A Manchester United kapusmezének története és a labdarúgómez fejlődése
A focimez története már a 19. században elkezdődött, amikor Angliában a modern foci formája kibontakozott. Az első említés a focira külön készített ruházatról 1526-ból származik. Henrik VIII. szekrényében találtak egy pár focicipőt. A focijáték körülbelül a 19. század 60-as éveiben kezdett szervezett formát ölteni, de az iskolán kívüli játékosok a rendelkezésükre álló ruházatot viselték.
A 19. század közepén a labdarúgás egyet jelentett a brit futballal, hiszen a világ többi táján csak 15-20 éves lemaradással kezdték el űzni ezt az Angliában kialakuló sportot. A szigetországban az 1860-as években még inkább öltönyre hajazott a labdarúgók ruhája, mintsem egy mai futballmezre. Ekkoriban ugyanis még az úriemberek játéka volt a foci, így a jólöltözöttség nem volt meglepő a pályán sem. A Sheffield FC első, 1857-es szabályai megkövetelték, hogy a tagok egy piros és egy sötétkék sapkát szerezzenek be a csapatok megkülönböztetésére a mérkőzéseken. Ezidőtájt az egyensapka jelentette a különbséget a csapatok között, és csak hosszú évtizedekkel később kopott ki a stadionok szertáraiból az egységes fejfedő. A sapkákkal és sálakkal való megkülönböztetés végül nem bizonyult túl hatékonynak, és az 1867-es játékszabályzat azt javasolta, hogy az egyik csapat egyszínű csíkos mezt, a másik csapat pedig más színű mezt viseljen.
Az 1870-es évek környékén kezdtek megjelenni az egységes mezek, mivel a sapkáról való megkülönböztetés egyre problémásabbá vált mind a játékosok, mind az egyre népesebb nézőközönség számára is. Természetesen a csapatmezek színei az alapító klubok és iskolák címereit követték, így a mai focikedvelők számára meghökkentő szín- és mintakombinációkkal is találkozhattak az akkori szurkolók: lazacrózsaszín, bíbor és babakék színű, valamint harlekinmintás és felemás felsőket is láthattak a nézők. Nemsokkal ezután ezek a sokszor egzotikus kombinációk elkezdtek kikopni a futballból, egyre inkább az egyszerűség és a jól láthatóság szempontja került előtérbe, melynek több oka is volt. 1863-ban elfogadásra került az egységes szabályrendszer, és megalakult az Angol labdarúgó-szövetség (The Football Association, a továbbiakban F.A.), ezzel pedig a labdarúgás és a rögbi útjai szétváltak, és a fociban megengedett lett az előrejáték is. Fontossá vált, hogy minden oldalról jól felismerhetőek legyenek a mezek még sárosan is. A másik lényeges folyamat pedig a munkásosztály egyre erőteljesebb megjelenése volt a futballban, ami nemcsak külsőségekben, hanem összetételben is megkívánta a mezek egyszerűsödését, hisz mindenki maga vásárolta meg a saját öltözékét.
Az első bajnokságot 1888-ban írták ki Angliában, ami a futball gyors professzionalizálását vonta maga után, és ami tovább egyszerűsítette a csapatruházat kérdését is, hiszen így már a klubok vásárolták meg a mezgarnitúrákat a játékosaiknak, és természetesen számukra a költséghatékonyság jelentette a legfőbb szempontot. A foci profesionalizálásával a felszerelés is változott. 1890-ben úgy döntöttek, hogy minden tagszervezetnek eltérő színekkel kell rendelkeznie, hogy elkerüljék a nézők összezavarását. 1891-ben az F.A. bevezette azt a szabályt, hogy a következő szezonra regisztrálni kellett a csapatok színeit, és két külön klub nem regisztrálhatta ugyanazt a színösszeállítást. Az ezt követő évben lazított a szövetség az előírásokon, de kötelezővé tették mindenki számára egy fehér garnitúra beszerzését, amit egyezés esetén a hazaiaknak kellett felvenni (az alapból fehér színű csapatoknak más színű volt a váltómeze).
