A labdarúgás története Magyarországon: a kezdetektől napjainkig
A labdarúgás, vagy egyszerűen csak futball, a világ legnépszerűbb sportja, több milliárd embert hoz lázba évente. A foci iránti csillapíthatatlan, sőt, növekvő elhivatottságot mutatják a számok is: az Európai-Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagszövetségeiben összesen 50 millió az igazolt labdarúgók száma. De vajon mikor kezdődött ez a hatalmas focimánia?
A labdarúgás globális gyökerei
A labdarúgás különböző formái már az ókorban is léteztek. Az egyik legkorábbi változatot az ókori Kínában, Kr. e. 2. században játszották, és Cuju néven volt ismert. A cu-künek („rúgni labda”) nevezett játékot egy szőrrel és tollal kibélelt bőrből készült labdával játszották, a lényege pedig az volt, hogy egy, a pálya közepén elhelyezett hálóba vágott, 40-60 cm átmérőjű lyukon juttassák keresztül a játékosok. Csak úgy mint manapság, tilos volt a kéz használata, a labdát a láb, fej, hát és váll használatával, cselezgetve kellett a célba eljuttatni. Hasonló játékokat játszottak az ókori Görögországban és Rómában is, amelyek során a résztvevők egy labdát próbáltak rúgással célba juttatni. Japánban is megjelent a labdarúgás helyi formája, de a kínaitól eltérően, ez csak a nemesi urak és magas rangú hivatalnokok játéka volt.
Az európai futball gyökereit egészen a középkorig kellett várni, amíg Angliában és Franciaországban egy, a pogány hagyományokon alapuló szokás kezdett kialakulni. Eszerint tél végén, de legkésőbb tavasszal egy bőrlabdát töltöttek meg különféle anyagokkal, kóccal, szőrrel, tollal, amik a rontást és az ártó szellemeket szimbolizálták. Ez a népi mulatság a XIV. században ért véget, amikor is mindkét országban betiltották, mondván túl durva, sőt mi több, ördögi mulatság.
A mai formájára leginkább emlékeztető, Európában az első, körülhatárolt pályán, mérkőzésvezetővel játszott labdarúgó játékokat Firenzében játszották, a neve calcio volt. A létszám nagyobb volt, mint manapság, ugyanis a csapatok egyenként 27 játékosból álltak, melyek szerepe a következőképpen oszlott meg: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban újfent 3 védő, közülük pedig a középső volt a kapus. Csak ő érhetett hozzá kézzel a labdához, a többi játékos csak rúghatta, illetve ököllel üthette. A bíró szigorúan betartatta a szabályokat, figyelte és számolta a gólokat és a bűntetőpontokat is.
A labdarúgás modern formája Angliában alakult ki a XIX. század közepén. Ekkor kezdődött el a sport szervezettebbé válása: különböző iskolák és közösségek elkezdtek szabályok szerint játszani a sportot. 1863-ban alapították meg a Football Association-t (FA), amely lefektette az első hivatalos szabályokat, és elválasztotta a futballt a hasonló játékoktól, például a rögbitől. Ezek a szabályok vezettek ahhoz, hogy a sport világszerte elterjedjen, és megalapozzák a mai értelemben vett futballt.
A futball gyorsan népszerűvé vált Anglián kívül is, különösen Európában és Dél-Amerikában. Az első nemzetközi mérkőzést 1872-ben játszotta Anglia és Skócia, és ez a mérkőzés alapozta meg a válogatott csapatok közötti versenyzés hagyományát. A futball világszerte terjedt, és ennek a folyamatnak a felgyorsulásával született meg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, azaz a FIFA, amelyet 1904-ben alapítottak meg. A FIFA nemcsak a sport globális egységesítésében játszott szerepet, hanem a nagy nemzetközi tornák, például a világbajnokság megszervezésében is kulcsfontosságúvá vált. Az első labdarúgó-világbajnokságot 1930-ban rendezték meg Uruguayban, és a torna azóta is a sportág legnagyobb eseményének számít. A világbajnokság négyévente zajlik, és a világ minden tájáról érkező válogatottak mérik össze tudásukat.
