Magic Johnson öröksége, távozása és a Lakers útjai
A Los Angeles Lakers legendája, Earvin "Magic" Johnson évtizedek óta elválaszthatatlan a kaliforniai együttestől, legyen szó játékosként elért hihetetlen sikereiről, vagy későbbi vezetői szerepéről. Távozása az elnöki posztról, majd az ezt követő események ismét a figyelem középpontjába helyezték őt, és rávilágítottak arra, milyen mélyen gyökerezik a befolyása a csapat és az egész kosárlabda világában.
Magic Johnson elnöki távozása a Lakerstől
A kaliforniai együttes legendája kedden este sajtótájékoztatón jelentette be döntését, amiről addig nem értesítette Jeanie Busst, a Lakers tulajdonosát, mert - amint fogalmazott - nem lett volna képes szemtől szemben közölni vele elhatározását. „Ez egy nehéz döntés, sírtam, mielőtt idejöttem” - mondta Magic Johnson ma hajnalban a Los Angeles Lakers Portland elleni szezonzáró mérkőzése előtt. „Nehéz, amikor annyira szeretünk egy szervezetet, mint ahogy én ezt és nehéz, amikor annyira szeretünk valakit, mint én Jeanie Busst.”
Johnson azt is elmondta, hogy a riporterekkel beszélt először, nem közölte döntését előtte sem az említett Busszal, sem Rob Pelinka GM-mel. Azt is megjegyezte, hogy ezt azért tette így, mert félt, hogy Buss lebeszélné róla - illetve az is kiderült, hogy nem akarta senki életét befolyásolni, nem akarta, hogy Buss közé és Luke Walton vezetőedző közé kerüljön. „Egyszerűen annyi az oka, hogy boldogabbnak éreztem magam, amikor nem voltam a Lakers elnöke” - mondta az 59 éves sportvezető, aki játékosként öt bajnoki címet nyert az együttessel. A Lakers újabb csalódást keltő szezonon van túl, ugyanis hiába szerződtette múlt nyáron LeBron Jamest, a csapat ismét lemaradt a rájátszásról.
A menedzsment kihívásai és a Walton-ügy
Elnöki posztja idején Magic Johnson nem habozott kritikával élni, ha a csapat teljesítménye nem érte el az elvárásait. Adrian Wojnarowksi és Dave McMenamin (ESPN) jelentette a nap folyamán, hogy Magic Johnson, a Los Angeles Lakers elnöke kicsit "elővette" Luke Waltont, a gárda vezetőedzőjét. Magicnek nem tetszett az, hogy lassan kezdett a LAL, emiatt vonta némileg felelősségre Waltont. Az ügy már csak azért is érdekes, mert szeptemberben éppen Johnson mondta azt, hogy "nem kell aggódni, ha gyengébb lesz a rajt, mert ugyanez volt, amikor LeBron elment Miamiba, vagy amikor visszatért Clevelandbe" - ennek ellenére elégedetlenkedett, pedig az öt vereség mindegyike tíz ponton belüli volt.
Magic Johnson: Játékoslegenda és milliárdos
Earvin "Magic" Johnson, a Los Angeles Lakers korábbi legendás kosárlabdázója, nem csak a parketten, hanem az üzleti életben is kiemelkedő sikereket ért el. A Forbes milliárdossá nyilvánította, vagyonát körülbelül 1,2 milliárd dollárra (432 milliárd forint) becsüli az amerikai üzleti magazin. A Világgazdaság azt írja a BBC-re hivatkozva, hogy Earvin "Magic" Johnson lett a negyedik sportoló, aki a Forbes listája szerint csatlakozott a leggazdagabbakhoz. Rajta kívül Michael Jordan, LeBron James és Tiger Woods szerepel még a nem túl sok tagot számláló listán.
Johnsonnak számos vállalatban van befektetése, beleértve a tulajdonosi részesedéseket különböző sportcsapatokban. A Forbes szerint egy életbiztosítási társaságban lévő részesedése képezi vagyonának nagy részét. A 64 éves kosárklasszis 1996-ban vonult vissza, 40 millió dollárt keresett NBA-karrierjéből, de a lap szerint a legtöbb pénzét a sporton kívüli befektetéseiből kereste. Tulajdoni részesedéssel rendelkezik három Los Angeles-i székhelyű sportcsapatban, köztük az MLB-ben szereplő Los Angeles Dodgersében.
