Magyarország és az Európa-bajnoki pályázatok: Remények, kudarcok és sikerek a futball porondján

Magyarország labdarúgó-Európa-bajnokság rendezésére irányuló törekvései hosszú és változatos múltra tekintenek vissza. Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal pályázott hazánk a kontinenstorna, illetve annak egyes mérkőzéseinek megrendezésére, különböző sikerrel. Napjainkban pedig újabb európai kupadöntőre adná be jelentkezését a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ).

A Konferencialiga-döntő lehetséges budapesti helyszíne

A Magyar Labdarúgó-szövetség megpályázza az egyetlen olyan európai férfi kupasorozat döntőjét, amely még nem került a magyar fővárosba: a harmadik számú európai kupasorozat, a Konferencialiga fináléjának rendezését. Sikeres pályázat esetén a Konferencialiga 2028-as vagy 2029-es döntőjét rendeznék Budapesten, ha az illetékesek hazánkat választják jövőre.

A 2004-es Európa-bajnoki pályázat kudarca: Politikai csaták és gazdasági aggályok

Arra talán kevesen emlékeznek, hogy már 2004-ben rendezhettünk volna Európa-bajnokságot, Ausztriával közösen. Az osztrák és magyar szövetség egy nagyszabású gálarendezvényt tartott Bécsben 1998. december 17-én, a 2004-es Eb tervezett nyitómérkőzése előtt 2004 nappal. Ausztria és Magyarország közösen nyújtott be pályázatot a kontinenstorna megrendezésére, és az osztrák lapok 1998 utolsó heteiben már napról napra arról cikkeztek, hogy az UEFA az osztrák-magyar pályázatot tekinti esélyesnek. Két konkurens pályázat volt versenyben, de a spanyol kormány szándékaiban látszott némi bizonytalanság, a portugálok lobbiereje pedig meg sem közelítette a másik két vetélytársét, így Bécsben egyre bizakodóbb lett a hangulat.

A házigazdák megadták a módját: az osztrák labdarúgó-szövetséget vezető Beppo Mauhart oklevelet adott át a rendezést támogató ÖMV, az ORF és a Siemens képviselőinek. Viktor Klima osztrák kancellár személyesen köszöntötte az egybegyűlteket Herbert Prohaska szövetségi kapitánnyal együtt, és kijelentette, hogy 2004 nap múlva ezekben a pillanatokban nyitja majd meg a közös rendezésű osztrák-magyar Eb-t kollégája, Orbán Viktor. Orbán Viktor azonban nem volt sehol. Hiába hívták meg, a magyar kormányt senki nem képviselte, még egy államtitkár sem. Magyar részről csak az MLSZ küldöttsége, Kovács Attila elnök, Berzi Sándor főtitkár és Szabó István projektigazgató volt jelen.

A Nemzeti Sport az esemény másnapján arról írt, hogy az eredeti tervek szerint Budapesten a bécsi rendezvénnyel egy időben tartottak volna ünnepséget a kormány részéről is, ám erre anyagi okokból nem került sor. A sportpolitika alakítói azonban mind tudták, hogy ebből egy szó sem igaz. A távolmaradásnak két valódi oka volt: Orbán pontosan tudta, hogy gazdasági miniszterének, Chikán Attilának igaza van, és az ország pénzügyi lehetőségeit meghaladják a torna megrendezésének 60 milliárdosra becsült költségei. A miniszterelnök ezért csendben, feltűnés nélkül elkezdett kihátrálni a pályázat mögül.

Legalább ennyire fontos szempont volt, hogy Orbán 1998 őszén totális háborút hirdetett Kovács Attila, az MLSZ akkori elnöke ellen, és egyetlen pillanatra sem volt hajlandó együtt mutatkozni az MLSZ-elnökkel. A miniszterelnök, nem sokkal azután, hogy átvette a kormányrudat, közvetítők útján Kovács tudtára adta, hogy nem vele képzeli el a szövetség jövőjét, és a sportvezető jobban tenné, ha nem akadályozná a sportpolitika előrehaladását. Orbán számára az MLSZ elnöki székének egyaránt fontos szimbolikus és politikai jelentősége is volt, létfontosságú volt számára, hogy olyasvalaki irányítsa a szövetséget, aki az ő embere, akiben megbízhat, és aki meghallgatja javaslatait. Mivel az MLSZ elnökét küldöttközgyűlés választja, erről a tisztségről nem dönthetett, így Kovács elmozdítása lett a sportpolitika vezetésével megbízott Deutsch Tamás legfontosabb feladata. Mivel az Eb-pályázatra Orbánék egyre kevésbé voltak tekintettel, a Kovács elleni hadjáratot nem akadályozták sportdiplomáciai megfontolások.

