A magyar labdarúgó-válogatott 1997-es kálváriája: a pótselejtezőig vezető út és a mélypont
A magyar labdarúgó-válogatott történetében vannak olyan fejezetek, amelyek egyszerre emlékezetesek és fájdalmasak. Az 1997-es világbajnoki selejtezősorozat és az azt követő pótselejtező éppen ilyen időszakot jelentett, amely hatalmas szerencsével kivívott pótselejtezős helyet, majd egy bombaerős ellenféllel való találkozást hozott.
A világbajnoki selejtező és a szerencsés továbbjutás
A selejtezők során a magyar együttes a csoportjában a második helyen végzett. A csapat 3 győzelem - Azerbajdzsán kétszeri legyőzése mellett, mindössze a finneket tudta itthon megverni az első selejtezőn, egy öngóllal - és 3 döntetlen mellett csupán kétszer kapott ki. Így a többi második helyezetthez hasonlóan pótselejtezőt játszhatott.
A második helyhez az utolsó fordulóban döntetlent kellett játszani Finnországban, vereség esetén ugyanis a skandinávok jutottak volna tovább. Végül a történelem egyik legviccesebb góljával sikerült kiharcolni a továbbjutást.
Az emlékezetes finnországi öngól
A finnek csak mentek előre rendületlenül. És a nagy akarásuknak egy óra elteltével meg is lett az eredménye. Ám szerencsére bejött az, amire Csank János még a találkozó előtt hivatkozott, azaz - a futball dicső bizonytalansága.
Sokáig azt hittük, az 1997-es Finnország-Magyarország világbajnoki selejtező hajrájában lőtt Teuvo Moilanen-gólnál nem volt röhejesebb öngól a futball történetében. Azzal egyenlített ki 1-1-re Csank János válogatottja a 90. percben, és harcolta ki a pótselejtezőt. Az embernek ilyenkor eszébe jut az 1997-es Magyarország-Finnország világbajnoki selejtező 90. percének eseménysora: Magyar szöglet balról, Kereszturi András ívelte be a labdát. Kereszturi bal oldali szögletét Halmai csúsztatta tovább a kapu elé, ahol az Hyypiäről pattant a háló felé.
Néha érdemes megnézni egzotikus tájak futballbajnokságain készült felvételeket, mert ha szerencséje van az embernek, akkor feledhetetlen gólokkal találkozik. Igaz, a brazil Cruzeiro-Tombense tartományi mérkőzésen született öngól még a legparádésabb fajtából való, és kiderült, lehet fokozni a fokozhatatlant. A 69. percben jártunk, 1-1 volt az állás, és a Cruzeiro támadott. A Tombense védelme fel akart szabadítani, Guilherme Santos saját játékostársába, Roger Carvalhóba rúgta a labdát, aki a földön fetrengve Wesley-t találta telibe, róla pedig Felipe García kapus hálójába vágódott a labda.
Finnország-Magyarország | 1-1 | 1997. 10. 11 | MLSZ TV Archív
A rémálom: A Jugoszlávia elleni pótselejtező
A magyar labdarúgó-válogatott legutóbb 28 éve játszhatott vb-pótselejtezőt, bár ne játszotta volna. Az 1997 novemberében megrendezett, Jugoszlávia elleni vívott két összecsapás a magyar labdarúgó-válogatott két olyan meccse, amelyről jobb lenne egy szót sem ejteni. Hogy a Rapid Sport adásában mi most mégis megtettük ezt, annak az az oka, hogy újra közel vagyunk ahhoz, hogy a csapat eljusson a vb pótkvalifikációs szakaszába. Mindössze ennyi kellett a kilencvenes évek legsúlyosabb, legmegalázóbb magyar vereségéhez. Napra pontosan húsz éve szenvedte el története egyik legfájóbb, legmegalázóbb vereségét a magyar labdarúgó-válogatott.
Az első mérkőzés tragikus percei
Így jutottunk el a jugoszlávok elleni pótselejtezőhöz, amelyről előzetesen a szövetségi kapitány, Csank János úgy beszélt, mint élete legfontosabb meccse. A meccs előtt két nappal ünnepelte az akkori kapitány a 71. születésnapját, a szervezők pedig a találkozó után kedveskedni akartak neki, így az ünneplő jugoszláv játékosok látványa mellett, a „Boldog Születésnapot” szólt a hangszórókból.
A magyar együttes amolyan NB I-es tempóban kezdte a találkozót, talán nem is vette komolyan a jugoszlávok első próbálkozását. De mivel az góllal végződött a 2. percben, Lőrinczék annyira megzavarodtak, hogy a 10. percig több gól is született. Urbán Flórián, aki csereként lépett pályára a találkozón, így emlékszik vissza a meccsre: „Nem egy kellemes emlék, még úgy sem, hogy az akkori viszonyok mellett már az is nagy szó volt, hogy pótselejtezőt játszhatunk. A többiek fejébe nem láttam bele, de én nem foglalkoztam vele, hogy ki milyen csapatban játszik az ellenféltől.” Urbán továbbá felidézte a taktikai felkészülést és annak kudarcát: „Egész héten azt gyakoroltuk, hogy Halmai és Lipcsei követő emberfogással kiveszi a játékból a pálya közepén Sztojkovicsot és Jokanovicsot. Elkezdődött a meccs, ők ketten kimentek a szélére, mi mentünk velük, középen meg lett egy hatalmas terület. Ebbe futott be a 2. percben Brnovics és szerzett gólt rögtön az elején.”
A magyar csapat szinte csak kereste a labdát, Bánfit úgy fűzte be többször is Szavicsevics, hogy ezért még a dühöngőben is lecserélik. Amikor a szünetben megkérdezte a riporter, mit fog kérni csapatától, csak annyit tudott mondani: „Azt biztos nem, hogy így tovább”. A második félidőben az ellenfél már csak játszadozott, de még ezt a játékrészt is megnyerte.
Játékosok és a kapitány sorsa a pótselejtező után
Az akkori magyar csapat kapusa, Sáfár Szabolcs hiába védte végig a selejtezőket, a jugoszlávok elleni visszavágón már nem vele kezdődött a csapatösszeállítás és a későbbiekben is már csal három alkalommal állhatott a válogatott kapujában. A pótselejtező számos játékos számára fordulópontot jelentett a válogatott karrierjében:
| Játékos | Megjegyzés | Válogatott szereplés a pótselejtező után |
|---|---|---|
| Sáfár Szabolcs | Kapus | Már csak három alkalommal állhatott a válogatott kapujában. |
| Dombi Tibor | Még húsz alkalommal játszott a nemzeti együttesben. | |
| Nyilas Elek | Búcsúmeccse volt. | |
| Orosz Ferenc | Csatárposzton játszó | Szintén utolsó meccsén szerepelt. |
| Klausz László | Három évvel később még egyszer behívták a legjobbak közé. |
Az október 27-én 71. születésnapját ünneplő Csank János a pótselejtező után lemondott és magyar klubcsapatoknál dolgozott.
tags: #magyar #labdarugo #valogatott #1997
