A Magyar Vízilabda Szövetség átláthatósági kihívásai és a magyar póló dicső történetének kezdetei
A Transparency International (TI) Magyarország harmadjára is pert nyert a Magyar Vízilabda Szövetséggel (MVLSZ) szemben. A legfelső bírói fórum is arra kötelezte a sportszövetséget, hogy adja ki az előző elnökség idején keletkezett majdnem félmilliárdos pénzügyi hiány okait feltáró tanulmányt. A TI-Magyarország azért fordult a bírósághoz, mert a vízilabda-szövetség sem a 24.hu kérésére, sem a szervezet megkeresésére nem adta ki ennek a vizsgálatnak az eredményét.
Az MVLSZ pénzügyi átláthatósági botránya
A vízilabda-szövetséget irányító Madaras Norbert a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában ismerte el, hogy elődje, Vári Attila idején 487 millió forintos rés keletkezett a sportszervezet költségvetésében. Ekkor hangzott el az is, hogy az MVLSZ-nél „külső szakértők bevonásával átvilágításra került az elmúlt időszak gazdálkodása.” Madaras Norbert elnök a félmilliárdos mínusz okait a számviteli nyilvántartások hiányosságaiban vélte felfedezni, illetve szemérmesen annyit jegyzett meg, hogy „néhány esetben felvetődtek kérdések az átvett megállapodások, kifizetések célszerűségéről.”
Előbb a 24.hu, majd a TI-Magyarország is eredménytelenül kérte az MVLSZ-től ennek a külső vizsgálatnak az eredményeit tartalmazó jelentést, ezért pert indítottak. A bíróság eljárása során először az MVLSZ járt szerencsével, ugyanis a Fővárosi Törvényszék első fokú ítéletében megengedte a vízilabda-szövetségnek, hogy a 21 oldal terjedelmű jelentésből több mint 15 oldalt kitakarjon. Az MVLSZ nem fellebbezett az első ítélettel szemben, ebből pedig sejteni lehetett, hogy a külső értékelés lényegi, leginkább titkolni akart megállapításai a kitakarások alá esnének. A TI-Magyarország azonban fellebbezett, és a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntése már egyértelműen a javukra rendezte el a vitát, hiszen arra kötelezte az MVLSZ-t, hogy a teljes dokumentumot, kitakarás nélkül adják át. Ezt azonban a szövetség nem tette meg, és felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, ám a Kúria ezt elutasította és hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
Az ügy egyik érdekessége az volt, amikor az MVLSZ azzal próbált védekezni, hogy ha nyilvánosságra kerül a jelentés, akkor a sajtó és a közvélemény megalapozatlan következtetésekre ragadtathatja magát és ez rossz színben tüntetheti fel a sportszövetséget.
A vízilabda születése és elterjedése
Nemcsak a labdarúgást köszönhetjük a briteknek. Ők voltak ugyanis azok, akiknek a fejében megszületett az az eretnek gondolat, hogy a futballt a vízben is lehetne játszani. Egészen pontosan 1870.05.12-én fektette le a Londoni Úszó Szövetség a vízi futball nevű játék első szabályait. Igen, akkor még vízi futballnak nevezték, ami csak annyiban hasonlított a mai vízipólóra, hogy vízben és labdával játszották. Elsődleges céljuk a már akkor is népszerű úszógálák műsorának a színesítése volt. Ez jól sikerült, a játék egyre ismertebb és népszerűbb lett, olyannyira, hogy a szabályait is elkezdték egyre jobban finomítani, amelyek eredményeképp az tényleg elkezdett hasonlítani a ma ismert sportághoz.
Azt is meg kell említeni, hogy a brit szigeten belül az angolokon kívül a skótok is hozzátették a magukét a játék fejlődéséhez, hiszen 1877-ben egy William Wilson nevű újságíró Glasgow-ban az angoloktól függetlenül írt egy vízi futball szabálykönyvet. Ennek már nem úszógálák betétprogramja, hanem kifejezetten közönségszórakoztató önálló sport volt a fő célja. 1890-ben volt az első angol-skót válogatott mérkőzés, amelyet annak ellenére, hogy az angol szabályok szerint játszották, a skótok nyertek meg, akárcsak egy esztendő múltán a visszavágót. Az angolok „vándorlásával” együtt terjedt a játék, illetve annak híre világszerte. Ausztráliába 1879-ben jutott el, Európa országaiba pedig sorjában, 1893-ban Németországba, 1894-ben Ausztriába, 1895-ben Franciaországba és Belgiumba, majd 1897-ben Magyarországra.
