A Real Madrid Otthona: A Santiago Bernabéu Stadion Története és Látogatása

A Santiago Bernabéu Stadion a Real Madrid CD labdarúgó csapat ikonikus otthona, egy világhírű aréna, amely a futballtörténelem számos felejthetetlen pillanatának volt tanúja. A stadion nem csupán egy játéktér, hanem a klub fejlődésének és szellemének szimbóluma, amely az évtizedek során folyamatosan megújult és modernizálódott. Látogatását egy lenyűgöző panorámaképpel kezdheti a lelátóról, ahonnan jól érzékelhető a világ egyik leghíresebb stadionjának monumentalitása.

A Kezdetek és az O'Donnell Stadion

Az 1887-es esztendő első felében egy fiatalokból álló társaság közös elhatározás után megalapította a Football Club Skyt, mely a későbbi Madrid FC jogelődjének számít a feljegyzések szerint. 1901 decemberében újabb változtatásra volt szükség, a Paradinast el kellett hagyni, új otthont kellett találni. Az új pálya XIII. Alfonz édesanyjának, Krisztina Királynőnek a tulajdona volt, az éves bérleti díj pedig 150 peseta volt.

Az 1911-12-es idénytől a Madrid FC birtokában volt a környék legjobb pályája, az O’Donnell. Az urbanizáció megjelenése a pártoló-tagok számának növekedésével is együtt járt, ez volt a legfőbb oka annak, hogy a Madrid új pályára tartott igényt. A stadion átadása 1912. júliusában történt meg. A jó körülmények idővel egyre többeket vonzottak a stadionba, ez pedig másfelől azt is jelentette, hogy a biztonság érdekében a pályamunkásoknak kerítést kellett emelniük, mintegy elválasztván ezzel a játékosokat a rajongóktól. Az O’Donnellen már a hivatalos megnyitó előtt is játszottak néhány mérkőzést, az egyiket például 1912. júliusában rendezték, amikor a barcelonai Espanyol volt a Madrid ellenfele.

1914-ben, majdnem egy évvel az átadást követően a klub ismét jelentős beruházások mellett határozott, érintvén a stadion befogadóképességét: a vezetőségi tagoknak, játékosok családtagjainak és egyéb tekintélyek számára felépítésre került egy tribün, ahol összesen 216-an foglalhattak helyet. Két esztendővel később, 1916. február 7-én a stadion jelentős bővítésen esett át, új tribünök kerültek átadásra, így ekkorra a pálya befogadóképessége a 6 ezret is elérte. A felújítási projekt ezen felül még egy fontos újítást tartalmazott, 7 ezer pesetáért cserébe a klub építtetett egy úgynevezett ruhatároló kabint, amelyet manapság öltözőként definiálhatnánk. Ez akkor igen nagy irigységet váltott ki, a Madrid FC kivételes lehetőségeinek nagyon hamar híre is ment a nagyvilágban.

A Chamartín Stadion Kora

Az 1922-23-as szezonban a Real Madrid megnyerte a körzeti bajnokságot, az idény legfontosabb eseménye azonban nem ez volt: ekkor kellett ugyanis elhagyni az O’Donnellt. A klubnak új otthon után kellett néznie, végszóra meg is kezdődtek az egyeztetések Arturo Soriával, a Ciudad Linealon található versenypálya tervezőjével. A Ciudad Lineal Spanyolország egyik legelső füves stadionja volt, a megnyitót elméletileg 8 ezren figyelhették a helyszínen, de valójában ez a szám alighanem csak 4 ezer volt, ami akkoriban ugyancsak szép teljesítménynek számított. Az avatóünnepségre a klub igazgatótanácsa bankettet szervezett az egyik közeli étterembe, ahol asztalhoz ültek a pályát felavató játékosok, illetve a sajtó és a Szövetség képviselői.

