Magyar Labdarúgók és Edzők Amerikában: Gráczer Zoltán Tapasztalatai és Tóth Zoltán Pályafutása
„Számomra a futball sokkal több, mint egy labda és két kapu, a foci embereket hoz össze a világ minden pontjáról” - ez az idézet is megtalálható Gráczer Zoltán közösségi oldalán. Külföldi tapasztalatokról szóló sorozatunkban amerikai élményeiről, a helyi utánpótlás-labdarúgásról beszél nekünk, miután két részletben közel egy évet töltött el labdarúgóedzőként az Egyesült Államokban, és ez idő alatt számos egyesületnél megfordult.
Olvasóink beszámolóinak köszönhetően számos európai országban „jártunk” már és számos utánpótlás-nevelő felfogást, illetve rendszert ismerhettünk meg. Most új vizekre evezünk, s megnézzük, hol tart, illetve hogyan épül fel az utánpótlás-nevelés az Atlanti-óceán túloldalán, az Egyesült Államokban. Át is adjuk a szót Gráczer Zoltánnak, aki két részletben közel egy évet dolgozott odaát utánpótlásedzőként különböző csapatoknál, 26 államban járt az 52-ből, így részletgazdag képet kapott a világ egyik legnagyobb országának labdarúgásáról, illetve annak hátországáról.
Gráczer Zoltán Amerikai Utánpótlás-labdarúgásban Szerzett Tapasztalatai
Bevezetés és Motiváció
Gráczer Zoltán itthon közgazdászként végzett, de mindig a sport volt az a terület, amelyben hosszú távon szerette volna elhelyezkedni, és a labdarúgás megmaradt mint örök szerelem. A Veszprém megyei első és másodosztályban edzősködött, majd miután elvégezte az UEFA B-licences edzői tanfolyamot, felvette a kapcsolatot egy amerikai céggel, amely Európából közvetít ki edzőket az Egyesült Államokba. Először Angliába ment, ahol egy felkészítőn vett részt, utána első alkalommal négy hónapra került ki Amerikába, ahol nyáron hetente más-más helyszínen táborokat tartottak, utána pedig kluboknál dolgozott.
Családoknál lakott, a közvetítő cég szervezte az utazásokat. A hozzá hasonlóan Európa más-más országaiból Amerikába kerülő edzők járják az államokat, és az ötévestől a 17 esztendős korosztályig folyamatosan bemutató edzéseket tartanak, segítik a kinti trénerek munkáját.
Európai Edzők Amerikában és az Utánpótlás Képzés Rendszere
Amerikában azért van kereslet az európai edzőkre, mert az utánpótláscsapatoknál a legtöbb esetben lelkes szülők kezdenek el edzősködni, akik általában nem vesznek részt olyan képzéseken, mint ahogy azt az európai utánpótlásgárdáknál megkövetelik, hanem elsősorban hobbiból, a gyerekeik érdekében kezdenek el dolgozni. Egy munkanapja úgy nézett ki, hogy délután négytől este nyolcig a pályán volt és tartotta az edzéseket más-más csapatoknak, próbálva minél több tapasztalatot, edzésmódszert átadni a helyi trénereknek.
Az Amerikai Utánpótlás-nevelés Szintjei
Az amerikai utánpótlás-labdarúgásban többszintű képzés figyelhető meg, melynek célja, hogy minden képességű gyerek megtalálja a számára megfelelő környezetet. Gráczer Zoltán elmondása szerint ez a rendszer a következőképpen épül fel:
| Szint neve | Jellemzők |
|---|---|
| Recreational | A tömegsportnak felel meg, nincs versenyrendszer, bárki futballozhat, és ha ügyes, akkor feljebb léphet. |
| Travel | Már versenyszerű, de nem feltétlenül a legügyesebbek szerepelnek itt. A szülők viszik a gyerekeket meccsre, akár több száz kilométerre is. Nincs egyesületi utaztatás vagy öltöző. |
| Club | Szervezettebb formában működik. Egy adott egyesületen belül több szint is megtalálható, például A- és B-csapat. |
| Development Academy | Az akadémiai szint, ahol az akadémiák általában már kapcsolatban állnak valamely MLS-gárdával. Bejárásos rendszerben működnek, nem bentlakásosak. |
A különböző szintek nem korosztályonként válnak el, mert Gráczer Zoltán megismert olyan gyereket, akit már 11 évesen kiválasztott egy akadémia. Ugyanakkor a szintekre tagozódásban államonként lehetnek eltérések. Általában nyolcéves korig nem tesznek különbséget a gyerekek között, mindenkivel ugyanúgy foglalkoznak, ám nyolc év fölött már rangsorolják a gyerekeket és a képességeik alapján elhelyezik őket a különböző szintű csapatoknál, melyek között aztán a fejlődéstől függően lehet lépegetni.