Az olyan legendás játékosok, mint Pelé, Diego Maradona, Johan Cruyff, Zinedine Zidane, valamint napjaink sztárjai, például Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, mind nagy szerepet játszottak abban, hogy a futball a világ legkedveltebb sportjává váljon. A XX. század második felére a labdarúgás valóban globális sporttá vált, amelyet minden kontinensen játszanak és követnek. Az új technológiák, mint például a videóbíró (VAR), segítenek abban, hogy a játék még igazságosabb legyen, miközben a sport továbbra is alkalmazkodik a modern világ változásaihoz.
A futball teljes története
A labdarúgás megjelenése és kezdeti időszaka Magyarországon
A foci már a 19. század második felében különféle nevek alatt megjelent Magyarországon, „lábbal rugósdi”, „angol rugósdi” címen is emlegették. A sportág már korábban sem volt ismeretlen Magyarországon, hiszen 1879-ben Molnár Lajos szakmunkát írt, melynek egyik fejezete a futballról szólt. A hivatalos sporttá válására azonban a század legvégéig várni kellett. A foci 1875-ig szinte ismeretlen volt Magyarországon, illetve akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia magyarok lakta területén.
A korszak több budapesti középiskolájában bevezették az angol mintájú testnevelés-oktatást, ami lényegében az atlétikát takarta, annyi apró különbséggel, hogy ennek ekkor még a futball is részét képezte. Nyilván a játék rohamos terjedésének az is használt, hogy alig volt szükség hozzá bármiféle speciális felszerelésre, a labdát akár rongyokból is el lehetett készíteni, míg a kapukat akár kövekkel, vagy ledobott kabátokkal is ki lehetett jelölni, illetve helyszínként megtette bármelyik nagyobb füves terület, park, legelő.
Ennek a korszaknak volt legendás figurája Löwenrossen Károly, vagy ahogyan a barátai hívták, Csárli bácsi, aki állítólag az első igazi futball-labdát behozta Magyarországra 1896-ban. Löwenrossen Angliában élt és dolgozott, ahol a Tottenham Hotspur FC játékosaként is működött, így voltak fogalmai a játék szabályairól, és amikor hazatért Angliából, ezt meg is próbálta bevezetni.
A futballtörténeti esemény, az első igazi focimérkőzés a legenda szerint 1896. november 1-én zajlott a Pékerdőben - a mai Hungária körúton, körülbelül az MTK pálya helyén. Állítólag a Törekvés dalárdája játszotta, és a Rókus kórház alkalmazottai állítólag 3-0-ra győzedelmeskedtek a Főműhely vasutasai ellen. A mérkőzést 300 néző tekintette meg, érdekessége még, hogy a meccset 25 cm-es hóban játszották, ezért a játékosok csizmában küzdöttek. A mintegy 20 perces „rugdosódás” eredményei között 3 bokatörés is szerepelt. A résztvevő felek még nem voltak tisztában a labdarúgás pontos szabályaival. A számukra furcsa labdát minden rendszer nélkül rugdosták, dobálták egymásnak.
Mint minden újdonságot, úgy a focit sem egyöntetű ünnepléssel fogadta mindenki, voltak elégedetlenkedő, sőt dühös hangok is, amik méltatlannak, sőt veszélyesnek tartották ezt az új sportot az ifjúság lelkére és fizikai épségére egyaránt. „Ez az angol, illetőleg amerikai labdajáték kétségkívül egyike a legérdekesebbeknek, de alig van a játékok között olyan, mely annyi veszedelemmel járna, mint épen ez” - írta méltatlankodva például a Fővárosi Lapok 1894-ben.
