Magyar labdarúgó-válogatott a vb-döntőben: az ezüstérem és ami mögötte van
Napra pontosan 80 éve, 1938. június 19-én játszotta a magyar labdarúgó-válogatott első világbajnoki döntőjét. A magyar futball népszerűsége már a 30-as években kimagasló volt, és egy jól felépített rendszerből sorra érkeztek a tehetségek. Az 1938-as labdarúgó vb-t Franciaország rendezte. A harmadik világbajnokság a tornára történő kijutásért selejtező mérkőzésekkel kezdődött.
A kvalifikáció és az út a döntőig
Mennyivel könnyebb dolga volt a magyar válogatottnak az 1938-as világbajnoki selejtezőkön, mint manapság! Akkoriban olyan kevesen neveztek, hogy egyetlen oda-visszavágós párharc döntött a vb-részvételről. Ráadásul akkoriban nem két évvel, csupán három hónappal a világbajnokság előtt kezdődött a kvalifikáció. A magyar válogatott 1938. március 25-én, Budapesten találkozott Görögországgal, amelyet 11:1-re legyőzött, és ezzel okafogyottá tette a visszavágót - le sem játszották. A mérkőzés hőse az újpesti Zsengellér Gyula volt, aki egymaga öt gólt szerzett. Három gólt lőtt a kispesti újonc, Nemes-Nehadoma József, kettőt Titkos Pál, egyet pedig Vincze Jenő. A Háda - Korányi I, Bíró - Lázár, Szűcs, Balogh I - Sas, Vincze, Nemes, Zsengellér, Titkos tizenegyből csak a mesterhármast szerző kispesti nem került be májusban a vb-keretbe.
Számunkra az 1938-as vb június 5-én, Reimsben, Holland-India ellen kezdődött. A nyitány csupán könnyed bemelegítést jelentett, a Dietz Károly szövetségi kapitány és Schaffer Alfréd szövetségi edző által dirigált gárda 6:0-ra győzött Zsengellér és Sárosi dr. 2-2, valamint Kohut Vilmos és Toldi 1-1 góljával. Egy hetet kellett várni a következő meccsre, a negyeddöntőt június 12-én Lille-ben, Svájc ellen játszottuk. A várost földrengés rázta meg a meccset megelőző napon, de szerencsére nem volt hatással a magyar csapatra, amely Sárosi György dr. és Zsengellér Gyula góljával 2:0-ra nyert. Június 16-án, Párizsban a svédek elleni elődöntő következett. A riválist Nagy József személyében magyar edző készítette fel, és az első percben a frászt hozták a válogatottunkra: Arne Nyberg góljával megszerezték a vezetést. Húsz percet kellett várni az egyenlítésre, egy öngóllal egalizáltunk, majd további négy találattal (Zsengellér 2, Titkos és Sárosi 1-1 gól) eldöntöttük a találkozót. A másik elődöntőben Olaszország 2:1-re verte Brazíliát, így a fináléban a világbajnoki címvédővel találkozott a magyar válogatott.
Az 1938-as csapat Holland-Indiát és Svájcot felülmúlva rögtön eljutott a négy közé. Magyarország-Holland-India 6:0, Magyarország-Svédország 5:1. Az út a döntőig nem volt nehéz: míg 1954-ben az Aranycsapat a döntő előtti utolsó három mérkőzését Németország, Brazília és Uruguay (vagyis az 1950-es, 1954-es és 1958-as világbajnok) ellen vívta, addig 1938-ban Holland-India (a mai Indonézia), Svájc és Svédország volt az ellenfelünk a döntőig vezető úton.
A döntő: Olaszország - Magyarország
A fináléban a címvédő Olaszország és Magyarország találkozott. A világbajnoki trófeát Olaszország hódította el, miután 4-2-re megnyerte a mérkőzést. Nyolcvanegy éve annak, hogy a magyar válogatott ezüstérmet szerzett a franciaországi labdarúgó-világbajnokságon. Dietz Károly együttese a döntőben 4:2 arányban maradt alul a címvédő Olaszországgal szemben.
A II. világháború előtti utolsó jelentős sporteseményre már komoly hatással volt a nyugtalan európai helyzet, a Franciaországban rendezett tornáról Spanyolország az országban zajló polgárháború miatt nem utazott el, Ausztria - a kor egyik meghatározó futballhatalma - pedig az Anschluss miatt megszűnt létezni, bár néhány játékosuk pályára lépett a német válogatottban. A döntőben a világ legjobb csapata volt Magyarország ellenfele, és Olaszország végig fölényben is játszott. Colauassi gólját Titkos még kiegyenlítette, de a szünetben már 3-1-re vezettek az olaszok, a Serie A történetének legeredményesebb góllövője, Silvio Piola is duplázott.