Viszont 14 esztendős kortól ősszel nem az egyesületeikben, hanem az azoktól teljesen független középiskolai csapataikban játszanak a gyerekek, akkor tart ugyanis a „high school season”, vagyis a gimnáziumi vagy középiskolai bajnokság. Idősebb korban ezt váltja fel az egyetemi bajnokság. Az egyesületekben tavasszal szerepelnek a játékosok. Gráczer Zoltán például Pittsburghben megismert egy játékost, aki hiába volt U21-es Puerto Ricó-i válogatott, klubszinten, illetve profi szinten nem futballozott, csak az amerikai egyetemi bajnokságban.
Edzésmódszerek és Pályahelyzet
Ami az egyesületeken túli, „utcai" focit illeti, az iskolák környéke tele van sportpályákkal: amerikai foci-, európai foci-, baseball- és kosárpályákkal. Náluk olyan, mint grund nem igazán létezik, a játszóterek mellett ha van focipálya, az nagyméretű. Általában a parkokban vannak focipályák, és nagyon sokszor a kisebb költségvetésű egyesületek ezeken is edzenek. Az ilyen jellegű pályák a parkokban szabadon használhatóak. Összességében jó minőségűek a pályák, sok a műfű. Gráczer Zoltán járt olyan pályán is, melyen ha beállt az egyik vonal mögé, akkor a szemközti oldalon lévő társát csak deréktól fölfelé látta, annyira lejtett a pálya mindkét irányba.
Játékosok Hozzáállása és Demográfia
A gyerekek képességeit nézve, összehasonlítva az itthonival, Gráczer Zoltán nagy általánosságban azt érezte, hogy a magyar gyerekek talán még ügyesebbek is, mint az amerikaiak. Viszont az amerikai gyerekek hozzáállásán - legalábbis azokén, akik tényleg komolyan vették a labdarúgást, és nem csak azért jártak edzésre, hogy legyenek valahol - érzett egy nagyfokú pozitív hozzáállást, egy amolyan „a falon is átmegyek” típusú akaratot.
Többségében a bevándorló származású gyerekek futballoznak, de e tekintetben nagyon vegyes a kép. A legtöbben persze a mexikóiak vannak, velük minden államban lehet találkozni. Őket nem számolva Európából van a legtöbb bevándorló, főleg Skandináviából és a Balkánról. Az azonban nem igaz, hogy azok választják a labdarúgást, akik a népszerűbb major sportokban nem lennének elég jók, ugyanis a gyerekek sok esetben két-három sportot is űznek. Gráczer Zoltán beszélt például szülővel, aki rendszeresen a hokiedzésről hordta a gyerekeket focira.
A Női Labdarúgás Kiemelkedő Népszerűsége
Amit nagyon érdekes volt testközelből látni, hogy női vonalon mennyire népszerű a labdarúgás, a világon talán egyedülálló módon. Minden egyesületnél vannak lánycsapatok, és összességében nagyjából fele-fele arányban űzik a sportágat a fiúk és a lányok. Viszont a lányok sokkal tehetségesebbek. Gráczer Zoltán sosem gondolta volna, amikor elkezdett edzősködni, hogy az egyik kedvenc csapata majd egy U10-es lánycsapat lesz. Ám az az igazság, hogy a lányok érettebben álltak a labdarúgáshoz, és még fogékonyabbak voltak az új dolgokra, mint a fiúk.
