A Marcali Kézilabda Története: Diáksporttól az NB I-ig

A Marcali VSZSE női kézilabdacsapata 28 évet töltött el a Nemzeti Bajnokságban. Kiestünk az NB II. Dél-Nyugati csoportjából, a 2020/2021-es bajnoki szezonban 12. helyen végeztünk 5 ponttal. Úgy gondolom érdemel annyit ez a sportág, ez a szakosztály, ez az egyesület, ez a város, a szurkolók, a volt és jelenlegi edzők, volt és jelenlegi játékosok, hogy megemlékezzünk az eltelt 28 évről.

A Kézilabda Gyökerei Marcaliban: Kezdetek és Iskolai Sport

A marcali sportélet hosszú és gazdag múltra tekint vissza. 1911. március 21-én a Győri-féle vendéglőben, tisztviselők, tanonclegények, valamint különböző foglalkozású fiatalok és idősebbek gyülekeztek. Horváth József ismertette egy megalakítandó önképzőkör szerepét és létrehozásának feltételeit, melynek keretében varró-, hímzőtanfolyam, túrázási és sportolási lehetőség is kínálkozott. A résztvevők örömmel fogadták az ötletet, és kimondták a Marcali Iparos Ifjúsági önképzőkör megalakulását. Ettől az időponttól számíthatjuk a jelenlegi városi sportegyesület működését. A községben akkor már működött egy hasonló szervezet, a Katolikus Legényegylet. Testvérszervezetével közös programot szerveztek, s hamarosan megrendezték az első labdarúgó mérkőzést is, az akkori vásártéren.

A szépen beindult mozgalmat félbeszakította az I. világháború. Bár 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után felcsillant a remény e megkezdett munka folytatására, de a fehérterror egyenlőre minden törekvést megakadályozott. A sporttevékenység - főként a labdarúgás - csak a húszas évek közepén, a leventemozgalom keretében indulhatott meg ismét. A labdarúgók közben bekapcsolódtak a szakszövetségi bajnokságba, de már új nevet felvéve, Marcali Ifjúsági Sportegyesület (MISE) néven. A Somogy megye 1937-es adattárában a következőképpen szerepeltek: „Marcali Ifjúsági Sport Egyesület (Marcali) 1934-ben alakult dr. Szagmeiszter Pál főszolgabíró kezdeményezésére. Elnöke: Szagmeiszter Pál, ügyvezetője Komáromi Lajos. Saját háza, bekerített footbalpályája, atlétikai, tenisz- és boksz-szakosztálya van. Az 1934-35. vármegyei footbalbajnokságot nyerte meg. A balatoni bajnokság második helyezettje volt. Több versenyen kitüntetéssel vett részt.”

Marcali pezsgő sportéletében (a labdarúgás, a birkózás, az atlétika, az asztalitenisz, a sakk, a kosárlabda, a röplabda, az iskolai torna mellett) mindig fontos szerepet játszott a kézilabda. Ebben nagy része volt a sportág marcali meghonosítójának, Vass Vince bácsinak, valamint Peti Jánosnak, a kézilabda megszállottjának és a testnevelők hozzáállásának. Ez a tendencia a 80-as években megszakadt, felnőtt csapataink megszűntek, a kézilabdázás súlypontja az iskolákra tevődött. A diáksport viszont virágzott. Nem volt olyan kicsi iskola, ahol - más sportágak mellett - ne kézilabdáztak volna, illetve ne indultak volna a diákolimpián. A Mikszáth iskolában - a három évfolyamon működő tagozat lehetőségeit is kihasználva - egyre jobb eredményeket értek el. Bár többször megnyerték a megyei döntőt, elsők lettek a televízió „Pályán maradni” kézilabda vetélkedőn, lehetőségeink messze elmaradtak vetélytársainktól. Szabvány terembe évente 1-2 alkalommal, már az éles országos tétmeccseken sikerült játszanunk és az a sokat emlegetett hajszál mindig elválasztott bennünket az igazi elitbe kerüléstől. Hiába dolgoztunk sokat, áldoztuk fel a nyarakat, saját árnyékunkat nem sikerült átlépni. De hazatérve, másnap újra felrajzoltuk krétával a kaput az iskolai tornaterem falára és dolgoztunk tovább.

