A Manchester United Történelme, Legendái és Roy Keane Álomtizenegye

A Manchester United a világ egyik legismertebb és legnagyobb múltú labdarúgóklubja, amelynek története tele van dicsőséggel, tragédiákkal és ikonikus pillanatokkal. Az "Álmok Színháza", az Old Trafford falai között számtalan legenda született, és generációk sora nőtt fel a "vörös ördögök" rajongásával. Sir Alex Ferguson 2013-as visszavonulása óta a csapat mélyrepülése kihatással volt a Manchester United pénzügyi, gazdasági helyzetére is, jóllehet, még mindig ez a világ egyik legértékesebb klubja. Ez a cikk a klub gazdag történelmén, legendás játékosain, ikonikus stadionján és a modern kor kihívásain keresztül mutatja be a Manchester Unitedet, egy különleges pillantással Roy Keane álomcsapatára.

A Korai Évek és Az Első Aranykorszak

A Newton Heath-i székhelyű cég vasutasai 1878-ban futballcsapatot alapítottak. Nem bíbelődtek a névválasztással: Newton Heath (LYR) néven indultak el a halhatatlanság felé vezető úton. Az 1885-ben profivá alakult együttes már másodszor próbálkozott meg a liga tagjai közé jutni. A gárda - amelynek akkoriban rengeteg walesi tagja volt, 1888-ban például a klub játékosai közül hatan is a pályára léptek a Skócia elleni válogatottban - még csak az Alliance Ligában szerepelt. Ez utóbbi lett 1892-ben "en bloc" az új második liga, immár a Football League keretein belül. Így lett ott tag a nevéből LYR rövidítést elvesztő klub is. A Newton Heath 1892 őszén már az élvonalban startolt, s lett utolsó. Ám legfontosabb mérkőzéseit már akkor is több mint háromezer néző előtt játszotta! A kiesést követő tíz éven át a második ligában vegetált az együttes. Még a színváltás (arany-zöldről fehér-fekete) sem hozta meg a szerencséjét.

A klub pénzügyi helyzete is egyre reménytelenebbé vált, ezért egy négy napos ünnepség keretén belül gyűjtésbe kezdtek az egyesület tagjai. A csapatkapitány, Harry Stafford bernáthegyijének a nyakába kötötték a perselyt. A kutya pedig annyira megtetszett a helyi sörgyárosnak, John Daviesnek, hogy azonnal megvette. De nem csak az ebet, hanem magát a klubot is, miután háromezer fontot invesztált az újjászülető egyesületbe. Az új klub a Manchester United nevet, s a később legendássá lett piros és fehér színeket kapta. Davies azonnal új játékosokat vásárolt, akik közül a legértékesebb vétel a kapus, John Sutcliff megszerzése volt. A Manchester United lassan élni kezdte az angol futballklubok mindennapjait, s egyre szebb napokról álmodott.

Különösen azután, hogy az első évtizedek Matt Busbyja, Ernest Mangnall a színre lépett. Fejébe vette, hogy sztárklubot csinál az Unitedből! Az érdeklődés mindenesetre bizonyosnak tűnt. A Bristol City elleni második ligás meccset 40000 néző látta 1903-ban. A csapat 1906-ban visszatért az elitbe, s ezzel kezdetét vette a Busby-éra előtti legsikeresebb periódus. E korszakban már - az utókor számára legendává nemesült - sztárok játszottak a csapatban, mint Billy Meredith, aki 25 éven keresztül szerepelt a walesi válogatottban, vagy Harold Halse, aki hat év alatt három különböző klubban is FA-kupa-döntőt játszhatott. Meredith 1906-ban érkezett a helyi rivális Citytől a Unitedhez, akkori világrekordot jelentő 500 fontért. Meredith vezérletével a United 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet, 1909-ben FA-kupa-győzelmet szerzett. Különösen az FA-kupa elhódításának emlékét tartják azóta is nagy becsben a klubnál. A Manchester United 1909. április 24-én a Bristol City ellen játszotta a története első szövetségi kupadöntőjét. A meccs egyetlen gólját Alex "Sandy" Turnbull lőtte a 22. percben, Harold Halse lécről lepattanó labdáját értékelve.