A magyar szövetségi kapitány Dietz Károly a címvédő olaszok elleni fináléban felforgatta a csapatot. Kihagyta Korányit, Turayt és Toldit. Sokan elképzelhetőnek tartják, hogy politikai okai voltak annak, hogy utóbbi kettő kimaradt. A döntőt mindenestre 4-2-re elveszítette a felforgatott magyar együttes.
A svéd elleni találkozó után a magyarok egészséges önbizalommal várták a döntőt, ám a csapatösszeállítás többeket meglepett. Kikerült a tizenegyből Korányi Lajos és Turay József, valamint a robusztus, erőteljes, az olaszok stílusában leginkább eredményes Toldi Géza. Sokáig tartotta magát az a pletyka, hogy Dietz Károly az olaszok nyomására mellőzte Toldit és Korányit. Ki tudja mi lett volna, ha ők is pályán vannak? Mindenesetre nélkülük a magyar csapat könnyűnek találtatott, az olaszok megérdemelten, 4:2-re nyertek.
A döntőben a világ legjobb csapata volt Magyarország ellenfele, és Olaszország végig fölényben is játszott. Colauassi gólját Titkos még kiegyenlítette, de a szünetben már 3-1-re vezettek az olaszok, a Serie A történetének legeredményesebb góllövője, Silvio Piola is duplázott. A magyarok játéka olyan volt, mint az 1910-es divat: sok sallang, sok csipke, az olaszoké pedig az 1938-as: egyszerű és modern. Vagy: a tanítványok legyőzték a mestert.
A csapat összeállítása és a viták
A döntőben a következő tizenegyesek léptek pályára: Olaszország: Olivieri - Foni, Rava - Serantoni, Andreolo, Locatelli - Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Magyarország: Szabó A. - Polgár, Bíró S. - Szalay, Szűcs Gy., Lázár - Sas, Vincze J., Sárosi Gy., Zsengellér, Titkos.
A középcsatár Toldi mellett az egri születésű, 33 éves Turayt a középpályáról - a vb idején már a Hungáriában játszott -, és Korányit a védelemből. Toldi mellőzésének hivatalos indoka az volt, hogy heves mérsékletűnek tartották, és attól féltek, hogy a pályán összeverekszik valakivel. Az olaszok egyébként megkönnyebbültek ettől a döntéstől, mert termete miatt is tartottak tőle. Vinczétől nem. Amikor meghallotta a középpályás Turay, hogy nem kezd a barátja, önmaga kérte kihagyását fáradtságra hivatkozva. Itt érdemes visszagondolni, hogy a sportlap nagyszerű erőnlétről írt.
Az olaszok szereplésével kapcsolatosan nem kevés korabeli pletyka is szárnyra kelt. A döntő után elterjedt, miszerint Vittorio Pozzo megkereste Dietz Károly szövetségi kapitányt, és azt mondta neki, Mussolini az egész csapatot kivégezteti, ha nem nyerik meg a világbajnokságot. Bár ez valószínűleg nem így történt, inkább csak szó szerint értették a diktátor üzenetét (vincere o morire), de a magyar csapat összeállításában valóban volt néhány furcsaság. A vb-döntőben nem játszott a csapat erőssége, Turay, Korányi pedig állítólag lemondta a szereplést, amikor megtudta, hogy nem barátja, Toldi kezd a középcsatár posztján.