Az NBA megmentői: Magic Johnson és Larry Bird
Az NBA modern érájában - amelyet leginkább annak 1976-os ABA-val történő összeolvadásától számíthatunk - a liga a sztárokra épít. Az aranytojást tojó tyúkok rendszerint olyan globálisan ismert kosárlabdázók, akik szinte az összes korcsoportban el tudják érni a közönséget. Ezeket a játékosokat korán, karrierjük elején elkezdik promótálni, minden eszközt megadva nekik ahhoz, hogy beteljesíthessék a bennük rejlő szakmai potenciált. Az irány egyértelmű, ha a pályán sikeresek, klubjaik és az NBA is sikeres, utóbbi pedig akkor a leginkább elégedett, amikor több ilyen egyéniség is ott van a pályán. A liga történetének talán legfontosabb ilyen sikersztorija a Larry Bird - Earvin „Magic” Johnson rivalizálás, amely bár az NBA-ben, három elképesztő nagydöntőben csúcsosodott ki, valójában már az egyetemi éveik során elkezdődött el.
A kezdetek: Egyetemi évek és a rivalizálás gyökerei
Magic Detroit mellett, Lansingben látta meg a napvilágot. Heten voltak testvérek, szüleik délről költöztek Michiganbe az 1950-es évek végén, azt remélve, hogy az autóiparban találnak majd munkát. Bár folyamatosan anyagi problémákkal küszködtek, Johnson mégis nosztalgiával gondolt vissza azokra az időkre, kiemelve azt, hogy olyan fekete családban nőhetett fel, amely véleménye szerint ma már ritkaságszámba megy, hiszen két nagyszerű szülő is jelen volt életükben, akik ráadásul minden nap meleg ételt tettek az asztalra.
A beszámolók szerint Magic vidám srác volt, aki két dolgot szeretett igazán az életben, a figyelem középpontjában lenni és kosárlabdázni. Az általános iskola első osztályaitól komolyan vette a sportot, reggel hatkor már a pályán volt, hogy még az órák megkezdése előtt gyakorolhasson. Bár Johnson gyakorlatilag bármelyik egyetemet választhatta volna, úgy döntött, hogy otthonához közel, a helyi Michigan State ajánlatát fogadja el.
Larry Bird a közelben, kevesebb, mint 400 mérföldnyire nőtt fel, a falusias, alig 2000 főnyi lakossal rendelkező French Lick városában. Öt testvérével együtt egy olyan családba született bele, amely talán a Johnson famíliánál is nehezebb anyagi helyzetben volt. Apja, egy Koreában is szolgálatot teljesítő háborús veterán, alkalmai munkákat vállalt. Visszahúzódó, félénk gyerekként, Bird a kosárlabdán keresztül tudott kibontakozni. A kisvárosi élet után nehezen illeszkedett be az egyetemi körforgásba, amelynek részben anyagi okai is voltak. Az események hatására, mindössze 24 nap elteltével úgy döntött, nem kér ebből a lehetőségből, fogta magát, és hazastoppolt. A kosárlabdát azonban nem hagyta abba. Az AAU nevű (Amateur Athletic Union) amatőrligában kezdett el játszani, amelynek pályáin rendszeresen megsemmisítette ellenfeleit. Annyira jól ment neki a játék, hogy újra egyértelművé vált, az egyetemi bajnokságban kell megmutatnia magát, ezért a következő évben visszament az Indianába.
Nem akármilyen játékosok és vezérek
Sem a Michigan, sem pedig az Indiana State nem volt ott a legjobb egyetemi programok között akkoriban, de ahogy később az NBA-ben tették, Magic és Bird szinte azonnal fellendítették csapatukat.
- Johnson újonc szezonjában az azt megelőző évi 10-17-es mérleggel ellentétben 25-5-re végeztek, megnyerték a Big Ten-t, ami akkor már több, mint 20 éve nem sikerült, és bejutottak a bajnokság legjobb nyolc csapata közé.
- Az Indiana State a Bird odaérkezése előtti két szezon mindegyikében 12-14-es mérleggel végzett, a csapat szerencséje azonban megfordulóban volt. Abban a három évben, amelyet végül Bird eltöltött a csapatnál (a szabályok miatt egy évet ki kellett ülnie), 81 győzelmet szereztek mindössze 13 vereség mellett.
