Az Életesemények Súlyozása és a Life Change Unit (LCU): Kulturális és Időbeli Változások
A családok életében bekövetkező jelentős életesemények és azok hatása multidiszciplináris kérdéskör: orvosi, pszichológiai és szociológiai aspektusból is vizsgálható. Az egyén életében, környezetében történő egyszeri jelentős, vagy több kisebb mértékű, illetve tartósan fennálló változás az egyén fizikai és személyiségbeli sajátosságaival, valamint családi, tágabb szociális, esetenként társadalmi körülményeivel összefüggésben hat. A tartósan fennálló stressz lehetséges következményei között régóta számon tartják a különböző immunproblémákkal összefüggő pszichoszomatikus megbetegedéseket, és pszichiátriai kezelést is igénylő mentális zavarokat.
Rabkin és Struening (32) már klasszikus munkájukban kifejtették, hogy a stressznek való kitettség önmagában szinte soha nem elégséges magyarázat egy betegség megjelenésére, egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. Ezeket a tényezőket három csoportba oszthatjuk: (a.) a stresszteli helyzet jellegzetességei, (b.) az egyén biológiai és pszichológiai sajátosságai, valamint (c.) a környezeti feltételek, illetve a társas támogató rendszer elérhetősége, amely védőfaktorként szolgál.
Az (a.) stresszteli eseményeket, amelyekről azt találták, hogy hatással lehetnek egy betegség megjelenésére, a következőkkel lehet jellemezni: nagyság, intenzitás, időtartam, bejósolhatatlanság és újszerűség. A stresszteli események elemzésének egyik kritikus pontja az, hogy az egyén miként észleli őket, mennyire ítéli az esemény jelentőségét ártalmasnak, kihívásnak vagy fenyegetőnek. Ez a kognitív folyamat különbözteti meg a stresszort egy közönséges ingertől, és ez határozza meg, hogy az egyén milyen stresszválaszt ad és milyen megküzdést alkalmaz. Az észlelést (b.) belső (biológiai és pszichológiai érzékenység-küszöb, intelligencia, verbális képességek, kedélyállapot, személyiségtípus, múltbeli tapasztalatok, a saját sors felett érzett kontroll, stb.) és (c.) külső tényezők (életkörülmények, társas támogatás, társadalmi elvárások stb.) határozzák meg. Mindezek tudatában a hatékony stressz-kutatás nem csupán a személyt érő stresszorok, negatív események iránt érdeklődik, hanem a személy fizikai és pszichés tulajdonságait, megküzdési stratégiáit, illetve társas támogatottságának szintjét is feltérképezi (37,38). E tényezők összefüggéseiből rajzolódhat ki, illetve becsülhető meg reálisan egy személy, vagy egy család megterheltsége, veszélyeztetettsége.
A stresszteli életesemények mérése és a Life Change Unit (LCU)
Az életesemények kikérdezési lehetőségei széleskörűek (személyes interjúk, önkitöltős nyitott végű ívek, zárt kérdéssort tartalmazó listák, naplók (39-52)), a kutatók mégis leginkább kérdőíves felmérésekkel dolgoznak. Az életesemények mérésének technikája Adolf Meyer klasszikus munkáján alapul. Meyer (57, id. 58) úgynevezett „élet-táblázatban” ábrázolta a személyek életrajzi és egészségügyi adatait azért, hogy a köztük lévő időbeli összefüggések láthatóvá váljanak.
Ennek alapján szerkesztette meg először Holmes és Hawkins 1957-ben (59, id. 58) az első Schedule of Recent Experience (SRE) kérdőívet. Ebben a kérdőívben a vizsgálati személyek azokat az életeseményeket jelölték meg, amelyek a megelőző tíz évben fordultak elő velük a munka, az otthon, a család, a pénzügyek és a közösségi élet területén. Az SRE segítségével Rahe és munkatársai (60) kimutatták, hogy számos betegség (pl. tüdőbetegség, szívinfarktus, lágyéksérv, bőrbetegség) megjelenése előtti években, elsősorban az utolsó két évben, a megbetegedett személyeket szignifikánsan több stressz érte, mint az illesztett egészséges kontrollszemélyeket.
