A magyar kézilabda felejthetetlen legendái

A magyar kézilabda története hosszú időre nyúlik vissza, közben pedig rengeteget változott a játék, ezért szinte lehetetlen összehasonlítani a régi idők nagy csillagait a közelmúlt és a jelenkor sztárjaival. Ettől függetlenül számos játékos és edző írta be magát aranybetűkkel a sportág históriájába, akiknek teljesítménye a mai napig inspirációt nyújt.

Az 1986-os világbajnoki ezüstérmes férfiválogatott: Egy „nagy generáció” felemelkedése

A magyar férfi kézilabda-válogatott története legjobb eredményét elérő, 40 évvel ezelőtt világbajnoki ezüstérmet nyert csapat tagjait köszöntötték szerdán a Városligetben. A vízilabdázókon kívül csupán három magyar férfiválogatott jutott be a világbajnoki döntőbe a csapatsportokban. 1938-ban és 1954-ben a labdarúgó-válogatott, 1986-ban a kézilabda-válogatott jutott ilyen magasra - derült ki a négy évtizeddel ezelőtt a vb-címtől csupán két gólra lévő nemzeti csapatunk szerdai ünnepélyes köszöntőjén.

Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke hangsúlyozta: „Kicsit megilletődötten állok itt ilyen legendák előtt, megtisztelő, hogy én köszönthetem a vb-ezüstérmeseket ezen a jubileumon. Akkor még azt gondolták, hogy ez egy elátkozott generáció, de ezt a fantasztikus 1986-os eredmény felülírta. Ki merem jelenteni, hogy ti nem az elátkozott, hanem a nagy generáció vagytok!”

Mocsai Lajos, a szerdán ünnepelt csapatról elárulta, hogy magas erkölcsi szinten volt. A keret összetétele két korosztályra oszlott: ezek közül az egyik a vb-re utolsó lehetőségként és erőpróbaként tekintett, mint éremszerzési lehetőség, a másik, akkor 23-24-25 éves generációnak szintén jó lehetőséget adott egy világraszóló szenzáció eléréséhez. A csapat az első hat meccsét megnyerte a különböző svájci csarnokokban, sorrendben Dánia, Svédország, Algéria, Izland, Románia és Dél-Korea ellen, majd a korszak meghatározó együttesétől, Jugoszláviától is csak 24-22-re kapott ki a fináléban.

„Sok időt töltöttünk együtt, valamikor napi négy edzéssel, minőségi edzésmunkával. Az egygólos győzelmek nem véletlenül születtek meg. A magyar kézilabdának ajánljuk azt a hármas egységet, ami megvolt a csapatban: maximális fizikai felkészítés, az egyéni technikai kapacitás tehetség szerinti kiaknázása, sokoldalú stratégia” - mondta a vb-ezüst titkairól Mocsai Lajos.

Mocsai Lajos először 1985-1989 között irányította a férfi válogatottat. A nemzeti csapatban 323 meccsen 1797 gólt szerző Kovács Péter is megosztotta gondolatait: „Korábban én neveztem elátkozott generációnak a csapatunkat, de itt Svájcban bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk azok, sem amatőrök. Három embernek is hálával tartozunk, hogy ilyen magasra jutottunk. Faludi Mihály a csapat alapját jelentő heti tíz edzés módszertanát összerakta, Kovács László fantasztikus ember és edző volt, Fazekas Laci bácsinak szintén sokat lehet köszönni, sajnos már nincs közöttünk.”

A bemutatkozás remekül sikerült: a dánok és a svédek legyőzése után következett Algéria, amikor beütött a krach, Kovács Péter kéztörést szenvedett. De ő dacolva a fájdalmakkal, levette a gipszet, és a vb hátralevő mérkőzésein összesen 24 gólt szerzett. A legendás játékos a jugoszlávok elleni döntőben törött kézzel is öt gólt szerzett, ami csak egy hőstett, amit a szerencsések a „nagy generációtól” láthattak.