A vízilabda meghonosodása Magyarországon és az FTC szerepe
Dr. Füzesséry Árpád a Magyar Úszó Egyesület (MUE) elnökeként Bécsben látta meg az új sportot és egyből elhatározta, meghonosítja azt Magyarországon. Az elhatározásból tett lett, 1897-ben alakult meg a MUE vízipóló csapata. Kezdetben az úszócsapat tagjait két csoportra bontották, és az úszóedzések kiegészítéseként, erőnléti edzésnek alkalmazták a vízilabdát, majd bemutató mérkőzéseket kezdtek játszani, az első hivatalos mérkőzést 1899. július 30-án, Siófokon, a Magyar Úszó Egyesület két csapata vívta. A helyszín is sugallhatta, de tény, 1900-ban megalakult a Balatoni Úszók Egyesülete (BUE), majd szép sorban a többi csapat is, olyannyira, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Úszószakosztálya kiírta az első magyar vízilabda bajnokságot.
Erre a szándékra nem mondhattak nemet a Ferencvárosi Torna Clubban sem, 1904.07.01-jén megalakult az FTC vízilabda csapata, amely azonnal nevezett a szeptemberben lebonyolítandó bajnokságba. Abba a bajnokságba, amelyen négy csapat, az FTC-én kívül a BUE, a Postatakarékpénztár SE és a Budafok-Kistétény SE indult el. Hol volt a sportág úttörője a MUE? Nos, nem tudott elindulni, mert éppen nem volt játékosa annak következtében, hogy a St. Louis-i olimpia kapcsán néhány játékosa (a póló mellett úszója is) elégedetlen volt a vezetőséggel és kilépett a klubból.
Kik voltak az első játékosok? Ferencvárosi T. Hogy a keresztneveik is meg legyenek örökítve, Waizner Imre, Horn K. Lajos, Horváth Károly, Nagelbach Mihály, Erdős Miksa, Róna Zsigmond és Vargha Ferenc. A hátvédek közül ismerős lehet Horn K. Lajos neve, nem véletlenül. Ő ugyanaz a Horn K. Lajos, aki akkor futballcsapatunk stabil játékosa volt, ő is bizonyította, hogy akkoriban univerzális sportemberek voltak tagjai az FTC-nek.
Az FTC korai küzdelmei és a fordulat
Térjünk azonban vissza az első vízilabda bajnoksághoz, amely háromfordulós volt, a Császár Fürdő adta a helyszínt. A bajnoki rajt hidegzuhannyal ért fel, hiszen az FTC 12:0-ra kikapott a BUE csapatától. A második meccs előtt reménykedett a csapat, hiszen a Budafok-Kistétény verhető ellenfélnek tűnt. A félidő ezt is igazolta, 3:0-ra vezetett az FTC, ám a vége mégis 4:3 lett, oda. A harmadik meccsre nem állt ki az FTC, így a történelmi első bajnokságot a negyedik helyen fejezte be.
Egy esztendővel később hasonló volt a helyzet, négy csapat közül, ugyancsak pont nélkül a negyedik helyen végzett a csapat, a bajnok ismét az első győztes a BUE lett, annak ellenére, hogy ekkor már a MUE is elindult. A második bajnokság végén az FTC-ben valami változott, rájöttek, ez így nem mehet tovább, sokkal tervszerűbben kell ebben a sportágban is a jövőt építeni. Ebből a megfontolásból kiindulva az utánpótlásra, a kemény edzésekre helyezték a hangsúlyt olyannyira, hogy úgy döntöttek, amíg nem lesz versenyképesnek ítélt csapatuk, nem indulnak a bajnokságban. Ez az állapot három esztendeig tartott.
Az FTC szorgalmas edzéseinek 1909-re érett be a gyümölcse, ekkor tudott kiállítani egy olyan csapatot, amely nyugodtan kihívhatta az egyeduralkodó MUE együttesét, amely meg is történt. Így az 1909-es magyar bajnokságot eldöntő mérkőzés egy MUE-FTC párharc volt, és egy végig élvezetes, izgalmas összecsapáson 7:5 arányban vereséget szenvedett. Ez a vereség mégis más volt, mint az évekkel azelőttiek, ebben benne volt a remény. A remény, hogy vízilabdában is valós versengés alakulhat ki az egyesületek között, amely emelheti a sportág hazai színvonalát.
