A labdarúgás technikai elemeinek oktatása és fejlesztése

A labdarúgás, mint komplex sportág, számos technikai elemet foglal magában, melyek elsajátítása és fejlesztése kulcsfontosságú a játékosok fejlődése szempontjából. A labdajátékok széles palettáján több sportágban is megengedett a labdának a lábbal történő érintése, azonban a labdarúgás, amelyet nagyon sokan űznek a világon, kiemelt jelentőséggel bír. Ezek a technikai elemek a labda nélküli mozgásokkal együtt teszik lehetővé a játék sikeres kivitelezését.

A labdarúgásban a technikai elemek megtanítása során az oktatók alapvetően két fő csoportra osztják a mozgásanyagot: a labda nélküli és a labdás technikai elemekre. A labdarúgás technikai elemei közül a labdás technikai elemek vannak túlsúlyban. Ugyanakkor kiemelt jelentőséggel bír a labda helyzete, a csapattársak és az ellenfél helyezkedése. A játékszituációhoz illeszkedő labdanélküli mozgást, helyezkedést több tényező is befolyásolja. A labdanélküli mozgások megteremtik a labdás technikai elemek pontos kivitelezését. Fontos, hogy a technikai elemek oktatását a játékosság, a sikerélmény és az örömteli mozgás jellemezze.

A technikai képzés korosztályonként

A labdarúgó képzés során elengedhetetlen figyelembe venni az adott korosztály életkori sajátosságait. A képzési elemek oktatását a játékosok előképzettsége és fejlődési szintje határozza meg. A fokozatosság elvét be kell tartani, a differenciálási lehetőségeket pedig ki kell használni az oktatónak. Kezdő játékosok a labdavezetés első kipróbálásakor gyakran elkövetik hibákat. Érdemes könnyített feltételekkel kezdeni, majd a labdavezetést akadályok megkerülésével kell végeztetni. Az oktatónak a figyelmet valamilyen vizuális jel felismerésére kell terelnie, így a játékosok rákényszerülnek, hogy megosszák figyelmüket. A labdarúgás technikai és taktikai elemeinek oktatása során a már ismertek mellett az újak is látótérbe kerülnek, a régieket pedig egyre nehezebb körülmények között gyakorolják.

A labdarúgás játékelemeinek elsajátítását és rögzítését segítő játékos feladatok, testnevelési játékok kiemelt jelentőséggel bírnak.

A technikai elemek felosztása

A labdarúgásban a technikai elemeket többféle szempont szerint is csoportosíthatjuk. Göltl (2002) és Magyar (1992) szerint felosztásuk és végrehajtásuk leírása ugyanazon mozdulatokat tartalmazza. A legtöbb technikai elem speciálisan a mezőnyjátékosokra, illetve a kapusokra jellemző.

Labda nélküli technikai elemek

A labda nélküli technikai elemek fontosságával kapcsolatban eltérőek a vélemények a szakemberek körében. Ezek a mozgások alapvető fontosságúak a játékosok fizikai és koordinációs képességeinek fejlesztésében. Ezen képzés egyik legfontosabb eleme a futóiskola. A labda nélküli koordinációfejlesztés, a ritmusérzék javítás, a szökdelések, a rajt gyakorlatok, a speciális labdarúgó futómozgások, valamint az 5-10 méteres sprintek is benne kell, hogy legyenek a képzésben.

Futóiskola

Felmérések bizonyítják, hogy a különböző posztokon játszó játékosok eltérő távolságokat futnak egy-egy mérkőzésen. Nem csak a megtett távolság, hanem a megtett résztávok sebessége a mérvadó. A legtöbb esetben futóiskolai gyakorlatokkal javítjuk a futómozgás helyes kivitelezését. Ezen indokok alapján mindenképp javaslom a futóiskolai gyakorlatok használatát. A futóiskola célja a harmonikus mozgás és a gazdaságos energiafelhasználás érdekében a futástechnika csiszolása. A tapasztalatok azt igazolják, hogy 10-12 éves korban a heti 2 alkalom, ami kb. 20-30 percet jelent, elengedhetetlen.