A századfordulóig a nadrágokra vonatkozó rendelkezés az volt, hogy térd alatt kellett végződniük, és fekete, fehér vagy esetleg tengerészkék színűek lehettek. Érdekesség, hogy azt már nem szabályozták, hogy egy csapat egységes gatyában lépjen pályára, így akár több szín is előfordulhatott egy gárdán belül. 1904-től már játszhattak rövidebb nadrágban is a játékosok. A zoknikra még ennyi megkötést sem alkalmaztak ekkoriban, így a sportszárak elég vegyes képet mutattak. A századforduló környékén kezdték el regisztrálni a zoknik színét, és eleinte egyszínűek voltak, de hamar megjelentek a különböző dizájnelemek, mint például a körbefutó csíkok a visszahajtáson. A sötét színek domináltak: a fekete, a sötétkék és ritkább esetben a vörös, a világosabb tónusok megjelenésére még körülbelül 50 évvel később került sor.
A mezek tekintetében az 1900-as évek elején közkedvelt minta volt a széles, hosszanti csíkozás, majd az 1909-es FA-kupa döntőjében a Manchester United egy két vállon végződő vörös V mintával a (fehér) mezén lépett pályára, ami a szintén újdonságnak számító fűzős nyakrésszel együtt ezután divatba jött más kluboknál is. Pár évvel később a zsinórokat a nyaknál felváltották a gombok. A mezek ekkor elsősorban erős és természetes anyagokból: sűrű gyapjúszövetből, majd az olcsóbbnak és praktikusabbnak bizonyuló pamutból készültek. A világ többi részén pedig a futball hazája, Anglia volt a követendő példa minden szempontból, így a mezek tekintetében is.
A Manchester United alapítása és első évtizedei
A Newton Heath-i székhelyű cég vasutasai 1878-ban futballcsapatot alapítottak. Nem bíbelődtek a névválasztással: Newton Heath (LYR) néven indultak el a halhatatlanság felé vezető úton. Ez utóbbiról persze fogalmuk sem volt, honnan is tudhatták volna, hogy 120 év múlva a világ leggazdagabb és legeredményesebb alakulataként létezik majd a klub. A fenti kitételből kiderült: ezen alakulatból nőtt ki a Manchester United! Az 1885-ben profivá alakult együttes már másodszor próbálkozott meg a liga tagjai közé jutni. A gárda még csak az Alliance Ligában szerepelt. Ez utóbbi lett 1892-ben "en bloc" az új második liga, immár a Football League keretein belül. Így lett ott tag a nevéből LYR rövidítést elvesztő klub is. A Newton Heath 1892 őszén már az élvonalban startolt, s lett utolsó. Ám legfontosabb mérkőzéseit már akkor is több mint háromezer néző előtt játszotta! A kiesést követő tíz éven át a második ligában vegetált az együttes. Még a színváltás (arany-zöldről fehér-fekete) sem hozta meg a szerencséjét.
A klub pénzügyi helyzete is egyre reménytelenebbé vált, ezért egy négy napos ünnepség keretén belül gyűjtésbe kezdtek az egyesület tagjai. A csapatkapitány, Harry Stafford bernáthegyijének a nyakába kötötték a perselyt. A kutya pedig annyira megtetszett a helyi sörgyárosnak, John Daviesnek, hogy azonnal megvette. De nem csak az ebet, hanem magát a klubot is, miután háromezer fontot invesztált az újjászülető egyesületbe. Az új klub a Manchester United nevet, s a később legendássá lett piros és fehér színeket kapta. Davies azonnal új játékosokat vásárolt, akik közül a legértékesebb vétel a kapus, John Sutcliff megszerzése volt. A Manchester United lassan élni kezdte az angol futballklubok mindennapjait, s egyre szebb napokról álmodott. Különösen azután, hogy az első évtizedek Matt Busbyja, Ernest Mangall a színre lépett. Fejébe vette, hogy sztárklubot csinál az Unitedből!
