A magyar labdarúgás és válogatott története: a hőskortól napjainkig
A labdarúgás a 19. és 20. század fordulóján kezdődött, és azóta a világ legnépszerűbb játékává vált, amely a romantikus hőskorból kőkemény üzletté alakult. Jól mutatja ez, honnan hova jutott el ez a sportág.
A kezdetek és a labdarúgás térhódítása Magyarországon
A labdarúgás az a csapatsport, ahol a gyengébb gárdának a legtöbb esélye van legyőzni az erősebbet, ami hozzájárult a sportág gyors elterjedéséhez. Ahogy jöttek aztán a nézők a futballpályákra, a tehetősebb vállalkozók hamar felismerték a sportágban rejlő társadalmi erőt és pénzügyi potenciált, ezért mecénásként kezdték támogatni az egyesületeket.
A labdarúgás központja Budapest volt, az egyesületek jelentős többsége is itt alakult. Részben korábban is létező sportklubok alakítottak futball-szakosztályt, mint a Magyar Úszók Egyesülete, Budán a BBTE, vagy a Magyar Athletikai Club. Máshol városrészek képviseletében egymáshoz közel lakó cimborák, mint újpestiek, rákosszentmihályiak, óbudaiak és persze ferencvárosiak alapítottak csapatokat. Gyári csapatok is létrejöttek, a közhiedelemmel ellentétben azonban nem a munkásokból, inkább a tisztviselő- és szakmunkásrétegből. Ilyen volt a Ganz Wagongyári Tisztviselők Labdarúgó Társasága vagy a Postás. A pesti egyetem és a Műegyetem diákjai is megalakították focicsapatukat, a MAFC mindjárt az első évben a legsikeresebb csapatok egyike lett, a BTC legnagyobb riválisa.
1899. május 3-án alakult meg az FTC, amely az egész magyar sport tekintetében döntő fontosságú eseménynek bizonyult. Elnöknek dr. Springer Ferencet választották. „1897-ben, fővárosunk e kerületének már 50 000 lakosa volt, és nagy ütemben fejlődött iparilag is ez a városrész. Elsősorban az élelmiszeripar volt az az iparág, amely letelepítette és helyhez kötötte a szükséges munkaerőt. Az üzemek dolgozóin kívül természetesen a középosztályhoz tartozó kispolgárság, kézművesek, iparosok is lakták e kerületet.” Az FTC legelső pályája a Soroksári úton volt, ahol egy kétemeletes bérház és egy iskolaépület határolta, a tribün pedig a vasúti töltés oldalában kapott helyet. A labdarúgás fontos része lett a mindennapi életnek, a labdarúgásról szinte mindenkinek volt véleménye, összehozott szurkolókat és játékosokat, különböző társadalmi helyzetű embereket.
A Szövetség megalakulása és a bajnokság rendszere
Voltak ugyan ellenségei a labdarúgásnak, de ők kénytelenek voltak háttérbe húzódni, látva annak tömeges elterjedését. Csupán a pedagógusok és a régi divatú tornászemberek között akadtak olyanok, akik még mindig nem tudták vagy nem akarták elismerni a labdarúgás előnyeit a zárttéri tornával szemben. A magyar csapatok több nemzetközi mérkőzést is játszottak, azzal a céllal, hogy ellessék a labdarúgás fortélyait. A hazai futball elsősorban a bécsit tekintette mintának, s mihelyt megalakult az osztrák futball-szövetség és kiírták a bajnokságot, nálunk is felvetődött ennek fontossága.
Az egyesületek közötti súrlódások, hevesebb összecsapások a mérkőzéseken, valamint a balesetek és a játékosok rendezetlen szereplése hamarosan előtérbe helyezték egy irányító, ellenőrző és fegyelmező központi szerv, a Szövetség megalakításának szükségességét. De kívánatossá tették ezt a labdarúgással szemben megnyilvánuló gyakori támadások is, amelyek a betiltását kívánták.