Megindulás és megállás

A megindulásnál előfordulhat, hogy álló helyzetből kell a mozgást megindítani. Ilyenkor az első lépések lépéshossza rövid, majd fokozatosan növekszik. A játékhelyzetekből adódóan ezeket a rövid sprinteket néha irányváltoztatással és az ellenfél zavarása közben hajtják végre a játékosok. A megindulás és a megállás oktatásánál a lépéshossz és a súlypont fokozatos emelését, illetve csökkentését kell hangsúlyozni. Az indulásokat mindig valamilyen jelre érdemes végrehajtani. A tanári bemutatás vagy bemutattatás megkönnyíti és felgyorsítja a tanulási folyamatot.

Felugrás és leérkezés

A labdarúgó játékosok a magasabban érkező labdákat fejjel akkor tudják érinteni, ha a talajról felugranak. Ehhez a mozdulathoz intenzív gyakorlásra van szükség, hogy a levegőben találkozzanak a labdával. Az elrugaszkodást úgy kell időzíteni, hogy a labdát megfelelő időben tudja megfejelni a játékos. Az elrugaszkodásnál a térdet be kell hajlítani, majd erőteljes mozdulattal el kell rugaszkodni. Ez történhet nekifutásból és helyből egyaránt. Az elrugaszkodás fajtája a játékszituációtól függ. A felugrás után a leérkezésnél a játékosnak arra kell törekednie, hogy a talajra érkezés minél zökkenőmentesebb legyen. A leérkezés történhet egy-, illetve páros lábra, mely utóbbi stabilabb egyensúlyhelyzet kialakítását teszi lehetővé. A felugrást és a leérkezést célszerű olyan összetett gyakorlatokkal oktatni, amelyben egymás után következnek ezek a technikai elemek.

Labda nélküli cselek

A labda nélküli cseleket a test különböző részeivel hajthatjuk végre, ezért testcseleknek is nevezzük. Ezeket a mozdulatokat kellő sebességgel kell végrehajtani, hogy az ellenfél észlelhesse. Az indulócseleket a felsőtest és valamelyik végtag imitált mozgásával hajtják végre. A labda nélküli testcselek oktatását legjobban a különböző fogójátékok szolgálják. A megtévesztő mozdulat párokban történő gyakoroltatása szerepcserével hatékonyan alkalmazható.

Labdás technikai elemek

A labdás technikai elemek a labdarúgás alapját képezik. A labdás elemek csoportjába tartoznak: szerelések, fejelések, labdavezetések, cselezések, rúgások és labdaátvételek. A labdarúgás szabályai lehetővé teszik, hogy a test különböző részeivel érinthetjük a labdát. Ez vonatkozik a labda átvételeire, melyek a lábfej különböző részei mellett sarokkal, térddel, combbal, mellel és fejjel is történhetnek. A labdavezetést és a labdaátvételeket mindkét lábbal kell gyakoroltatni.

Labdavezetés

Labdarúgásban labdavezetésen a labdának a lábfej valamely részével történő tudatos irányítását és egymás utáni terelgetését értjük. A labdával a játékos rövidebb vagy hosszabb megszakításokkal folyamatos kapcsolatban van. A labdavezetés hatékonyságát sok tényező befolyásolja, de legjobban a labdát vezető játékos célját. A labdát a lábfej különböző felületével kell érinteni, mint például belső csüddel, teljes csüddel és külső csüddel. A sok érintés nagymértékben fejleszti a tanítványok labdaérzékét, ami a labdarúgás alapvető követelményeihez tartozik. Egy-egy érintés egy „aprócska” rúgásnak is felfogható, de a labdavezetésnél az érintés pillanatában a lábfejet csak enyhén kell megfeszíteni. A tanári bemutatás vagy bemutattatás megkönnyíti és felgyorsítja a tanulási folyamatot, ezért az oktatást a labdavezetéssel érdemes kezdeni. Az oktató feladata, hogy a labdát a játékos irányítsa és ne fordítva. A labdavezetést akadályok megkerülésével is gyakorolhatják. A nehézséget az akadályok térbeli elhelyezésével és az akadályok egymás közötti távolságának a változtatásával érhetjük el. Kezdő, 5-7 éves korosztálynál az egyenes vonalban lerakott bóják kerülése helyett a cikk-cakk vonalban történő labdavezetést ajánlom.

