A Magyar Labdarúgó-válogatott helyesírása – Kérdések és szabályok
A futball-világbajnokság idején megsokszorozódik az interneten lévő cikkek helyesírási hibáinak száma. A magyar nyelv gazdag és árnyalt, de éppen ezért számos buktatót rejt, különösen az összetett szavak és a sporttal kapcsolatos kifejezések írásmódja terén. Gyakran felmerül a kérdés, hogyan is kellene helyesen leírni a "magyar labdarúgó-válogatott" kifejezést és a hozzá kapcsolódó fogalmakat. A helyesírási szabályzatok folyamatosan fejlődnek, és a nyelvi szokások is változnak, ami további kihívásokat jelent a pontos kommunikációban.
A „válogatott” szó természete és a „válogatott mérkőzés” dilemmája
A "válogatott" szó használata a sportban különleges helyzetet teremt. A Magyar Tudományos Akadémia "A magyar helyesírás szabályai 12. kiadás" című művében tárgyalja a "válogatott" szóval kapcsolatos kifejezéseket. Felmerül a kérdés: Hogyan lehetséges a „válogatott mérkőzés”? Természetesen úgy, hogy a nyelv nem úgy működik, ahogy az iskolában tanítják. Amikor az iskolában nyelvtant tanulunk, megtanuljuk, hogy a szavakat bizonyos rendszer szerint illesztjük egymáshoz. Ezt a rendszert fejtjük vissza, amikor a mondatelemzés során megállapítjuk, hogy mi az állítmány, az alany, ezekhez milyen határozók, jelzők kapcsolódnak stb. A „válogatott” a „mérkőzés” minőségjelzője.
Bizonyára azok sincsenek kevesen, akik meg tudják mondani, hogy a válogatott itt a válogat ige befejezett melléknévi igenévi alakja. Valamiben azonban a válogatott mérkőzés különbözik ezektől: a piros alma piros, a téglagyári megálló a téglagyárnál van, a jelzős szerkezetben pedig jelző van - ezzel szemben egy válogatott mérkőzés nem válogatott. Ez onnan származik, hogy válogatott csapatok játsszák. A válogatott csapat egyébként teljesen szabályos, hiszen a csapatot tényleg válogatják: a legjobb játékosok kerülnek bele. Ami a válogatott mérkőzés szokatlan jelentésszerkezetét illeti, annak viszonylag egyszerű a magyarázata: a számos válogatott jelzővel ellátott szerkezetből a nyelvhasználók elvontak egy olyasmi jelentést, hogy ’a nemzeti csapathoz tartozó’, és bizonyos esetekben akkor is ezt használták, ha a jelzett szóhoz semmiféle válogatáshoz nem volt köze. Nem egyedül a válogatott mérkőzés (vagy meccs, sőt edzés, edző) ilyen: ide tartozik például a válogatott mez (melegítő stb.), válogatott foci stb.
A Magyar Helyesírás Szabályainak fejlődése és a 12. kiadás újdonságai
A magyar helyesírás szabályai című szótár régebbi múltra tekint vissza, mint gondolnánk. Két korszakot különböztetünk meg: 1. régi magyar helyesírás, és 2. (mai) magyar helyesírás. A régi magyar helyesírás végét egy vízválasztó dátum jelöli, ami 1832-re tehető, amikor kiadták az első szótárat, „Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai” címmel. A Magyar Tudományos Akadémia adta ki, de neve akkoriban még a Magyar Tudós Társaság volt. Azóta számos kiadás jelent meg, melyek mind hozzájárultak a magyar nyelv írott formájának fejlődéséhez. Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb kiadásokat:
| Kiadás éve | Kiadás száma / Cím | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1832 | Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai | Az első szótár, a Magyar Tudós Társaság adta ki. |
| ~1877 | A magyar helyesírás elvei és szabályai | Második kiadás, 45 évvel később az első után. |
| 1901 | A magyar helyesírás szabályai | Címében változás, tartalmában közel az előzőekhez. |
| 1941 | 8. kiadás | Az 1949-es újság nyelvezete ehhez a szabályzathoz állt legközelebb. |
| 1954 | 10. kiadás | Jelentős újítások, 3 évtizedig szolgálta a magyar társadalmat. |
| 1984 | 11. kiadás | A ma is használatos kiadás alapja, melynek legfrissebb változata a 12. |
| 2018 | 12. kiadás | A legfrissebb változat, ekkor rögzítették a „válogatottmérkőzés” formát. |
Jelenleg a ma is használatos 11. kiadás érvényes, melyet 1984-ben közöltek. Ennek legfrissebb változata a 12. kiadás, mely 2018. augusztus 26-án jelent meg. Ez a kiadás a korábbiakhoz képest újításokat is tartalmaz, például a "válogatottmérkőzés" írásmódját illetően. A 12. kiadásban ez olvasható: válogatott, válogatottja; válogatottmérkőzés 110. Ezzel az AkH. végre egyértelműen rögzítette a kifejezés egybeírandó formáját.