Kovács Attilát 1998-ban, az MSZP-SZDSZ-kormány utolsó heteiben választották meg, és győzelme óriási meglepetésnek számított. A status quo felrúgását ígérő Kovács, aki az amatőr egyesületek támogatásával lehetett MLSZ-elnök, roppant népszerűtlen volt a profi futball elitjében. Kinevezése után azonnal nekirontott a hivatásos labdarúgóliga gyanús pénzügyeinek, és személyesen a liga vezetőjének, Bodnár Györgynek. Kovács a közvetítési jogok újraértékesítésével brutálisabb megoldáshoz folyamodott, ami perekhez vezetett az MLSZ ellen.

Orbán Deutsch Tamás leendő sportminisztert és Mészöly Kálmánt maga előtt tolva harcolt Kovács ellen, minden eszközt megadva Deutschnak az MLSZ-elnök eltakarításához. Kovácsot az egész ciklusban kevés embert hurcoltak meg annyira, mint őt; az ellene folytatott politikai hadjárat után hét éven keresztül zajlott a bírósági eljárás, mielőtt minden vádpontban felmentették. A kormány durvább eszközökhöz folyamodott, amikor 1999. február 4-én az Ifjúsági és Sportminisztérium biztonsági emberei megjelentek az MLSZ székházában, és lecserélték a zárakat. Két nappal később ismeretlen tettesek betörtek Kovács dunaharaszti házába, ahonnan két magnókazettát is elvittek.

A FIFA nem nézte tétlenül a történteket: Sepp Blatter, a FIFA elnöke felszólította Deutschot, hogy vonja vissza a döntését, és a FIFA és az UEFA küldöttséget utaztatott Magyarországra a helyzet kivizsgálására. A kormányt, amely épp az UEFA legfontosabb nemzetközi tornájának megrendezésére pályázott, mindez egyáltalán nem hatotta meg. Deutsch sportminiszter felkérte Járai Zsigmond pénzügyminisztert, hogy indítson APEH-vizsgálatot az MLSZ-nél. Orbán március elején összehívta a profi futball képviselőit, jelezve, hogy lesz pénz, de ehhez szüksége van a klubvezetők támogatására, ám az MLSZ elnökét nem hívta meg. Egyértelmű volt az üzenet: Kovácsnak nincs helye a magyar futballban.

A FIFA és az UEFA vizsgálóbizottsága megérkezett Budapestre, és Kovács Attilával, Deutsch Tamással és Berzi Sándorral egyeztettek. A találkozó roppant kínosan alakult, mivel ekkorra volt beütemezve az UEFA szemlebizottságának magyarországi látogatása is. Deutschnak egyszerre kellett volna magyarázkodnia az elnökség felfüggesztése miatt, és meggyőznie a delegációt arról, hogy Magyarország jó gazdája lesz az Eb-nek. A helyzet kezeléséből is látszott, hogy Orbánék már nem gondolták komolyan az Eb-pályázatot. A pályázatról mit sem tudó polgármesterek fogadták a helikopterrel túrázó küldöttség tagjait. A vendéglátók a félig lezárt Népstadionban, valamint a romos székesfehérvári és győri stadionban is maketteket mutogattak, de egyetlen sportlétesítményben sem kezdődött el a munka. Orbán a küldöttségekkel nem találkozott, az ügyeket teljes egészében Deutschra tolta.

A nemzetközi szövetségek ismételten felszólították a sportminisztériumot, hogy helyezze vissza pozíciójába a szövetség szabályszerűen megválasztott vezetőit. Ekkorra végképp elfogyott a nemzetközi szövetség türelme: Michel Zen-Ruffinen, a FIFA főtitkára levelet juttatott el Deutschhoz, és közölte, ha nem helyezi azonnal vissza Kovácsot, felfüggesztik a magyar futballszövetség tagságát. Május 6-án Deutsch végül visszavonta Kovács felfüggesztését, de nyomban kijelentette, hogy ezt kizárólag azért teszi meg, hogy a szövetség működését ne függesszék fel.