Az érdeklődés mindenesetre bizonyosnak tűnt. A Bristol City elleni második ligás meccset 40000 néző látta 1903-ban. A csapat 1906-ban visszatért az elitbe, s ezzel kezdetét vette a Busby-éra előtti legsikeresebb periódus. Ernest Mangnall ifjú korában maga is futballozott, a Lancashire County gárdájának kapuját védve. 1903-ban a Burnleyt elhagyva került a Manchester Unitedhez. Roberts, Dick Duckworth és a kapus, Harry Moger megszerzésével fokozatosan erősítette a gárdát, amely 1904-ben és 1905-ben éppen hogy lemaradt a feljutásról a második vonalban. 1906-ban aztán - második helyen végezve a Division Two-ban - sikerült a terve: feljutott a MU az elitbe. Ám tudta, ha az élvonalban is a legjobbak között akar szerepelni, akkor további erősítésekre van szükség. Mangnall akcióba lépett, s addig győzködte Billy Meredithet, míg az igent mondott az átigazolásra. Ráadásul hozta magával Sandy Turnbullt, Herbert Burgesst és Jimmy Bannistert is. Köréjük építette Mangnall a klub első aranycsapatát, amelyhez fogható nem is volt egészen a Busby éráig.
Meredith vezérletével a United 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet, 1909-ben FA-kupa-győzelmet szerzett. Különösen az FA-kupa elhódításának emlékét tartják azóta is nagy becsben a klubnál. A Manchester United 1909. április 24-én a Bristol City ellen játszotta a története első szövetségi kupadöntőjét. Kis túlzással csak az eredmény miatt lehetnek büszkék az utódok a sikerre, hiszen maga a mérkőzés minden idők egyik legdurvább fináléjaként vonult be a történelemkönyvekbe. Mit szépítsünk, össze-vissza rugdosták egymást a játékosok. Ugyanakkor azt sem árt felidézni, hogy a londoni Crystal Palace pályáján több, mint hetvenezer néző látta a finálét. A meccs egyetlen gólját Alex "Sandy" Turnbull lőtte a 22. percben, Harold Halse lécről lepattanó labdáját értékelve. A sérült Turnbull egyébként csak az utolsó pillanatban, Charlie Roberts rábeszélésére vállalta a játékot. A csapatkapitány addig győzködte a csatárt, hogy ő lövi a győztes gólt, míg az elhitte. S úgy lett! (Turnbullnek rövid élet jutott e világban: 1917. május 3-án, az első világháború egy franciaországi csatájában a Manchester Regiment katonájaként hősi halált halt.) Nemcsak a középcsatár kínlódott térdsérüléssel, a balhátvéd Hayes is hősiesen küzdött. Ő például törött bordával játszotta végig a mérkőzés nagyrészét. De a mezőny legjobbja Billy Meredith volt! Tőle indult szinte minden akció, jobbnál jobb labdákat küldött középre. Meredithnek egyébként óriási tekintélye volt a csapatban.
A labdarúgómez további fejlődése és a kapusmez specializációja
Az 1930-as évektől kezdett elterjedni a galléros mez, valamint a nyakrésznél egyre inkább a gomb lett a megszokott a fűző helyett. Ennél is sokkal jelentősebb vívmány volt, hogy az 1933-as FA-kupa döntőjében, a Manchester City-Everton összecsapáson jelentek meg először számok a játékosok mezén: az Everton-játékosokat 1-től 11-ig, míg a City-játékosokat 12-től 22-ig számozták meg. A második világháború után már általánosan elfogadottá vált, hogy mindkét csapatot 11-ig jelölték, és a számok meghatározták a pozíciókat is, például a középcsatár mindig a 9-es mezben rúgta a gólokat. Az első nagy mérkőzés, ahol a játékosokon számok jelentek meg, 1933-ban zajlott az FA Kupa döntőjében az Everton és a Manchester City között. Különleges mezszetteket készítettek, pirosat és fehéret, amelyeket a csapatok érmével sorsoltak. Csak a második világháború környékén kezdtek el gyakorlatilag alkalmazni egy íratlan szabályt, amely a számok konkrét játékosokhoz való hozzárendelését írta elő. A skót focimezek történetében csak kis eltérések voltak az angolhoz képest. Például a skót Celtic klub 1975-ig inkább a rövidnadrágokon viselte a számokat, mint a pólókon.