„A két Kovács, Péter és Mihály, Gyurka János, Szabó László - ilyen négyest ma kevés válogatott tud felvonultatni. Hoffmann pedig rezzenéstelen arccal mutatja be a bravúrokat a kapuban” - lelkendezett a Népsportban a női válogatottal 1965-ben világbajnokságot nyert Török Bódog. Nem volt megállás, az Izland elleni meccset is hoztuk, és miután a svédek legyőzték a románokat, eldőlt, a hatodiknál rosszabb helyen nem végezhetünk. Meglett az olimpiai kvóta, sőt, Dél-Korea legyőzésével a döntő is. A zürichi fináléban a jóval esélyesebb olimpiai bajnok, Jugoszlávia kerekedett felül 24-22-re.

Az 1986-ban világbajnoki ezüstérmes magyar férfiválogatott tagjai:

• Bíró Imre
• Bordás József
• Debre Viktor
• Fodor János
• Gyurka János
• Hoffmann László
• Horváth Gábor
• Iváncsik Mihály
• Kenyeres József
• Kontra Zsolt
• Kovács Mihály
• Kovács Péter
• Marosi László
• Szabó László
• Oross Tibor

Az 1988-as olimpia és az 1990-es világbajnokság

Két év múlva Szöulban, az olimpián is elfogadtunk volna hasonló leosztást. Kezdésnek becsúszott egy-egy vereség Dél-Korea és Csehszlovákia ellen. A folytatásban Mocsai nagyot húzott: Japán ellen Kovács Péter posztján Marosi Lászlót játszatta, a Züminek szólított - eredendően - balszélső 11 gólt szerzett, majd a spanyolok elleni fiesztán (26-16) nyolcat. Az NDK-t Hoffmann öt másodperccel a vége előtt bemutatott kapusbravúrjával győztük le. Így a mieinkkel együtt három csapat is hat ponttal zárt a csoportban. A bronzmérkőzés lehetőségéhez az is kellett, hogy a spanyolok legyőzzék az addig veretlen Dél-Koreát. A harmadik helyért megint a jugókkal kerültünk össze, tizenkét perccel a vége előtt még döntetlen volt az állás, innen kaptunk ki 27-23-ra, s lettünk 1936 és 1980 után harmadszor is negyedikek.

Mocsai 1989 júliusában távozott a válogatottól, helyét Csík János vette át. Nem volt irigylésre méltó helyzetben: a szövetség nem tudott megállapodni a Bundesligában szereplő Kovács Péter és az Olaszországban játszó Kovács Mihály klubjával, hogy engedjék el őket a csehszlovákiai világbajnokságra. Az 1990-es keretben Hoffmann, Bíró, Iváncsik, Gyurka, Bordás, Kovács Mihály és Marosi maradt meg a vb-ezüstérmesek közül. Csehszlovákiában négy győzelemmel (Franciaország, Algéria, Koreai Köztársaság, Románia) és egy vereséggel (Svédország) álltunk, amikor még volt esélyünk a bronzéremre. A célt teljesítette a Csík-csapat, a hatodik helynek köszönhetőn kiharcolta a részvételt az 1992-es barcelonai olimpián.

Emlékezetes klubpárharcok és sikerek

Nem csak a válogatottban születtek hősök és legendás mérkőzések. A klubkézilabda is bővelkedik kiemelkedő alakokban és felejthetetlen pillanatokban.

A Veszprém és a Barcelona: Egy legendás rivalizálás

Túlzás nélkül állítható, hogy a veszprémi szurkolók számára az eddig lejátszott négy Barca elleni párharcból több is legendává vált. Az 1997/98-as szezon - ahogy az akkori műsorfüzet írja - az „egyik leggyötrelmesebb” volt a csapat életében. Éles József a meccs előtt ezt nyilatkozta: „Hiszem, hogy alaposan megsanyargatjuk őket, s erről így vélekednek a társaim is. Nem adjuk könnyen a skalpunkat. Veszprémben, nemzetközi kupamérkőzésen az utóbbi években csak a Bidasoa tudott nyerni ellenünk, időntúli szabaddobásból lőtt góllal.” Így is lett, minden idők egyik legemlékezetesebb veszprémi mérkőzésén a Fotex 33:28-ra nyert.