Alig néhány hét telt el, és a BRFK gazdaságvédelmi osztálya nyomozást kezdett az MLSZ-nél állítólag eltűnt szponzori pénzek miatt, a feljelentést azok a klubvezetők tették, akiknek előző évben a miniszterelnök a Népstadion Iharos Termében értésére adta, hogy ha Kovács megy, akkor lesz pénz is. Végül 1999. szeptember 26-án a küldöttek dr. Bozóky Imrét választották meg az MLSZ elnökének, aki elfogadható volt mind a klubok, mind a nagypolitika számára. Beppo Mauhart is ott volt ezen a budapesti küldöttgyűlésen, jelezve, hogy Ausztria az utolsó pillanatig bízott a közös Eb-rendezés sikerében. De Mauhart gesztusa sem segíthetett: október 13-án Zürichben az UEFA úgy döntött, hogy 2004-ben Portugáliában lesz az Európa-bajnokság.

Az UEFA nem adhatta egy olyan országnak az Eb-t, ahol a szövetség és a kormány háborúskodik. Ezt alighanem pontosan tudta Orbán is, de a Fidesz-kormány azon túl, hogy megadta a szükséges pénzügyi garanciákat, nem tett semmit az esélyei növelése érdekében. Orbán számára a szövetség széke fontosabb volt. 1999 őszére a kormány elérte eredeti politikai célját: befolyást szerzett az MLSZ felett. Bozóky személyében végre olyan ember vezette a szövetséget, aki nemcsak hallotta a politika szavát, de kifejezetten kereste a kormány szimpátiáját.

A 2020-as Európa-bajnokság: Új formátum, budapesti mérkőzések

A furcsának tűnő, több városban zajló Eb gondolatát Michel Platini, az UEFA elnöke 2012-ban vetette fel, javaslatként az első Európa Bajnokság (1960) megszervezésének 60. évfordulója megünneplésére. Az ötlet azonnal komoly vitát váltott ki, noha igazán lényegi ellenérv nem volt, legfeljebb annyi, hogy nehézkesebb lehet a csapatoknak és a szurkolóknak az utazás. Ezzel szemben egy ilyen torna megrendezése mindenképpen olcsóbbnak tűnik, ráadásul amúgy házigazdaszerepre esélytelen országoknak is gazdaságilag-infrastrukturálisan is még emészthető lehetőséget kínál.

Magyarország három csoportmeccset, illetve egyet a kieséses szakaszból (nyolcad- vagy negyeddöntőt) rendezett meg a Puskás Ferenc Stadionban a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokságból. Ez volt az, amire Magyarország pályázott, és ami be is került végül a kiválasztott 13 helyszín közé. Hasonló meccseket rendeztek majd további 11 európai városban, míg az elődöntőket és a döntőt, a „döntők”-csomagot London kapta, Németország támogatásával. A németek Münchent, az Allianz Arénát nevezték a 2020-as elődöntők, illetve a döntő megrendezésére, ám végül arra jutottak: inkább kérnek csak csoportmeccseket, és átengedik a lehetőséget a briteknek. Mindezt úgy, hogy azok cserébe támogatják őket a 2024-es Eb rendezési jogának megszerzésében.

A csütörtöki döntés bejelentése előtt szakmai körökben nagyrészt egyetértés volt abban, hogy ha Magyarország nem vehet részt még a kollektív Eb-szervezésben sem, akkor valószínűleg sosem rendez majd ilyen tornát. Amióta lezárult ugyanis a jelentkezési folyamat a tornára, nyilvánvaló volt az is, hogy - ellentétben a tényleges futballal - itt voltak verhető vetélytársak. Visszaléptek a korábban részvételi szándékukat jelző finnek és portugálok, nem pályáztak végül a franciák és a svájciak, majd lemondták a jelentkezést a csehek és a lengyelek is. Az UEFA a helyszínek kijelölésénél a regionális elvet is kritériumnak jelölte, és úgy döntött: térségenként két város kapjon lehetőséget, így a bajnokság 60. születésnapjára rendezett torna valóban összeurópai ünneplés lesz.