A 20. század második felének elején a szintetikus gyártás fejlődése miatt a mezek módosítására került sor. Az 1953-as FA-kupa döntőjében a Bolton Wanderers egy fényes, műszálas felsőben lépett pályára, amit persze más klubok is átvettek, és ekkor kezdett egyre inkább teret nyerni a rövid ujjú mez is. Az 1953-as angol-magyar hatásai a felszerelések terén is kimutathatóak: Angliában egyre több V-nyakú, könnyű, rövid ujjú mezt, és térd fölött végződő pamutnadrágot fedezhettek fel a korabeli nézők. A német és brazil fociklubok a történelem során másolták a brit klubokat, de most a technológiai fejlődéshez alkalmazkodtak, még mielőtt az angol úttörők. A fazonjuk is elkezdett eltérni. Ugyanígy Kelet-Európa is inkább a hagyományos focipólók felé hajlott, mintsem az új szintetikus anyagok felé. Csak az 1954-es Európa-kupa és más nemzetközi versenyek megjelenésével terjedt el az új stílus a kontinens többi részén is. A szintetikus anyagokra való áttérést a textilipar technológiájának fejlődése és a modern foci igényei is támogatták.
A kapusmezek önállósodása és a modern trendek
Az 1900-as évek elejéig a kapusok ugyanolyan mezt viseltek, mint a mezőnyjátékosok, csak egy sapka különböztette meg őket a társaiktól. 1909-től megváltoztak a kapusok öltözködésére vonatkozó szabályok, akik elkezdtek olyan színeket viselni, amelyek eltértek a csapat többi játékosától. Eredetileg a kapusok színei kék és piros voltak, 1912-ben pedig zöld is hozzájuk került. A 20. század elején azonban a mezszínben is különbözni kezdtek a hálóőrök, főként kék, piros és zöld felsőben repkedtek a labda után. Angliában később a zöld kapusmez terjedt el leginkább, de Skóciában például a mélysárga lett a divat ilyen téren. Kelet-Európában az előbb felsorolt színek mellett a fekete is komoly divatot teremtett, mivel az 1950-es és az 1960-as évek nagy kapuslegendái, Grosics Gyula és Lev Jasin is tiszta feketében védtek. A sapka fokozatosan kikopott a kapusok életéből azzal az újítással, hogy más lett a mezük, mint a mezőnyjátékosoknak.
Az 1990-es évek elején már nemcsak az anyag volt teljesen más, mint néhány évtizeddel korábban, hanem a színösszetétel is. Megjelentek a rikító, sokszínű kapusmezek, melyek közül talán Peter Schmeichel 1992-es dán válogatott felsőjére, vagy a mexikói Jorge Campos 1994-es vb-mezére emlékezhetnek leginkább az idősebb futballkedvelők.