A labdavezetés további gyakorlási lehetőségei:

• Szlalom labdavezetés meghatározott érintési felülettel különböző alakzatban és távolságban lerakott bóják között.
• Fogójáték labdavezetéssel a pálya meghatározott vonalai mentén.
• Szalagszerző labdavezetéssel a pálya meghatározott területén.
• Váltóversenyek bóják és karók megkerülésével belső csüddel és külső csüddel.

A labdavezetést a védőjátékostól távolabbi lábbal kell végrehajtani, hogy a testükkel minél jobban tudják a labdát fedezni. Fontos, hogy a játékosok felülről lelógatott botok kerülése közben gyakorolják a labdavezetést, így kényszerítve vannak, hogy fejtartásuk magasabbra kerüljön. Ez segít a játékosok figyelmének megosztásában. Hatékonyan járunk el, ha fogójátékok közbeiktatásával gyakoroltatjuk a labdavezetést.

Rúgások

A rúgások célja, hogy a labda meghatározott célt vagy célterületet eltalálja. A rúgások során az egyes fázisok egymásra épülve, meghatározott sorrendben követik egymást: a labdához való hozzáállás, a láblendítés, a rúgás és az utána kísérés. A rúgások fajtái aszerint is történhetnek, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát. Ezek közé tartoznak a belsővel, belső csüddel, teljes csüddel, külső csüddel, külsővel (a lábfej külső élével), csőrrel (spiccel) és sarokkal végrehajtott rúgások.

Belsővel történő rúgás

A rúgások közül ezt a rúgásfajtát alkalmazzák a mérkőzéseken leggyakrabban a játékosok. Pontosan lehet vele rúgni és a többi rúgásfajtához viszonyítva könnyen is végre lehet hajtani. Kétféle módon, helyből és nekifutásból lehet végrehajtani. Az erőközlést a támaszláb megfelelő hozzáállása után a lendítő láb hátralendítése biztosítja. Az érintés pillanatában a rúgó láb lábfejének párhuzamosnak kell lennie a talajjal. Fontos, hogy az oktatást a belsővel történő rúgásokkal kezdjük, különösen a labda pontos célba juttatását elősegítve.

Gyakorlati tanácsok:

• Párokban belsővel történő passzolás egymással szemben.
• Szemből kétkezes alsó átadással dobott labda belsővel történő visszarúgása.
• Két játékos egymással szemben egy kijelölt folyosóban passzolgat úgy, hogy a labda a folyosó oldalvonalain belül maradjon.
• Lábtenisz közben a belsővel történő rúgás gyakorlása.

Belső csüddel történő rúgás

Az belső csüddel történő rúgásnál a játékosok a lábfejük belső részével, a lábközép csontoknak a belső felületével érintik meg a labdát. Ez az érintési felület a nagyujj tövétől a belső bokáig, illetve a belső bokahajlatig terjed. A rúgás pillanatában a térd és boka ízületet meg kell feszíteni. A tanári bemutatást és magyarázatot érdemes összekötni az egyes szakaszok elkülönített bemutatásával. A rúgóláb lábfejének helyzete jól látható, ezért könnyen lehet a hibákat javítani.

Teljes csüddel történő rúgás

A teljes csüddel történő rúgáskor a tanulók a lábfej elülső részével rúgják meg a labdát. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintési felület a cipőfűző alatti terület. A rúgó láb térdének labdához viszonyított helyzete nagymértékben befolyásolja a megrúgott labda ívét. A rúgás utáni átkísérés közben a rúgó láb térdből a rúgás irányába lendül, majd a talajra lép. A tanári bemutatás vagy bemutattatás után következhetnek a helyes érintési felület rávezető gyakorlatai. Labdaemelgetés (dekázás) teljes csüddel mindkét lábbal szintén hatékony gyakorlat.

