékben vesznek részt. Az előkészítés során a cselezést jó időzítéssel, megfelelő helyen, a saját és az ellenfél technikai felkészültségének mindenkori figyelembevételével kell kezdeményezni. A végrehajtás legyen megtévesztő, az azt követő valódi mozgás enyhe ritmuskülönbséggel kövesse azt.
Labda Nélküli Induló- és Irányváltoztató Cselek
A labda nélkül végrehajtott cselek, mint az indulócselek és az irányváltoztatások, alapvető fontosságúak a játékhelyzetek megteremtésében és az ellenfél védelmi vonalának megbontásában.
-
Egyszerű Indulócsel
Ennek a cselezési technikának onnan ered a neve, hogy a támadó alaphelyzetből egyik lábbal kilépve vagy mozgás közben páros lábbal elmozdulva indulást színlel valamelyik irányba. Mivel a technikai végrehajtása mind a dobókézzel azonos, mind azzal ellentétes oldalra egyforma, az egyszerű indulócsel egyike a legegyszerűbben kivitelezhető, mégis igen hatásos cselezési technikáknak. A támadó melltájékon tartott labdával, körülbelül kétméternyi távolságra, szemben helyezkedik el a védővel. Majd ebből a pozícióból úgy lép ki egyik lábbal rézsútosan előre, hogy az elöl lévő lába enyhén behajlik, a törzs szintén a mozgásirányba mozdul és a testsúly a kilépő lábra kerül. Abban a pillanatban, amikor a védő a cselezett mozgásirányba indul, a támadó a talp elülső részén az ellenkező irányba fordul, majd gyors futólépésekkel elhalad a védő mellett. A kedvező távolságtartás érdekében ez a néhány futólépés azonban nem egyenes vonalú, hanem a védő oldalán kissé ívelt, elkerülve ezzel az esetleges ütközést.
-
Összetett Indulócsel
Az összetett indulócsel az egyszerű indulócselen alapul, tulajdonképpen annak többszöri, váltakozó irányba történő végrehajtása. Hasonlóképpen az egyszerű indulócselhez, a támadó alaphelyzetből rézsútosan előre lép ki a szemben álló védő egyik oldalára. Ezúttal azonban ahelyett, hogy a másik irányba igyekezne elszakadni a védőtől, a támadó csupán színleli az indulási szándékot, éppen elég időt biztosítva ellenfelének arra, hogy kövesse őt.
-
Egylábas Indulócsel
Az egylábas indulócsel jól használható fel irányváltoztatásra alaphelyzetből vagy futásból, labdával vagy anélkül a pálya valamennyi területén. Ennek a technikának az elnevezése a végrehajtás módjából ered, ugyanis a mozdulatsor első részét az egész testtömeg egyidejű mozgatásával és páros lábbal történő talajfogással hajtja végre a játékos. Ez egy meglehetősen meggyőző és hatásos cselezési technika, ami hasonló módon hajtható végre a védő mindkét oldalán. Ezért a labda átvételével egy időben a játékos hosszan, laposan ugrik rézsútosan előre, majd a labda elfogása után páros lábbal fog talajt a védő egyik oldalán, attól körülbelül egy karnyújtásnyi távolságra. Ebben a helyzetben a lábak erősen hajlítottak, a felsőtest enyhén előredőlt, a test súlypontja mélyen van, és a kezek melltájékon tartják a labdát. Abban a pillanatban, amikor a védő a színlelt mozgásirányba indul, a támadó a talp elülső részén elfordul, és gyors kilépéssel az ellenkező irányba indul. Irányváltoztatás közben a játékos igyekezzen mélyen tartani a súlypontját, mert ezzel egyrészt a mozgás gördülékenysége segíthető elő, másrészt esetleges ütközésnél a testnek nagyobb stabilitás biztosítható, kis hátra szökkenéssel pedig a védőtől történő elszakadást segíti. A páros lábbal végrehajtott egyszerű vagy összetett indulócsel eredményesen alkalmazható irányváltoztatásra labdával végrehajtott mozgások közben, különösen a kapuelőtér közelében áttörés előkészítésére.
