A Manchester United történelmi triplázása és az 1999-es Bajnokok Ligája döntő
Az 1999-es BL-döntő, Manchester United - Bayern München 2:1. Elképesztő mérkőzésen nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1999 májusában a Manchester United!
A „Vörös Ördögök” ezzel olyan sikert értek el - ugyanazon a tavaszon megnyerték a bajnokcsapatok tornáját, valamint a hazai bajnokságot és az FA-kupát -, amilyenre korában egyetlen angol csapat sem volt képes. Ez a történelmi triplázás Sir Alex Ferguson irányítása alatt valósult meg, egy olyan szezon végén, amely tele volt drámai fordulatokkal és kihívásokkal.
A dicsőséges szezon felé vezető út
Messziről indult a csúcsra Sir Alex alakulata: 1998 tavaszán nem tudott semmit sem megnyerni, sőt, a BL-ben selejtezőre kényszerült. A Főnök (vagyis Gaffer, ahogyan a klubon belül nevezték) rájött arra, hogy bár csapata nagy erősségét jelentik a saját nevelésű játékosok, vagyis Fergie fiókái (Fergie’s Fledglings), „kívülről” is meg kell erősíteni a keretet.

A Manchester United ezért az idény előtt megszerezte Jesper Blomqvistot (Parma), Jaap Stamot (PSV), akit a 10,75 millió fontos vételár a világ legdrágább védőjévé emelt.
Az erősítések ellenére a United rosszul kezdte a szezont, nagyon kikapott az Arsenaltól a Charity Shieldért vívott idénnyitón, majd botladozott a bajnokságban és az európai porondon is. A vitathatatlanul kulcsembernek számító David Beckhamet nagyon zavarta, hogy szinte minden idegenbeli mérkőzésen tüntetnek ellene az argentinok elleni kiállítása miatt.
Csak nehezítette a helyzetet, hogy a vezetőség igent mondott Rupert Murdoch vételi ajánlatára, s közölte, a 623,5 millió fontos ajánlat visszautasíthatatlan, ennyiért hajlandó eladni a klubot. Végül semmi nem lett a tranzakcióból, de biztosan nem a szurkolók folyamatos tiltakozása miatt.

Viszont lassan kezdtek jóra fordulni a dolgok. Magára talált a csapat, amely továbblépett a Bayern Münchennel, a Barcelonával és a Brøndbyvel közös BL-csoportból, s miután a pocsék augusztusi kezdés után a következő 18 mérkőzéséből csak kettőt veszített el, úgy festett, minden jól alakul. Korai volt az öröm. Szerencséjére az új esztendő egyben új formát is hozott. Egyszer csak megint elkezdett nyerni a United, s a Charlton Athletic elleni idegenbeli 1-0-val a Premier League tabellájának élére ugrott.
Február 6-án a Nottingham Forest ellen a Man United 8-1-es diadallal tisztelgett az 1958-as müncheni tragédia áldozatainak emléke előtt. Bár az Arsenal elleni nagy rangadón csak döntetlent játszottak, úgy vágták neki a szeszélyes áprilisnak, hogy előtte tizenhét mérkőzésükből, három döntetlen mellett tizennégyet megnyertek.
Május elején a szezonban addig a legkeményebb rivális Tottenham Hotspur ellen győzött a csapat az Old Traffordon, bebiztosítva elsőségét a Premier League-ben. Hat nappal később, május 22-én megnyerte a Wembley-ben az FA-kupát is. Már csak egy gyémánt hiányzott a koronára.
A barcelonai döntő drámája
Barcelonában a 91. percig úgy festett, hogy a Man United el fogja bukni a Bayern elleni finálét. Mario Basler már a hatodik percben megszerezte a vezetést a bajoroknak, egyébként Peter Schmeichel hibájából.

