A Mapei és az olasz labdarúgás története: A Sassuolo és a bajnoki címek sorsa

Vasárnap este 6 órakor két mérkőzést rendeznek Olaszországban. Az egyiken a jó nevű Unione Sportiva Sassuolo Calcio csapata fogadja a bajnokságot 2 pont előnnyel vezető AC Milant, míg ugyanebben az időpontban Milánóban az Internazionale a Sampdoriát. A két mérkőzésben az a közös, hogy a milánói kluboknak élet-halál harc, ellenfeleiknek nagyjából mindegy a végeredmény. A Sassuolo legjobb esetben a 9. helyen végez, a Sampdoriának a 14. hely elérése a nem túl motiváló lehetőség vasárnap estére. Nem úgy a milánói kluboknak. A bajnokságot jelenleg két pont előnnyel vezető Milannak a döntetlen is elég a bajnoki címhez a Mapei Stadionban Reggio Emiliában, ahol a Sassuolo rendezi a hazai mérkőzéseit. Ez a stadion a Materiali Ausiliari Per l'Edilizia e l'Industria, azaz Építési és Ipari Segédanyagok rövidítéséből kapta nevét, amely egy világszerte piacvezető olasz építőipari óriás. Ennek a cégnek és a Sassuolo csapatának története szorosan összefonódik az olasz labdarúgás gazdag múltjával.

A Mapei vállalat alapítása és globális növekedése

1937-ben, Milánó külvárosában alapította meg kis családi vállalkozását Rodolfo Squinzi, melynek a MAPEI nevet adta az olasz szavak kezdőbetűit összeolvasva. Squinzi már ekkor felismerte, hogy az ipari és társadalmi fejlődés gyors, robbanásszerű változásokat eredményez majd az építőipari és ipari segédanyagok területén. Az alapító Rodolfo Squinzi nyolc évtizede azt ismerte fel és látta előre, hogy az ipari és társadalmi fejlődés gyors, robbanásszerű változásokat eredményez majd az építőipari és ipari segédanyagok területén. A Mapei megalapítása e felismerés közvetlen következménye.

Maradandó értékek és a Mapei hitvallása

A mára világviszonylatban is piacvezető építőipari óriás alapelvei 80 éve változatlanok. A Mapei az évtizedek alatt sosem változtatott irányt történelme során. Kulcsszavai a specializáció, az internacionalizáció, a kutatás, valamint a lehető legtestreszabottabb szolgáltatások biztosítása - hiszen az ügyfelek egyúttal a partnerek is. Hitvallása szerint az egészséges, kiegyensúlyozott és stabil növekedés teremtheti meg a további fejlődés alapjait.

"Nem a pillanatnyi divat, hanem örökérvényű alapelvek szerint működünk. Olyan pillérekre, amelyekre a Mapei 80 éve épült, és amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy félelem nélkül tekintsünk a jövőbe" - mondta az alapító Rodolfo Squinzi fia, Giorgio Squinzi, a Mapei Csoport vezérigazgatója. Hozzátette: "Mint mindannyian tudják - hogy e jeles alkalomból még nagyobb szavakat használjak -, a jövő ma kezdődik, nem holnap, amint azt II. János Pál pápa mondotta." A Mapei-nek globális elképzelése van arról, hogy miként kell jól üzletelni.

A Mapei csoport napjainkban

A vállalatcsoport ma 81 leányvállalattal - köztük az 1991-ben alapított Mapei Kft-vel -, 18 K+F központtal és 70 gyártóüzemmel büszkélkedhet a világ 32 országában. A cég magyar leányvállalatának összforgalma 10,2 milliárd forint volt 2016-ban, mely öt százalékos növekedés az egy évvel korábbi eredményekhez képest.

A Mapei a labdarúgásban: Az Unione Sportiva Sassuolo Calcio és az edzőközpontok

A Mapei név a Sassuolo futballcsapatához, az Unione Sportiva Sassuolo Calciohoz is elválaszthatatlanul kötődik. A csapat hazai mérkőzéseit a Mapei Stadionban rendezi Reggio Emiliában, amely a vállalat sport iránti elkötelezettségét tükrözi. A Mapei támogatása azonban túlmutat a stadion névadásán, ahogy azt a vállalatcsoport sportlétesítményekbe való beruházásai is bizonyítják.