Holmes és Rahe 1967-ben (53) az SRE kérdőív tételeit egy új mérőeszköz segítségével, a Social Readjustment Rating Questionnaire-rel (SRRQ) súlyozták. Ez utóbbi kérdőívben 394 egészséges személy 43 életeseményt osztályozott saját és ismerőseitől hallott tapasztalatai alapján aszerint, hogy azok milyen intenzív és mennyi ideig tartó alkalmazkodást igényelnek. A házasságkötésre a kutatók önkényesen választott 500 pontot adtak, és a vizsgálati személyeknek ehhez képest kellett a többi életeseményt arányosan pontozni. Az eredményeket a vizsgálatvezetők átlagolták (és tízzel osztották), majd sorba rendezték - ez a rangsor adja a Social Readjustment Rating Scale (SRRS)-t (legfrissebb rangsort ld. 55), az egyes életeseményekhez tartozó átlagos súlyokat pedig Life Change Unit-nak (LCU) nevezik.
A stresszteli életesemények nem feltétlenül negatívak vagy társadalmilag nemkívánatosak. Sok közülük éppen hogy kívánatos és az amerikai értékekkel (teljesítmény, siker, anyagiasság, hatékonyság, gyakorlatiasság, jövőre irányultság) összhangban áll. Holmes és Rahe szerint egy dolog közös a listán szereplő életeseményekben: mindegyik alkalmazkodást igényel, tehát adaptív vagy megküzdő viselkedést hív elő.
Lélekben - POSZTTRAUMÁS STRESSZ SZINDRÓMA- Faragó Ágnes és Judy (Klubrádió)
Kulturális és időbeli különbségek az LCU megítélésében
Az 1967-es vizsgálatban Holmes és Rahe (53) azt találta, hogy az életeseményeket a vizsgálati személyek nemtől, kortól, családi állapottól, iskolázottságtól, társadalmi státusztól, vallástól és rassztól függetlenül, szinte egyformán rangsorolták. A kutatók azt várták, hogy más kultúrákkal összevetve eltéréseket találnak majd.
A vizsgálatot több más kultúrában is megismételték. Rahe a 60-as évek végén (61) hét különböző nemzetiségű és etnikumú populáció (amerikai fehér, afro-amerikai, mexikói-amerikai, japán, dán, svéd és hawaii-szigeteki) SRRS-rangsorát hasonlította össze. Bár néhány életesemény rangsorolásában nagy különbségeket találtak az egyes kultúrák között, mégis a különböző minták rangsorai viszonylag magasan korreláltak egymással. Az amerikai fehér és a fejlett ipari kultúrák (Dánia, Svédország, Japán) mintáinak megítélése között a rangkorrelációk értékei 0,90 és 0,94 közé estek, míg a fehér és a színes bőrű amerikai minták megítélése közötti egyetértés 0,76 és 0,83 között változott. Rahe azzal magyarázta a nagy hasonlóságot, hogy a vizsgált kultúrák mindegyike (Japán lehetséges kivételével) gazdaságilag és társadalmilag nyugati kultúrának számított. Az életesemények megítélését (Rahe módszerével) azóta sem mérték fel más társadalmakban, így a közép-kelet-európai régióban sem.
Az 1967-ben először kialakított SRRS-rangsort (53) a későbbiek folyamán kétszer (54, 55) megújították. A kutatók az egymást követő listák közös életeseményeinek LCU értékét vizsgálatonként átlagolták.
| Év | LCU Átlag (Amerikai felmérések) |
|---|---|
| 1967 | 34,1 +/- 18,5 |
| 1980 | 41,8 +/- 15,5 |
| 1997 | 49,3 +/- 22,3 |
A három felmérés LCU átlagai szignifikánsan eltérnek egymástól és az idővel növekvő tendenciát mutatnak. Ezek szerint az eltelt 30 év alatt az amerikai LCU értékek kb. 45%-kal nőttek, tehát ugyanazok az életesemények 45%-kal nagyobb stresszt jelentettek 1997-ben, mint 1967-ben. Az a tény, hogy a stressz mértékének megítélése néhány évtized során sem stabil, hanem növekvő tendenciát mutat, fontos információ a stressz- és betegség-kutatásokhoz.