A magyar vízilabda fejlődésének kulcsmérföldkövei (1870-1910)
A magyar vízilabda története számos fontos eseményt tartogat, melyek alább láthatók:
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1870 | A vízi futball első szabályai (London) |
| 1877 | William Wilson szabálykönyve (Skócia) |
| 1897 | A vízilabda megérkezik Magyarországra (Dr. Füzesséry Árpád) |
| 1897 | Megalakul a MUE vízipóló csapata |
| 1899 | Első hivatalos vízilabda mérkőzés Siófokon |
| 1904 | Megalakul az FTC vízilabda csapata |
| 1910 | Az FTC megszerzi első magyar bajnoki címét |
A Speisegger-korszak és a nemzetközi áttörés
Aztán az élet úgy hozta, hogy még évekig nem volt valós versengés a magyar csapatok között, ám a magyar vízilabdázás színvonala mégis emelkedett, sőt világszinten is tényező lett. Hogyan? Fradista szívvel büszkén jelenthető ki, a Ferencvárosi Torna Clubnak köszönhetően! Az egész történet azon a szép őszi napon, 1909.10.10-én kezdődött, amikor a fentebb idézett bajnoki mérkőzés volt a MUE ellen.
Az addig egyeduralkodó MUE csapatánál is látták, hogy az addigi előnyük odalett, a jövő záloga az ellenfélnél van. Fel is vetettek egy érdekes ötletet, fuzionáljon a két csapat, így jöjjön létre egy nemzetközileg is eredményes csapat. Az FTC vezetői hajlottak is erre, ám volt egy kikötésük, a fúzió csak az FTC neve alatt jöhet létre, amibe viszont a MUE nem ment bele. Belement viszont több játékosa, a nagynevű és hírű, osztrák állampolgárságú Freund Jacques, valamint az ifjú, nagy tehetségnek tartott Fazekas Tibor és Hégner Jenő, akik az FTC-hez igazoltak, tovább erősítve az amúgy is jó csapatot.
Az FTC vezetői komoly fantáziát láttak az ígéretes fiatalokból álló együttesben, ezért a továbblépés érdekében merész döntést hoztak, kinevezték a csapat élére az akkor 26 esztendős kapust, Speisegger Ernőt. Ez a kinevezés azt jelentette, hogy innentől kezdve Speisegger lett a csapat mindenese, vezetője, intézője és edzője egy személyben. Feladatai olyannyira megsokasodtak, hogy játékos karrierjével fel is hagyott. Kiderült, hogy ez a húzás fantasztikus volt, Speisegger Ernő elgondolásai maximálisan bejöttek, szervezőképessége, munkabírása páratlan volt, nem véletlenül nevezték el már akkoriban a vízilabda Malakyjának, a futballcsapat legendás intézőjére Malaky Mihályra utalva.
A nemzetközi szereplés fontossága
Speisegger alapelgondolása az volt, hogy a fejlődéshez minél több, komoly ellenfelekkel vívott mérkőzés kell. Mivel idehaza csupán egyetlen ellenfél volt, így a bajnokságok egyetlen meccsen dőltek el, a hazai lehetőségek nem jöhettek számításba, maradtak a nemzetközi összecsapások. Ha pedig nemzetközi mérkőzések, akkor azok legyenek a legjobb, európai hírű ellenfelekkel, így lehet igazán fejlődni. Az elgondolás teljesen ugyanaz, mint a labdarúgóknál ugyanazon időkből, hisz tudjuk, ők is akkoriban alapozták meg a magyar futball és a saját tekintélyüket szerte Európában. A történéseket ismerve elmondhatjuk, nemcsak az elgondolás, az eredmény is ugyanaz lett, az FTC a vízilabdában is megalapozta úgy a saját, mint a magyar póló tekintélyét.
Kezdjük ezt az emlékezést a legelején, a legelső nemzetközi mérkőzéssel, amely még 1909.07.25-én volt. Nem annyira az FTC szervezte, hiszen a Budapesten vendégeskedő osztrák bajnokcsapat, az Austria eredetileg a magyar bajnok MUE-vel mérkőzött volna. Mivel azonban az osztrákok közül három, jónak tartott játékos is hiányzott, így ők kérték, hogy az akkor gyengébbnek tartott FTC legyen az ellenfelük. 1910, ahogy az előzmények ismeretében várható volt a sikerkorszak kezdetének éve lett. Az FTC pólósai Európában számos nagy tornát nyertek és megszerezték első bajnokságukat. A nagycsapat, az aranycsapat, a sporttörténeti könyvek, publikációk csak így említik az 1910-ben kialakult FTC vízilabda csapatot.