Buffon, Lloris, Schmeichel – 10 nagyszerű Bajnokok Ligája védés
A Busby-éra és a modern korszak kapusai
A II. A második világháború utáni korszakot joggal nevezhetjük Busby-érának! Sir Matt Busby tulajdonképpen két városban élte le húszas éveit: Manchesterben és Liverpoolban. 1936-ban nyolcezer fontért szerződött a Liverpoolba, a vörösöknél már többnyire jobbfedezet volt. Busby már 1945 februárjában a Manchester United szolgálatában állt, bár hivatalosan csak októberben nevezték ki. Busby égett a munkavágytól. A posztra lépve azonnal megkezdett egy igazi nagycsapat kialakítását. Attól a pillanattól kezdve csak a Manchester Unitednek élt. Pedig akkoriban nem volt könnyű egy életre beleszeretni egy klubba: közepes volt a játékosanyag, ráadásul német bombatámadások áldozatául esett az Old Traffordon lévő stadion. Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak. Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey köré építették a gárdát, de már a kezdet kezdetén kiemelték Walter Crickmer alapította Manchester United Junior Athletic Club legtehetségesebb növendékeit. Így került az első csapathoz John Aston, Johnny Moris és Joe Walton. Busby büszke volt játékosaira, arra, hogy a második helyen zárták az évet, de még fontosabbnak ítélte, hogy a kamaszokra épített tartalékcsapat megnyerte a középső ligát. Érezte, fényes jövő vár rájuk.
Busby menedzseri pályafutásának első hat évében az United egyszer sem szorult a negyedik helynél hátrébb a bajnoki táblázaton - négyszer második, egyszer negyedik, majd 1952-ben bajnok lett, egyszer pedig megnyerte a kupát. Utóbbi lett a Man United első fontos sikere 1911-óta! Akkoriban már senki sem vitatta, hogy a Busby, Murphy kettős keze alatt a Manchester United Anglia egyik legjobb csapatává érett.
Harry Gregget gyakran nevezik a „Müncheni hősnek”, mert óriási szerepet játszott az 1958-as müncheni tragédia során az emberek kimentésében a repülőgép roncsaiból. Ő húzta ki például a füstölgő roncsok közül Jackie Blanchflowert, Dennis Violletet és Bobby Charltont, akik az életüket köszönhették neki. Ugyanakkor Gregg fantasztikus kapus is volt a Manchester Unitedben és az északír válogatottban egyaránt. A játékos tizenkét éven át maradt a klubnál, amelyben 546-szor lépett pályára, ez rekord a kapusok között az Old Traffordon.
Sok mindent elmond Peter Schmeichelről, hogy a Manchester United hat éven át képtelen volt megtalálni az utódját. A helyzet 2005-ben változott meg, amikor Edwin van der Sar az Old Traffordra igazolt, a Glazer-éra első szerzeményeként. Azonban, miután Gianluigi Buffon kiszorította onnan, négy évet húzott le a Fulhamnél, mielőtt a United végre megkaparinthatta - 34 évesen.
David de Gea a Manchester United kapusa a legutóbbi városi derbi után feldúltan hagyta el a pályát. Nem mindig egyszerű a Vörös Ördögök első számú kapusának lenni, a FourFourTwo összegyűjtötte a klub történetének öt legjobb kapusát. De Gea gyorsan igazolta tehetségét, és mára a klub történetének legjobb kapusai közé emelkedett. Az első kapus lett a Manchester United történetében, aki megkapta a szezon legjobb játékosának járó Sir Matt Busby-díjat, amelyet további háromszor ítéltek oda neki.
A mezek anyagai és a szponzorok megjelenése
Az 1970-es évektől a dizájn egyre egyedibbé vált, és megjelentek az első mezszponzorok is. 1973-ban az Eintracht Braunschweig szerelésén kapott helyet a Jägermeister felirat, majd az 1974-es vb-n már több csapat Adidas-logóval a mezén lépett pályára. Érdekesség, hogy a hollandoknál Johann Cruijff Adidas-logó nélküli mezben játszott, mivel neki a Pumával volt egyéni szerződése. Angliában már 1879-ben létrejött az első sportszergyártó cég, a Bukta, mely 1920-ban kapott versenytársat a Humphrey Brothers Clothing által, ami 1924-ben Umbróra változtatta a nevét. A mezeladás szempontjából fontos mérföldkő volt a Leeds United leszerződése az Admiral céggel, mivel 1975-től ez a gyártó dobta piacra az első mezreplikákat a csapat szurkolóinak. Később egyébként a Manchester United, a West Ham United és a Southampton is Admiralban lépett pályára. Angliában 1976-ban jelentek meg az első logók a mezeken a Bukta és az Umbro jóvoltából, míg Európában az Adidas és a Le Coq Sportif volt egyeduralkodó, majd a dánok 1986-os szereplésének köszönhetően a Hummel is betört a piacra. A szigetországban 1977-ben jelent meg az Adidas, amely az Ipswich Townnak és a Middlesboroughnak szállított mezt először. A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek és a szurkolói mezek első gyártása. Az ötlet először a Leeds United klubtól származott, amely szurkolói mezek replikáit javasolta. 1973-ban a német Eintracht Braunschweig csapat megállapodást kötött a helyi alkoholt gyártó Jägermeister céggel, és a logóját a pólóik elejére helyezték. Ezzel szemben a spanyol FC Barcelona és az Athletic Bilbao elutasította a szponzori logók megjelenítését. A Barcelona 2011-ig a pólóin a UNICEF logóját viselte, és évente 1,5 millió eurót adományozott jótékonysági célokra.