Nemcsak a középcsatár kínlódott térdsérüléssel, a balhátvéd Hayes is hősiesen küzdött. Ő például törött bordával játszotta végig a mérkőzés nagyrészét. De a mezőny legjobbja Billy Meredith volt! Tőle indult szinte minden akció, jobbnál jobb labdákat küldött középre. Mangnall 1912-ben a Manchester City kedvéért elhagyta a városi vetélytársat, mondván az első aranycsapat túljutott zenitjén. Igaza lett. A Manchester United 1913-ban még egyszer neki durálta magát, a 4. helyen végzett az első ligában, de a második világháború kitöréséig többnyire az élvonal és a második liga között ingázott.

A Busby-éra, a "Busby Babes" és a Müncheni Tragédia

A második világháború utáni korszakot joggal nevezhetjük Busby-érának! Sir Matt Busby tulajdonképpen két városban élte le húszas éveit: Manchesterben és Liverpoolban. Busby égett a munkavágytól. A posztra lépve azonnal megkezdett egy igazi nagycsapat kialakítását. Attól a pillanattól kezdve csak a Manchester Unitednek élt. Pedig akkoriban nem volt könnyű egy életre beleszeretni egy klubba: közepes volt a játékosanyag, ráadásul német bombatámadások áldozatául esett az Old Traffordon lévő stadion. Menedzseri kinevezésekor még a hadsereg számvető őrmestere volt, egyik ebbéli kötelezettségeként Olaszországba vitt játszani katonacsapatot. Ott találkozott az éppen Itáliában állomásozó Jim Murphyvel, a West Bromwich Albion válogatott jobbfedezetével, aki ellen többször is játszott hajdanán. Busby állást ajánlott Murphynek, aki igent mondott. 1946-ban, Angliába visszatérve azonnal a MU alkalmazottja lett.

Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak. Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey köré építették a gárdát, de már a kezdet kezdetén kiemelték Walter Crickmer alapította Manchester United Junior Athletic Club legtehetségesebb növendékeit. Így került az első csapathoz John Aston, Johnny Moris és Joe Walton. Busby menedzseri pályafutásának első hat évében az United egyszer sem szorult a negyedik helynél hátrébb a bajnoki táblázaton - négyszer második, egyszer negyedik, majd 1952-ben bajnok lett, egyszer pedig megnyerte a kupát. Utóbbi lett a Man United első fontos sikere 1911-óta! Akkoriban már senki sem vitatta, hogy a Busby, Murphy kettős keze alatt a Manchester United Anglia egyik legjobb csapatává érett.

Matt Busby 1956-ban és 1957-ben is bajnokságot nyert, rendkívül fiatal együttesének 22, illetve 23 év volt az átlagéletkora. A Manchester United 1955-1956-os bajnokcsapata, az első „Busby Babes”. 1958-ban a triplázásra hajtó csapat jó úton volt, hogy elérje a nagy célt, illetve, hogy sorozatban másodszor is bejusson a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) elődöntőjébe. Február 6-án Belgrádban játszották a BEK negyeddöntőjének visszavágóját (3-3, összesítésben 5-4 a Manchester javára), és már hazafelé tartottak, amikor a gépnek le kellett szállnia Münchenben, hogy megtankoljon. Az üzemanyag-felvételre azért volt szükség, mert Johnny Berry elhagyta az útlevelét, így a gép egyórás késéssel tudott csak felszállni Belgrádból, a várakozás alatt pedig szépen fogyott a kerozin. Münchenben a repülő kétszeri próbálkozás után sem tudott felemelkedni, James Thain kapitány azonban úgy döntött, hogy harmadszor is megpróbál elstartolni. A kifutópályán álló hólében viszont a gép ezúttal sem tudott kellően felgyorsulni, leszaladt a kifutópályáról, majd egy közelben álló háznak ütközve leszakadt a bal szárnya.

A gépen összesen 44-en utaztak, 23-an haltak meg, közülük nyolcan játszottak a csapatban, hárman pedig a Manchester United alkalmazottjai voltak. Az áldozatok között volt Duncan Edwards, a „korona ékköve” is, akiben mindenki az angol foci legnagyobb reménységét látta. Ő 15 nappal a baleset után, egy müncheni kórházban halt bele a sérüléseibe. A csapat menedzsere, Matt Busby, valamint olyan sztárok, mint az 1966-ban az angol válogatottal világbajnokságot nyerő Bobby Charlton vagy Dennis Viollet túlélték a tragédiát, ahogy Berry is. A tragédia emlékét Belgrádban emléktábla, Münchenben egy tér (Manchesterplatz) és egy másik emléktábla, Manchesterben pedig egy dombormű és az 1960-as felavatása óta a baleset időpontját (15 óra 04 perc) mutató óra állít emléket a csapatnak az Old Traffordon. A Manchester United öt évvel később kapaszkodott vissza a legjobbak közé, amikor 1963-ban FA-kupát, 1965-ben és '67-ben bajnoki címet nyert, a következő idényben pedig első angol klubként elhódította a BEK-et - Matt Busby irányításával.