A magyar életesemény-kutatások eredményei
A legutolsó, 1990-es évekbeli vizsgálat eredményeit a klasszikus vizsgálathoz hasonlóan különböző demográfiai szempontok szerint is elemezték (55). A demográfiai szempontok (életkor, családi állapot, iskolai végzettség) szerint ekkor sem találtak csoportok közötti különbségeket (és a rangkorrelációk is nagyon magasak voltak: r=0,84-0,96). A nemek tekintetében viszont szignifikáns különbség mutatkozott az össz-stressz átlagokban1 (87 tételre nőknél 51+/-20, férfiaknál 42+/-24). Ugyanakkor az egyes életesemények rangsorában nemigen volt eltérés; a nők és a férfiak 87 tételre vonatkozó rangsora között a korreláció 0,97 volt, a férfiak csupán egyetlen tételt helyeztek szignifikánsan magasabb helyre a rangsorban („A társtól való szeparáció munka miatt”). Miller és Rahe (55) számos kutatásuk tapasztalataként 60-75 fontosnak tartott életesemény felmérését javasolják annak érdekében, hogy reális képet kapjunk arról, hogy egy személy mekkora stresszt élhetett át egy adott időszakban.
A magyarországi kutatások is értékes információkkal szolgálnak az életesemények súlyozásával kapcsolatban. Egy tanulmányban 92 életesemény súlyossági és minőségi rangsorát mutatjuk be 184 kisgyermekes anya kérdőíves beszámolói alapján. Adatgyűjtésre Miller és Rahe 1997-es Social Readjustment Rating Questionnaire kérdőívének általunk módosított magyar változatát használtuk. Az amerikai eredményekhez hasonlóan az események súlyozásában és minőségi megítélésében jelentős demográfiai hatást nem találtunk. Bár a magyar súlyok magasan korreláltak az 1997-es amerikai súlyokkal, a 63 közös tételre számított magyar súly-átlag szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az amerikai. Több egyedi tétel súlyosságát is különbözően ítélték meg a két kultúrában. Tringer és Veér 1977-es, némileg más módszerrel végzett magyar vizsgálatának életesemény rangsora módot adott kronológiai összehasonlításra is. A két kutatásban közös 32 tétel rangsorai között számított korreláció valamivel alacsonyabb volt, mint az említett amerikai és a jelenlegi magyar adatok együttjárása. A közel 30 év eltéréssel végzett két magyar vizsgálatban több esemény helye jelentősen eltért a rangsorban.
Tringer és Veér (1977) vizsgálata
Tringer és Veér (67) a Holmes és Rahe klasszikus munkáján alapuló Paykel-féle Scaling of Life Events2 elnevezésű skála (39) módosított változatát használták fel kutatásuk tervezésekor. 164 fő töltötte ki a 63 tételes kérdőív két változatát: az elsőben 0-7-ig terjedő skálán kellett jelölni azt, hogy a vizsgálati személy szerint egy-egy adott életesemény mekkora stresszt jelent egy átlagember számára. A másik változatban a kitöltőknek csak azokat az életeseményeket kellett megjelölniük és szubjektív módon súlyozniuk, amelyek velük is megtörténtek az elmúlt egy évben. Az életesemények rangsorában legstresszesebbnek ítélt események azok voltak, amelyek mindenki számára traumatikusak (katasztrófák, halálesetek stb.). Ezek után érzelmileg igen negatív, vagy jelentős életmódbeli változást okozó események következtek (pl. válás, elbocsátás). Az alacsonyabb súlyú mezőben szerepeltek az enyhébb változást előidéző (pl. munkahelyi körülmények kisebb változása), illetve a pozitív jelentéstartalommal bíró, örvendetes események (pl. szándékos terhesség).
A szerzők kulturális különbségeket is találtak: az amerikai válaszadók pl. a házassági hűtlenséget, a spontán vetélést, a menopauzát, illetve néhány családi viszályra utaló kijelentést sokkal súlyosabbnak értékelték. Ugyancsak súlyosabbnak ítélték az amerikaiak az anyagi javakkal, veszteséggel, szakmai kudarccal kapcsolatos eseményeket. A magyarok a házassággal, annak felbomlásával és a kényszerű munkahelyi változással (elbocsátás, kényszernyugdíj stb.) kapcsolatos eseményeket értékelték megterhelőbbnek. A nemek hatásán kívül más demográfiai szempont szerint végzett összehasonlító eredményeket nem közöltek a szerzők. Nemek közötti különbséget főleg a nőiséggel kapcsolatos biológiai eseményekben találták a kutatók (pl. terhesség, szülés, vetélés stb.).