A Sportcsarnok Megépítése és az MVSZSE Alapítása (1993)

Így érkeztünk el a 90-es évekhez, a Sportcsarnok megépítéséhez. 1993 meghatározó volt a marcali sport életében. 1993-ban a Sportcsarnok átadásával megkezdődött a Marcali női kézilabdázás „újkori” története. Jelentőségét akkor érthetjük meg leginkább, ha a kezdetekre is - röviden - visszatekintünk. A női kézilabda ekkor alapozta meg a létét, hiszen ekkor került átadásra a Városi Sportcsarnok és alakult meg a Marcali Város Szabadidő Sportegyesület. Kezdetben két szakosztály működött: a kosárlabda és a kézilabda. Ez az évek folyamán tovább bővült, azonban a két labdás szakosztály ma is meghatározó a város életében.

Igen, 1993. július 16-án, a Polgármesteri Hivatal nagytermében, 55 alapító taggal létrejött a Marcali Város Szabadidő Sportegyesület. A közgyűlés - melyet Ivusza István vezetett -, két szakosztály (férfi kosárlabda, női kézilabda) megalakulását mondta ki és megválasztotta a vezetőséget, melynek tagjai a két sportághoz kötődő, sportmúlttal rendelkező személyekből kerültek ki. Elnökség: Vass Vince, Dr. Horváth József, Horváth László, Kutas József, Kiss László. Itt jegyezném meg, hogy egyesületünk az eltelt 20 évben jelentős és folyamatos átalakuláson ment keresztül. 1997-ben a birkózók és a sakkozók csatlakoztak hozzánk, majd több más sportág is. Volt olyan időszak, amikor 12 szakosztállyal működtünk.

Adott volt a feladat: egy ütőképes, a megyei felnőtt bajnokságban induló együttest kell kialakítani. A sikerhez kellett egy olyan meghatározó személy, aki nem csak szavakkal, de tettekkel és szívvel-lélekkel dolgozott. Ez az ember Kiss László volt. Ő volt a csarnok vezetője, a csapat edzője, technikai vezetője, órakezelője, jegyzőkönyvvezetője és ez mellett bajnokcsapatot épített. A Noszlopy és a Mikszáth iskolából, valamint Nagy Gábor kéthelyi testnevelő barátom tanítványaiból adott volt egy fiatal, tehetséges mag, de a mezőnyhöz alkalmazkodva, felnőtt játékosokkal is meg kellett erősíteni a keretet. Ekkor került sor Dombóvári Zoltánné és Szántó Angéla átigazolására, akik a mesztegnyői csapat színeiben szerepeltek. Angéla leigazolása nem ment zökkenőmentesen, mivel ő akkor a mesztegnyői iskolában tanított és ragaszkodtak hozzá, hogy ott is sportoljon. Több hetes tárgyalás, egyezkedés után végül sikerrel jártunk. Az atlétika és a kézilabda pályán eltöltött sok óra eredményezte, hogy - bár nem ismertük a mezőnyt -, nyugodt lelkiismerettel várhattuk a bajnokság kezdetét.

Felemelkedés a Megyei Bajnokságból az NB II-be

Fárasztó és sikeres időszak vette kezdetét. Reggel eljöttem otthonról és hét óra előtt nem jutottam haza. A kézilabdához kötődően is minden feladat rám hárult. Időpont egyeztetések, szövetségi feladatok, felszerelés vásárlás, igazolások, játékosokkal kapcsolatos problémák, pénzügyek stb. Az első bajnoki mérkőzéseken, mint edző, még a jegyzőkönyvet is én vezettem és „persze” kezeltem az eredményjelzőt. A csapat viszont kiválóan szerepelt. Nagy szimpátia és szurkolói érdeklődés vett körül bennünket, ezt meg kellett hálálni. Az első mérkőzések után kiderült, hogy egyik esélyesei vagyunk a bajnokság megnyerésének. Nagyon gyorsan megszoktuk a kiváló hazai körülményeket, a termet. Már furcsa volt, hogy a legtöbb idegenbeli mérkőzést szabadtéren esőben, szélben, napsütésben kellett játszani. Emlékezetes a Kaposfőn megvívott egyik első mérkőzés, amikor a labda egy játékszituáció után eltűnt a kukoricásban és az összes játékos, a játékvezetőkkel együtt azt kereste.