Az elveszített meccsek közül a legfájóbb egyértelműen a Michigan elleni ütközet lett, az 1979-es bajnoki döntő, amelyet Johnson csapata 75-64-re nyert meg az Indianával szemben. Bird, akit az év egyetemi játékosának választottak, rossz napot fogott ki, Magic azonban a döntő legértékesebb játékosa lett. Előbbi később többször is lenyilatkozta, ez maradt az egyetlen vereség karrierjéből, amit sosem tudott igazán feldolgozni.
Az 1980-as évek NBA-je: Celtics és Lakers dominancia
A Bird-Magic rivalizálás soha nem érhetett volna fel olyan magasságokba, ha nem a liga két legnagyobb múltú csapatához kerülnek: a Boston Celticshez és a Los Angeles Lakershez. Minden adott volt a ’80-as évek legnagyobb játékos-párharcához: két nagymúltú csapat, és a kelet a nyugat ellen dinamika, amely persze azt is lehetővé tette, hogy ezek a csapatok a legnagyobb porondon, az NBA döntőjében találkozhassanak, amikor minden szempár rájuk szegeződik.
Bird egyetemi gárdájához hasonlóan a Celticset is szinte azonnal új szintre emelte. Míg az 1978/1979-es szezonban, újonc évében 29-53-as mérleggel végeztek, rá egy évre már 61 meccset nyertek (21 vereség mellett). El is jutottak a keleti döntőbe, ahol akkor még „Dr. J” Julius Erving Philadelphiája jelentette a végállomást.
Magic, aki a pályafutása végéhez közeledő, de még mindig domináns Kareem Abdul-Jabbar fémjelezte csapatban kezdett, már újonc évében 60-22-es mérlegnek örülhetett, ráadásul bejutottak a döntőbe, hogy a Celticset búcsúztató Philadelphia 76ers-szel mérkőzhessenek meg. A párharc szoros csatát, és egy olyan legendás újoncteljesítményt is hozott, amelyet talán soha senki nem tud majd felülmúlni. Magicnek a hatodik meccsen, 3-2-es Lakers vezetésnél ugyanis a bokasérüléssel bajlódó Jabbart kellett pótolnia, szó szerint, hiszen centerpozícióba rakta őt edzője. Johnson nemcsak, hogy élt a kínálkozó lehetőséggel, de 42 pontot, 15 lepattanót, és hét gólpasszt jegyezve zárta le a párharcot, bezsebelve a döntő legértékesebb játékosának járó díjat is.
Bird a következő szezonban jelezte, hogy nem szeretné alább adni riválisánál. Ezúttal a Celtics nyerte meg a bajnoki címet, a döntőben a Houston Rocketset verve. Bár a finálé legértékesebb játékosának azt a Cedric Maxwellt választották, aki máig az egyetlen kvalifikált döntő MVP, aki eleddig nem került be a Hírességek Csarnokába, a Celtics legjobb játékosát akkor már egyértelműen Larry Birdnek hívták.
A pályán kívüli feszültségek és sztereotípiák
A rivalizálás, amely akkor még nem csúcsosodott ki az NBA-ben, a pályán kívül is megmutatkozott. Ronald Reagan 1980-ban megnyerte az elnöki választásokat, programjának egyik pontja pedig több olyan, még a polgárjogi mozgalmak után bevezetett rendelkezés visszavonását eredményezte, amely a rosszabb gazdasági helyzetben lévő, nagy százalékban afroamerikai népcsoportra lett negatív hatással. Reagan sokszor beszélt elutasítóan az élelmiszerutalványokra és segélyekre szoruló társadalmi csoportról, amelyet sokan közvetlen faji alapú támadásként értelmeztek. A fekete emberek közül sokan rosszabb helyzetbe kerültek, a fehér társadalom nagy része (főleg Bostonban és a környékén) viszont üdvözölte ezeket a döntéseket, mert úgy gondolták, hogy ne érje indokolatlan előny az afroamerikai társadalmat.
Boston akkoriban a rasszizmus amerikai fővárosaként lett számontartva, és nem véletlenül. Amikor egy helyi bíró 1974-ben, arra szólította fel a helyi iskolákat, hogy hagyjanak fel a szegregáció intézményével, Boston fehér társadalma az utcákra vonult és tüntetéseket szervezett, amelyek során az is előfordult, hogy kövekkel dobálták meg a fekete diákokat szállító buszokat.