A Chamartín stadion már Carlos López-Quesada nagy álma volt. A munkálatok 500.000 pesetába kerültek, amelyet Carlos López-Quesada mellett az elnök Pedro Parages, és az igazgatósági tagok, José De la Pena valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak. A munkálatok irányításáért José María Castell felelt. Nagy reményű, ám fáradalmas munkálatokhoz láttak a spanyol fővárosban, a tervek egy 15 ezer fő befogadására alkalmas stadionról szóltak, az pedig kikötés volt, hogy egy 4 ezer fős fedett tribün is álljon a kilátogatók rendelkezésére. A legtöbb vitát azonban nem ez generálta, sokkal inkább az, hogy milyen néven is fusson az újonnan felépített stadion. Volt aki Real Madrid Sport Parkként hívta a létesítményt, a többség azonban csak szerényen, Real Madrid Futball Pályának nevezte a stadiont. A fentebb említett visszavásárlási opció egyébként 1927. június 30-án lépett életbe, 642.000 pesetáért cserébe. Ekkor már Luis Urquijo elnökölt a klub élén, aki egy évvel korábban váltotta Pedro Paragest.

A Gran Vida nevű folyóirat így írta meg az ekkor történteket:”Valódi sportünnepségként írhatnánk le a Real Madrid új sportpályájának átadását, 1924. május 17-ei dátummal megállapítva. A gyepet természetesen füves borítással látták el, a pálya köré kerítést emeltek. Megvalósult a további 4 ezer fő befogadására alkalmas fedett tribün is, melynek közepén a királyi-páholy helyezkedett el. A stadion avatóünnepségén az angol Newcastle volt a Real Madrid ellenfele, és általános meglepetésre, viszont teljesen jogosan, a spanyolok 3-2 arányban le tudták győzni a szigetországból érkezőket. Megalakulásától számítva tehát több, mint 24 év után játszhatott először a régi Chamartínban a Real Madrid, abban a stadionban, amelyet a spanyol polgárháború után szinte teljesen újjá kellett építeni.”

Újjáépítés és Santiago Bernabéu Vízionárius Vezetése

1936. július 18-án Spanyolországban polgárháború robbant ki, a konfliktus pedig érintette a Chamartín stadiont is. 1939. április 1-jén, a polgárháború befejeztével a Chamartín rettenetes állapotban volt, az elszenvedett károk helyrehozatala pedig jelentős anyagi áldozatokat kívánt a klubtól. A régi Chamartín 1939. április 1-jén befejeződött felújítása után újra a Real Madrid otthonává vált.

1943-ban, a Kupában meglehetősen ellenséges légkörben hozta össze a sors a Real Madridot és a Barcelonát, az első találkozót 3-0-ra nyerték a katalánok, a visszavágón azonban egészen hihetetlen különbségű, 11-1 arányú győzelmet arattak a fővárosiak. Mindez azért fontos, mert a feljegyzések szerint ekkor pattant ki a klubvezetés fejéből az ötlet, hogy a klubnak egy még nagyobb, pompásabb stadionra lenne szüksége. Egyértelmű volt: a jelenlegi Chamartín kicsi. 1943. szeptember 15-én Santiago Bernabéu került a Real Madrid élére, aki rögvest az első általa vezényelt igazgatósági ülésen a következő javaslatot tárta a megjelentek elé:”Uraim, jobb stadionra van szükségünk, csináljuk meg!” A Junta osztotta az elnök beterjesztését, és néhány hónappal később elkezdődtek a munkálatok, de ekkor még csak elméletben: ugyan hol is helyezkedjen el a stadion?