Az őszt - két döntetlennel, 283:172-es gólkülönbséggel - már az első helyen zártuk. A 12 csapatos bajnokságot 4 ponttal nyerte a Marcali VSZSE a Balatonboglár, a Kaposvár és a Siófok előtt, és máris ott volt a lehetőség az NB II-ben való indulásra. Innen nem is volt megállás! Ebben az évben még a Mikszáth iskola IV. korcsoportos csapatát is edzettem és versenyeztettem. A diákolimpia megyei döntőjét óriási fölénnyel nyertük és az összes különdíjat a mi játékosaink kapták. Ez volt a „hőskor”. Ma már csak mosolyogni lehet azokon az összegeken, amiből az 1993-as őszi szezont lebonyolítottuk. Megegyezés született a város vezetésével, hogy közvetlenül ők nem támogatják az egyesületet, de megkaptuk azt a jogot, hogy a sportcsarnokban elhelyezett reklámok bevételével gazdálkodhatunk. Igen, ez megint egy feladatot jelentett - összeszedni a szükséges anyagiakat. Az utókor számára talán érdekes lehet, kik helyeztek el reklámtáblát először a sportcsarnokban és ezzel támogatták az egyesületet: Magyar József, Boda Károly, Fruma Kft., Hódos Árpádné, Kéthely Sevax, Szántai Imre, Prevident KKT., Kovács Foto, BB. Fűrészüzem Kft. A reklámtevékenységből származó bevétel 248.000.-Ft. volt, melyből a kosarasok 85.000.-Ft-ot, a kézilabdások 133.000.-Ft-ot kötöttek el. Ez a finanszírozási rendszer még 1994-ben is megmaradt, mely során 800.000.-Ft bevételi és kiadási oldallal számoltunk a két szakosztály számára.

Az őszi szezonban az együttes összetétele és a lőtt gólok a következők voltak:

Az NB II Bajnoka és a Feljutás az NB I/B-be

Az első NB II-es évben a keret kibővítése volt a legelső megoldandó feladat, mert a „nagy csapaton” kívül, a megyei bajnokságban is kötelezően kellett indulnunk. Igazolt játékosaink 1994-ben: Domokos Erika, Vékony Evelin, Mészáros Anita, Laczó Timi, Szántó Angéla, Dombóvári Zoltánné, Kovács Judit, Peti Gréta, Gyöngyösi Melitta, Tóth Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Szigetvári Andrea, Molnár Veronika, Péntek Mónika, Hamar Andrea, Ködmön Aliz, Matics Bernadett, Papp Anita, Szántai Viktória és Ősz Ivett. A napi edzések, a lejátszott bajnoki mérkőzések azt eredményezték, hogy nemcsak beleerősödtünk a mezőnybe, de kezdtünk nagyobb álmokat is szövögetni. A keret egyre komolyabb játékerőt képviselt a négy NB II-es bajnoki évben. A saját nevelésű játékosok egyre érettebbekké váltak, Bőzsöny Erika, majd később Krajczár Ibolya és Utasi Ágota csapatunkba kerülésével az 1997-es évnek már a bajnokság megnyerését és az akkori magyar viszonyokban igazán jelentős előrelépésnek számító NB I/B osztályt tűztük ki célul magunk elé. Ezt erősítette a Városi Önkormányzat és Hagyánek László (a Lénia Kft. tulajdonosa) is. Így, utólag elég egyszerűnek tűnik a feladat, de tudni kell, hogy minden évben több csapat is pályázott a feljutásra, akiknek talán még jobb lehetőségeik voltak, mint nekünk.

A lányok az elmúlt 32 évben a megyei bajnokságból indulva a legmagasabb osztályig jutottak, ez pedig hatalmas siker egy kisváros életében. 1998-ig az NB II. meghatározó csapata volt a Marcali, majd jött az újabb siker és a csapat kivívta az NBI/B-ben való indulás jogát. Végül 1998 utolsó tavaszi fordulójában, a Siófok idegenbeli legyőzésével, egész éves nagyon szoros küzdelemben, megnyertük az NB II-es bajnokságot és sporttörténelmet írva, felkerültünk az NB I/B-be.