„Óriási iramot diktáltunk, tíz góllal vezettünk a második félidőben. Az utolsó tíz percre nagyon elfáradtunk, a Barca feljött ötre, de ez így is egy fantasztikus eredmény volt, abban az időben nem nagyon verték meg őket ilyen különbséggel. A visszavágó miatt már keserűbb a szám íze, hiszen a második félidő közepén ott is öttel vezettünk, aztán az utolsó pillanatban öttel kaptunk ki (32:27) és kevesebb idegenben lőtt góllal estünk ki.”

„Nem tegnap voltak ezek a mérkőzések, de természetesen emlékszem rájuk, hiszen a Barcelona több, mint egy klub, egy intézmény. Akkoriban szinte verhetetlen volt az a csapat, az eredménylistájuk önmagáért beszél, a világ legjobb játékosai játszottak ott. Örömünnep volt a Fotex számára, hogy egy ilyen gárda ellen léphetett pályára, örömünnep volt a szurkolók számára, hogy egy ilyen összecsapást láthattak.”

A következő évben - amikor is a kispadon Kiss Szilárd váltotta Kaló Sándort - ismét a negyeddöntőben nézett farkasszemet a két csapat. Az 1999/2000-es szezonban újabb edzőváltás után - Kiss Szilárdot Kovács László váltotta - már a csoportkörben találkozott a két csapat (23:31). Ez volt az a párharc, amire nem szívesen emlékszünk vissza, hiszen hazai pályán súlyos vereséget szenvedett a csapat.

„Szenzációs mérkőzésen tudtuk kiverni őket, a klub történetének egyik legnagyobb eredménye volt. Minden meccs emlékezetes volt, amit játszottunk ellenük, azonban számomra ez kiemelkedik. Volt három év, amikor zsinórban őket kaptuk ellenfélként és mindig jobbak is voltak nálunk összesítésben. 2003 decemberében már Zovko volt az edző, a legjobb 16 között hatalmas tettet végrehajtva összesítésben sikerült túllépnünk rajtuk.”

A Rába ETO 1986-os IHF Kupa győzelme

A Honvéd 1982-es BEK-győzelme után az évtized második felének magyar kupasikerét a Rába ETO aratta 1986-ban az IHF-kupában. A zömmel lokálpatrióta játékosokra (a klasszis jobbszélső, Iváncsik Mihály mellett többek között Polgár László, Csicsai Ottó, Balogh Imre, Vura József) építő győriek a török Simtel, a svájci Basel, a szlovákiai Eperjes, a szerb Proleter elleni győzelmekkel masíroztak az Alicante elleni fináléig. A Joósz Attila, Szaló Tibor edzőkettős vezette csapat otthon hattal nyert (23-17), idegenben megőrzött két gólt az előnyéből, és megnyerte az IHF-kupát.

A Szegedi kézilabda úttörői és legendái

Szegeden is számos ikonikus alakja volt és van a sportágnak.

Az alapítók:

• Dr. Bérczi Mihály elnök, alapító (1930. július 21. - 2025. október 24.): 1961. december 16-án alapította meg a Szegedi Előrét, klubunk jogelődjét. Munkássága alatt lépett ki először a nemzetközi porondra a szegedi férfi kézilabda, a KEK-ben indulhatott a Volán.
• Ludányi Márton alapító, edző (1935. február 1. - 2018. augusztus 12.): Igazi edzőlegenda a szegedi születésű szakember. Dr. Bérczi Mihállyal közösen alapították meg a Szegedi Előrét. A kitűnő edző rengeteg tehetséges játékos pályafutását indította el. Többek között Lele Ambrus, Szabó Sonka László, Fekete Róbert és Buday Dániel is nála sajátította el a sportág alapjait.