A magyar labdarúgás kezdetét hivatalosan 1896 decemberétől számítják, amikor a BTC tornatermében Ray Rezső elmagyarázta a sportág szabályait a jelenlévő tornászoknak és atlétáknak. A bőrlabdát fia, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc hozta Svájcból, akik korábban már angol csapatokban is futballoztak.
A magyar labdarúgás szervezett kereteinek kialakulása
A magyar foci születésnapjának 1897. február 7-ét tekinthetjük, ekkor alakult meg ugyanis a Budapesti Torna Club (BTC) labdarúgó szakosztálya. A létrejötte felett olyan nevek bábáskodtak, mint Ottó József, a BTC elnöke, aki korábban az első magyar olimpikon, a lelkes focista hírében is álló Hajós Alfréd testnevelő tanára volt, de említhetnénk még Ray Ferencet, Stobbe Ferencet, vagy Iszer Károlyt, akik Hajóssal együtt tagjai is voltak az első magyar futball csapatnak. Semmiképpen nem szabad kihagyni a felsorolásból az eredetileg vívómesterként tevékenykedő Bély Mihályt, aki az első magyar nyelvű foci szabálykönyvet kiadta 1897-ben és több sportág hazai meghonosítása is az ő nevéhez fűződik.
Az első edzést rögtön a megalakulás után egy nappal tartották, a Millenáris pályán. Az edző Ray Ferenc volt, aki svájci tanulmányaiból hazatérve hozott egy igazi angol futball-labdát.
Az első igazi futballmérkőzést 1897. május 9-én, a Millenárison rendezték előre meghirdetett időpontban, rendes felszerelésben és a labdarúgás szabályai szerint. A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelmét, a kék-fehérek nyerték 5-0-ra. E mérkőzés alapján kívánta Ray kapitány kiválasztani a bécsi Cricketerek ellen fellépő együttest. A végig szakadó esőben lezajlott mérkőzést kb. 100 néző tekintette meg, köztük számos előkelőség és fiatal hölgy is. A közönség nagyobb része ekkor még a sportegyesületek tagjaiból, diákokból, tornatanárokból verbuválódott. A mérkőzésnek hamar híre terjedt, és a labdarúgás Budapest szerte divat lett. Leginkább a középiskolások körében hódított ez a sportág, annak dacára vagy talán épp azért, mert a szülők és tanárok veszedelmes játéknak tartották és ellenezték.
Az első nemzetközi szinten is jegyzett futballmeccset a BTC játékosai vívták 1897 őszén, október 31-én az akkor már rangos futballklubnak számító Bécsi Krikett- és Labdarúgóklub sportolói ellen, mintegy négyszáz néző előtt. Az eredmény 2-0 lett a bécsiek javára, de a játék izgalma és a magyar csapat küzdőszelleme nagyon gyorsan népszerűvé tette a játékot. A közel 2000 néző rendkívül jól szórakozott, s elégedetten vette tudomásul, hogy a magyar csapat az első perctől az utolsóig elszántan, kitartóan küzdött. A mérkőzés magával ragadta a szabályokat nem ismerőket is.
A fokozódó népszerűségnek is köszönhetően aztán 1901. január 19-én megalapították a Magyar Labdarúgó Szövetséget (MLSZ). A bajnokság mellett ezzel párhuzamosan nemzeti válogatott is verbuválódott, akik első nem hivatalos mérkőzésüket önmaguk ellen játszották, hiszen egy A és egy B csapat mérte össze erejét, ahol utóbbiak nyertek 4-3-ra. A még mindig nem hivatalos nemzetközi mérkőzéseket a válogatott brit profi és amatőr csapatok ellen játszotta. A valóban hivatalos nemzetközi debütáló mérkőzést 1902. október 12-én rendezték meg az osztrák válogatott ellen. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy az osztrák csapat számára is ez volt az első hivatalos mérkőzés, ami azonban csak 1908-ban kapta meg ezt a státuszt.