A cég aktívan részt vesz a sportinfrastruktúra fejlesztésében, amint azt a "onsitestudio: Mapei labdarúgó edzőközpont" projektek is mutatják. Ez a kezdeményezés rávilágít a Mapei azon törekvésére, hogy a sport, különösen a labdarúgás fejlődését ne csak szponzorációval, hanem konkrét, fizikai fejlesztésekkel is támogassa.

Az olasz bajnoki címek izgalmas fináléi: Sassuolo és a történelem

Az olasz labdarúgó-bajnokságok professzionális története 1929 óta íródik. Két idény kivételével (1943-1944, 1944-1945) minden évben megrendezték, és bármilyen meglepő, eddig mindössze 11 alkalommal dőlt el a bajnoki cím sorsa az utolsó játéknapon. Az eddigi 11 alkalomból háromszor az olasz rekordbajnok a Juventus, 2-2 alkalommal a nemzetközi porondon legsikeresebb olasz klub, a Milan, illetve az egyetlen örök első osztályú csapat, az Inter örülhetett a végén. Érdekesség, s ez is a Milan mellett szól, hogy a 11 alkalomból eddig mindössze kétszer ünnepelhette a scudettót az a csapat, amely a 2.

A bajnoki cím sorsát eldöntő utolsó fordulók összefoglalása

Az alábbi táblázatban az olasz bajnokság azon kiemelkedő fináléit gyűjtöttük össze, ahol az utolsó forduló döntötte el a bajnoki cím sorsát, kiemelve a főszereplőket és a legfontosabb eseményeket.

Emlékezetes bajnoki finálék az olasz foci történetében

1982: A Juventus 20. Scudettója Liam Brady büntetőjével

1982. május 16-án az utolsó forduló előtt a Juventus és a Fiorentina is 44 ponttal állt. A rekordbajnok Catanzaróba utazott, a Fiorentina Cagliariba. Abban az időben a pontegyenlőség még bajnoki döntőt jelentett, s mivel mind a két találkozó sokáig 0-0-ra állt, jó esélye volt a finálénak. Aztán Szardínián hirtelen vezetést szerzett a Fiorentina, de a játékvezető nem adta meg Graziani gólját. S miközben a firenzei ultrák őrjöngtek, a Juventusnak egy egyértelmű kezezés után büntetőt ítélt Catanzaróban a játékvezető. A labdának az ír Liam Brady futott neki, aki már tudta, hogy a meccs lefújása után kirakják a klubból, mert érkezik egy bizonyos Boniek és Platini a helyére. A dublini srác azonban igazi profi, magabiztosan értékesítette a 11-est, amivel a Juventus megnyerte 20.

1985: A Hellas Verona csodája

Ebben az időszakban „Jó estét, nápolyiak! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.” válaszul a lelátókon 70 ezer ember üvöltötte, hogy „ho visto Maradona, ho visto Maradona”, azaz láttam Maradonát. Mindenki arra számított, hogy az előző szezonban 12. Ez utóbbi meg is történt, de nem Maradonának köszönhetően, hanem teljesen váratlanul azoknak a veronai hősöknek, akik korábban még sosem nyertek bajnoki címet. Az utolsó forduló előtt még két csapatnak volt esélye a scudettóra: az előző szezonban a 6. helyen végzett Veronának (2 pont előnye volt a tabellán) és a Torinónak. Mivel az utolsó fordulóban mindkét alakulat győzött, így a catenaccio nagymesterének tartott Osvaldo Bagnoli csapata, a Verona ült fel a trónra.

1986: A Juventus visszatér a csúcsra

Egy évvel később visszaállt az olasz foci 80-as évekre jellemző rendje, ismét a Juventus és a Roma között dőlt el a bajnoki cím. Két fordulóval a bajnokság vége előtt még mindkét csapat 41-41 ponttal állt, és a közvélemény úgy gondolta: az egyre jobban formába lendülő fővárosiak simán lehagyják a fáradó Juventust. Ráadásul a Roma sorsolása is kedvezőbbnek tűnt - hiába. A rekordbajnok torinói klub végül mindkét hátralévő meccsét megnyerte, a Roma egyiket sem tudta. Minden idők egyik legsikeresebb olasz edzője, Giovanni Trappatoni vezetésével a Juventus lezárta az egyik aranykorszakát: 10 év alatt hatodszor is bajnoki címet ünnepelt a klub.

