A Ladánybene elleni mérkőzés: Apa és fia együtt a pályán – Egy különleges történet a Kunszállás utánpótlás labdarúgásában
Noha az előző fordulóban kikapott a Kunszállás hazai pályán a Ladánybene csapatától 3-2-re a vármegye kettő Északi csoportjában, a csapat egyik játékosa számára mégis emlékezetes marad ez a vereséget hozó mérkőzés. A labdarúgóként világéletében a kunszállási klubot szolgáló, 48 éves Vincze Nándor először játszhatott együtt a saját fiával.
Egy pályafutás a Kunszállás színeiben és a mérföldkő
Vincze Nándor pályafutása során mindig a Kunszállást erősítette. Az adatbank szerint 315 mérkőzés van a háta mögött, de a korosabb játékosok esetében, mint amilyen ő maga is, ez a szám nem mérvadó, hiszen csak az ezredfordulót követően indult meg az adatbank, onnan indítható a nyilvántartás. Ha jól számolja, az ő esetében a lejátszott mérkőzések valós száma jó ezer körül járhat már. Jelenlegi posztja belsővédő vagy védekező középpályás, bár régebben játszott előrébb is, de köztudott tény, hogy a kor előrehaladtával egyre hátrébb kerül az ember.
A Ladánybene elleni hazai meccs természetesen nem hozott ünneplést. Vincze Nándor kiemelte, hogy otthon kikapni pláne bosszantó, ráadásul úgy, hogy a csapat mindig nyerni akar, legyen szó akár a sereghajtóról, akár az első helyezettről. Mi tagadás, a kihagyott helyzeteik sokasága bosszulta meg magát, no meg az, hogy hazai pályán nem szabad három gólt kapni. Küzdöttek becsülettel, de miután az ellenfél vezetésre tett szert, ki tudta bekkelni a meccset. Csak gratulálni lehet nekik ehhez.
Azonban Vincze Nándor számára mégis örökre emlékezetes lesz a mérkőzés, amelyen ő végig játszott, miután a 62. percben beállt ifjabb Vincze Nándor, a fia. Elmondása szerint emlékezetes lesz örökre a mérkőzés, mert eljött az a pillanat, amikor a fiával együtt játszhatott a kunszállási felnőtt csapatban. A harminchárom évnyi kunszállási játékomnak talán a legnagyobb ajándéka ez a számára.
Az álom valóra válik: Apa és fia egy csapatban
Már akkor megfordult a fejében, hogy egyszer talán ez a pillanat is eljöhet, amikor még csak egészen kisgyerekként kergette a labdát nagy boldogan. Soha nem erőltette a fiam számára a focit, de ő saját magától ezt a sportot választotta, és ráadásul ügyes is benne. Az, hogy végül együtt játszhattak, az az általa is elvégzett nagyon sok munka eredménye. Persze szerencse is kellett hozzá - ez alatt azt érti, hogy 48 éves kora dacára még ő is szerepel a Kunszállásban -, de ennek érdekében azért tenni is kellett nagyon sokat. Ez a lehetőség doppingolta is őt atekintetben, hogy talán ez is volt az oka, hogy még mindig aktív labdarúgóként focizik. A közelmúltban már érezhető volt, hogy látták az edzői és a játékosok is, hogy a Nándika nem ügyetlen, és hogy akár már 16 évesen is bemutatkozhat a felnőttben. Ezt látva úgy volt vele, hogy ő még nem akasztja szögre a saját stoplisát, vár még egy kicsit, hátha összejön az apa-fia egy csapatban szituáció. És összejött.
Ifjabb Vincze Nándornak 28 perc jutott ezen a meccsen. Szerinte nem volt megilletődve, de amikor csereként feljött a pályára, a csapat már kétgólos hátrányban volt. Neki csereként abban a fázisban, amikor az előnye birtokában a lelkesen küzdő ellenfél már betolta a buszt a kapuba, nem volt könnyű dolga. Volt jó pár megmozdulása, és meggyőződése, hogy ha ő került volna ziccerbe, tuti, hogy beverte volna. A tapasztalatokat levonták a mérkőzés után. Beszéltek a meccsről, és ha a meccs elején a nagy helyzeteket értékesíteni tudták volna, akkor talán sima liba lett volna. Gratulált a fiának, és nagyon büszke rá, ha még nem is mindig látszik.
Az utánpótlás-nevelés és az apai szerepvállalás
Ami a szabálytalanságokat illeti, a suttyósságot, az alattomosságot nem tolerálja Vincze Nándor. Aki ismeri, tudja, hogy olyan a habitusa, hogy ezt szóvá is teszi, legyen annak az elszenvedője akár a fia, de akárki más. Igen, szenzitívebb a gyerekek és a fia irányában. Viszont soha nem élvezett kivételezést a fia, sőt. Persze apaként érthető módon nagyon félti őt, és igen, tudja, hogy lesz olyan, amikor felrúgják. De valóban, nagyon sokszor látta már utánpótlás csapatokban is focizni, annál is inkább, mert egészen közelről követhette a pályafutását.
Utánpótlás-edzője soha nem volt a fiának, de mint lelkes labdarúgó-apuka gyakran edzette őt és még a többieket is az ő korosztályában, afféle beugró trénerként vagy csapatvezetőként. Ha a Kertész Gabi, a vezetőedzőjük nem ért rá, akkor ő vezette a tréningeket, sőt, nem egyszer vitte őket a meccseikre, no meg NB I-es meccsekre is. Az uborkaszezonban is tartott már nekik edzést, szervezett nekik kétkapus játékot, tehát átlagos focista-apuka szerepnél jóval többet vállalt, de nem hivatalos keretek között, hanem így hozta az élet, no meg a Kertész Gáborhoz fűződő régi barátság. Soha nem volt a klubnál utánpótlás edző, mert addig nem akart edzőséget vállalni, amíg aktív labdarúgó. De gyakorlatilag öt éves koruk óta végig velük van, azaz a fia csapatával, tehát ha a pályán mondjuk felrúgják, ahhoz azért már hozzá van szokva. És persze bosszant, de nem csak az, ha őt, hanem ha bárkit a csapatból. A fiaimnak tekinti mindannyiukat.
A jövő és a közös álmok
Még szeretné átélni a pályán közösen a fiával azt, hogy gólt szerez, és hogy a gólja után üdvözlésként megölelhesse, ahogy azt is, hogy lelkes szurkolóként a nagylánya és a felesége is tanúja lehet még egy ilyen szép pillanatnak, egy apa és fia közös gólörömnek.
Az idén 16 éves ifjabb Vincze Nándor 2014 óta a Kunszállás igazolt játékosa, és története példaértékű lehet a helyi utánpótlás labdarúgásban, megmutatva, milyen fontos a családi támogatás és a kitartás a sportban.
tags: #ladanybene #utanpotlas #labdarugas