Az UEFA stadionkövetelményei és a pályázó városok

Ami az UEFA elvárásait illeti, a versenykiírás szerint az elődöntők, illetve a döntő megrendezéséhez legalább 70, a negyeddöntőkhöz 60, a nyolcaddöntőkhöz pedig 50 ezer férőhelyes stadionok kellenek. Ám, hogy az egész még demokratikusabb legyen, belementek, hogy két esetben kivételt tesznek, tehát a 12 standard csomagosba befér két legalább 30 ezer fős aréna is. A rendezési jog egyébként nem jelent feltétlenül kijutást is az Eb-re, a torna lebonyolításánál pedig figyelnek arra, hogy a hat csoport mindegyikében legfeljebb két házigazda lehet. Az Eb-döntőbe kijutott házigazdáknak garantálják, hogy csapatuk két meccset otthon játszhat. A rendezés jogának elnyeréséhez feltétel az is, hogy az egymást követő meccsek helyszínei legfeljebb kétórányi repülőútra legyenek egymástól, megkönnyítve ezáltal a szurkolók utazását.

Az UEFA egy héttel a döntés előtt hozta nyilvánosságra a jelentkező 19 város, illetve stadion értékelését. Ebből az derült ki, hogy szerintük Budapest pályázatának sikere emelné idehaza a magyar futball színvonalát, s a rendezés egyben a sportág tízéves programját zárná le. Budapest reptéri kapacitásait, légi forgalmát éppen csak elegendőnek tartották, ugyanakkor azt kiemelték, hogy a szurkolók és a delegációk elszállásolásával nem lehet probléma Budapesten.

Az alábbi táblázat a 2020-as Európa-bajnokságra pályázó városokat és stadionjaikat mutatja be:

Korábbi sikertelen Európa-bajnoki pályázatok

Magyarország több alkalommal is pályázott labdarúgó-Európa-bajnokság szervezésére, mielőtt a 2020-as Eb-n rendező várossá vált. Nézzük meg a korábbi kísérleteket:

1. 2004: Ahogy már említettük, az osztrákokkal közösen pályáztunk. A potenciális magyarországi helyszíneket stadionpályázattal választották ki, eszerint Győr, Székesfehérvár, Debrecen, az Üllői úti FTC-pálya és a Népstadion adott volna otthont a mérkőzéseknek. Az osztrák-magyar pályázat a spanyol kandidációt megelőzve a második helyen végzett, de az UEFA végrehajtó bizottsága Portugáliának ítélte a rendezés jogát.
2. 2008: 2001. augusztus 3-án Magyarország önállóan kandidált. A mérkőzéseknek Székesfehérvár, Miskolc, Kaposvár, Debrecen, Győr, Szeged és Budapest (a felújítandó Puskás Stadion és a Fehér úti új stadion) adott volna helyet. A döntőbe Ausztria-Svájc, Görögország-Törökország és Magyarország pályázata jutott be. Végül Ausztria és Svájc nyert. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter szerint komoly eredményként könyvelhették el, hogy Európa-szerte esélyesként beszéltek a pályázatunkról. Előnyként hozták fel, hogy a közép-európai régióban jelentős futball világeseményt még egy ország sem rendezett, valamint hogy futballnagyhatalmak nem voltak a kandidálók között. A kontinens legrangosabb labdarúgó-eseményére Magyarország nyolc stadionnal készült, ebből öt új beruházás keretében épült volna, három pedig teljes rekonstrukció révén újult volna meg. Csonka Gábor, a létesítményekért felelős Stadion Invest Rt. vezérigazgatója szerint erénye volt a magyar pályázatnak, hogy a helyszínek között európai mértékkel nincs nagy távolság.
3. 2012: Horvátországgal közösen pályáztunk. A magyar városok közül Budapesten, Debrecenben, Győrben és Székesfehérváron rendeztek volna Eb-meccseket, Budapest lett volna a döntő házigazdája. Az UEFA végül a lengyel-ukrán pályázóknak ítélte a rendezés jogát. A lengyel-ukrán és az olasz pályázat mellett harmadikként jutottunk be az utolsó körbe, de itt egyetlen szavazatot sem kaptunk.