Szegedi játékoslegendák:

• Tenke Endre jobbszélső (Szegedi karrierje: 1981-1992): kétszeres Magyar Kupagyőztes (1982,1983). A szegedi közönség egyik legnagyobb kedvence volt. A magyar válogatottban huszonhétszer lépett pályára.
• Lele Ambrus jobbátlövő (Szegedi karrierje: 1980-1991): háromszoros Magyar Kupa-győztes (1977,1982,1983). Tagja volt az 1980-as olimpián negyedik helyen végzett magyar válogatottnak, amelynek a színeiben összesen 131-szer lépett pályára.
• Szabó „Sonka” László beálló (Szegedi karrierje: 1972-1977, 1978-1984): kétszeres Magyar Kupagyőztes (1982,1983). Zseniálisan mozgott a védőfalban, látványos gólokat szerzett. 209-szer szerepelt a magyar nemzeti együttesben, 374 gólt szerzett. Az 1986-os világbajnokságon egyedüli szegediként ezüstérmes lett a magyar együttessel.
• Tóth Géza balátlövő (Szegedi karrierje: 1980-1991): kétszeres Magyar Kupagyőztes (1982,1983). Összesen 117-szer szerepelt a nemzeti együttesben. A klubhűség egyik példaképe volt.
• Fekete Róbert kapus (Szegedi karrierje: 1985-1987, 1989-1996, 2001): Magyar bajnok (1996), Magyar Kupa-győztes (1993). Az első Bajnokcsapatunk kapitánya, a szegedi kézilabda történelem egyik fontos személyisége.
• Mezei Richárd beálló (Szegedi karrierje: 1991-1998, 2001-2007): kétszeres magyar bajnok (1996,2007), kétszeres Magyar Kupa-győztes (1993,2006). Tagja volt a legendás első bajnokcsapatnak, majd annak az együttesnek, amely először szerepelt a Bajnokok Ligájában. 184-szer szerepelt a magyar válogatottban.
• Bajusz Sándor irányító-átlövő (Szegedi karrierje: 1994-1998, 2000-2008): kétszeres magyar bajnok (1996,2007), egyszeres Magyar Kupa-győztes (2008). Tagja volt az első bajnoki címet szerző legendás együttesnek. A magyar válogatottban hatszor szerepelt.
• Jonas Källman balszélső (Szegedi karrierje: 2014-2021): kétszeres magyar bajnok (2018,2021), EHF-kupagyőztes (2014), Magyar Kupagyőztes (2019). Háromszoros BL-győztesként, olimpiai ezüstérmesként érkezett a csapathoz. A klub örökös csapatkapitánya.

Legendás edző:

• Juan Carlos Pastor vezetőedző (Szegedi karrierje: 2013-2023): háromszoros magyar bajnok (2018,2021,2022), egyszeres Magyar Kupa-győztes (2019), egyszeres EHF-kupa-győztes (2014). Klubunk történetének eddigi legeredményesebb vezetőedzője, egy évtizedes munkássága alatt öt trófeát hódítottunk el.

A női kézilabda kiemelkedő alakjai

A magyar női kézilabda is számos felejthetetlen sportolót adott a világnak, akik nemzetközi és hazai szinten is maradandót alkottak.

Ha az utolsó tíz perc másképpen alakul a 2003-as zágrábi vb döntőjében Franciaország ellen, az alábbi névsor tele lenne világbajnokokkal. A hétgólos előnyről elveszített finálé ellenére is parádés eredményeket olvashatunk a játékosok neve alatt.