Dietz Károly szövetségi kapitány a döntőre váratlanul felforgatta a csapatot. Toldi helyett Vinczét nevezte a jobbösszekötő helyére, döntéséről elsőként a csapatkapitány Sárosit tájékoztatta, aki erre le akarta mondani a játékot, de a szövetségi kapitány kérésére mégis vállalta a szereplést. A középpályás Turay fáradtságra hivatkozva - lényegében tiltakozásul Toldi kihagyása miatt - lemondta a mérkőzést, Dietz pedig megbontotta a hátvédsort is, a torna addigi három mérkőzésén játszó Korányit a válogatottból már több mint egy éve kihagyott Polgárra cserélte. Ma már nem tudjuk pontosan rekonstruálni, miért küldött ki egy lényegében tartalékos csapatot a pályára Dietz. Az olasz politikai ukáz kizárható, hiszen Magyarország nem volt függő viszonyban Olaszországgal szemben. De az is felmerült, hogy a magyar szakvezető Budapestről kapott utasítást a mérkőzés leadására, hogy a magyar politika megőrizze a revíziós törekvések iránti olasz jóindulatot. Mindezekre semmilyen bizonyíték nem került elő, és nem is valószínű, hogy a politika ilyen direkten szólt volna bele az eseményekbe. Évtizedekkel később több játékos is úgy emlékezett vissza, hogy az olaszok a két nép barátságára hivatkozva azt kérték, hogy a kemény játékáról ismert Toldi Géza ne lépjen pályára a döntőben, mert a meccs eldurvulása károsan érintené mindkét ország megítélését.
A közvélemény elsősorban Dietzet és a hibás csapatösszeállítást hibáztatta a vereségért, ám a futball világát jól ismerő szakírók arra figyelmeztettek, hogy a probléma sokkal mélyebb. Mamusich Mihály a Nemzeti Sportban kifejtette, értelmetlen azon vitázni, hogy más összeállításban legyőzhettük volna az olaszokat. „Lássuk be, hogy nem ilyen apróságokon múlt, hogy a VB döntőjében vereséget szenvedtünk. A legjobban összeállított magyar csapat is vereséget szenvedett volna vasárnap Colombes-ban ettől az olasz együttestől.” Mamusich szerint a magyar játékosok lassúak, nemcsak a játék sebességében, hanem gondolkozásban is. Másrészt taktikailag is le vagyunk maradva, labdarúgóink nincsenek tisztában azzal, melyik ellenfelüket kellene fogniuk, nem tudják, hogy kell helyezkedni a pályán. Régi probléma: a magyarok varázsolnak, de a kapura veszélytelenek, és az olaszok rúgják a gólokat.
A kapitány és a csapat sorsa
Dietznek nem a vb-döntő volt az utolsó meccse, hosszas tanakodás vállalta a folytatást, de már alig volt győztes meccse. A kapitányt elfogták a nyilasok, Mauthausenbe hurcolták, majd a kommunisták internálták a háború után, miután visszatért Bodrogkeresztúrról, Piliscsabán lett éjjeliőr. 1969-ben halt meg.
A kapitány sorsa pedig jelképes. A következő világbajnokságot, amelyen Magyarország részt vett, 16 évvel később, 1954-ben rendezték, ahol a válogatottat az a Sebes Gusztáv vezette - szintén az ezüstéremig - aki játékosként egyetlen válogatott mérkőzését 1936-ban játszotta, Dietz Károly állította a csapatba. 1954-ben azonban Dietz még csak megbecsült szaktekintély sem lehetett, csak egy osztályellenség volt. Az ezüstérmes magyar válogatott szövetségi kapitányát kitelepítették Bodrogkeresztúrra, s 1953-ban Sebes Gusztáv közbenjárására térhetett vissza az internálásból. Piliscsabán dolgozott éjjeliőrként.
Az ezüstérmet szerencsétlen történelmi korban szereztük, a háború miatt esély sem volt arra, hogy a hibákból tanulva 1942-ben felkerüljünk a dobogó legfelső fokára. Pedig életkoruk alapján többen is bizonyíthattak volna négy év múlva, így azonban a háború utáni csapatban már alig maradtak a 38-asok közül. Ugyanakkor az ezüstcsapat sikerét elhalványította az 1950-es évek első felére összeálló, új, minden korábbinál sikeresebb válogatott. Másrészt a Rákosi-korszak szerencsétlen történelmi helyzetet teremtett, nem csak a 38-as gárda, de a régi magyar futballkultúra megítélése szempontjából is. Az akkori uralkodó diskurzus szerint a fejlődés forrása elsősorban nem a tradícióinkból, hanem a kommunista elvek érvényesüléséből fakad. Labdarúgásunk egykori sikereit így elhallgatták, esetleg csak kritikával illették, a Rákosi-korszak nyilvánosságában értelmezhetetlen volt, hogy „Horthy-Magyarország” valamiben világszínvonalon teljesített. 1938 hősei eltűntek a magyar szurkolók szeme elől.