NB I/B Sikerek és az Elitbe Lépés

Kiss László eddig vezette a sikercsapatot, de innen átadta a karmesteri pálcát Tóth Istvánnak, akit Zalaegerszegről a Caolától csalt el Somogyba. Gondolom nagyon sok ember hiúságát legyezte volna, ha NB I/B osztályú együttes szakmai munkáját irányíthatja. Nem mondom, hogy nem merült fel bennem is ez a kérdés, de már a sikeres NB II-es bajnokság tavaszi szezonjában eldöntöttem: a feladat súlyának megfelelő, új embert kell keresnem. Úgy éreztem, akkor döntök felelősségteljesen, ha ezt a megoldást választom. A Sportcsarnok, a vásár, az egyesületi elnökség (a kézilabda sportág teljes felelőssége), az önkormányzati egyéni képviselőség (1994-2002) teljes mértékben kitöltötték a napjaimat. Egy felfelé ívelő sportágnak akkor tudok segíteni leginkább, ha ezt a megoldást választom. Utólag is óriási szerencsének tartom, hogy régi főiskolai barátom, Tóth Pisti - aki a Zalaegerszegi Caola NB I-es csapatánál is tevékenykedett előtte -, érdeklődéssel reagált megkeresésemre. Emberi és szakmai szempontból is teljesen alkalmas volt a feladatra és örömömre elfogadta a felajánlott lehetőséget.

Még nem említettük meg a játékosokat, akik sikerre vitték a marcali kézilabdát. Marcaliban fontos volt, hogy a helyi játékosoknak megteremtse a lehetőséget a fejlődésre, a szintlépésre. Ez annyira hatásos volt, hogy olyan játékosokat neveltek, akik később az NB I-ben is a csapat tagjai voltak: Szántó Angéla, Mészáros Anita, Kovács Judit, Peringer Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Molnár Veronika, Hagyánek Barbara, Elekes Barbara, Urbán Edina, Nagy Kornélia, Pék Evelin, Pék Petra.

Tóth Istvánnal újabb fantasztikus sikert értek el a lányok, hiszen az 1998/1999-es bajnoki évben az NBI/B-ben a dobogó második helyén végeztek. Szépen csillogott az ezüstérem is, de még nagyobb lehetőséget tartogatott az élet. Az MKSZ felajánlotta az NB I-ben való indulás jogát az egyesületnek! Óriási megtiszteltetés és öröm volt ez minden marcali kézilabdázónak, vezetőnek és játékosnak egyaránt. Ez egy olyan lehetőség volt, amelyet nem volt szabad kihagyni. Marcali Város Önkormányzata, Hagyánek László és helyi vállalkozók összefogásával biztosított volt a háttér a legmagasabb osztályban való szerepléshez. A sport állandó siker és kudarc, mindegyiket el kell tudni viselni. Tisztelet, akik hétről-hétre vállalják a megmérettetést és tesznek azért, hogy több öröm legyen, mint bánat. Mi szinte a nulláról elértünk valamit, amit biztosan lehetett volna még eredményesebben csinálni, de a képességeink és a körülmények ezt tették lehetővé. Vidéki gyerekekből, fiatal emberekből NB I-es sportolókat neveltünk.

Marcali az NB I-ben: A Magyar Kézilabda Elitben

Két bajnoki szezont töltött a csapat a legjobbak között. Marcali olyan nagy csapatokat látott vendégül, mint a Fradi, a Győr, a Dunaferr, a Debrecen, a Cornexi és a Vasas. Világsztárok jöttek, és sokszor rezgett az a bizonyos léc, hiszen a marcali lányok híresen nagy küzdők voltak, és nem ismertek lehetetlent. Az NB I-et a Kévés Renáta, Németh Barbara, Peringer Orsolya, Mészáros Anita, Major Andrea, Molnár Veronika, Milinte Brigitta, Major Bernadett, Utasi Ágota, Szántó Angéla, Kerner Krisztina, Bödör Szilvia, Kovács Judit, Hagyánek Barbara, Szloboda Judit összeállításban kezdte meg a csapat és az első évben a 11. helyet szerezték meg. Szezon közben edzőváltás történt, hiszen Tóth Istvánt Kocsis Géza váltotta a kispadon, és vele kezdte meg a felkészülést a következő évre is a csapat. Sajnos ez a szezon már nem volt olyan sikeres, nem jöttek az eredmények. Kocsis Gézát Szántó Angéla és Szloboda Józsefné váltotta a kispadon.

A bajnokságot a későbbi sokszoros válogatott - korábbi zalaegerszegi tanítványom - Tóth Tímea vezérelte Fradi II. nyerte meg, de az újoncként megszerzett ezüstéremre mi is nagyon büszkék lehettünk! Minden józanul gondolkodó látta, hogy miközben óriási megtiszteltetés és öröm, hogy NB I-es lehet a csapat, másik oldalon egy csomó, főleg - de nemcsak - anyagi probléma is felvetődik. A két nagy fogásunk Kerner Kriszta és Kévés Renáta lett a Dunaferrtől, de még időben érkezett haza külföldről a kéthelyi illetőségű Németh Barbara is. Tény, hogy a csapat a 2000/2001-es bajnokságban 3 pontot szerezve az utolsó, 12. helyen végzett.