Sokat gondolkodott azon, mi lehet az oka annak, hogy ennyire népszerű a női futball, és talán az lehet az egyik, hogy a hagyományos major sportok esetében vagy nem is igazán beszélhetünk női változatról, vagy az nem annyira elterjedt, mint a férfi. A kivételt valamelyest a baseballhoz hasonló softball jelenti, ami a labdarúgás mellett még nagyon kedvelt csapatsport a lányok körében. Egyébként Gráczer Zoltán volt is női válogatott meccsen, az Egyesült Államok egy felkészülési torna keretében Japánt fogadta. Hihetetlen miliőben 18-19 ezer ember előtt rendezték a találkozót.
Edzői Kihívások és Interkulturális Tapasztalatok
A szakmai hiányosságokat felismerve jelentek meg Amerikában azok a közvetítő cégek, melyek Európából visznek UEFA B-licenccel rendelkező edzőket a tengerentúlra. Gráczer Zoltánnak és kollégáinak éppen az volt a feladatuk, hogy a helyi egyesületeknek különböző módszereken keresztül újat tudjanak mutatni, és szemléltetni tudják: a labdarúgásban nem csak az a lényeg, hogy „fuss előre”. Ez egyrészt következhet abból, hogy a tojáslabdával játszott, Amerikában jóval nagyobb hagyományokkal bíró amerikai futballban hozzászoktak ahhoz, hogy nem fordulnak hátrafelé a labdával, másrészt itt jön be a képbe az edzők szerepe, mert mint mondta, az edzőképzésre még nem fektetnek olyan nagy hangsúlyt. Ezért is látni azt sok gyerekcsapatnál, hogy a játék csak arra épül, hogy a legügyesebb, leggyorsabb gyerekhez próbálják eljuttatni a labdát.
A munkája során persze arra is kíváncsi volt, hogyan dolgoznak a más országból érkezett kollégák. Angol, bolgár, skót, spanyol, svéd, ukrán, de még brazil és kínai kollégái is voltak. S azt kell mondani, módszertanilag semmi újdonságot nem látott tőlük, nem gondolja, hogy képzettebbek, jobbak lennének, mint mi, magyar edzők. Annak idején azért is kezdett el edzősködni, mert látott rossz példákat, és az volt az érzése, hogy ezt lehetne jobban is csinálni, ezt szerette volna megmutatni. Véleménye szerint, és ebben az amerikai tapasztalatok is megerősítették, azt, hogy kiből milyen edző lesz, alapvetően a hozzáállás határozza meg.
Elfogadás, Nyitottság és Edző-Szülő Viszony
Ami Amerikában az egyik meglepetés volt Gráczer Zoltán számára, hogy az emberek ki merik nyitni az ajtót egy olyan idegennek, aki a világ másik feléről érkezik és nem tudnak róla semmit. Érdeklődő, elfogadó, mások irányába nyitott emberekkel találkozott, viszont nem abban az értelemben, hogy a házigazdái rá terhelték volna a saját problémáikat, Amerikában ezekről nem beszélnek mások előtt. A nyitottság pedig az amerikai edzőkollégákra is érvényes. Mindenhol meghallgatták, kérdéseket tettek fel, kölcsönösen tapasztalatokat cseréltek, senki nem éreztette, hogy minek megy ő oda. Az edzőknek nagy „respektjük” van.
Ami az edző-szülő viszonyt illeti, volt olyan csapat, ahol meg kellett határozniuk azt a területet, ahova a szülők már nem mehetnek be, mert a tréningeket is zavarták. Ami furcsa volt, hogy a meccseken a szülők ott ültek a kispadokkal szemben, úgy egy-két méterre a vonaltól és gyakran bekiabáltak a gyerekeknek, ami azért is volt zavaró, mert emiatt a gyerek nem tudta, kinek az utasítását kövesse, a szülőét vagy az edzőét. De az egyesületek próbálják kezelni ezeket a helyzeteket, a kirívó esetekben leülnek a szülőkkel és megbeszélik a problémát. Ez egy nyílt ország, mindenben az a jellemző, hogy probléma esetén leülnek a felek és igyekeznek megbeszélni azt. A szülő-edző kapcsolatban ezt érezte akkor is, amikor valakinek a gyereke kimarad a csapatból. Olyannal nem találkozott, hogy a szülő próbált volna nyomást gyakorolni a trénerre, viszont az előfordul, hogy rákérdeznek a szülők, az ő gyerekük miért kap kevesebb szerepet, és ilyenkor az edző részletesen elmondja, mi a véleménye az adott gyerekről, miben kell fejlődnie, és mi kell ahhoz, hogy több lehetőséghez jusson.
