Az ultrák világa: Magyarország, Románia és a Ferencváros
Az olaszországi gyökerekkel rendelkező ultrák mozgalma az 1960-as évek elején bukkant fel, amikor az egyesületek jelentősen leszállították a stadionok bizonyos szektoraiba szóló belépőjegyek árát. A csoportok transzparensekkel, drapériákkal, zászlókkal rendelkeznek, amelyeken a csoport neve és jelképe található. Egy csoport létszáma a néhány főtől a több ezerig terjedhet, és a stadionokban általában elválasztanak a részükre egy vagy akár több szektort is. A mozgalom íratlan szabályai szerint az ultráknak lehetőség szerint minden meccsen meg kell jelenniük otthon és idegenben, szünet nélkül támogatva a csapatot.
Magyarországon az ultrák nagy többsége leginkább a szélsőjobb felé tolódik el, ami nemcsak a bekiabálásokból vagy az általuk használt jelképekből, hanem a neonáci zenekarokhoz való kötődésükből is egyértelmű. A legjelentősebb a szembenállás a Fradi-Újpest között, ennek van a legnagyobb hagyománya és ennek a két csapatnak a tábora is a legnagyobb. A Ferencváros ultráinak keménymagjában nemcsak a nemzeti, hanem a keresztény identitás is fellelhető - igaz, meglehetősen sajátos formában.
Különbségek a szurkolói csoportok között
Különbséget kell tenni ugyanakkor az ultrák és a futballhuligánok között. Míg az ultrák inkább a hangulatért, például a pirotechnikai látványért felelősek, a huligánokat viszont leginkább a balhé érdekli. A Nemzetbiztonsági Hivatal szerint a futballhuliganizmus „kiemelt kockázati tényezővé” lépett elő, mivel a huligánok egy része tudatosan és szervezetten fordul szembe a rendőrséggel, gyakran bűnözői életmódot folytatva.
| Csoporttípus | Fő motiváció | Tevékenység |
|---|---|---|
| Ultras | Hangulat, látvány | Éneklés, koreográfia |
| Huligánok | Balhé, erőfitogtatás | Verekedés, rendbontás |
| "Szutyok" | Frusztráció levezetése | Alkoholfogyasztás, kötekedés |
A magyar sportnemzet - M5 História, 2024. június 22.
Magyar-román futballmérkőzések: Történelem és feszültség
A súlyos szabálytalanságok, megdöbbentő jelenetek és véres sérülések sem voltak ritkák a magyar-román focimeccseken. A legdurvábbnak az 1958-as bukaresti mérkőzés számít, ahol a játékvezetőnek köszönhető, hogy a mérkőzés végül simán véget ért. Az 1972-es Eb-selejtező szintén kiélezett helyzeteket hozott, ahol a pályán a játékosok rendkívül idegesek voltak, a lelátón pedig a szurkolók tüzet raktak az ülőhelyek farácsaiból.
A rendszerváltás után a két válogatott viszonya továbbra is feszült maradt. A 2013-as világbajnoki selejtezőn a bukaresti pályaudvar környéke csatatérré változott, négy magyar szurkoló került kórházba. A 2015-ös budapesti Eb-selejtező előestéjén a főváros belvárosában is komoly zavargások törtek ki, ahol a rendőrségnek több tucat emberrel szemben kellett eljárást indítania garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak miatt.
A Ferencváros táborának belső küzdelmei
A Debrecenben történtek csak a jéghegy csúcsát jelentették a fradista szurkolók közötti belháborúban. A szurkolói csoportok szerint külső erők is szerepet játszhattak a történésekben, amelyek során sorra szűntek meg a szurkolói csoportok. A Green Monsters és a Pirates közötti konfliktusok évek óta húzódó problémákat tártak fel, amelyek a lelátói egységet és a szurkolói identitást egyaránt megviselték.
tags: #magyarorszag #romania #fradi #ultras