Azt követően hiába próbált sebességet váltani az angol gárda, nagyon hiányzott soraiból az eltiltott Paul Scholes és Roy Keane. Alex Ferguson a kényszerű helyzetben felforgatta a középpályássorát, David Beckhamet vitte középre, Ryan Giggset pedig átvezényelte a jobb oldalra. Kezdett Nicky Butt és a svéd Jesper Blomqvist is. Elöl a két extraklasszis csatár, Dwight Yorke és Andy Cole, aki együtt ötvenhárom gólt szerzett addig a szezonban, szinte még helyzetbe sem tudott kerülni.
A Főnök a szünetben megtartotta szokásos „hajszárító” beszédeinek egyikét. („Ott van tőletek két méterre a kupa, tehát elég közel vagytok hozzá. Az ember egyetlen másodperc alatt megteheti ezt az utat. Nektek van rá negyvenöt percetek, de ha így folytatjátok, az is kevés lesz…”)
A második félidőben is a németek játszottak fölényben, Mehmet Scholl és Carsten Jancker is eldönthette volna a trófea sorsát. Ottmar Hitzfeld, a Bayern edzője úgy gondolta tíz perccel a rendes játékidő letelte előtt, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy lecseréli búcsúra készülő kulcsemberét, az addig a védelmet irányító Lothar Matthäust.
Az az este, amikor Ole Gunnar Solskjaer triplát nyert a Manchester Unitednek 🔴🏆 | 1999-es UCL-döntő 🔥
Ahogyan fogyott az idő, a bajorok hívei egyre biztosabbak lettek abban, hogy véget ér az 1976 óta tartó várakozás, ismét kedvenceik nyerik meg a bajnokcsapatok serlegét. Clive Tyldesley, az angol kereskedelmi televízió, az ITV közvetítő riportere kínjában már azon tréfálkozott, hogy rajtuk csak az segíthetne, ha Collina segítője nem két, hanem húszperces hosszabbítást jelezne.
A hihetetlen fordulat
A rendes játékidő utolsó pillanatai hozták el a fordulatot:
- 90.00: Gary Neville nagy bedobásainak egyikére készült.
- 90.26: Beckham rúgta a szögletet. A világ akkori legjobban beadó játékosa ezúttal is precíz volt, s szerencséjére az előrehúzódó kapuson, Peter Schmeichelen csak kicsit pattant meg a labdája, Dwight Yorke irányába.
- 90.36: A walesi szélső lövése nem volt tökéletes - vagy hát manchesteri szempontból mégis csak az volt. Teddy Sheringham ugyanis azonnal eszmélt, s a kapuba küldte a labdát.
Ezzel a Manchester United egyenlített, de a dráma még nem ért véget. Alig pár perccel később jött a mindent eldöntő találat:
- 92.05: Beckham rohant a sarokzászlóhoz, középen mindenki helyezkedett.
- 92.15: Beckham bekanyarította a szögletből a labdát. Teddy Sheringhamet kereste vele. A veterán válogatott csatár jobbra bólintotta a labdát. Talán befért volna a sarokba, de inkább elcsúszott volna a kapufa külső oldalánál. Már nem is érdekes.
- 92.17: A Manchester United, a mérkőzés folyamán először, kupagyőzelemre állt.
A mérkőzés végén Schmeichel szaltózott örömében a saját tizenhatosán belül. A Manchester United története során másodszor nyerte meg a bajnokcsapatok tornáját, először, amióta Bajnokok Ligájának hívják. Sir Bobby Charlton, aki 1968-ban vezéregyénisége volt Sir Matt Busby BEK-győztes gárdájának, könnyek között mondta: „Azt hiszem, ez meg volt írva valahol.”

A riválisok későbbi találkozói és a legendák
Az 1998/1999-es kiírásban volt utoljára ilyen színes a legjobb nyolc mezőnye, azóta először képviselteti magát hat ország a sorozat negyeddöntőjében. A német és az angol rekordbajnok a Bajnokok Ligája történetének legdrámaibb döntőjét vívta 1999-ben. Ki ne emlékezne arra, hogy a Bayern a 90 perc során lefutballozta a pályáról az angolokat, 1-0-ra vezetett, ám háromperces ráadásban két gólt is kapott, így vert seregként távozott Barcelonából.
Más kérdés, hogy a 2001-es egymás elleni negyeddöntőből a Bayern ment tovább, miután 1-0-ra és 2-1-re legyőzte a „vörös ördögöket”, és végül BL-győztes lett.
Évekkel később, egy Nyonban megejtett sorsolásnál Emilio Butragueño - mielőtt a gömbökbe nyúlt volna - elmondta, hihetetlen párharcokra lehet számítani, alakuljon bárhogy a sorsolás. Aztán belehúzott… és egymás mellé „rendelte” a Bayern Münchent és a Manchester Unitedet.
A sorsolás kapcsán Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern München elnöke így nyilatkozott:„Rendkívül nehéz, de vonzó párosítás. A Manchester United jelenleg az egyik legjobb formában lévő csapat." Ken Ramsden, a Manchester United titkára hozzátette:„A Bayern egy különleges klub. Jó kapcsolatot ápolunk a bajor csapattal, ilyesformán szeretünk vele találkozni. A magunk részéről két nagyon jó mérkőzésekre számítunk.”

tags: #manchester #united #bayern #munchen #1999 #elo





