Az 1954-es Magyarország – Anglia 7:1 mérkőzés belépőjegyének történelmi értéke
A 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb időszaka egybeesik a magyar futball legfényesebbnek tartott korszakával. Ez az időszak az Aranycsapat nevével forrt össze, amelynek mérkőzései máig élénken élnek a köztudatban. Különösen két összecsapás maradt emlékezetes az angolok ellen: az 1953-as londoni 6:3-as győzelem és az 1954-es budapesti 7:1-es visszavágó. Ezen történelmi események egy-egy darabja, a mérkőzésre szóló belépőjegy, ma már ritka és értékes gyűjtői darabnak számít, amelynek ára aukciókon is megmutatkozik.
Az Aranycsapat legendája és a londoni győzelem előzményei
Az Aranycsapat, melynek klasszikus összeállítása - Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor - a legtöbb futballrajongó számára ismerős, a magyar futball csúcspontját jelentette. A legenda máig él, azonban, ahogy az a legendákkal lenni szokott, a mítosz keveredik a valósággal. Sokáig az a vélekedés tartotta magát, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 1950. május 14. és 1954. július 4. között egyetlen mérkőzést sem veszített el. Ez sokáig így volt, sőt a korabeli közvélemény és maguk a futballisták is így tudták. 2001-ben azonban a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége akként döntött, hogy két 1952. májusi, az úgynevezett Moszkva-válogatott ellen megvívott találkozót hivatalos válogatott mérkőzésnek minősít. Ebből a kettőből az egyiket, az 1952. május 27-eit elveszítette az Aranycsapat.
A közkeletű vélekedés szerint Anglia legyőzése (6:3, London, 1953. november 25.) azért volt mérföldkő, és azért nevezik ezt a meccset az évszázad mérkőzésének, mert ez volt az első alkalom, amikor hazai pályán megverték az angolokat. Az angol labdarúgó-szövetség (The Football Association) valóban 1863-ban alakult meg, az angol válogatott azonban első mérkőzését 1872-ben játszotta - természetesen Skócia ellen, ez volt egyben a világ első válogatott labdarúgó-mérkőzése. Az angolok azonban már a 6:3 előtt elveszítették hazai veretlenségüket, 1949-ben, Írország ellen (0:2). Igaz, azt a meccset Liverpoolban (a Goodison Parkban) játszották, ám két évvel később a válogatott otthonában, a nemzeti stadionban is elúszott a veretlenség, 1951 áprilisában ugyanis a skótok győztek a Wembleyben (2:3).
A történelmi 7:1-es visszavágó Budapesten
A londoni győzelem után nem sokkal, 1954. május 23-án került sor a visszavágóra Budapesten, a Népstadionban. Ezt a mérkőzést a magyar válogatott az 1954-es svájci világbajnokságra való főpróbaként élte meg. A magyar együttes összetétele annyiban változott, hogy Szojka helyett Zakariás, Budai helyett Tóth II, Palotás helyett pedig Hidegkuti játszott. Az Aranycsapat valósággal legázolta az angolokat, és 7:1-es győzelmet aratott, amely még a londoni diadallal együtt is a magyar futball egyik legnagyobb pillanata. Az ellenfél három nappal később Nyugat-Németország következett, amelyen szintén 8:3-ra győzött a magyar csapat.
A magyar Aranycsapat taktikai modernsége
Az 1954-es világbajnokság, mint a 7:1-es meccs kontextusa
Az olimpia és az 1953-ban elnyert Európa Kupa után nem véletlen, hogy a magyar válogatott első számú esélyesként érkezett a Svájcban megrendezett világbajnokságra. A kijutáshoz selejtezőt kellett volna játszanunk, ám arra a lengyelek nem álltak ki, így a főpróbát az évszázad mérkőzésének budapesti visszavágója jelentette. A világbajnokság során az Aranycsapat hihetetlen teljesítményt nyújtott. A negyeddöntőben, június 27-én az előző világbajnokság ezüstérmese, Brazília volt az ellenfél. A klasszikus Aranycsapat-felállástól annyiban tértünk el, hogy a sérült Puskás helyén Czibor játszott, a csatársor két szélén pedig Tóth II és Tóth M. kaptak lehetőséget. Hidegkuti és Kocsis góljaival hamar megszereztük a vezetést, a brazilok még az első félidőben szépíteni tudtak, de Kocsis beállította a végeredményt a 88. percben. A brazilok annyira nem bírták idegekkel, hogy Maurinho nekiesett Buzánszkynak, ami miatt őt is kiállította a játékvezető.