Fő Tanulságok és Jövőbeli Motiváció
Összességében Gráczer Zoltán elmondhatja, minden szempontból nagyon hasznos tapasztalatokat szerzett, a más emberek irányába mutatott érdeklődés, és az általánosan jellemző pozitív szemlélet volt leginkább megnyerő. Ő is próbálta ezt átvenni, így például mindenhol magyarul mutatkozott be, abban a reményben, hogy egyszer majd valaki visszaköszön magyarul, de a futball terén elvétve találkozott magyarokkal. Viszont szerencsésnek mondhatja magát, mivel élőben nézhette meg Nikolics Nemanja egyik mérkőzését, amikor két gólt és gólpasszt is jegyzett Chicagóban az akkor regnáló bajnok Seattle ellen. Ehhez kötődő élménye még, hogy a meccs alatt és után skandálták skót edzőtársával a „No Niko, No party” rigmust, és a helyi szurkolók is elkezdték, ezt követően látta először a Chicago közösségi oldalán is feltűnni ezt a szlogent.
A gyerekek közül egy lány volt, akinek az apukája erdélyi magyar, akivel tudott pár szót váltani. A lánya már nem beszélt magyarul. Amúgy a Hungary szó hallatán persze mindig azt hitték a hasonló hangzású hungry miatt, hogy éhes, és a fiatalabb generációk általában nem is voltak képben Magyarországgal kapcsolatban, viszont ettől függetlenül ugyanúgy kezelték őt is, mint az angol, spanyol vagy brazil kollégákat, vagy talán még különlegesebben, még kedvesebben.
Az Egyesült Államokban ért impulzusok és élmények további motivációt adnak a folyamatos ön- és továbbképzéséhez. Bízik benne, hogy a megszerzett tapasztalatot és életszemléletet hosszú távon is hasznosíthatja még a sport területén, a hazai futballpályákon. Gráczer Zoltán Amerikában is büszke volt arra, hogy Magyarországról érkezett.
Tóth Zoltán, a Dózsa Kapusa és Az Amerikai Álom
Korai Évek és Az Újpesti Dózsa
1955. Már régen a Dózsa kapusa volt, amikor titokban minden áldott nap apjával edzettek a Gázművek-pályáján. Volt egy motorja, és amikor Újpesten véget ért a tréning, felugrott rá, átszáguldott a városon, és tréningeztek, amíg rájuk nem sötétedett. Apja olyan gyakorlatokat csináltatott vele, hogy az a cirkuszi akrobatáknak is a becsületére vált volna, de azt mondta „ha ezt nem tudod megcsinálni, soha sem lesz kapus belőled…” És igaza volt! A meccseken sokszor előfordult, hogy reflexszerűen azt csinálta, amit az öreg belé döngölt, és sikerült is a labdát megfognia, kiütnie, vagy éppen azt elérnie, hogy elakadjon benne. És akkor értette meg, hogy mit miért csináltatott meg vele néha akár százszor is ott a Gázgyári földesen.
Tizennégy évesen lett az Újpesti Dózsa igazolt labdarúgója. A Népsport szöveges értékelés szerint az Ú. Dózsa újonc kapusa, Tóth Z. Azt meg csak mi tesszük hozzá, jellemzően az akkori kettős rangadók nívójára, hogy az NB I. első öt bajnokijából három a fővárosi nagyok ellen volt kettős rangadón. 1977 őszén a Képes Sport gyakorlatilag miatta indított kampányt, hogy be kell vetni a fiatalokat, kell a frissítés a magyar labdarúgásnak. Őt így jellemezték: Bátor kézzel kell nyúlni a fiatalokhoz, főleg a saját nevelésűekhez. A legjobb bizonyíték erre Tóth Zoltánnak, az újpestiek kapusának esete, aki szinte napok alatt a csapat első számú kapuvédőjévé vált.