Bod Péter markáns állítást tett egy cikkében: "Magyarország az Eb-rendezésre teljességgel fölkészületlen, a jelentkezés pillanatában egyetlen feltételnek sem felel meg" - vonatkozóan a 2012-es pályázatra. Azonban a 2012-es Eb-rendezésre vonatkozó pályázat kétszakaszos volt, és a horvát-magyar pályázat bejutott a második fordulóba, ami arra utal, hogy nem voltunk teljességgel alkalmatlanok. Kétség sem fér ahhoz viszont, hogy nem voltunk felkészültek; esetünkben tehát valóban nem igaz, hogy "akár holnap elkezdődhetne az Eb", de ez a másik két pályázat esetében sem volt igaz.

Az első két pályázat benyújtását nemcsak támogatta, részben ösztönözte is a Horn- és az Orbán-kormány, a 2012-es jelentkezést pedig először a sportminiszter vetette fel. A politika természetes szavazatmaximalizáló szándéka hátterében a megindult prosperitás, a kedvező gazdasági kilátások és a kézzelfogható közelségbe került EU-támogatások álltak. Ezek azt ígérték, hogy nagyobb társadalmi megrázkódtatások nélkül tudjuk a rendezési infrastruktúrát megteremteni.

Nem az a kérdés, hogy nyereséges lesz-e az esemény vagy sem - az 1984-es Los Angeles-i olimpia óta minden megasportrendezvény nyereséges, ceteris paribus a 2012-es Eb is az lesz. A probléma abban áll, hogy míg a rendező országok számára a hasznok többnyire áttételesen és időben elnyúlva jelentkeznek, addig az igen magas "belépési költségek" koncentráltan jelennek meg. Az állam részvétele azonban úgyis nagyobb lesz, ha beleszámítjuk azokat a beruházásokat, amelyeket egy nyertes pályázat esetén előre kell hozni (rendőrségi felszerelések, úthálózat célzott fejlesztése, városrész-rehabilitáció stb.).

A labdarúgás fejlődésének lehetőségei

Ami a magyar labdarúgás helyzetét illeti, a kép sötét, a honi futball állapota nem erősíti a pályázatokat, de nem is kizáró ok: a pályázati feltételek között nem szerepel olyan kitétel, hogy a rendező országban kell legalább egy olyan férfinak lennie, aki egy egyeneset tud rúgni a labdába. A nyertes pályázat viszont éppenséggel komolyan elősegítheti a magyar labdarúgás fejlődését. Nemcsak a valószínűsíthetően beáramló közpénzek miatt, hanem az óriási hazai és nemzetközi közfigyelem miatt törvényszerűen a futball minden szintjén jelentősen nőnek majd a saját tevékenységből származó bevételek. Ha az aggodalom arra vonatkozik, hogy mindez a közfigyelem és többletbevétel csak lehetőség, de nem garancia labdarúgásunk fejlődésére, akkor egyetérthetünk. A magyar futballt személyileg és szervezetileg is alkalmassá kell tenni arra, hogy élni tudjon egy esetleges Eb-rendezés nyújtotta isteni adománnyal.

A Puskás stadion egy olyan presztízsberuházás, ami ha nyereséget nem is termel, szükségeltetik egy országnak. A győri stadion magánkézben van, megalapozott, hosszú távú üzleti tervvel, és a már épülő önkormányzati tulajdonú székesfehérvári stadion esetében is számolnak az utóhasznosítással. Debrecenben is alternatív megoldásokban gondolkoznak, a város elmúlt évekbeli fejlődése, a sportinfrastruktúra dinamikus kiépülése azt a reményt keltheti bennünk, hogy a városi vezetőknek ebben az esetben is helyén lesz az eszük.

tags: #magyar #europa #bajnoksag #rendezes #palyazat #foci

Népszerű bejegyzések:

• Ismerje meg a Danubius Hotel Arenát!
• Rekordok és legendák a futball lövésekről
• gyulai bajnokság
• Az európai labdarúgás gazdasági dinamikája
• a norvég futball története és jelene