A nagycsapattá válásnak, mint már szó volt róla, előfeltétele volt a nemzetközi ismertség és elismertség, ami Speisegger Ernő alapvetése volt. Már 1910-ben több olyan külföldi csapattal találkoztak a pólósok, akik régebben és szervezettebben űzték ezt a sportágat. 1910.02.13-án jött el a nap, hogy a csapat először játszott külföldön mérkőzést a német Neurer SV Breslau ellen, amelyet 5:4-re megnyertek. Majd benevezték az FTC-t az osztrák vízipóló bajnokságba, ahol 1910.03.13-án és 04.03-án, Bécsben nagyszerű győzelmekkel nyitottak az Union ellen 5:1, az Amateur ellen 5:2 arányban.
Nem volt megállás, a csapatot meghívták Magdeburgba egy nagy nemzetközi tornára, ahol négy nemzet hét csapata szerepelt. Résztvevő volt a német és svéd bajnok is, ám a tornát általános meglepetésre az FTC csapata nyerte, miután a döntőben 7:4-re legyőzte a német bajnok Germania együttesét. Az FTC csapata méltán lehetett büszke az idegenben kivívott sikerére, hiszen a résztvevő német, magyar, belga, svéd csapatok az illető országok legjobbjai voltak és így a kivívott győzelem értéke szinte felért egy kontinentális bajnoki küzdelemben kivívott győzelem értékével. Ezt erősítette a következő nagy diadal is Frankfurtban. Az FTC nevezett a „nagy frankfurti úszás” keretében megrendezett hármas vízilabda tornára, ahol rajta és a vendéglátó frankfurtiakon kívül a belga bajnokcsapat, a Cercle de Natation de Bruxelles vett részt, amely gyakorlatilag megegyezett az Európában elsők között jegyzett belga válogatottal. Eredmény? Az FTC 4:3-ra legyőzte a belgákat, végleg beírva magát az európai élcsapatok közé.
Súrlódások a szövetséggel: Az 1910-es bajnokság vitatott esete
Gondolhatnánk, a fenti sikereknek Magyarországon mindenki örült. Valószínűleg igaz volt ez, ám néhány kivétel akadt. Sajnos ezeket a kivételeket a MUE és a MUSZ (Magyar Úszó Szövetség) keretein belül lehetett megtalálni, akik bizony furcsa dolgokat vittek véghez. Az egész ott kezdődött, amiről már szó is volt, hogy a két csapat (az FTC és a MUE) nem tudott megegyezni a fúzióról, aminek egyik következménye az lett, hogy a MUE három játékosa (Ádám Sándor, Hégner Jenő és Fazekas Tibor) az FTC-be igazolt. Nem egy időben, Ádám még 1909 augusztusában, Hégner és Fazekas 1910.01.09-én. Ádám aztán 1910.03.13-án, Hégner 1910.04.10-én, Fazekas pedig 1910.02.13-án játszott először az FTC-ben, mindhárman külföldön.
Miért érdekes ez? A MUSZ egy szabálya miatt, amely kimondta, hogy az átigazolást követően három hónapig ún. úszózárlatot kell tartani, ami azt jelentette, hogy ezen idő alatt itthon nem indulhattak nyilvános versenyen, pólóban nem vehettek részt hazai mérkőzésen. Nos, ennek ellenére mindhármukat eltiltotta a MUSZ, noha Ádámnál és Hégnernél a három hónap zárlati idő is eltelt. Ádám eltiltása 1910.07.20-ig, a másik két játékosé 1910.09.01-ig szólt. Ezen eltiltás következtében a MUSZ megtiltotta, hogy az FTC a három játékosát kivigye Frankfurtba a nagy megmérettetésre, hanem azért, mert a frankfurti rendezők kérelemmel fordultak a MUSZ-hoz, hogy az eltiltást függesszék fel a torna idejére.
A MUSZ engedett, de az indoklásban kimondta, hogy ezt a német egylet levelében és táviratában felhozott kényszerítő okok folytán, melyek szerint nevezett egyesület az eltiltás folytán rendkívül kellemetlen helyzetbe került volna, s így a kérelmet csakis a német szövetség és egyesületre való tekintetből adta meg, kimondva egyúttal, hogy ezt tisztán a németekkel fennálló jó viszony érdekében, nem pedig a FTC-re való tekintettel tette. Ezek után nyert az FTC! Joggal zenghetett, „Szép volt fiúk!”. Ám itt még mindig nem ért véget a történet, egyeseknek ez nem nagyon tetszett. Fazekas és Hégner még az eltiltását töltötte, amikor az FTC-ét augusztusban meghívták Drezdába a szász király által felajánlott vándordíjért folyó nemes küzdelembe.