Vissza az NB I/B-be és a Folyamatos Küzdelem

A következő szezont már az NBI/B-ben a régi-új edzővel, Tóth Istvánnal kezdte meg az MVSZSE, és vele dolgoztak 9 éven keresztül. Ebben a 9 évben volt sok siker: két bronzérem és egy ezüst is. 1998 és 2005 között tehát négy érmet - két ezüst, két bronz - gyűjtöttünk be az NB I/B-s küzdelmekben. Csak emlékezetből mondom, ezért javítson ki, aki mást is tud, de szerintem rajtam kívül ez a négy érem a következő játékosoknak lehet meg a vitrinjében: Bödör Szilvi, Kovács Juci, Mészáros Anita, Milinte Brigi, Pék Evelin, Pék Petra, Nagy Korni. A krónikához tartozik még, hogy 1998 után ismét a mi csapatunkból került ki a gólkirály. 2007/08-ban megismételtük ezt a produkciót és ismét a 4. helyen kötöttünk ki. Igazából ekkorra érett össze a képen is látható támadósor. Kévés Reni ezúttal is elérte 200-as határt, mellyel harmadik lett a góllövőlistán, de a „Balogh”-ok is túllépték a 100-as határt.

Visszahívtak. Kiderült, jelentősen kicserélődött, meggyengült játékosállomány fogadott. Nem volt már Kerner, Kévés, Peringer O., Németh B., Major A., Major B., Molnár V. Tanai B. Moszkovaja, Szántó A., Pék E., Hagyánek és Szloboda sem azóta, hogy itt jártam. Igazából öt olyan játékos maradt, aki harcedzettnek számított: Bödör, Utasi, Mészáros, Kovács J., Milinte. Itt volt még a fiatalok közül Pék Petra, Nagy Korni, Elekes Barbara és Erdei Vanda. Munkához kellett látnunk. Visszaigazoltuk Pék Evit Nagyatádról és egyszer jött Kiss Laci a jó hírrel: Kerner Kriszta visszatér Orosházáról. Kapusfronton így rendben is lettünk. Kihasználva kapcsolatrendszeremet lázas keresésbe kezdtem. Így került hozzánk szinte „célfotóval" egykori Caolás játékosom Balogh Manyi, aki éppen akkor végzett a TF-en és már majdnem Tökölre igazolt, amikor eltérítettem ebbéli szándékától. Kiss Laci szerencsére nagyhalat fogott. Ősz végére feljöttünk az 5. helyre, tavasz végére pedig ismét dobogóra állhattunk. Tehát 2002/03 után 2003/04-ben is 3. lett az MVSZSE!

Minden idők legjobb Marcali kapusa Kerner Krisztina is folyamatos visszavonulót fújt. Szóval megfogyatkoztunk. Kiss Lacival ilyenkor szokott élénken megindulni a fantáziánk, letargia helyett. Úgy hírlett, pályafutásuk befejezésén töri a fejét Balogh Bea és Kenyeres Fanny, gondoltuk a mi csapatunkba még elkélnének... Többször volt telefonváltás és biztató fejlemények, de aztán mindkettőjüknek jött még egy Marcalinál jobb ajánlat, s így Bea Valenciában, Fanny a Fradiban kötött ki. Saját nevelésű játékosaink kerültek így helyzetbe. Visszaigazoltuk Marcaliba egykori kiváló beállónkat Major Andit, aki ekkor az NB II-es Hévízben játszott, továbbá végre (!) becserkésztük Tamás Nellit, aki Siófokon vált áldozatává egy csapat átalakításnak. Kovács Judit érdemel külön figyelmet. Tagja volt az NB II-es bajnokcsapatnak, sőt alapító tagja az egyesületnek. Ebben az évben is ő húzta csapatot, meg a korábbi években is alapember volt.

Az Utolsó Évek és a Jelenlegi Helyzet

Tóth István a bajnokság közben átadta a karmesteri pálcát Szántó Angélának és Kerner Krisztinának. Lezárult egy szép munkakapcsolat, de a marcali kézilabda tovább menetelt. A csapat mellett olyan kiváló edzők dolgoztak még, mint Zsigmond György, Balogh Beatrix, Sári Árpád, Dr. Kiss László. Még nem tettünk említést egy olyan emberről, aki Kiss László mellett az egész életét a kézilabdának rendelte alá. Dombóváriné Gyöngyi a kezdetektől együtt dolgozott a csapattal.