Korábbi értelmezések és a 3:6-os szabály
A korábbi szabályzatok, mint például az 1984-es 11. kiadású MHSz. (123. és 138. pont) szerint csak labdarúgó-válogatottról lehetett beszélni, mivel a "jelöletlen tárgyas alárendelői összetételt mindig egybeírjuk" (illetve ebben az esetben a 3:6-os szabály alapján kötőjellel). A 3:6-os szabály szerint, ha egy összetett szó legalább három tagból áll, és ezek közül legalább az egyik hat szótagnál hosszabb, akkor a fő összetételi határon kötőjelet teszünk. Így született a labdarúgó-válogatott, a labdarúgó-bajnokság és a labdarúgó-mérkőzés kifejezések kötőjeles írásmódja.
Nem nehéz észrevenni, hogy a válogatott mérkőzés is átalakítható jelölt birtokos szerkezetté: a válogatott mérkőzése. Csakhogy így nem írja senki. Feltételezhetően a helyesírás szabályozói nem is igazán lelkesednének azért, hogy a szerkezetet összetett szónak tekintsük, hiszen nem akként hangsúlyozzuk, mindkét tagjára külön hangsúly esik. Ezt számos kommentelő is megerősítette: „Hát igen, ez a válogatottmérkőzés egyszerűen rosszul néz ki, és valóban két hangsúllyal is ejtjük.” Az ilyen nyelvi érzék is hozzájárult a szabályozási dilemmákhoz.
Összetett szavak írásmódja a sportnyelvben
A labdarúgócsapat esetében például legjobb, ha leírjuk egyben az egészet, hiszen a szó nem hosszabb hat szótagnál. Azonban más sporttal kapcsolatos kifejezések esetében is fontos a helyes írásmód. A futball-világbajnokság összetétellel például az Akadémiai Helyesírás (AkH.) 138. pontja szerint egy hármas szóösszetétellel (futball, világ, bajnokság) van dolgunk, ráadásul hat szótagon felüli, ezért kötőjellel írandó: futball-világbajnokság. Mivel hat szótag alatti szóösszetételről van szó, ezért a focivébé, a futballvébé és a labdarúgóvébé esetén egybeírjuk a szót.
Az „Európa-bajnokság” összetétel is kötőjeles köszönhetően annak, hogy a világ köznevet az Európa tulajdonnévre cseréltük. További elő- és utótagokkal félelmetes méretű szókígyókat alkothatunk, mint például a férfinagypályáslabdarúgó-Európa-bajnokság-döntő-jegyárusítás, melyet az olvasószerkesztői-korrektori had gyorsan jobb belátásra bír. Az ilyen extrém hosszú összetételek esetében az egyértelműség érdekében a tagolás elengedhetetlen.
Mérkőzéspárosítások és eredmények helyesírása
A mérkőzéspárosítások írásmódjára is vonatkoznak szabályok. Fontos, hogy akár főnevekkel, akár melléknevekkel hivatkozunk a csapatokra, nagykötőjelet kell közéjük tenni: Ausztria-Magyarország, osztrák-magyar meccs. A 240. szabály l) pontja alapján a nagykötőjel alapesetben tapad az előtte és az utána következő szóhoz, de „ha több szóból álló, bonyolultabb írásmódú szerkezeteket kapcsol össze”, szóközt teszünk elé és mögé. Szemléltető példaként álljon itt a Trinidad és Tobago-Chile, illetve a Trinidad és Tobago - Chile forma; utóbbi sokkal elegánsabb, jobban olvasható.