1944. június 22-én két közjegyző jelenléte előtt véglegesen megköttetett a terület megvételéről szóló szerződés. A nagy projekt megvalósítása megkezdődött, noha sokan nem hittek a sikeres befejezésben, beleértve a közönség és a pártoló-tagok egyes tagjait is, a kivitelezést ugyanis komoly pénzügyi és ellátásbeli problémák nehezítették. Mindezt kölcsönökkel igyekezett megoldani a Real Madrid, azonban a sorozatos cementhiány miatt a munkálatok így is nagyon nehezen haladtak, több alkalommal is kényszerszünetet kellett tartani. Az 1946/47-es szezon egészében a Madrid a városi vetélytárs Atlético Madrid otthonában, a legendás Metropolitánóban játszotta hazai mérkőzéseit. Az új stadion avatóünnepségén a portugál OS Belelenses volt a Real Madrid ellenfele, az összecsapást pedig a spanyolok nyerték 3-1 arányban, a stadion első gólja Barinaga nevéhez fűződött.

A Santiago Bernabéu Stadion Megszületése és Fejlődése

A 125 ezer néző befogadására alkalmas stadion a kontinens egyik legnagyobb és legmodernebb stadionjának számított, melyet egy angol építész, M. Williams nemes egyszerűséggel ”Európa legjobb stadionjának” titulált. A stadionnak már csak egy olyan nevet kellett találni, amely mindenkinek elnyeri a tetszését és méltó a klub hagyományaihoz. A témát 1955. január 4-én vetették fel, a lehetőségek között sorakozott az Új Chamartín elnevezés, Castellana, és még lehetne sorolni. A korábbi években leginkább a stadion elektromos megvilágítása szolgáltatta a beszédtémát. 1957. január 10-én a Real Madrid igazgatótanácsa elemezte a lehetőségeket, s végül a Benito Delgado nevű cégcsoportot bízta meg a világítástechnika fejlesztésével. A munkálatok remekül sikeredtek, a stadion 1050 luxos fényerő kibocsátására volt alkalmas, amivel az addigi éllovas Los Angeles-i stadion 1000 luxos teljesítményét is sikerült túlszárnyalni.

1972. december 14-én ünnepelték a stadion fennállásának 25. évfordulóját, emiatt a klub vezetése egy barátságos mérkőzést szervezett le az OS Belenenses együttesével, amely találkozó egyben tiszteletadásként is szolgált Francisco Gento irányába, aki ezzel a mérkőzéssel fejezte be aktív labdarúgó pályafutását. Szintén ehhez a mérkőzéshez köthető, hogy spanyolországi futballpályán ekkor használtak először elektronikus eredményjelzőt. 1977. március 2-án ismét ünneplőbe öltözött a szentély, ekkor ünnepelték ugyanis a Real Madrid Alapítvány megalakulásának 75. évfordulóját. 1978. június 2-a szomorú nap a Real Madrid történelmében, a legendás klubelnök, Don Santiago Bernabéu ugyanis ekkor távozott el az élők soraiból, aki 1943-tól töltötte be a legmagasabb tisztséget a királyi gárdánál. 1978. szeptember 3-ától Luís de Carlos került a fővárosiak élére, rá hárult a feladat, hogy az 1982-es világbajnokságra felkészítse a Santiago Bernabéu stadiont, és helyrehozza azokat a károsodásokat, melyek az évek múlásával keletkeztek a stadion küllemében.

Világbajnokság és Az 1990-es Évek Modernizációja

1982-ben Spanyolország rendezhette a futballvilág legnagyobb eseményét, a világbajnokságot. A Real Madrid tudta, hogy a Bernabéu kiemelt színpada lesz a megmérettetésnek, ráadásul néhány jelentős csoportmeccsen túl a finálét is itt bonyolítják le, tehát mindenképp meg kellett felelni az elvárásoknak. A beterjesztett tervezetet 1980. áprilisában jóváhagyta a Real Madrid igazgatótanácsa, a felújítások érintették a lelátók szerkezetét, a jellegzetes homlokzatot, a sajtóhelyeket, a parkolóhelyeket, a világítást, az elektronikus eredményjelzőket és a tetőszerkezet is, a munkálatok leglátványosabb részét ez utóbbi megvalósítása jelentette. Ennek felállításával 15.236 ülőhely került teljes védettség alá az időjárás viszontagságaival szemben, mindezt egy különleges, fémes szerkezettel elérve. A megvilágítás modernizálása a nemzetközi szabályoknak megfelelően zajlott, és figyelembe vette a spanyol állami televízió (TVE) igényeit is, akik miatt mintegy 1400 luxszal kellett növelni a fényerőt. Néhány hónappal a nagy megmérettetés előtt, egész pontosan 1982. júniusára már nem volt mit tenni, a munkálatok teljességgel befejeződtek, s elmondható volt, hogy a stadion felújítása sikerrel végbement.