A fogadás után spontán tüntetések is kialakultak a pályaudvar környékén, amit a határozott rendőri fellépés nem hagyott tovaterjedni. Arra kérte a drukkereket, emlékezzenek arra is, hogy ő vezette a döntőig a csapatot. Egy hét múva öt pontban reagált a vádakra, mindent cáfolt, Korányi szerinte sérült volt, Toldi pedig nem volt jó formában.
A Keleti pályaudvaron többezer fős tömeg várta a csapatot. Amikor a játékosok leszálltak a vonatról, óriási éljenzés fogadta őket. Hiszen itt ünnepelnek! A játékosok és a vezetők vidáman néznek össze: Gyerekek, nincs baj! - Tol-di! Tol-di! Gyurka! Gyurka! Króni! Króni! Boldog mindenki, a fogadók és az érkezők egyaránt. Egyszerre, mint derült égből a villám, kitör a botrány. - Mond-jon le! Név nélkül, de mindenki tudja, hogy ez a szövetségi kapitánynak szól. Először csak tíz-tizenöt ember kiáltja, de aztán - mint ez már történni szokott - egyre többen kiabálnak. Csak úgy reng a csarnok. Ránézünk Dietzre. Sápadt. A tüntetés kirobbanásához valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy a csapatból az exfradista Turay mellett a Ferencváros két meghatározó játékosát hagyta ki Dietz, vagyis pont a legvérmesebb szurkolótábort bőszítette fel döntésével. A Pesti Hírlap beszámolója szerint „a tüntetés nem ült el egyhamar, mert a szétoszlatott sportrajongók egyes csapatai részben a Rákóczi úton, részben pedig a Fiumei úton újabb tüntetésbe kezdtek, de a rendőrök megjelenésére szétoszlottak”.
Az 1938-as csapat öröksége
Az 1938-as csapatból sokan külföldön folytatták, dr. Sárosi György például olasz bajnok lett a Juventusszal. Az ezüstcsapat sikerét elhalványította az 1950-es évek első felére összeálló, új, minden korábbinál sikeresebb válogatott. Másrészt a Rákosi-korszak szerencsétlen történelmi helyzetet teremtett, nem csak a 38-as gárda, de a régi magyar futballkultúra megítélése szempontjából is.
A magyar labdarúgó-válogatott két alkalommal, 1938-ban és 1954-ben lett ezüstérmes a világbajnokságon. Az 1938-as labdarúgó vb-t Franciaország rendezte. A magyar labdarúgó-válogatott Magyarország nemzeti csapata, amelyet a Magyar Labdarúgó-szövetség irányít. A válogatott legnagyobb sikerei között szerepel az 1938-as és 1954-es világbajnoki ezüstérem, az 1964-es Eb-n bronzérem, valamint három olimpiai aranyérem.
A magyar labdarúgó-válogatott története gazdag múltra tekint vissza. Az első „footballt” Esterházy Miksa hozta be 1875-ben, mint a Monarchia attaséja. 1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ). Az első világháború keresztbe vágta a virágzó magyar labdarúgás történetét. Magyarországon Hadi bajnokság jött létre. A fronton is rendszeresek voltak a foci meccsek, a hadifogolytáborokban jöttek létre csapatok, egyesületek.
A magyar labdarúgó-válogatott az 1950-es években Skócia 1888-as 22 mérkőzésen át tartó veretlenségi szériáját törte meg kilenccel több, 31 vagy 32 (az NDK elleni mérkőzés nem számít hivatalosnak) mérkőzéssel. Ezzel Magyarország a harmadik leghosszabb veretlenségi sorozatot tudhatja magáénak, amit 1950. május 14. és 1954. július 4. között sikerült beállítania.
A magyar labdarúgó-válogatott a 20-30 években előfordult a fekete nadrág is. Az idegenbeli mez évek óta tiszta fehér, illetve néha piros nadrággal kombinálva. A 2010-es világbajnoksági selejtezőn pályára lépett a csapat piros mezben, nadrágban és zöld sportszárban. A kapus mez általában tiszta fekete (Grosics Gyula óta hisz ő védett elsőként tiszta feketében), ha az ellenfél dressze megköveteli, sárga vagy szürke mezben véd a magyar kapus. A válogatottnak évtizedek óta a német Adidas gyártja és szállítja mezeit. 1901-1949-ig a klasszikus galléros nyakú zsinóros mezeket hordtak, ezután divatossá vált a V nyakú mez is. A mezen megjelenő címer több mint egy évszázad alatt jó párszor megváltozott.
tags: #magyar #futball #vb #ezust