Szépen ívelő pályafutásra gondoltak szakemberek és szurkolók egyaránt, a tehetséges kapus hétről hétre szemet, lelket örvendeztetően játszott, amikor súlyos sérülését Bilbaóban elszenvedte. Pedig, milyen nagyszerűen helytállt a spanyolokkal szemben is. Dani, Churruca, Alesanco, Rojo és társaik szinte percenként veszélyeztették az újpestiek kapuját, a hangorkánban egymás szavát sem értették a játékosok, és bizony a tapasztalt újpesti válogatottakban is az ifjú kapus bátor védései tartották a lelket. Neki volt köszönhető, hogy a szünetben még azzal a tudattal vonulhatott öltözőbe az együttes, a Megyeri úton megszerzett minimális előnyét eddig megőrizte. Hónapokig harcképtelenné vált, közben katonai szolgálatra is bevonult, csak a téli alapozáskor kezdhette újra a teljes értékű munkát. Akkor viszont minden erejét beleadta a felkészülésbe. Két idényen keresztül szerepelt a Megyeri úton, kétszeres magyar bajnok volt. Mindkét alkalommal testvériesen megosztoztak Rothermellel a bajnoki szereplések tekintetében.
Tatabányán a mérkőzés hőse, kimagaslóan legjobb játékosa a lila-fehérek kapusa volt, aki válogatottjelölthöz méltón védett s oroszlánrésze van a két pont megszerzésében, büntetőt is fogott, 9-es érdemjegyet kapott a Népsporttól. Békéscsabán ismét a mezőny legjobb emberének bizonyult, lábbal szabadított fel Budavári elől. Ez volt pályafutása második 9-es érdemjegye. A Népstadionban 1:1 a Ferencváros ellen, a Pusztaival történt ütközése után aggódott a társa miatt.
A Labdarúgás szerkesztősége a bajnokság befejezése után szavazásra kért fel a fővárosi és a vidéki lapok sportújságíróit, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió riportereit. Idei felhívásukra 28 válasz érkezett, Tóth 26 jelölést kapott, csupáncsak egy-egy szakíró a pécsi Katzirz Bélát, illetve a csepeli Kovács Attilát látta jobbnak. Az 1979/80-as bajnokságban az első. Amikor lefújták a meccset és a többiek elindultak az öltöző felé, ő körbement a pályán és mindenki általános döbbenetére integetett, meg kezet fogott szinte mindenkivel, akivel csak tudott. Egyszemélyes, meccs utáni ünnepséget tartott, a szurkolók számára magyarázhatatlanul. Harminchárom bajnoki mérkőzésen páratlan a statisztikája, 13 meccset hozott le nullára, azaz nem kapott gólt. Négy UEFA Kupa mérkőzésen védett, ebből kettőn ismét nem kapott gólt.
Nemzeti Csapat és Sorsfordító Mérkőzés
Életében egyszer, Tbilisziben, a szovjetek elleni mérkőzésen volt válogatott. Az olimpiai csapatban korábban Lakat Karcsi bácsinál már védett, és talán nem is rosszul, mert ennek köszönhette, hogy az akkori szövetségi kapitány, Kovács Feri bácsi kezdőnek jelölte az Eb-selejtezőre. Már csak minimális esélyeik voltak a kijutásra, nyugodtan, felszabadultan játszhattak, 2-1-re még vezettek is. A Törő néhányszor felküldte a lelátóra a teljes szovjet védelmet, elképesztő dolgokat művelt velük, de ez őt lepte meg a legkevésbé, mert tudta, hogy egy zsenivel játszik egy csapatban.
De a meccsre visszatérve: kaptak azt a bizonyos gólt, amelyről ma már megmondaná, ha bent lett volna, de nem volt bent! Ez 2:1-es magyar vezetésnél történt. Ha nyertek volna, talán kint lettek volna az 1980-as EB-n. Nem mondja, hogy minden más lett volna, ha..., inkább úgy mondja, a magyar labdarúgás csak profitált volna egy Katzirz Béla-Mészáros Bubu-Tóth Zoltán párharcból a válogatott 1-es számú mezéért. A Népsport másnapi száma így értékelte teljesítményét: Bemutatkozása kitűnően sikerült, azt is lehet mondani, hogy ő volt a magyar csapat legjobbja.