Kiemelt fontosságú volt az esztétika átalakítása, ennek következtében a stadion teljes befogadóképességét 98.776-ra csökkentették, ami 67.000 álló és 31.776 ülőhelyet jelentett. A beszámolók szerint a ’82-es világbajnokság óriási sikert hozott, a Bernabéuban megrendezett fináléban pedig végül Németország és Olaszország volt érdekelt. Ebben az évben még egy jelentős eseményt bonyolítottak le a Bernabéuban, ugyanis szintén ebben az esztendőben II. János Pál pápa is tiszteletét tette a Real Madrid szentélyében, és meg is áldotta a Real Madrid otthonát. A végbement változások ellenére a ’90-es évek elejére mindenki számára világos lett, hogy ezzel még nem oldódtak meg a fennálló kérdések, s mivel a rendbontások és tragédiák miatt az UEFA és FIFA egyre több előírást hozott a stadionok biztonságára vonatkozóan, idővel elmondható volt, hogy a Bernabéu tulajdonképpen elavult, mi több, kicsi is az igények kielégítésére.

A munkálatok elvégzésével a Gines Navarro Építkezést (Antonio, Amador és Carlos Lamela alkotta társaság) bízta meg a Real Madrid, a felújítások 1992. február 7-én vették kezdetüket. A műveletek három fázisban zajlottak le, 1994. május 7-én az utolsó tribünt is átadták, a következő években pedig a stadion irodáit, és egyéb létesítményeit korszerűsítették, beleértve a sajtózónát, a VIP-páholyt, és a bejáratokat. 1997. december 14-én 50. évfordulóját ünnepelte a Santiago Bernabéu stadion, a klub pedig úgy határozott, hogy a különleges alkalomnak különleges ünneplés dukál: a stadionban kiállították a Real Madrid trófeáit, bemutatásra került a hőskör történelme, mint ahogy a stadionnal kapcsolatos legjelentősebb események is megtekinthetőek voltak.

Florentino Pérez Korszaka és a Folyamatos Innováció

2000. júliusában némi meglepetésre Florentino Pérez nyerte meg az elnökválasztásokat, egyik első tervezete pedig az volt, hogy a stadiont infrastrukturális szempontból is fejleszteni kell. Jelentős reformokon mentek át az öltözők, a játékosok innentől kezdve sokkal modernebb, és kényelmesebb körülmények között élvezhették a második otthonuk adta lehetőségeket. Pérez hatalomra kerülésével a reformok korszaka vette kezdetét, az öltözők után hipermodern eredményjelzők kerültek felszerelésre, amelynek lényegi hatása abban mutatkozott meg, hogy ennek bevezetésével kibocsátott hang az egész stadionban elérte a 103 decibelt. Még ezen a vonalon maradva, a közönség számára felállításra került egy Preferencia Részleg, amely az étel-ital ellátás fejlesztésével járt együtt, s szintén a nézőknek szólt az, hogy 680 televíziókészülék is felállításra került a stadion egyes emeletein.