Vita tárgya szokott lenni, hogy az Ausztria-Magyarország-mérkőzés vagy az Ausztria-Magyarország mérkőzés írásmód helyes. Véleményünk szerint nem hiba, ha elmarad a kiskötőjel, pláne hogy az Ausztria-Magyarország önmagában is megállja a helyét: „Óriáskivetítőn nézhető az Ausztria-Magyarország.”
Az eredmények jelölése
Térjünk át az eredmények írásmódjára. Mi lett a Németország elleni felkészülési találkozó végeredménye: 2:0, 2-0 vagy 2-0? Ha a legnevesebb magyar mérkőzésből indulunk ki, a kettőspontra szavazunk, hiszen Puskásék világraszóló diadalát 6:3-ként, nem pedig 6-3-ként vagy 6-3-ként szokták emlegetni. Csakhogy a labdarúgásban 1970 nyaráig gólarányt számoltak, azóta gólkülönbséget, és a kettőspont csak az előbbinél volt használatos.
Érdekesség, hogy egészen a közelmúltig a helyesírási szabályzat nem rendelkezett a sporteredmények írásmódjáról, támpontot a bő egy évtizede megjelent, Osiris-féle Helyesírás adott: „a sporteredmények kifejezésére alkalmazott írásjel számjegyíráskor a kettőspont, ilyenkor szóközzel kell írni a két számot és az írásjelet”. A 6 : 3 írásmóddal azonban sehol sem lehetett találkozni - azaz a szaknyelvi szokásjog felülírta a nyelvészi ajánlást. Az új helyesírási szabályzat már kitér a sporteredmények írásmódjára. A 240. szabály f) pontja megemlíti a kettőspontot, szintén szóközzel, ahogy valószínűleg sosem fogjuk látni: „A sporteredmények jelzésekor - amennyiben kettőspontot használunk - a kettőspont egyik irányban sem tapad.” A k) pont pedig megengedi a kiskötőjel használatát: „A kötőjel középső helyzetű, és általában tapad az előtte és az utána álló szó(rész) utolsó, illetve első betűjéhez: [ ] az eredmény 24-17.” Mivel a kötőjelet immár „legálisan” használhatjuk, az 1970 utáni eredményeket érdemes ezzel jelölni. Egyszerűbb, mint a nagykötőjel, szakszerűbb, mint a kettőspont. S persze egy anyagban illik következetesen egyféle jelölést használni.
A helyesírás jelentősége a kommunikációban
A helyesírás nem tudása félreértésekhez vezethet. Jó példa erre az „üveg szemmosó pohár” és az „üvegszemmosó pohár” esete. Pedig baromira nem mindegy, hogy melyik: „üveg szemmosó pohár” = 'üvegből készült pohár, amely szemmosásra való', míg az „üvegszemmosó pohár” = 'üvegszem mosására való pohár'. A másik kedvenc példa a cikkben említetthez hasonló (gondolom helytelen írásmóddal elterjedt tükörfordítás az angolból): "kreatív igazgató". Ez így azt jelenti, hogy 'egy igazgató, aki nagyon kreatív ember'. Pedig természetesen nem erre utal a szóösszetétel, hanem arra, hogy valaminek az alkotási folyamatát vezető személy.
Nem meglepő, hogy ennyi változás történt a nyelvhasználatban és a helyesírásban 1949 óta, hiszen eltelt több mint fél évszázad, a nyelvnek kell is, hogy változzon ennyi idő alatt. A nyelv folyamatosan él és fejlődik, ahogy a társadalmi igények és a kommunikációs szokások is átalakulnak. Fontos, hogy kövessük a szabályzatok változásait, hogy írásaink mindig pontosak és egyértelműek legyenek.
tags: #magyar #labdarugo #valogatott #helyesirasa