Ilyen előzmények után találkoztunk június 30-án a világbajnok Uruguayjal az elődöntőben. Nagyon nehéz mérkőzés volt, bizony, volt, hogy foggal-körömmel kellett védekeznünk. Az első hosszabbítás nem hozott gólt, aztán a második ráadásban Kocsis kétszer villant, így válogatottunk jutott a világbajnokság döntőjébe. Az ellenfél ismét a két héttel korábban már legyőzött Nyugat-Németország volt. Puskás a meccs előtt játékra jelentkezett, így a mieink a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. felállásban kezdték a mérkőzést, amely egyébként úgy indult, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva: Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2:0-ra vezettünk. A nyugatnémetek tíz percen belül egyenlítettek. A második félidő magyar rohamokat és helyzeteket hozott, a kapuba azonban mégis a nyugatnémet Rahn talált be, aki a 86. percben 3:2-re módosította az eredményt. Akárhogy is: Magyarország számára 1954-ben volt a legnagyobb esély a világbajnoki cím megszerzésére, sajnos nem tudtunk élni vele. Az elveszített vb-döntő óriási csalódást okozott: Budapesten zavargások törtek ki.
Az Aranycsapat öröksége és Sebes Gusztáv szerepe
Az Aranycsapat szövetségi kapitánya köztudottan Sebes Gusztáv volt. 1949 áprilisa és 1956 júniusa között, összesen 69 alkalommal ült a magyar válogatott kispadján. Amennyiben azt mondjuk, hogy az Aranycsapat korszaka a berni döntőig tartott, a fenti megállapítás helyénvaló. Csakhogy az élet nem állt meg 1954 júliusa után, a csapat együtt maradt (Zakariás volt az egyetlen, aki a döntőt követően nem lépett pályára címeres mezben), és újabb, másfél éves veretlenségi sorozat következett. 1956 elején tört meg a lendület: februárban jött egy váratlan vereség az addig sehol nem jegyzett törököktől, majd május-júniusban két újabb vereség (Csehszlovákia, Belgium), valamint egy döntetlen (Portugália), amelyek következményeként Sebest Bukovi Márton váltotta a kispadon. Az ő irányítása alatt a csapat öt mérkőzést zsinórban megnyert. A Puskás nevével fémjelzett tizenegy 1956. október 14-én játszott utoljára együtt (2:0-ra győzött Bécsben). Pár napra rá kitört a forradalom, amely után több játékos (a legismertebbek közül Puskás, Kocsis és Czibor) külföldre távozott, helyesebben nem tértek haza a Bp.
A történelmi belépőjegy értéke az aukciós piacon
A Népstadionba szóló jegy az Aranycsapat 7:1-re végződött magyar-angol focimeccsére, a 6:3 visszavágójára, ma már igazi kincs a gyűjtők számára. Ennek bizonyítékát két közelmúltban lezárult árverés is mutatja:
| Aukció száma | Tétel leírása | Lezárult ár | Ajánlatok száma | Állapot |
|---|---|---|---|---|
| 33. Nagyaukció | 1954 Jegy a Népstadionba az Aranycsapat 7:1-re végződőtt magyar-angol focimeccsére, a 6:3 visszavágójára | 5 000 Ft | 22 | jó |
| 439. Gyorsárverés | 1954 Jegy a Népstadionba az Aranycsapat 7:1-re végződött magyar-angol focimeccsére, a 6:3 visszavágójára | 6 000 Ft | 2 | Sérült |
Ahogy a fenti táblázat is mutatja, még egy sérült jegy is komoly értéket képvisel a gyűjtői piacon. A 33. Nagyaukción a jegy 5 000 Ft-ért talált gazdára, 22 ajánlat érkezett rá, míg a 439. Gyorsárverésen egy sérült példányért 6 000 Ft-ot adtak, két ajánlat mellett. Ezek az árak jól tükrözik a tárgy történelmi és érzelmi értékét, hiszen egy olyan korszakba repítik vissza a tulajdonosukat, amikor a magyar labdarúgás a világ tetején állt.
tags: #magyar #angol #meccs #1954 #belepo #mit