Speciális Cselezési Technikák
-
Átemeléses csel
Ennek a technikának az elnevezése a cselezés második felében végrehajtott mozdulatból ered, amikor is a játékos dobókezével az óramutató járásával ellentétes irányban átemeli a labdát a szemben álló védő felett. Ez a mozdulat egyben meg is válaszolja azt a kérdést, hogy ez a csel miért csak a dobókézzel ellentétes oldalra hajtható végre. A technikai végrehajtás lényegében a testcselen alapul, ez esetben azonban a karmunkának nagyobb szerepe van. Jóllehet ez némileg bonyolítja a végrehajtást, ugyanakkor nagymértékben fokozza a csel hatásosságát.
-
Leforgás
Ennek a technikának a neve a csel során végrehajtott mozgásból ered, amikor is a játékos hosszanti tengelye körül megpördülve mintegy lefordul, és így elszakad az ellentétes irányba mozduló védőtől. A mozdulatsor kivitelezésének alapfeltétele, hogy a védő mozduljon el a kapuelőtérvonaltól, ezért bevezetésképpen a támadónak olyan megtévesztő mozgást kell bemutatnia, amivel a védőt kilépésre kényszeríti. A védő egy hiteles áttörési kísérlettel kilépésre kényszeríti a védőt, majd hirtelen megáll. A belemenés, a belépés, illetve a lépésszabály megsértésének elkerülése érdekében nagyon fontos a lefordulás ívének és a védőtől való távolságnak az optimális megválasztása. Meglehet a leforgás kimozduló védővel szemben valamennyi pozícióban eredményesen hajtható végre, annak leggyakoribb alkalmazási területe a szélső szerepkör.
Átadási és Lövőcselek
Nemcsak az irányváltoztatások, hanem a passzok és lövések megtévesztése is kulcsfontosságú lehet a gólhelyzetek kialakításában.
-
Átadási csel
Ennek a technikának a neve onnan ered, hogy a játékos a dobómozdulat egy részének végrehajtásával labdaátadást színlel. Ez a csel kivitelezhető bármelyik egy- vagy kétkezes átadással, alaphelyzetben vagy mozgás közben egyaránt. Egykezes átadási csel alkalmazási lehetősége - különösen a legszélesebb repertoárral rendelkező egykezes felső átadás esetén - változatos. Az átadási csel minden esetben egy - a csel első és második fázisa között - megtört mozdulatsor, ami egyúttal tovább fokozza annak hatásosságát.
-
Lövőcsel
Ennek a technikának a neve onnan ered, hogy a dobómozdulat egy részének hiteles végrehajtásával a támadó azt igyekszik elhitetni a védővel és a kapussal, hogy kapura lövést kísérel meg. Ezáltal lekötheti a védők figyelmét, szélességi vagy mélységi mozgásra, illetve ütközésre vagy sáncolásra kényszerítheti őket. A kívánt hatás elérése érdekében, a lövőcsel során a játékos a dobás teljes mozdulatsorát vagy annak egyes fázisait hajtja végre. Az állandóan változó játékhelyzetekben a lövőcselek változatos kombinációi figyelhetők meg a támadás során. Például gyakori megoldás felugrásos lövés cselezése, majd talajfogás után a támadási kísérlet indulócsellel történő folytatása. Egy másik tipikus eset, amikor a támadó látszólag alsó lövésre készül, majd egy elhajlásos lövést hajt végre a védő másik oldalán. A talajon vagy a levegőben végrehajtott lövőcsel után a játékos labdavezetéssel, egy másik típusú kapura lövéssel vagy áttöréssel használhatja ki helyzeti előnyét, illetve gólhelyzetbe kerülő társához továbbíthatja a labdát. Ezért a cselezés során az egyensúly megőrzése és a labda biztonságos megtartása nagyon fontos a játékos további tevékenységének megkönnyítése érdekében. A lövőcsel hatásosságát fokozza az a tény, hogy a színlelt kapura lövés közvetlen gólszerzési kísérlet, melyre a védőknek reagálni kell.
tags: #kozvetlen #inditasok #szerepe #a #ferfi #kezilabdaban