1900 húsvétján rekord számú nézősereg, 8000 fő látogatott ki a Millenárisra, a BTC - Slavia mérkőzésre. A cseh csapat nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetett és híres volt látványos játékáról. A BTC remekül játszott, bár három gólt is kapott, de mikor Ray Ferencnek sikerült megszereznie a becsületgólt, a közönség lelkesedése nem ismert határt. Percekig tartó tapsvihar tört ki, és többen a levegőbe dobálták kalapjukat. Ilyen mértékű tetszésnyilvánítás soha ezelőtt nem volt magyar pályán. A szurkolók lelkesedése biztosíték volt arra, hogy a labdarúgás most már véglegesen meghonosodott Budapesten.
Az FTC által kezdeményezett értekezletre, amelyet 1900. december 22-re hívtak össze a Ferencvárosi Polgári Körbe, harminc egyesület küldte el képviselőit és kimondták az MLSZ megalakulásának és a bajnokság kiírásának szükségességét. 1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az alakuló ülésen 13 egyesület képviseltette magát, kifejezett céljuk a bajnokság létrehozása volt. Az első bajnokság kiírását a ferencvárosi Horváth Ferenc készítette el, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A bajnokságra jelentkező 13 csapatot, két ligába sorolták. Az MLSZ elnöke Jász Géza lett. Elkészítették a bajnoki rendszabályokat, lefordíttatták a játékszabályokat.
| Esemény | Dátum | Részletek |
|---|---|---|
| FTC értekezlet | 1900. december 22. | 30 egyesület küldött képviselőt, kimondták az MLSZ megalakulásának szükségességét. |
| MLSZ megalakulása | 1901. január 19. | 13 egyesület képviseltette magát, cél a bajnokság létrehozása. |
| Első bajnokság kiírása | 1901. január 19. | Horváth Ferenc készítette el, egyhangúlag elfogadva. |
| MLSZ első elnöke | 1901. | Jász Géza |
| Bajnoksági rendszer | Kezdetben | Tavaszi-őszi, 1906-tól őszi-tavaszi rendszerre tértek át. |
Kezdetben tavaszi-őszi bajnokság volt, 1906-tól tértek át az őszi-tavaszi rendszerre. Minden játékos egy bajnokságon belül egy csapatban szerepelhetett, ami azt jelentette, hogy egyszerre játszhatott az első és a másodosztályban is. A költségeket a játszó csapatok közösen viselték, a nyereségen osztoztak, az MLSZ-nek pedig tíz százalékot kellett leadniuk. A játék szabályai némileg mások voltak, így például az öt és feles a kapufáktól kimért félkörökből állt, nem volt kötelező kijelölni a büntetőterületet és a tizenegyes pontot. Ahhoz, hogy ne legyen les, három védőnek kellett a támadójátékos mögött lennie, a kapus pedig bárhol megfoghatta a labdát.
Az Aranycsapat kora és a professzionális futball kihívásai
Magyarországon a Rákosi-rendszer kirakatának szánták a Puskás, Bozsik és társaik fémjelezte Aranycsapatot, győzelmeiket a szocialista rendszer felsőbbrendűségének bizonyítékaként interpretálták. Miközben nem rég volt az első, 1930-ban rendezett labdarúgó-világbajnokság 95. évfordulója, a futball pénzprojektnek csúfolt torna. A teljes profizmust csak a kilencvenes évektől voltak hajlandóak hivatalosan is elismerni. Mindez egyébként éppen a futballban vezetett faramuci helyzethez: a szocialista országokban elvileg minden sportoló, így a labdarúgók is amatőrök voltak, munka mellett sportoltak, ami persze a valóságban kamu állásokat jelentett különböző vállalatoknál és állami szerveknél.
A magyar válogatott legendás mérkőzésekkel írta be magát a történelembe. Emlékezetes a Magyarország-Lengyelország (8:2) válogatott labdarúgó-mérkőzés a debreceni Nagyerdei Stadionban 1949. július 10-én, ahol Puskás és Czibor harcoltak a védőkkel, hátrébb Keszthelyi. Majd a magyar válogatott a 6:3-as meccs előtt a londoni Wembley stadionban 1953. november 25-én felállt fel a következő összeállításban: Puskás, Grosics, Lóránt, Hidegkúti, Buzánszky, Lantos, Zakariás, Czibor Bozsik, Budai II., Kocsis. A 7:1-re végződő magyar-angol futballmérkőzés (a híres 6:3 visszavágója) rádióközvetítését figyelemmel kísérte az egész ország, ahogy egy nagykanizsai ház udvarán is hallgatták 1954. május 23-án. Ezt követte a Magyarország-Anglia válogatott labdarúgó-mérkőzés - a végeredménnyel a kijelzőn - a Népstadionban 1954. május 23-án.