A sztereotípiák a játékosokat is elérték. Magic szeleburdi, sokszor a csapat érdekeit a látvány oltárán feláldozó játékosként lett elkönyvelve, míg Birdöt lassú, de intelligens, sikereit a kemény munkának és fegyelemnek köszönhető kosarasként látták. Valójában mindketten korszakos zsenik voltak, akik passzkészségük és méretük mellett abban is hasonlítottak egymásra, hogy a játékot a támadóoldalon tudták leginkább dominálni. Kettejük karrierje viszont segített eloszlatni mindkét oldal hamis előítéleteit. Idővel az NBA is kihasználta a marketingértéküket, túllépve a faji sztereotípiákon.
NBA döntők: A három felvonásos klasszikus
Az 1980-as évek alatt három NBA-döntőben is találkoztak a felek, amelyek közül talán az első, 1984-es finálé sikeredett a legizgalmasabbra. A két zseni hogyan mentette meg az érdeklődés hiányában szenvedő NBA-t. Az 1980-as nagydöntőt például egyetlen nagy csatorna sem volt hajlandó élőben közvetíteni. Lenyűgöző a The GROAT (Greatest Rivalry Of All Time), minden idők legnagyobb NBA-rivalizálásáról olvasni kettejük főszereplésével, és rengeteg megszólalásával. "Miután találkoztunk, ő lett az, akit le kellett győznöm." - említi Bird az előszavában. Tehát Magic mindenki másnál nagyobb motivációt jelentett számára, és viszont, a versengés éltette mindkettejüket.
Összefoglaló a Bird-Magic NBA Döntőkről
| Év | Győztes | MVP | Eredmény |
|---|---|---|---|
| 1984 | Boston Celtics | Larry Bird | 4-3 |
| 1985 | Los Angeles Lakers | Kareem Abdul-Jabbar | 4-2 |
| 1987 | Los Angeles Lakers | Magic Johnson | 4-2 |
Az első döntő: 1984 - A Showdown
A csak „Showdown ’84” -ként elhíresült összecsapás több addigi televíziós nézettségi rekordot is megdöntött, nem véletlenül, hiszen amellett, hogy sztárok vonultak fel a pályára, a két csapat 15 év után, nyolcadszor csapott össze a nagydöntőben (csak a ’60-as években hatszor találkoztak), úgy, hogy az addigi hét sorozat mindegyik a Celtics nyerte, hármat hetedik mérkőzésen behúzva. A pályán kívüli események mellett tehát a parkettán is forrtak az indulatok, amelyek csak még tovább erősödtek, miután a Lakers behúzta az első meccset.
A második összecsapáson Bird híres labdalopása lett a kulcs momentum, amelynek segítségével, hosszabbításban ki tudott egyenlíteni a Celtics, hogy aztán a harmadik mérkőzés újfent a Lakers, ezúttal ráadásul sima sikerével záruljon. A Los Angeles közel volt ahhoz, hogy megnyerje a negyedik összecsapást is, de a Celtics Bird 29 pontjával, 21 lepattanójával, és három blokkjával megtámogatva négy ponttal végül nyerni tudott, 2-2-re alakítva a párharcot. Az ötödik mérkőzést 36 fokban játszották a légkondicionálást nélkülöző Boston Gardenben, és bár Bird nagy meccsére a Lakers még válaszolni tudott, és 3-3-ra egyenlített, a hetedik meccset az 1981-es döntő legértékesebb játékosának is megválasztott Cedric Maxwell 24 pontjával a Celtics nyerte meg, nyolcadik Lakers elleni döntőjüket is megnyerve. A finálé legértékesebbje ezúttal természetesen nem lehetett más, mint Larry Bird.
A második felvonás: 1985 - Lakers győzelem
A Lakers és a Celtics is domináns teljesítményt nyújtott az 1985-ös rájátszásban, előbbi mindössze kettő, de utóbbi is csak négy mérkőzést veszítve a fináléig, ráadásul mindketten 4-1-re nyerték a konferenciadöntőiket, a 76ers és a Nuggets ellenében. A Celtics arra készült, hogy az 1968/1969-es szezon után újra duplázhasson, míg a Lakers a kelták elleni hihetetlenül rossz sorozatát igyekezett megszakítani, amely akkor már 0-8-cal állt. Mivel a Celtics 63-19-es mérleggel végzett az alapszakaszban szemben a Celtics 62-20-as eredményével, a hazai pálya előnye ismét a Bostonnal volt.