2003. február 28-án a Santiago Bernabéuban új sajtóközpontot avattak, ahol a média munkatársai a mérkőzések napján kifogástalanul tudták végezni munkájukat. A sajtó munkatársai korábban a keleti oldalon dolgozhattak, az új központ azonban már a nyugati oldalon helyezkedett el, ugyanabban a magasságban, amelyen korábban is volt. Pérez elnökségének azonban az egyik legizgalmasabb kihívása nem ez volt, hanem a stadiontúra életre hívása. Ennek értelmében bárki megtekinthette a stadiont egy üres napon is, bejárhatta (és járhatja jelenleg is) a pályát, öltözőket, tribünöket, miközben ki is próbálhat bizonyos lehetőségeket. Sőt, a túra végén a Real Madrid híres múzeumába is el lehet látogatni, amely szintén nem akármilyen élményt garantál az érdeklődők számára.

Az egyik legnagyobb építészeti beruházás ezekben az időkben az volt, hogy a keleti oldalra amolyan kupolát szerettek volna helyezni az illetékesek. A 2002/03-as szezonban bárki számára megfigyelhető volt a Real Madrid hazai mérkőzésein, hogy fent folynak a munkálatok, a 2003/04-es szezonra viszont minden sikerrel elkészült, így a Bernabéu arculata megint változott egy kicsit. Az első éttermet szintén Pérez elnöksége alatt avatták a Bernabéuban, egészen pontosan 2004. december 17-én, míg a másodikat 2005-ben. Bár a jelenlegi elnökség kevésbé hangsúlyozza, Florentino Pérez gyakorlatilag Santiago Bernabéu után a második a sorban, aki a legtöbbet foglalkozott a stadionnal, s aki a legtöbb reformot, fejlesztést hajtotta végre, melynek hatásai természetesen mindmáig érezhetőek, nem kis profitot hozva.

Elit Státusz és a Bernabéu Túra Élménye

2007. november 14-e a sokadik mérföldkő a Real Madrid történelmében, a klub ugyanis ezen a nap különleges levelet kapott az UEFÁ-tól: a stadion megkapta az Elit jelzőt, ami a létező legmagasabb besorolás a stadionok esetében. Ez volt a lehető legszebb ajándék a 60. évfordulóra. A munka mondhatni meghozta gyümölcsét, Florentino Pérez megkezdett munkáját Ramón Calderón sikerrel folytatta, hiszen az elmúlt években a Real Madrid 150 millió eurónál is többet ölt csak stadionrekonstrukcióba. 2006. november 30-tól a Bernabéu stadion boltja is megújult formában várja a látogatókat, köszönhetően két vezető márka, a Real Madrid és az Adidas évek óta tartó együttműködésének. Fontos változás, hogy mára a klub valamennyi irodája a Bernabéu stadion 2. emeletén kapott helyet. Ugyanez a projekt eredményezte, hogy immáron a szociális ügyek is a Bernabéuban futnak össze, többek között az alapítványi irodákat is az elnökségi illetve vezérigazgatósági termekhez közel telepítették, úgyhogy tulajdonképpen minden egy helyen gyűlik össze, tökéletesen elegyítve ezzel a történelmet és a modern körülményeket.

A világhírű stadion és az egyik legnépszerűbb csapat mögött felépített rendszer bemutatására létrehoztak egy stadiontúrát, amelyen a legegyszerűbben és a legolcsóbban az interneten előre megvásárolt jeggyel lehet részt venni. Az előre megváltott jeggyel a metróból felérkezve, az Avenida Concha Espina utcán lévő bejárattól indul a 1,5-2 órás túra. Egyből felsétálunk pár szintet a mozgólépcsőkön, és miután megtekintettük a legutóbbi Bajnokok Ligája serleget, kezdődik az időutazás a Bernabéu múzeumában. A múzeumban újra át lehet élni a Real Madrid csapatának nagy pillanatait, győzelmeit időrendi sorrendben. Természetesen képek, videók, trófeák, ikonikus játékosok dedikált mezei, kapuskesztyűk, cipők és egyéb ereklyék színesítik a bemutatót. Interaktív eszközök segítségével végignézhetjük a klub legnagyobb eredményeinek képes összefoglalóját. A legendás játékosok szinte megszámlálhatatlanul sok elismerést gyűjtöttek be a klub története során. Real Madrid és úgy általában is, bármilyen focirajongó számára különleges élmény látni Cristiano Ronaldo, Zidane, Figo, Cannavaro, Kaká, Iker Casillas, Luka Modric díjait. Ezután jön a Trófeák terme a csapat különböző hazai és nemzetközi serlegeivel.