A '60-as évektől a V nyakkivágás helyett egyre inkább a kerek nyak terjedt el, amit 1969-ben Tommy Docherty, az Aston Villa menedzsere variált meg azzal, hogy kitalálta a teli V-mintát a kereknyakú mezre, amit később többen is átvettek tőlük. A szintetikus anyagú mezek már az 1960-as években megjelentek, és a '80-as évekre teljesen kiszorították a pamutmezeket. Az 1982-es brazil válogatott nejlon felsőjét például direkt azzal a szándékkal tervezték, hogy a magas páratartalom és a nagy hőség miatt jobban szellőzzön. 1992-ben újabb mérföldkőhöz ért a meztörténelem is a Premier League elindulásával, ugyanis itt szerepeltek először a játékosok nevei a felsőkön. A gyártók ekkor elsősorban úgy gondolkodtak, hogy a mez gyenge minőségű replikáit miként lehet majd farmerhoz hordani, így jöhetett létre a Manchester United 1996-os szürke meze, amit az egyik mérkőzésen Sir Alex Ferguson a szünetben levetetett a játékosokkal, mert szerinte azok a környezetbe olvadó felszerelés miatt nem vették egymást észre a pályán, és ezért álltak vesztésre.
Aztán a '90-es évek végén a praktikusság szempontja is egyre erősebb lett, így a játékosok kényelmének érdekében megjelent a fordított varrás, és olyan high-tech anyagokból is készültek mezek, melyek a hidegben melegítették, míg a hőségben hűtötték a játékosokat. 2002-ben a Puma forradalmi ötlettel rukkolt elő a kameruni válogatott Afrikai Nemzetek Kupája-szereplésével kapcsolatban: egy testhezálló, ujjatlan mezt szállított le a „szelídíthetetlen oroszlánoknak”, ám később ezt a jellegű szerelést a FIFA betiltotta. Ekkoriban a Kappa is újított, ők az olasz válogatottat és a Tottenhamet ruházták fel feszülős felsővel, ami nagy sikert aratott a női nézők körében, a férfi szurkolók viszont nem annyira díjazták, mivel így a replikákat csak hibátlan felsőtesttel volt érdemes viselni. Az elmúlt években ennek a problémának az orvoslására a csapatok olyan harmadik számú mezeket dobnak a piacra a sportszergyártókkal karöltve, amelyek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a klub színeivel, mégis közkedveltek és jól néznek ki az utcán hordva is (például a Real Madridnál most óceáni hulladék újrahasznosításából készül a harmadik számú mez). A trendek pedig, csakúgy mint az általános divat esetében, gyakran változnak, és időről időre visszatérnek, így a közelmúltban is láthattunk a futballpályán fűzősnyakú, gombolós és galléros mezt ugyanúgy, ahogy a lezserebb és a szűkített nadrágok divatja is gyakran változik, miként a zoknik esetében is hol a mintás, hol az egyszínű, szimpla színek uralják a piacot.
tags: #manchester #united #kapus #mez