Érdekesség, hogy új szisztéma került bevezetésre a döntő során, ami azt jelentette, hogy a 2-2-1-1-1 formátum helyett a 2-3-2-t alkalmazták. Ez a gyakorlatban annyit tett, hogy a Lakers két idegenbeli mérkőzés után zsinórban háromszor lehetett pályaválasztó. A Celtics domináns teljesítménnyel, 148 pontot szerezve húzta be az első meccset, de a Lakers, és főleg Kareem Abdul-Jabbar hamar jelezték, hogy ez a döntő talán más lehet majd, mint a két csapat között lejátszott korábbi finálék. Kareem 30/17/8/3-as meccsel válaszolt, amely egy olyan statisztikai teljesítmény volt, amit legjobb éveiben is megirigyelt volna az akkor már 38 éves centernagyság. A harmadik mérkőzésen Magic is dominált a maga 16 kiosztott gólpasszával, és bár a Celtics még egyenlíteni tudott egy szoros, két pontos győzelemmel, az utolsó két összecsapás mindegyikét simán nyerte a Lakers, amely története során először, 4-2-vel diadalmaskodott a Celtics felett. A döntő legértékesebb játékosa a sorozatban 26/9/5-öt átlagoló Abdul-Jabbar lett.
A trilógia utolsó része: 1987 - Magic diadala
Azt már az 1987-es döntő előtt érezni lehetett, hogy talán a Celtics utolsó nagy futása következhet azzal a garnitúrával. Bár az első körben még 3-0-al söpörték ki a Michael Jordannel felálló Bullst (MJ 36/7/6-ot átlagolt a sorozatban), a Milwaukee Bucks és a Detroit Pistons gárdái ellen is hetedik mérkőzésre volt szükség a továbbjutás kiharcolásához. Bird még mindig top 3-as játékos volt a ligában, de a csapat idényére rányomta a bélyegét Len Bias kokain túladagolás okozta halála. A második draft választási joggal 1986 nyarán kihúzott játékost szupersztár tehetségnek könyvelték el, és a mai napig felmerül a neve minden valamirevaló NBA-s „mi lett volna ha” listán, mint olyan játékos, aki potenciálisan ott lehetett volna minden idők legjobbjai között, és aki akár Bird karrierjét, és a Celtics dominanciáját is tovább nyújthatta volna.
A kissé enervált Celtics ellen ezúttal már pályaválasztó Lakers dominálta az első két mérkőzést, James Worthy 33 pontja után Byron Scott is lehozott egy nagy meccset, 2-0-ra alakítva a párharcot. A Celtics Bird 30 pontos meccsével szépíteni tudott, de a párharcot valószínűleg eldöntő negyedik mérkőzést már egy ponttal elveszítették, így 1-3 után csak az maradt a kérdés, hogy mikor teszi majd fel a pontot az i-re a Lakers, és nem az, hogy felteszik-e egyáltalán. Ez végül a hatodik mérkőzésen történt meg, amelyet a Lakers újfent Abdul-Jabbar remeklésének köszönhetően tudott megnyerni (ez volt egyébként Kareem legendás rájátszásbeli karrierjének utolsó igazán domináns meccse).
A döntők után és a visszavonulás
Míg Bird, aki utolsó hat évében, egészen 1992-es visszavonulásáig hátproblémákkal... A mű fő szála, hogy Larry Bird és Earvin 'Magic' Johnson pályafutása összefonódott már az egyetemi évek óta egészen 1992-es visszavonulásukig. Mindkettőjüket 1978-ban draftolta egy-egy NBA-franchise (a Boston Celtics, illetve a Los Angeles Lakers), 1979-ben NCAA-döntőt játszott egymással Bird Indiana State-je és Magic Michigan State-je (Johnson örülhetett bajnoki címnek), ’79 októberében ugyanaznap mutatkoztak be a ligában, együtt nyertek olimpiát a felejthetetlen Dream Team tagjaként 1992-ben Barcelonában, majd még abban az évben intettek búcsút a cirkusznak.
Fontos részletek derülnek ki arról, Johnson hogyan tudta meg 1991 őszén, hogy HIV-pozitív. Az ügynökével hívatta fel Birdöt a hírrel, és hogy visszavonul. Larry azonnal tárcsázta Magicet, mert szeretett volna beszélni vele. "Úgy éreztem, mintha valaki kiszívta volna a levegőt a tüdőmből. Szörnyű üresség érzése töltött el, hasonlóan ahhoz, amikor az apám öngyilkos lett.” - mondta Bird. A kor és a kór viszonyaira jellemző, hogy Larry, valamint az NBA játékosa és Magic felesége, Cookie is azt hitte, a Lakers legendája meg fog halni. Megrázó, ahogy arról olvashatunk, milyen sokan elfordultak Johnsontól, mert keveset tudtak a vírusról, még saját csapattársai közül is a legtöbbet féltek tőle.