Innen a stadion legfelső szintjére, a lelátó legmagasabb pontjára vezet az utunk. Néhány szinttel lentebb újra kiléphetünk a lelátókra, immár sokkal közelebb a pályához, és rácsodálkozhatunk a Santiago Bernabéu hatalmas méreteire, elképzelhetjük, milyen lehet ott lenni élőben egy meccsen több tízezer szurkolóval a lelátókon. Miután a lelátón elképzeltük, milyen lehet ott lenni nézőként a Bernabéu stadionban, megnézhetjük, hol zajlik a Real Madrid játékosainak „élete”. Leülhetünk a kispadra, és bár rálépni nem lehet, de testközelből láthatjuk a pályát, ahol megannyi legendás játékos játszott a Real Madrid vagy a spanyol válogatott színeiben (a Bernabeuban játszák ugyanis a nemzeti válogatott meccseit is). Fentről és a lelátóról is fantasztikus a látvány, de innen, lentről nézve a legkülönlegesebb látni a Bernabeut. Hihetetlen élmény itt állni, még akkor is, ha üres a stadion és a pályát épp locsolják. Innen aztán visszatérünk a kulisszák mögé, és végül újságírói szerepben is kipróbálhatjuk magunkat a sajtótájékoztatóknak otthont adó teremben.

A cikk elején már említettük, hogy érdemes előre, interneten megvásárolni a jegyeket, ugyanis így 3 euró kedvezményt kapunk a helyszíni árhoz képest. További előnye, hogy biztosan be fogunk tudni jutni a stadionba, még akkor is, hogyha időközben elfogytak a helyszíni pénztárban az adott időpontra kiadható jegyek, ráadásul soron kívül juthatunk be, így nem kell kivárni a sort a helyszíni jegypénztárnál. A Bernabeu stadion túra az év minden napján elérhető a látogatók számára, mindössze december 25-én és január 1-jén van zárva. Különböző események miatt egy-egy napon lehet, hogy zárva tart, ezért érdemes előre a jegyfoglaló rendszerben megnézni, hogy az általunk kinézett napon foglalható, elérhető-e a túra. Meccsnapokon 5,5 órával a mérkőzés kezdete előtti időpontig tart nyitva, illetve a kispad és az öltözők meccsnapon és az előtte lévő napon nem látogathatók.

A Santiago Bernabéu Stadion Megközelítése

A Bernabéu megközelítése metróval a legkönnyebb a belvárosból. Amennyiben a repülőtérről közvetlenül a stadionhoz szeretnénk menni, akkor a rózsaszín, 8-as vonalon közlekedő metróval a Nuevos Ministerios megállóig kell utazni, onnan pedig a 10-es vonalon közvetlenül a Bernabéu megállóhoz. Csoportok részére is vállalunk belépőjegy intézést. Ez a termék azonnali jegykiállítással megvásárolható, a fizetést követően rögtön vagy max. 30 percen belül letölthető. Naprakész információk a fizetési oldalon az „i” gombra kattintva találhatók.

tags: #manchester #united #real #madrid #helyszin

Népszerű bejegyzések:

• Játékos fejlődés és szórakozás
• Kreatív névötletek lovas játékokhoz
• A kanadai-magyar jégkorongozó
• Heroikus küzdelmek a kézilabdapályán
• Ismerd meg Halmi Pannát