• Görbicz Anita: Egész pályafutása során kizárólag a Győrben játszott, amellyel ötször nyert Bajnokok Ligáját és tizenháromszor magyar bajnokságot. 2003-ban Zágrábban világbajnoki ezüstérmet nyert a magyar csapat. 2005-ben a világ legjobb kézilabdázójának választották.
• Radulovics Bojana: A szabadkai születésű jobbátlövő 2000-ben a sydney-i olimpián már a második helyezett magyar válogatott tagja volt és kulcsszerepet játszott a három évvel későbbi zágrábi világbajnoki ezüstben. Két alkalommal a világ legjobb kézilabdázójának választották.
• Pálinger Katalin: A világbajnoki ezüstérmes kapus 254-szeres magyar válogatott, amellyel az övé a harmadik legtöbb szereplés az örökranglistán.
• Siti Beáta: A kilencvenes években tagja volt annak a Dunaferrnek, amely megnyerte a Bajnokok Ligáját és az EHF-kupát.
• Kulcsár Anita: A 2005 januárjában tragikus körülmények között, közúti balesetben elhunyt beállót a szurkolók szavazatai alapján a 2004-es év legjobb kézilabdázójának választották. A 2003-ban Zágrábban világbajnoki ezüstérmes csapat fontos tagja volt.
• Farkas Ágnes: Az év magyar kézilabdázójának választották 2001-ben és 2002-ben. Mind a Sydneyben, mind a Zágrábban ezüstérmes csapat meghatározó tagja volt.
• Tóth Tímea: A magyar válogatott korábbi balátlövője pályafutása legnagyobb részét a Ferencvárosban töltötte, amellyel 2006-ban EHF-kupát nyert.
• Szucsánszki Zita: Háromszor nyert bajnokságot, egyszer pedig EHF-kupát. Az irányítóként és átlövőként egyaránt kiválóan teljesítő játékost 2011-ben az év női kézilabdázójának választották Magyarországon.
• Pádár Ildikó: A magyar válogatott kiváló beállója sikereinek nagy részét a kilencvenes években érte el, tagja volt a 2002-ben BL-döntőig menetelő Ferencváros csapatának. A Fradival hatszor nyert bajnokságot és hétszer kupát.
• Tomori Zsuzsanna: A négyszeres Bajnokok Ligája-győztes átlövő hosszú pályafutása során öt különböző magyar csapatban is játszott.

Férfi kézilabda legendák a 21. században és azon túl

A kézilabda fejlődésével újabb és újabb tehetségek emelkedtek ki, akik méltóak a "legenda" címre.

• Mikler Roland: A sokszoros magyar bajnok kapus kétszáznál is többször szerepelt a válogatottban, 2015-ben pedig a Bajnokok Ligája All Star-csapatába is beválasztották.
• Császár Gábor: A 247-szeres válogatott irányítót 2012-ben az év magyar kézilabdázójának választották.
• Pásztor István: Pályafutása legsikeresebb éveit Veszprémben töltötte. 2005-ben a világválogatott balszélsője volt, a magyar válogatottban 215 mérkőzésen lépett pályára.
• Fazekas Nándor: Tízszeres magyar bajnok kapus, aki ott volt a 2004-es és a 2012-es olimpián is negyedik helyezett csapatban. A magyar válogatottban 238-szor szerepelt.
• Lékai Máté: A magyar válogatott irányítója a legnagyobb sikereit Veszprémben érte el. Tagja volt a 2012-ben olimpiai negyedik helyezett csapatnak.
• Iváncsik Gergő: A magyar válogatott egyik legsikeresebb balszélsője, 16-szoros magyar bajnok a Veszprémmel. A válogatottban 270 mérkőzésen lépett pályára, 2010-ben pedig az év magyar kézilabdázójának választották.
• Nagy László: Kétszeres Bajnokok Ligája-győztes magyar válogatott jobbátlövő. A 2004-es és a 2012-es olimpián negyedik helyezett magyar válogatott csapatkapitánya volt. A Handball Planet magazin olvasói 2011-ben a világ legjobb játékosának választották.
• Éles József: Tízszeres magyar bajnok és kupagyőztes balátlövő, irányító, aki két alkalommal volt a világválogatott tagja. Sikerei zömét a huszadik században érte el, de a 2000-s évek elejére is meghatározó játékos maradt.
• Ilyés Ferenc: A székelyudvarhelyi születésű balátlövő játszott Szegeden és Veszprémben is. A 229-szeres válogatott játékost 2023-ban a Magyar Kézilabda Szövetség elnökének választották.
• Carlos Pérez: Kubai-magyar kettősállampolgár, aki 2002-től kezdve a magyar válogatottat erősítette.

tags: #magyarorszag #kezilabda #legendal

Népszerű bejegyzések:

• A sportszerűség kérdése a szülőknél
• A tatabányai varázsló
• Szlovéniai masters úszóversenyek
• Izgalmas pillanatok a kézilabda NB I-ből
• A város múltja és a stadion felújítása