Annyira hiányzott neki a kosárlabda, hogy a ’92-es All Starra visszatért, ez a meccs segített megváltoztatni, ahogy világszerte a HIV-ről gondoltak. Persze így is akadtak neves kivételek. Isiah Thomas, a Detroit Pistons kétszeres NBA-bajnok irányítója, Magic Johnson közeli barátja egyszeriben kételkedni kezdett cimborája szexuális irányultságában, a háta mögött hívta fel közös ismerőseiket ezután kutatva. Kapcsolatuk örökre megváltozott Isiah tahó viselkedése miatt - az ember, aki bő 30 év után is csodálkozik azon, hogy kimaradt a Dream Teamből. A másik nevesebb fajankónak Karl Malone bizonyult. Miután (!) Barcelonában csapattársként nyertek olimpiát, annak az évnek az őszén a Utah Jazz óriása arra célzott egyik nyilatkozatában, hogy nem szívesen látnák őt a pályán. Magic visszatérése "talán jót tesz a kosárlabdának, de ennél jóval távolabbra kell tekinteni. Sok fiatal férfiről beszélünk, akik előtt még ott az egész élet.”
A Dream Team és az örökség
1992 februárjában visszavonultatták Magic 32-es mezszámát Los Angelesben, Bird beszédet mondott az eseményen, Johnson pedig megköszönte neki, hogy a legjobb teljesítményre ösztökélte őt. Az egyik legkiválóbb fejezet az, amelyik szűk 30 oldalon át a Dream Team barcelonai szereplésével foglalkozik. Mint kiderül, Magic megállás nélkül nyaggatta Birdöt az olimpia miatt, szeretett volna vele játszani, de Celtics mitikus alakja már csak korlátozottan tudott mozogni az erős hátfájdalma miatt. Megtudhatjuk, hogy az álomcsapat alig edzett Barcelonában, miközben Jordan menetrend szerint golfozott minden nap. Bird és Magic egymásnak aláírt labdával búcsúztak az óriási fölénnyel megnyert olimpiától. Majd együtt vonultak vissza. Kölcsönkenyér visszajár alapon a bostoni Larry Bird-esten Magic is felszólalt - egy celticses pólót hordva a meze alatt.
Különbségek és hasonlóságok
Párhuzamosan ismerhetjük meg a történetüket, azt hogyan kerültek egyetemre, illetve az NBA-be. Megtudhatjuk, hogy a Celtics 33-asa imádott gombászni, a Lakers 32-ese pedig a csokis fánkért, a biliárdért és a pingpongért volt oda. Mindketten jó kapcsolatot ápoltak egyesületük vezetőjével, Bird fallabdázott Red Auerbachhal, Magicet pedig a Lakers-tulajdonos Jerry Buss vitte sűrűn bulizni.
Kettejük karrierje viszont segített eloszlatni mindkét oldal hamis előítéleteit. Idővel az NBA is kihasználta a marketingértéküket, túllépve a faji sztereotípiákon. A két spíler versenyszelleme hasonló volt, derül ki a szembejövő sztorikból, bár olyan mélységekig egyikük sem jutott, mint a közben az NBA-ben felbukkanó Michael Jordan - róla kiderül, hogy sosem lettek barátok Magickkel. A bostoni és a Los Angeles-i szupersztár vált a szabvánnyá, amelyhez mérte magát Jordan. Emlékezhetünk a Last Dance-ből, Őlevegősége első, 1991-es bajnok címének megszerzésekor arról beszélt, hogy így már bekerült abba az elitbe, melyet cikkünk két hőse fémjelez.
Az egyik legjobb rész kettejük személyiségének eltérő jegyeiről, hogy amíg Magic 1985-ben a Bahamákon nyaralt a bajnoki gyűrű megszerzése után, Bird kavicsot lapátolt a vízelvezető csatornához, amelyet a háza melletti új kosárlabdapályájához csinált. Be is állt a háta. Azt csak később tudta meg, hogy a karrierje utolsó hat évében őt kínzó hátfájás egy veleszületett betegség következménye. "Az életük összekapcsolódott, mint egy öreg fa két ága, amelyek annyiszor keresztezték egymás útját, hogy már végleg összefonódtak."
tags: #magic #johnson #utod #lakers