1988: Berlusconi érkezése és a Milan első Scudettója

Az utolsó 16 csapatos olasz bajnokságnak a címvédő Napoli volt az egyértelmű favoritja. Olaszországnak nagyon tetszett, hogy a Verona 85-ös csodasikere után Maradonával 1987-ben újra egy olyan klub jutott fel a csúcsra, amelyik korábban még sohasem diadalmaskodott. Teljesen logikus volt a szakma és a közönség várakozása, miszerint Maradona ismét a csúcsra ér. Ebben az időszakban a Juventus és az Inter nem a legjobb pillanatait élte, a Milan pedig az előző évben esett át egy elnökváltáson: jött Silvio Berlusconi, akinek bőven volt pénze és legalább annyi ötlete a változásokhoz. Akkor még senki sem tudta, hogy Ruud Gullit és Marco van Basten megvétele nem egyszerűen egy maradonás-napolis bevásárlás volt, sokkal inkább a futballtörténelem első modern szuperklubjának alapkőletétele. (Berlusconi 30 éves milánói tulajdonlása alatt az AC Milan nemcsak az olasz labdarúgás egyik legjelentősebb és legeredményesebb klubja lett, hanem a világfutball meghatározó egyesülete is. Jellemző, hogy Berlusconi eltűnésével a Milan ismét visszaesett a középszerűségbe, ahonnan éppen a 2020-as években kezd el újra kitörni.) Az utolsó forduló előtt a tabellát a Milan vezette 44 ponttal, míg a címvédő, őszi bajnok Napoli 42 ponttal állt úgy, hogy szinte az egész tavaszt 3-5 pontos előnnyel tudta le. A győzelem után, két fordulóval a bajnokság vége előtt már a Milan vezette a tabellát. A vereség összetörte a Napolit. Maradona saját bevallása szerint soha még úgy nem fáradt el, mint akkor, megsérült a háta és a térde is. Ki kellett hagynia a szezon hátralévő két meccsét a Fiorentina és a Sampdoria ellen. A Napoli mindkettőt elvesztette.

1990: A Napoli megvédi címét

Két évvel később fordult a kocka, a Napoli megőrizte az utolsó fordulóban a 2 pontos előnyét, nem tudott előzni a Milan.

2000: A Lazio tragédiája és diadalmas fordítása

Ebben az évben a Lazio számított a bajnokság favoritjának. Sergio Cragnotti Olaszország egyik leggazdagabb üzletembereként éppen Berlusconi Milanjának a mintájára próbált csapatot építeni. A Lazio elnökeként a vezetőedző Sven-Göran Eriksson olyan játékosokat kapott tőle, mint Almeyda, Boksic, Mancini, Mihajlovics, Nedved vagy Nesta. A bajnokság utolsó negyedének kezdetén a Laziónak 7 pontos előnye volt a Milannal szemben. Aztán a római városi rangadón a „farkasok”, majd Torinóban a Juventus is legyőzte Eriksson csapatát, amelyik Firenzében sem tudott nyerni. Az olasz labdarúgó-bajnokságok történetében ez volt az első olyan szezon, amikor a záró forduló előtt második helyen álló csapat tudta megszerezni a scudettót. Cragnotti, a Lazio vezére nem hagyta annyiban az előző szezonbéli kudarcot, tovább erősítette csapatát. Némi meglepetésre a Lazio legnagyobb kihívója a Juventus volt. A két klub az egész szezonban fej-fej mellett haladt. Az utolsó előtti fordulóban mindkét együttes győzött, így a zárást a Juventus várta az élen 71 ponttal, a Laziónak 69 pontja volt. Az utolsó fordulóban a Lazio hazai pályán, a Stadio Olimpicóban könnyedén legyőzte a Regginát, így a találkozó lefújásakor már az élen állt 1 pont előnnyel. A Juventus mérkőzése a Perugia ellen közben a szakadó eső miatt félbeszakadt. Pierluigi Collina, minden idők egyik legismertebb olasz játékvezetője végül egyórás szünet után engedte a játék folytatását, amely a bokáig érő vízben mindenre hasonlított, de focira nem. Ebben pedig a Perugia játékosai voltak a jobbak, egy szerencsés góllal legyőzték a rekordbajnokot, megalapozva ezzel a Lazio története második bajnoki címét. A sors furcsa fintora, hogy a scudettót már a zsebében érző Juventus csapatát egy bizonyos Carlo Ancelotti edzette, aki azóta a Milan, a Chelsea, a Paris Saint-Germain és a Bayern München után a Real Madridot is bajnoki címhez segítette, vagyis az egyetlen olyan edző a világon, aki az öt európai topliga mindegyikét megnyerte.