Az FTC a szövetséghez fordult, amelyik engedélyt adott arra, hogy két héttel az eltiltásuk lejárta előtt, 08.14-én Drezdában vízbe ugorhassanak. Meg is tették, az FTC az Austria ellenében hazahozta a vándordíjat. Nem sokkal később, 1910.09.05-én, a SportVilág arról tudósított, hogy a MUSZ kiírta az 1910-es vízipóló bajnokságot 1910.09.18-ra, amelyet a MUSZ megbízásából az FTC rendez. A nagy ellenfél, MUE képviselői azonban megint érthetetlent húztak. „Az úszószövetségben nagyon elszomorító jelenségek merültek föl mostanában. - Olvasóink tudják, hogy a MUSz intéző bizottsága engedélyt adott két polójátékosnak arra, hogy az aug. 14-i drezdai versenyen a FTC csapatában játszhassanak, amihez különben 2 hét múlva már úgy is joguk lett volna. - Elhihető-e, hogy akadt sportegylet, aki utólag ezt az engedélyt megfellebezte? Sajnos, igen. A Magyar Úszó Egyleté ez a dicsőség, hogy ezt megtette. - És mit tett a szövetség tanácsa? Ez aztán csak az érdekes. Először utólag jóváhagyta az engedélyt, aztán kimondta, hogy azért mégis bünteti a 2 játékost.”
Az idézet két heti felfüggesztés szeptember 15-én lejárt, a bajnokságot szeptember 18-ra írták ki, gondolhatnánk, itt a zavaros történet vége. Pedig dehogy! A bajnokságra két csapat az FTC és a MUE szabályszerűen nevezett, szeptember 18-án azonban a meghirdetett időpontban a MUE nem jelent meg, nem volt mérkőzés. Kihirdették, az 1910-es vízipóló bajnokságot az FTC csapata nyerte. Nos, erre a MUE fellebbezett, mondván őket a rendező egyesület nem kellő időben értesítette a mérkőzés helyéről és idejéről.
A MUSZ ezt a fellebbezést 10.12-én elfogadta, apró szépséghiba, hogy a fellebbezést tárgyaló ülésükre az FTC képviselőit meg sem hívták, őket meg sem hallgatták, a MUE bemondására ítéltek. A lényeg, hogy elsőfokon kimondták, nem bajnok az FTC. Az FTC vezetőit nem is az a tény bántotta, hogy megsemmisítették a bajnokságot, sokkal inkább az, hogy őket meg sem hallgatták, ezért megfellebbezték az elsőfokú ítéletet. Közben persze a vízben is bizonyították, hogy a MUE-nek nem sok keresnivalója van, hiszen a jogi procedúra ideje alatt, 1910.10.10-én, a MAC és a MAFC úszóversenyének a végén megmérkőztek a MUE csapatával és 6:1-re legyőzték. Jóval később ezt a mérkőzést tekintették bajnoki döntőnek, ám a fent leírtak szerint nem volt az. A MUSZ az FTC fellebbviteli kérelmét befogadta és 1910. december 31-én hozott döntésével az FTC vízipóló csapatát hivatalosan is bajnoknak nyilvánította. „Hírek az Úszószövetségből. A Magyar Úszó Szövetség tegnap esti ülésén foglalkozott az 1910. évi vízipóló bajnokság ügyével...”
Aktuális hírek és események a magyar vízilabdában
Igazán impozáns helyszínen, a MOL Campuson jelentette be Varga Zsolt és Bíró Attila, hogy kik alkotják a férfi, illetve a női vízilabda-válogatott keretét a július 14-én kezdődő fukuokai világbajnokságon. Múlt hét végén ért véget az U15-ös lányok Európa-bajnoksága, amelyen a magyar válogatott bronzérmet szerzett. Minimum ez a célja a korosztályos fiúknak is, akiknek a kontinensviadalát július 8-tól 16-ig rendezik a montenegrói Podgoricában. Miskolc ad otthont az Európai Egyetemek Tollaslabda Bajnokságának és az Európai Egyetemek Vízilabda Bajnokságának 2023. július 13-19. között.
tags: #magyar #vizilabda #szovetseg #szovivo