Old Trafford: Az Álmok Színháza

Az Old Trafford 1910 óta a Manchester United otthona, mindössze nyolc évig, 1941-1949 között kényszerült máshol játszani az együttes, mivel a második világháborúban bombatámadás áldozatául esett a stadion. 76.212 néző befogadására képes, amellyel Anglia második legnagyobb stadionja a Wembley mögött. A pálya 105 méter hosszú és 68 méter széles, fűthető gyepszőnyeggel. A legtöbben 1939-ben a Wolverhampton Wanderers-Grimsby Town FA-kupa-elődöntőt látták a stadionban, 76.962-en. Az Old Trafford adott otthont a 2003-as Bajnokok Ligája-döntőjének, 2012-ben az olimpia néhány meccsének, emellett rögbimérkőzésekre és egyéb koncert rendezvényekre is gyakran sor kerül a létesítményben.

Története során többször átalakításon, bővítésen esett át a stadion, a leginkább említésre méltó az északi, a nyugati és a keleti lelátó többszintessé tétele. 2006 nyarán fejeződtek be a munkálatok az észak-nyugati és az észak-keleti sarokban, amellyel 76 ezer férőhelyes lett újra a stadion (Sir Alex Ferguson Stand - A klub leghíresebb és legeredményesebb edzője után nevezték el a lelátót, ahonnan a stadiontúra is indul). Az Old Trafford, ahogy azt már említettem, a régió egyik vezető turista-látványossággá vált. Nem csoda, hogy 2013-ban ők kapták a legnagyobb, legnépszerűbb turista látványosságnak járó kitüntetést. Hétfőtől vasárnapig átlagosan naponta 50-58 túrát bonyolítanak le 10-15 perces időközönként, amin egyenként kb 40-50 ember tud részt venni. A stadion és múzeum túra ára £18, ami jelentős bevételt termel a klubnak.

A múzeumban megismerkedhetünk a több, mint 130 éves klub történelmével. A három szintet elfoglaló múzeum a Manchester United történetének minden részletét lefedi. A trófeaszobában megtekinthető a számos kupa és serleg, amit a csapat elhódított az idők során. Rengeteg tárgyi emlék kapott helyet a létesítményben, bepillantást nyerhet a látogató a müncheni repülőgép-szerencsétlenség részleteibe, illetve megelevenedik a dicsőséges, 1998/99-es triplázással záruló szezon is, amelyre a drámai körülmények között megnyert Bajnokok Ligája-döntő tette fel a koronát. Több helyen hivatalos fotót is lehet készíteni serlegekkel. Ezenkívül a múzeum tele van interaktív játékokkal, feladványokkal, csocsóval és rengeteg dedikált mezzel, cipővel, labdával, melyek legendás meccsekről kerültek a múzeum tulajdonába. A stadiontúra keretén belül teljesen körbejártuk a stadiont kívülről és belülről és több helyen a lelátóra is leülhettünk. A túra során beülhettünk a sajtószobába és a csapat öltözőjébe. Az öltöző után a játékos kijáróban sorakoztunk fel, a túravezető bejátszotta a kivonuló indulót és a közönség morajlását, miközben a pályára sétáltunk. A hazai kispad alulról fűthető, viszont ugyanez nem mondható el a vendég kispad székeiről. A stadiontúra természetesen az ajándékboltban, a Manchester Megastore-ban végződött.

Roy Keane Álomtizenegye: Egy Megosztó Válogatás

Roy Keane tagja volt a 90-es évek rettegett Manchester United csapatának. A pályán megalkuvást nem ismerő, azon kívül pedig sokszor megosztóan viselkedő klasszis összeállította álomcsapatát. Keane álomtizenegyében elképesztő nevek szerepelnek és ez még akkor is igaz, ha vannak meglepő nevek a kimaradók között. Mindezek ellenére elnézve a névsort kijelenthetjük, hogy a korábbi manchesteri fenegyerek álomcsapata a történelem bármely más sztárgárdájával fel tudná venni a versenyt. Roy Keane mindig is arról volt híres, hogy véleményét nem rejtette a véka alá. A korábbi Manchester United kapitány ráadásul mindig igen markáns véleménnyel rendelkezett, a pályán játékosként és a pályán kívül edzőként vagy éppen szakkommentátorként sem titkolta, ha valamivel nem értett egyet, vagy valami nem tetszett neki.