2001: A Roma diadalma 18 év után

Ez volt az olasz bajnokságok történetében az első olyan szezon, amikor az utolsó forduló előtt még 3 csapat is megnyerhette a scudettót. A Roma 72, a Juventus 70, a Lazio 69 pontról indult a zárókörnek. Az más kérdés, hogy a címvédőnek „állt legkevésbé a zászló”, hiszen az újabb bajnoki aranyéremhez nemcsak győznie kellett, de szükséges volt a vetélytársak terített betlije is. Azt nem tudjuk, hogy Rómában ismerik-e Korda György aforizmáját, miszerint a jokerre nem szabad várni sem a kártyában, sem a hétköznapokban, de a Fabio Capello vezette farkasok senkire és semmire nem vártak. Az utolsó fordulóban, amelyet a 2000-es sydney-i olimpia miatt a szokottnál jóval később, csak június 17-én rendeztek, magabiztos játékkal, Totti, Batistuta és Montella góljaival 3-1-re verték a Parmát. "Mindenre emlészem arról a napról, az első pillanattól az utolsóig. A Parma legyőzése és a bajnokság megnyerése nem volt más, mint amit megérdemelt az a csapat, mert minden egyes tagja keményen megdolgozott érte az egész szezon során. Mindenki nagyon akarta a sikert. Hatalmas várakozás előzte meg a meccset a stadionban, különösen a szurkolók részéről, hiszen 18 évet vártak erre az emlékezetes pillanatra. Emlékszem, két perccel a vége előtt mindannyian a szurkolókat néztük, ahogy lengették a zászlókat, és álltak, csodálatos, döbbenetes látvány volt." - ezt már a Times újságírója írta május 6-án, egy nappal az események után. És igazat kell adni neki...

2002: Az Inter összeomlása és a Juventus diadala

Az Intert Héctor Cúper vezette, a nagy hármas közül az egyetlen, amelyiknek nem olasz edzője volt ezen a napon. Cúper 90 percre volt attól, hogy 1989 óta újra bajnoki címhez vezesse a Nerazzurri csapatát. A Roma szurkolói május 5-én azzal a reménnyel ébredtek, hogy az Intert és a Juventust is átugorhatják a tabellán, és megőrizhetik a bajnoki címüket. A Giallorossi a harmadik helyen állt, két ponttal lemaradva a csúcstól, és tudták, hogy nyerniük kell Torinóban, és imádkozniuk kell, hogy mindkét vetélytársuk elhasaljon. A forduló első „komoly híre” az udinei Stadio Friuliból érkezett: pár perccel a kezdés után David Trezeguet szezonbeli 24. góljával megszerezte a vezetést a Juventus. Ebben a pillanatban már az Öreg Hölgy vezette a virtuális tabellát. Kilenc perccel később Lippi csapata megduplázta előnyét; ezúttal Del Piero szerezte a gólt. Ebben a pillanatban egyértelművé vált: az Internek mindenképpen nyernie kell a Lazio ellen Rómában. A korábbi Lazio-támadó, Christian Vieri, aki éppen akkor épült fel bokasérüléséből, a 12. percben bevette korábbi csapata kapuját, így nem egészen negyedóra elteltével ismét az Inter állt a tabella élén. Nem egészen 8 percig, amikor a Lazio Karel Poborsky jobb lábas lövésével kiegyenlített, és ismét a Juventust repítette az élre. Négy perc múlva újra változott a helyzet, mert egy szöglet után ismét az Inter jutott vezetéshez. Az Inter azonban alig 20 percig érezhette magát bajnoknak: Karel Poborsky újabb lövésével még a félidő vége előtt egyenlített a Lazio. A folytatásban Antonio Cassano révén megszerezte a vezetést a Roma a Torino ellenében, míg a Lazio a jelenlegi Atlético Madrid-edző, Diego Simeone révén került előnybe, amit a jelenlegi Inter-edző, Simone Inzaghi révén meg is duplázott. A vereségből származó keserűség óriási, hiszen már olyan közel volt a célvonal. Úgy tűnik, életem részévé vált a csalódottság. Torinóban ezzel ellentétes érzelmeket éltek meg a szurkolók. A Juventus egyedülálló génekkel rendelkezik. Ők a hétfejű sárkány.