2009/2010 Akkor még nem tudtam, hogy ez a búcsúévem, ráadásul fél idényben lezárom a tevékenységem. Ezért hát annak a lehetőségét kutattam, hogy léphetünk előre a negatív csúcsot jelentő 7. helyről. A szereplés miatt nem hagytam volna abba, hisz az utolsó őszi meccsen 35:34-re legyőztük a Vasast, s ezzel a 6. helyen teleltünk, s nem néztünk rossz tavasz elé. Volt családi oka is, kicsi egészségügyi is, az edzésmunka sem idézte már a hőskor szép időszakát. Közbevetőleg: a 2009/2010-es szezon közepén elment a Tóth Pisti, és Szántó Angéla, valamint Kerner Krisztina (8. helyen zártunk) segítette ki a csapatot a nehéz helyzetben. Aztán következett Zsigmond György (8. helyen zártunk), majd Balogh Bea három szezonban (8; 5; 9; helyezés), aztán Sári Árpád (12. helyen zártunk), Woth Péter (12. helyen zártunk) Breázu Máriusz (12. helyen zártunk) Balogh Piroska (13. helyen zártunk). 2014-2015-2016 a helyezésünk alapján kieső hely volt, de mindig sikerült valahogy bent maradnunk. Saját véleményem szerint kár volt… csak a vereségek sorjáztak, és a csapat egyre jobban elvesztette a hitét. Talán jobb lett volna akkor bevallani, hogy a mi anyagi lehetőségeink inkább az NB II-re elegendőek.

Sok válságot értünk meg, de valahogy mindig túljutottunk rajta. Volt olyan időszak, amikor a Sportcsarnok bővítésén gondolkodtunk és olyan is, amikor azon, miként lehetne az érdeklődést ismét a sport, a sportág felé fordítani. Amikor nagy bajban volt a csapat, akkor - ha hívták -, sok, a kézilabdát már abbahagyó volt játékosunk visszatért segíteni. Amikor nagy volt a baj, akkor amikor kértük, kaptunk szakmai segítséget is, gondolok itt a Danyi Gabira, a Balogh Beára, de a néhány hétig velünk dolgozó Deregi Lászlóra is. Nagy sikerek, nagy csaták tették emlékezetessé az elmúlt 32 évet. Mindig előttem van a kép, amikor több száz szurkoló megtöltötte a lelátót, kísértek bennünket a vidéki mérkőzésekre. Kiss László és Tóth István is meghatározó személye volt a sikereknek. Kiss Lászlót nem lehet elfelejteni, hiszen edzőm, főnököm volt. Tóth István a megtestesült edző, csupa nagybetűvel. Azt gondolom, hogy aki vele együtt dolgozott, sokat gondol fáradhatatlan munkájára, kézilabda szeretetére.

Marcaliban már évtizedek óta szeretik a kézilabdát, utánpótlás meccseken sem ritka a 100 néző. A „nagy menetelés” idején több százan szurkoltak a mérkőzéseken, alkalmanként még a bordásfalon lógva is szurkoltak a csapatnak a nézők. Akkoriban még ez előfordulhatott… A múlt héten az utolsó hazai meccsen is közel 100 néző szurkolt a csapatának. Vannak legendák az NB I-es időkből, ezekről a Gágó Robival készült interjúból értesülhetnek. Volt egy nagyszerű törzsszurkolónk a Mózsi, aki az oroszlános logó egyik megálmodója. Köszönet mindenért! És persze a szakosztály továbbra is várja szurkolókat a meccsekre! Utánpótlás csapataink 120 fővel képviseltetik magukat az utánpótlás bajnokságokban. Évről-évre tudjuk ezt a számot tartani, ami egy kisvárosban csodálatos dolog. A megyei kézilabda és az utánpótlás fejlesztése kulcsfontosságú a sportág jövője szempontjából. Köszönet az elmúlt 15 évért, amit a marcali kézilabda közelében tölthettem! Voltak csodálatos meccsek és hatalmas csalódások, de hát ilyen a sport!

tags: #marcali #kezilabda #tortenet

Népszerű bejegyzések:

• Benkő Balázs és a békéscsabai atlétika
• hogyan támogassa judo kedvenceit
• Kézilabda Nyíregyházán: az újjáélesztés részletei
• Melyik router a jobb: ZTE H108N vagy TP-Link?
• Utazási tippek és jegyvásárlási útmutató Videoton-Fradi meccsekre