Disszidálás és Új Kezdet Amerikában
Az Újpesti Dózsa labdarúgócsapata csütörtökön elutazott Spanyolországba. Augusztus 25-én és 26-án Cadizban nemzetközi tornát rendeztek, amelyen a Barcelona, a Flamengo és az Ú. Dózsa vett részt a helyi csapat mellett. Szombaton volt az elődöntő, másnap pedig az 1. és a 3. helyért játszottak a csapatok. Tóth Zoltán, az Ú. Dózsa kapusa nem tért haza csapatával Spanyolországból. Augusztus 24-én, Cadizban szállodai szobájából ismeretlen helyre távozott. Hollétéről és szándékairól a klub vezetőinek nem volt tudomása. Tóth helyét Rothermel foglalta el.
Kint megjelentek olyan hírek, hogy a baszk terrorszervezet, az ETA rabolta el. Közben Östreicher Emil menedzser zseniálisat lépett, Szentmihályi Antal képét adta oda az újságoknak és a rendőröknek, így nem akadtak a nyomára. Madridban bujkált, az autóját otthon eladta, abból volt egy kis pénze. A maradékot hazaküldte Schumann Péter csapattársával. Ő azért nem jött vele, mert a felesége babát várt.
Végül egy szenátor segítségével a Pennsylvania Stoners együttesének tulajdonosa elérte, hogy a sportolóknak szóló H-2-es vízummal beutazhatott az Egyesült Államokba. Ott viszont nem szerepelhetett nagypályán, mert az ilyenkor szokásos kétéves eltiltással sújtották. Az első meccsén kapusként duplázott, a szezon végén bajnokok lettek. Ötezer ember ünnepelte őket az utolsó találkozó után, alig kilenc hónappal a disszidálását követően. New Yorkban aztán Chevrolettel járt, amelynek az volt a rendszámán, hogy „Live free, or die”, vagyis „Élj szabadon, vagy halj meg”.
A rossz emlékű bilbaói visszavágón Alesanco elől ütötte el a labdát. Sérüléséig döntetlenre állt a párharc, aztán jött a csere és a hosszabbítás. Talán a második szovjet gólt sosem felejtjük el: Tóth már megkaparintotta a labdát, mikor szovjet sportbarátaink, élükön Ramaz Sengelijával, egész egyszerűen labdával együtt átrugdosták őt a gólvonalon.
Sikeres Civil Karrier és A Labdarúgás Megtartása
Nemcsak a futballban alkotott azonban maradandót, hanem a civil életben is. Miután anyanyelvi szinten megtanult angolul, itthon szerzett műszaki diplomájával könnyedén boldogulni tudott. Még otthon elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát, híradástechnikai üzemmérnök lett. Kalifornia, a „Szilícium-völgy” kínálta a lehetőséget arra, hogy a fellendülőben lévő informatikai ipar területén hasznosítsa műszaki ismereteit. Annak ellenére, hogy nagyon jól keresett, mint futballista - az itthon akkor megkereshető futballistajövedelem sokszorosát -, mindig volt mellette civil állása is. New Yorkban biciklikészítő gépeket tervezett a Ross Bike Corporation-nél. Később, amikor már San Diegóban élt a családjával, akkor pedig a PCPI foglalkoztatta. A cég által gyártott nyomtatók vezérlőkártyáiért felelt, ami az évek során billió dolláros üzlet volt a Xeroxnak. De csináltak multifunkciós nyomtatókat a Fujitsunak és a Panasonicnak is, színes lézernyomtatót a Minoltának és az Apple utolsó lézernyomtatóján, a Laser Write 2-n is ő dolgozott. Két fia és egy lánya született.
Mindezek mellett a labdarúgással sem szakított teljesen, hosszabb ideig utánpótlás kapusnevelő volt. A San Diego Sockersszel teremben további öt aranyat nyert, rengeteg egyéni elismerést begyűjtött, manapság is kapusedzőként segíti a klubot.
Örökség és Hazalátogatások
Az „…és emlékszel a Tóth Zolira?” kezdetű mondatok mind a mai napig átszövik az Újpestről szóló beszélgetéseket. Ma már örömmel jár vissza Magyarországra, jókat anekdotázik az egykori barátokkal, játékostársakkal. Amikor csak teheti, hazalátogat. Ilyenkor hosszabb időre jön, akár egy hónapot is itthon tölt.
tags: #magyar #amerikai #futball #edes #zoltan