2008: Ibrahimović dönt a bajnoki címről

Az Inter 1 pont előnnyel várta az utolsó fordulót a Roma előtt. Roberto Mancini csapatának a Parma otthonában kellett nyernie, míg a farkasoknak a Catania ellen kellett győzniük (és bízniuk az Inter pontvesztésében) a bajnoki címhez. A milánóiak nem sokáig álltak a virtuális táblázat élén: a farkasok ugyanis Mirko Vucsinics szólógóljával vezetést szereztek Cataniában. A második félidőben Roberto Mancini pályára küldte Zlatan Ibrahimovićot, aki március vége óta nem játszott bajnoki meccset. A svéd szenzációs teljesítménnyel döntötte el aztán a mérkőzést és a bajnokságot is. Előbb egy pazar labdaátvétel után mérnöki pontosságú lövést küldött a pármai kapuba, majd Maicon átívelése után kapásból bombázott a hálóba. Közben Cataniában a rómaiak elrontották a találkozó végét: a bennmaradásért küzdő hazaiak kiegyenlítettek. A lefújás után hatalmas nyilatkozatháború kezdődött. Daniele De Rossi, a Roma játékosa szerint a játékvezetőknek köszönheti az Inter a bajnoki címet.

2010: Mourinho Triplete felé vezető úton

Két évvel később nagyon hasonló volt a forgatókönyv az utolsó forduló előtt. Az Inter 79, a Roma 77 ponttal állt a tabellán, a zárómeccseken a Romának nem elég a győzelem, de kell az Inter botlása is. José Mourinho korszakos csapata azonban nem hibázik Sienában, Milánó hercegének, Diego Militónak a góljával 1-0-ra nyer, így hiába a Roma sikere Veronában (0-2), az Inter megtette a második lépést a Triplete irányába.

2022: Milan bajnoki címe a Mapei Stadionban

2021-2022: Milan? Az olasz bajnokság utolsó fordulója következik a hétvégén. A Milan a Sassuolo otthonába látogat, míg a városi rivális Inter a Sampdoriával találkozik. Stefano Pioli együttese egy fordulóval a vége előtt 83 ponttal vezeti a tabellát, és 2 pont az előnye a címvédő Interrel szemben. A La Repubblica szerint a Milan vezetősége nem bízza a véletlenre a sikert: már meg is határozta azt a pénzdíjat, ami a 15 mérkőzés óta veretlen csapat markát üti abban az esetben, ha megnyeri a scudettót. Eszerint a bajnoki cím minden egyes játékosnak 200 ezer eurós - azaz több mint 75 millió forintnak megfelelő - prémiumot jelent. A bajnokságot jelenleg két pont előnnyel vezető Milannak a döntetlen is elég a bajnoki címhez a Mapei Stadionban Reggio Emiliában, ahol a Sassuolo rendezi a hazai mérkőzéseit.

tags: #mapei #focicsapat #olaszorszag

Népszerű bejegyzések:

• A Vidi útja a nemzetközi sikerekig
• A magyar labdarúgás szakmai fejlődése
• Fedezze fel a Lada togliatti legendáját
• Focikapuk minden korosztálynak
• Részletes elemzés a női vízilabda-válogatott keretéről