Keane-t még pár éve kérték meg, hogy állítsa össze a szerinte minden idők legjobb Manchester United 11-ét és a korábbi ír válogatott ezúttal sem hazudtolta meg magát, olyan neveket hagyott ki szemrebbenés nélkül, mint Ryan Giggs, Paul Scholes, Gary Neville vagy Wayne Rooney. Keane választása kapusposzton természetesen Peter Schmeichelre esett, ami nem csoda, hiszen a legendás kapus kulcsfigurája volt a manchesteri sikersorozatnak.

Roy Keane Álomtizenegye

Sir Alex Ferguson Után: A Pénzügyi és Sportbeli Kihívások

Több mint egy évtized távlatából nyugodtan kijelenthető, hogy Sir Alex Ferguson visszavonulása a 2012-2013-as idény végén alapjaiban rázta meg a Manchester Unitedet, és egy legendás korszak végét jelentette. Hivatali ideje alatt a kiváló menedzser nemcsak a pályán ért el páratlan sikereket (többek között két Bajnokok Ligája-győzelem és tizenhárom bajnoki cím fűződik a nevéhez), de egyben megszilárdította a klub pénzügyi-gazdasági nagyhatalmi státuszát is. Amikor 2013 májusában Sir Alex a zsúfolásig megtelt Old Trafford gyepén megtartotta búcsúbeszédét, kevesen gondolták, hogy a Unitedet a következő tíz - és még ki tudja hány - évig nem koronázzák újra a Premier League bajnokává, és ugyan akadtak részsikerek a kupasorozatokban, a csapat azóta sem ért fel azokba a magasságokba, amelyekhez korábban hozzászoktak a szurkolók.

A múlt héten bejelentett portugál Rúben Amorim a hetedik állandó menedzser 2013 óta, további hárman vitték ideiglenes jelleggel a gárdát, ami szokatlanul nagy jövés-menés egy olyan „intézményben”, ahol évtizedes stabilitáshoz szoktak a kispadon. És hiába az elmúlt évek rekordokat döntögető kereskedelmi megállapodásai, a klub mára erősen megérzi a pályán mutatott gyengébb teljesítmény anyagi következményeit. A 2012-2013-as idényben a Manchester Unitedé volt a harmadik legmagasabb működési bevétel a világ összes klubját tekintve - a „vörös ördögök” 363 millió fontját csak a két spanyol óriásé, a Real Madridé (427 millió font) és a Barcelonáé (398) haladta meg -, miközben a Premier League-riválisok meg sem tudták közelíteni.

A következő évtized példátlan pénzügyi növekedést hozott a futballpiramis csúcsán, amikor a klubok a sport iránti globális érdeklődést egyre nagyobb bevételekké alakították a kereskedelmi és médiajogokból származó megállapodások révén. A Manchester United sem volt kivétel, mert ugyan a pályán szabadesésbe kezdett a csapat, az óriási tömegbázis miatt tartós kereskedelmi vonzereje volt. A legjobb példa erre az Adidasszal kötött hosszú távú beszállítói megállapodás, amely 900 millió fontot hoz(ott) a konyhára az elkövetkező tíz évben. Csakhogy a globális növekedésből azok profitáltak igazán, akik tartós sportsikereket is elkönyvelhettek, így fordulhatott elő, hogy a 2020-2021-es idényben - története során először - a Manchester City megelőzte a Unitedet a teljes működési bevétel terén, és azóta is maga mögött tartja a szomszédvárat. Ferguson nélkül a United csak hatszor kvalifikált a BL csoportkörébe, ami több száz millió fontos kiesést jelent.