Külső csüddel történő rúgás

A külső csüd érintési felülete a kisujjtőtől a külső bokáig tart. A nekifutást történhet szemből és oldalról bekanyarodva. A csípőből indított rálendítés után a találati pontig a bokaízület folyamatosan megfeszül. A rúgás utáni átkísérés közben a lábfejet be kell fordítani és lefeszíteni. A tanári bemutatás vagy bemutattatás után következhetnek az egyes szakaszok elkülönített bemutatása magyarázattal összekötve. A párokban történő gyakoroltatásnál a balesetvédelmi szempontok miatt a rúgások kezdetét jelre kell végrehajtani.

Kényszerrúgások (Külsővel, csőrrel, sarokkal)

Ide sorolhatjuk azokat a rúgásokat, amelyeket a labdarúgók valamilyen kényszer miatt hajtanak végre. Ilyenek a külsővel, csőrrel és sarokkal történő rúgások. Ezek speciális helyzetekben alkalmazandók, ezért az oktatásukra különös figyelmet kell fordítani, de a módszereket nem érintjük most részletesen.

Labdaátvételek

A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. Lényeges, hogy azzal a testrészünkkel, amellyel átvesszük a labdát, a labda érkezésének az útjába állítjuk, majd egy fékező mozdulattal hátraengedjük. A labda sebességét úgy kell szabályozni, hogy a labda ne pattanjon messzire tőlünk. A testsúly végig a támaszlábon van. A labdaátvételeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk: beszélhetünk guruló, lapos, félmagas és magas labdák átvételéről.

Belsővel történő labdaátvétel

A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét. Guruló labdáknál az átvétel során használt láb csípőből 90°-ra kifordul és enyhén hajlított térddel előrenyúlik a támaszláb elé a labda érkezési irányába. Ezután következik az átvételt végző láb hátraengedése, majd fokozatos lassítás utáni megállítása. A belsővel történő labdaátvételek oktatását célszerű a belsővel történő rúgás oktatásával párhuzamosan végezni. Szemből gurított tömött, majd focilabda belsővel történő átvétele hatékony gyakorlat.

Külső csüddel történő labdaátvétel

Ezt az átvételi formát leggyakrabban valamilyen kényszerhelyzet miatt alkalmazzák a játékosok, például irányváltoztatás esetén. Az érintkezési felület megegyezik a külső csüdrúgáséval. Helyesen kivitelezett mozgásnál a labda megáll a talajon. Először a szemből, majd az oldalról érkező guruló labdák átvételével kezdjük az oktatást.

Talppal történő labdaátvétel

A talppal történő átvételt a szemből guruló és meredek ívben érkező labdák átvételekor alkalmazzák a játékosok. A térdben hajlított támaszláb hossztengelye az érkező labda irányába néz. Függőlegesen érkező labdáknál a talp helyzete párhuzamos a talajjal. A tanári bemutatást vagy bemutattatást követő rövid magyarázat után a helyes lábfejtartás helyzetét gyakoroltatjuk labda nélkül, majd labdával. Ezután következhet a társ által gurított, majd belsővel laposan rúgott labda átvétele talppal.

Fejelések

A fejelés közben a labdaérintés történhet a homlok középső, oldalsó és ritkábban a fej hátsó részével. A fejelés végrehajtható közben a talajon, valamint egy és páros lábú felugrással a levegőben. A fejelések előkészítése könnyített feltételek mellett történjen (pl. gumilabda) és rövid ideig tartson.

Kapus technikai elemek

A kapusok technikai mozgásanyagát a szakemberek védő- és támadó technikai elemekre bontották (Bicskei 1997; Csanádi 1987; Hargitay 1975). A labdás védőtechnikai elemek sikeres végrehajtásában az alapállás és a helyezkedés szerepel. A kapusok nagyon ritka esetben tartózkodnak sokáig egy helyben, ezért megfelelően úgy helyezkednek, hogy a legnagyobb esélyük legyen a kapura rúgott, a kapura fejelt, vagy beívelt labdák hárítására.

Védő technikai elemek

A védőtechnikai elemeket a kapusok labda nélkül, vagy labdával hajtják végre. A kapusok lapos, félmagas, vagy magas labdák védését hajtják végre. A kapusok védőtechnikai elemeinek a végrehajtási helye a mérvadó.