Az Aranycsapat és a magyar futball sikerkorszaka
A magyar labdarúgás története hullámvölgyekben és sikerekben gazdag. Minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottjának a díszítő jelzője volt az Aranycsapat elnevezés. Ez a korszak 1941-1960 közé tehető. Ebben az időszakban több nagy sikere is volt a magyar futballnak. A magyar labdarúgó válogatott sikerei javát 1938-tól 1968-ig érte el. Emellett egyedülálló sikernek tekinthető a fociválogatottak történetében, hogy a magyar csapat három aranyérmet is tudott szerezni olimpiai játékokon.
Olimpiai sikerek
A magyar labdarúgó válogatott jelentős sikereket ért el az olimpiai játékokon:
| Év | Helyszín | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1952 | Helsinki | Aranyérem | A magyar labdarúgás első nagy sikere |
| 1964 | Tokió | Aranyérem | A döntőben Romániát verték a negyeddöntőben, majd az Egyesült Arab Köztársaságot, a döntőben Csehszlovákiát |
| 1968 | Mexikóváros | Aranyérem | A C csoportból továbbjutva, a döntőben Japánt verték |
Az Évszázad Mérkőzése
A magyar labdarúgás története terén mindenképp kiemelendő, az úgynevezett „Évszázad mérkőzése” melyet még a mai napig is emleget a szaksajtó is. Erre a mérkőzésre 1953. november 25-én került sor a londoni Wembley Stadionban. Az angolok, mint a foci tradicionális képviselői, hazai pályán ekkor 90 éves veretlenséggel rendelkeztek. A mérkőzésen a magyarok végig támadólag léptek fel, így már az 1. percben gólt ünnepelhettek Hidegkuti révén, aki egyébként mesterhármast is szerzett. A végeredmény 6-3 lett a magyar csapat javára. A magyar csapat tehát történelme első hazai vereségét mérte az angolokra, ami miatt az angolok értelemszerűen szerettek volna revansot venni. Fél évvel később Budapesten rendeztek egy visszavágót. Ezt a mérkőzést bár kevesebbet emlegetik, de az angol labdarúgás történetébe mondhatni beleéget, hiszen a magyar válogatott 7-1-re győzte le Angliát.
A fenti sikereken túl mindenképp érdemes megemlíteni még azt a nem elhanyagolható tényt sem, hogy a magyar labdarúgó válogatott rendelkezik a világ leghosszabb veretlenségi sorozatával.
Puskás Ferenc - A legenda
A magyar labdarúgás legközismertebb alakja Puskás Ferenc. 1927. április 1-én született Budapesten. Ő volt a híres Aranycsapat csapatkapitánya. Több érmet is nyert, mint például az olimpiai arany vagy a világbajnoki ezüst. 85-szörös magyar válogatott és 4-szeres spanyol válogatott. Számos klubcsapatban játszott és edzősködött is. A karrierje csúcspontja az volt, amikor a Real Madridban játszott, itt a Pancho becenevet ragasztották rá a szurkolók. Ezek mellett még a Nemzet Sportolója címmel is kitüntették Magyarországon. Edzői pályafutása is kiemelkedő volt.
A magyar futball a modern korban
A modern idők magyar foci szempontjából kevésbé sikeresek, de a részsikereket ezen a téren is érdemes kiemelni. Manapság az apróbb sikereknek is örülni kell, amikor egy stabil teljesítménnyel esetleg torna résztvevőkké válhat a nemzeti csapat. A 2016-os Európa-bajnokságon például sikerült túljutni a csoportkörön, amiben Ausztria, Izland és Portugália kapott még helyet. A csoportban első helyen végezve a belga válogatott következett, akik azonban 4 gólt rúgva búcsúztatták a magyar válogatottat.
tags: #labdarugas #tortenete #magyarorszagon #hazi #dolgozat