Egy érdekes esetre került sor 1935. szeptember 22-én, amikor a Hungária körúti MTK-stadion vendége volt a világbajnoki ezüstérmes csehszlovák válogatott. Kiderült, hogy a csehszlovákok pontosan ugyanolyan színű, piros inget öltöttek magukra, mint a magyarok. Mivel a csehszlovákok nem tudtak mezt cserélni, a magyar csapatnak kellett megoldást találnia. Az MLSZ emberei két taxit fogtak, és az egyiket megindították az Üllői út felé, a másikat pedig a szövetségbe, az idegenbeli mezekért. Így történt, hogy a magyar nemzeti válogatott Európa Kupa-meccsen klubmezben állt fel, konkrétan zöld-fehér Fradi-mezben. Filmfelvétel is fennmaradt a mérkőzésről, melyen jól látható az első félidőben a csíkos Fradi-mez a magyar válogatotton, míg a fordulás után Markos Imre már a hagyományos idegenbeli szerelésben szerzi a találkozó egyetlen gólját.
Eközben a technológiai fejlődés és az emberek növekvő szabadideje révén a legtöbb nyugati országban már egymástól független televíziós társaságok kezdtek el versenyezni a nézőkért, és egyre gyakoribbá váltak tévében közvetített meccsek. Így az is kiderült, hogy a futball a képernyőn keresztül is jól eladható. A nagy áttörés a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján állt be.
Emlékezetes történetek és a modern labdarúgás
A magyar futballválogatott legemlékezetesebb történetei néha a színfalak előtt, többnyire azonban a kulisszák mögött zajlottak. Felidézésük akár több évtizeddel később teszi érthetővé az akkori sztorikat. Utánajártak, vajon honnan származik a legenda, miszerint azon nyomban főbe lőtte magát a potyagólt kapó kapus. Előkerül, hogy „politikai bunda” volt-e az 1938-as vb-döntő. Kiderül, hogy mi volt az utolsó szög a brazilok koporsójában, s hogy gratulált-e John Lennon a magyaroknak Liverpoolban, 1966-ban. De szóba kerül az is, hogy Dunai II Antal eldurrantott egy staniclit a terrortámadás helyszínén Münchenben, illetve, hogy Törőcsik András és Tóth József a FIFA akkori elnökének suttogta: „João, João!”. Immár nem titok, hogy Kiss László sérülten lőtte rekordot jelentő mesterhármasát a salvadoriak ellen, a belga hálóőr pedig vigyázott arra, nehogy eltörje Fazekas László lábát a spanyolországi Mundialon.
Az utóbbi évek történései közül kiderül, hogyan tudta meg Király Gábor az új szövetségi kapitány nevét, de az is, ki fedezte fel a válogatott számára Kleinheisler Lászlót. Emlékeznek még arra, hogy Szalai Ádám miért fizetett pálinkát a szurkolóknak a Nagykörúton?
Eközben sok angol és más élklub hagyományosan az alacsonyabb társadalmi rétegekből építkező szurkolótábora egyre nehezebben tudja megengedni magának a meccsre járást az egyre növekvő jegyárak miatt. Helyüket fokozatosan magasabb jövedelműek és turisták veszik át. A nézőtéri problémák is rávilágítottak a változások szükségességére, mint például az 1989-es FA-kupa-elődöntő a sheffieldi Hillsborough-ban, ahol a megengedettnél jóval több néző szorult be egy szektorba. Ezek hatására komplett stadionrekonstrukciós program indult el Angliában, amely új nemzetközi standardokat állított fel a stadionok infrastruktúrájára. Az Egyesült Államokban idén volt az első 32 csapatos klub-világbajnokság.
Ez persze természetesnek mondható, hiszen ők állítják elő a terméket a pályán, de mégis ki kell emelni, hogy más hivatásokhoz képest milyen rendkívüli mértékben növekedett meg a játékosok jövedelme.
tags: #magyar #valogatott #rajz