Alapállás és helyezkedés

Az alapállás közben a kapusok olyan testhelyzetet vesznek fel, amelyből bármilyen technikai elemet gyorsan el tudnak kezdeni. Az alapállás közben a tekintet a labdán van. Az alapállást célszerű szemből és oldalról is bemutatni, majd megerősíthetjük az egyes testrészek pontos helyzetét magyarázattal egybekötve. A kapusnak a lövések hárítására akkor van a legnagyobb esélye, ha a labda és a két kapufa által bezárt szög szögfelezőjén helyezkedik el. Az oldalirányú mozgást a kapusok azzal a lábbal kezdik, amely irányba követik a labdát.

Védések

A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésénél a kapusok a kezüket és lábukat is használhatják. A talajon történő védés történhet zárt állásban párhuzamos lábfejjel és fél térdelésben. A félmagasan érkező labdák védése kosárfogással történhet. A magasan érkező labdákat kosárfogással és a labda kapu fölé tolásával háríthatják a kapusok. A kifutásos mentés és a kényszervédések is a védőtechnikai elemek részét képezik.

Támadó technikai elemek

Jól érzékelhető, hogy a támadó technikai elemek száma kevesebb, ami nem jelenti azt, hogy jelentőségük elhanyagolható. A kapusoknak a támadások megindításának kezdetén arra kell törekednie, hogy a labdát minél előbb és minél pontosabban játékba hozzák. Ide tartozik a kigurítás, a kidobás és a kirúgás.

Kigurítás

A kigurítást akkor használják a kapusok, ha pontosan, viszonylag kisebb távolságra, szeretnék a labdát továbbítani. Az álló helyből nekifutással végrehajtott kigurítás technikája megegyezik az álló helyből végrehajtott kigurítással. A labda elengedése az előrelendülő kar függőleges helyzetében történik.

Kidobás

A kidobást általában a kapusok akkor használják, ha a távolabb helyezkedő csapattársukat szeretnék gyorsan játékba hozni. A kidobás történhet egykezes felső átadással, diszkoszvetésszerűen és horogdobással. Az egykezes felső átadásnál a dobókarral ellentétes kar elengedi a labdát, a dobókarral ellentétes láb pedig kitámaszt. A labda végleges irányát a csukló mozgása határozza meg.

• A diszkoszvetésszerű kidobással a kapusok nagyobb távolságra tudják a labdát eljuttatni.
• A horogdobásnál a kapus a dobókarjának csuklóját hátrahajlítva tenyerével alulról, az alkarjával pedig hátulról támasztja meg a labdát.

Kirúgás

A kapusok nemcsak kézzel, hanem lábbal is indíthatnak támadást. A labdát így tudják a leggyorsabban játékba hozni. A kirúgást a kapusok a talajról és a levegőben is végrehajthatják. A talajról végrehajtott kirúgást kapukirúgásnak, a levegőből végrehajtott kirúgást pedig kapuskirúgásnak nevezik.

• Kapukirúgás a talajról: Akkor végezhető el, ha a labda utoljára az ellenfelet érintette az alapvonal elhagyása előtt. A labda akkor kerül játékba, ha elrúgták és elhagyta a 16,5 -est. A távoli csapattársakat legtöbbször belső csüddel indítják.
• Kapuskirúgás a levegőből: Akkor alkalmazzák a kapusok, amikor a labda megfogása után egy távol helyezkedő csapattársukat szeretnék megjátszani. A rúgó lábbal ellentétes lábával előrelép és kitámaszt, miközben a rúgó láb hátralendül. A rúgó láb előrelendíti és lefeszített lábfejjel, teljes csüddel belerúg térdmagasságban a labdába.

tags: #labdarugas #technikai #elemek #pte

Népszerű bejegyzések:

• Cégadatok Felfedezése
• Mérkőzésinformációk: Bayern vs Liverpool
• La Liga eredmények és elemzések
• A másodosztályú versenyrendszer átalakítása
• Rekordok és legendák a Masters VB-n