A "HUNGAROSTUDY 2002" felmérés
A Rahe és munkatársai által kifejlesztett életesemény lista rövidített és módosított, 27 tételes változatát egy országos reprezentatív mintán (n=12688), a „HUNGAROSTUDY 2002”-ben vizsgálták (68). A reprezentatív felmérés szerint (69) a lakosság körében a 2002 előtti öt évben leggyakrabban előforduló életesemények a következők voltak: ”lényeges változás történt a munkakörülményeiben”, „közeli hozzátartozó egészségének romlása”, „anyagi helyzet romlása”, „közeli hozzátartozó (nem házastárs) halála”; ezek a minta több mint egyharmadánál előfordultak. Gyakori, több mint 20%-os előfordulást mutattak még a következő életesemények: ”nagy jelentőségű döntést hozott a jövőre vonatkozólag”, „anyagi helyzete javult”, „új, közeli személyes kapcsolata alakult ki”, „nagy dolgot ért el”. A vizsgálati személyek legmegterhelőbbnek az egészséggel összefüggő eseményeket és a veszteségeket értékelték (pl. halál, abortusz, baleset, betegség). A második csoportba a munkával és anyagiakkal kapcsolatos problémák kerültek, és érdekes módon a jelentős szociális változások, a személyes kapcsolatok megszakadása (a válás, a különköltözés, illetve a gyermek elköltözése) csak ezek után következett.
Az életesemények és a betegségek kapcsolata
Rahe és munkatársai különböző vizsgálataikban eredetileg azt próbálták kimutatni, hogy az életesemények előfordulása összefüggésben áll-e a betegségek megjelenésével (63). Felmérték, hogy a vizsgálati személyeket az elmúlt egy évben mennyi és milyen súlyú stressz érte. Azt találták, hogy minél nagyobb mértékű stressz érte az elmúlt évben a vizsgálati személyeket, annál nagyobb valószínűséggel betegedtek meg a következő évben. Az eredményeket számos szerző ismételten megtalálta a saját vizsgálatában (az eredmények összefoglalását ld. 32). Mérsékelt, de statisztikailag szignifikáns kapcsolatot találtak az életesemények gyakoribb előfordulása és számos betegség megjelenése között (pl. szívinfarktus, balesetek, sportsérülések, TBC, leukémia, cukorbetegség stb.).
Rahe nem különítette el a pozitív és a negatív, azaz a kívánatos és a nemkívánatos életeseményeket. Véleménye szerint mind a pozitív, mind a negatív életesemények megküzdést kívánnak a személyektől, s ezáltal - nagy mennyiségben - az egészség megromlásához vezetnek. Más kutatók (pl. 64, 65) azonban másképp vélekednek erről: szerintük néhány esetben a pozitív életesemények a negatívak káros hatását csökkenteni képesek. Megfigyelések szerint, depressziósok esetében a pozitív életesemények, mint pl. a kiemelkedő teljesítmény munkában vagy tanulásban, nem járnak együtt depresszív tünetekkel. Ma már általános a kutatók között, hogy a depresszív tüneteket kiváltó vagy megelőző események közül csak a negatívakat vizsgálják (66).
Személyes adatok kezelése és a változások nyomon követése
A modern megközelítések lehetőséget biztosítanak az egyén számára, hogy proaktívan kezelje és nyomon kövesse saját életeseményeit és az azokkal járó változásokat, hozzájárulva a stressz jobb megértéséhez és kezeléséhez. Egy ilyen rendszer átfogó adatkezelésre épül, személyre szabott célokat kínál, és vizuális eszközökkel segíti az előrehaladás értékelését.
Átfogó adatkezelés
Az átfogó adatkezelési rendszer a következő területeket fedi le:
- Edzés: gyakorlat típusa, idő, térfogat, aerob stb.
- Étkezés: Diéta, kalória, tápanyagbevitel stb.
- Ütemezés: Napi terv és időszaki terv beállításai stb.
- Eszközök: bevételek, kiadások, megtakarítások stb.
- Alvás: Lefekvés, alvásidő, ébredés, stb.
Célkitűzés
Személyre szabott célokat állíthat be edzés, étkezés, ütemezés, eszközök és alvási adatok alapján. A kitűzött cél és a tényleges adatok összehasonlításával intuitív módon ellenőrizheti, hogy a cél megvalósult-e.
Adatrögzítés és összehasonlítás
Könnyedén rögzítheti a napi, heti, havi és éves adatokat, és összehasonlíthatja azokat a céllal, hogy megértse az előrehaladást. Úgy tervezték, hogy lehetővé tegye a folyamatos rögzítést egyszerű adatbevitellel.
Vizualizációs eszköz
A heti, havi és éves adatokat arányok, trendek és átlagok formájában jelenítheti meg, hogy egy pillantással megértse azokat.
tags: #lifechange #units #valtozas