A Manchester United gazdasági visszaeséséhez a csökkenő stadion- és meccsnapi bevételek is hozzájárultak. Nagyszabású stadionrekonstrukciók (Real Madrid, Barcelona, Liverpool), illetve új stadionok építésével (Tottenham, Everton) számos klub vállalt fel jelentős kapacitásbővítést azzal a céllal, hogy javítsa bevételtermelő képességét. Ezzel éles ellentétben áll az Old Trafford helyzete, ahol 2006-ban történt az eddigi utolsó jelentős fejlesztés, amikor nyolcezer ülőhellyel bővítették a stadion kapacitását, a közel két évtizede megfigyelhető állagromlás pedig állandó vitatéma a szurkolók és a média körében. Nem véletlen, hogy a Manchester Unitednél az új kisebbségi tulajdonos, Sir Jim Ratcliffe februári érkezése óta ismét napirendre került a létesítménykérdés. Jelen állás szerint egy vadonatúj, korszerű, százezer férőhelyes stadion megépítésében gondolkoznak egy szintén megújuló környék, a Trafford Park részeként. Az első becslések szerint a teljes projekt 7.3 milliárd fontot termelhet az Egyesült Királyság gazdaságának évente, és több mint kilencvenezer új munkahelyet teremthet. A hatalmas tömegbázis miatt célszerű lenne új arénát építeni az Old Trafford helyett.

A Manchester United a Ferguson utáni években is jelentős pénzeket fektetett a játékoskeret megerősítésébe, olyan nevek érkeztek a csapathoz, mint Zlatan Ibrahimovic, Paul Pogba, Romelu Lukaku és természetesen Cristiano Ronaldo. Csakhogy így sem sikerült elérni azt a célt, hogy a gárda ismét felvegye a versenyt a legjobbakkal és a legfontosabb trófeákat tegye be a vitrinbe, miközben a személyzeti költségek - amelynek a legnagyobb hányadát a játékosok bére tette ki - jelentős növekedést mutattak. Ha ezen az ösvényen haladva visszabontjuk a személyzeti költséget a megszerzett bajnoki pontokra, akkor azt látjuk, hogy a 2021-2022-es idényben kereken hétmillió fontjába került a klubnak minden egyes PL-pont. A vizsgált időszakban az összes PL-csapat közül ennél csak a Chelsea mutatója rosszabb: a 2022-2023-as évadban 9.2 millió fontba kerültek a bajnoki pontok a londoni csapatnak, amely akkor a 12. helyen végzett. Összehasonlításképpen: a Manchester City 3.5 millió fontért szerezte be a pontjait hasonló, sőt időnként valamivel magasabb személyzeti költségek mellett, ám sokkal jobb eredményeket ért el a Unitednél.

Általános szabály, hogy ha egy játékos az öt nagy európai bajnokság valamelyik élcsapatához szerződik, akkor a piaci értéke több tényező miatt várhatóan megnő. Amennyiben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és a csapat is sikeres, a piaci értékük még tovább emelkedik - különösen a fiatalok esetében -, ám figyelembe véve a United mélyrepülését, nem meglepő, hogy a csapat keretében ritkán lehetett megfigyelni ezt a tendenciát a közelmúltban. A Football Benchmark 2019 és 2023 között vizsgálta meg a játékosok piaci értékét, három időbeli pont szerint: az érkezésükkor, majd az első, illetve a második évük végén. E szerint mindössze ketten - Bruno Fernandes és Aaron Wan-Bissaka - tudtak mind a két évben magasabb értéket produkálni a bekerülésük pillanatához képest. Még elkeserítőbb a helyzet, ha azt vizsgáljuk meg, hogy milyen sokan vannak azok, akik nagy reményekkel írtak alá a klubhoz, majd a becsült piaci értékük - a mutatott teljesítményük tükrében - meredek hanyatlásnak indult: Antony, Jadon Sancho, Casemio, Raphaël Varane, Alex Telles, Donny van de Beek. Nem véletlen, hogy Ratcliffe érkezését követően a nyáron már valamelyest változott az igazolási stratégia, és a legnagyobb összeget (52 millió fontot) a mindössze tizennyolc éves Leny Yoróért adta ki a klub. Ahhoz azonban, hogy a Manchester United visszatérjen a Ferguson-éra dicsőséges időszakához, elengedhetetlen, hogy a pénzügyi stabilitás és a sportsikerek között helyreálljon az egyensúly.

tags: #manchester #united #alom #csapata

Népszerű bejegyzések:

• A klubhimnuszok ereje
• Kosárlabda Világbajnokság Kínában
• A korosztályos csapatok felkészülési terve
• Az 1980-as évek csehszlovák focija
• Az U19-es lányok történelmi kosárlabda-sikere