A Kézfogás Jelentősége és Szerepe a Sportban
Kezet fogni mindenki tud, napi szinten több alkalommal is szoktunk így tenni. De vajon helyesen? Mindig betartjuk az udvariassági normákat és a kézfogás etikett szabályait? A kézfogás nem tűnik olyan eszméletlen fontos dolognak, amit tanulni kellene, pedig a valóságban sokkal jobban befolyásolja mindennapjainkat, mint gondolnánk. Ez az üzleti- és magánéletünk elengedhetetlen része. Nap, mint nap találkozik addig ismeretlen emberekkel, akiknek bemutatkozik, akivel kezet fognak, és a kézfogás milyensége sokkal több információt közöl a másiknak, mint azt gondolnánk. A kommunikáció egy igen egyszerű, de annál sokatmondóbb részlete a kézfogás, nem véletlen, hogy komplett tudományágak épülnek megismerésére, és világszerte szakemberek sorát foglalkoztatja e mozdulat gondolatainkra, döntéseinkre és érzelmeinkre gyakorolt hatása.
Nagyon sok mindent le lehet szűrni ebből, de nem feltétlenül kell hozzá szakképesítés, hogy valakit a kézfogása alapján szimpatikusnak, vagy ellenkezőleg, unszimpatikusnak ítéljünk meg.
A Kézfogás Eredete és Szimbolikus Jelentősége
A kézfogás szokása a középkori Európából indult: eredetileg a férfiak kézfogással győződtek meg arról, hogy egyikük kezében sincs fegyver. A magyar nyelvben ma is használt „Itt a kezem, nem disznóláb”-kifejezés is ezt fejezi ki, a disznóláb ugyanis nem a disznó lábát jelölte, hanem a disznólábhoz hasonló formájú kézi lőfegyvert, a mai pisztoly ősét. Az egykori szokás mára az illem, a társas kapcsolódás alapja lett, mögöttes jelentéstartalmakkal bír.
A kézfogás az üdvözlés egyik legrégibb formája (a fegyvertelenség, tehát a barátság jelképe), akárcsak keleten a szívre tett jobb kéz, vagy a mellen keresztbe tett kéz.
A Helyes Kézfogás Etikettje: Az Első Benyomás Alapja
A kézfogásnak vannak írott és íratlan szabályai, amiket illik betartani. Egy-egy rosszul sikerült kézfogásból akár még hátrányunk is származhat, például egy állásinterjún egyből rossz pozícióból indulhatunk egy jól képzett HR-esnél.
A bemutatkozás etikett betartása fontos, és ennek részét képezi a megfelelő kézfogás is. Kézfogás közben egymás szemébe kell nézni. A kézfogás egyszerű, rövid, határozott mozdulat. Határozott, erőteljes kézfogással, de arra figyeljünk, hogy ne szorítsuk meg nagyon a másik fél kezét! Nézzünk bele a másik szemébe!
Egy tisztességes kézfogás legyen egyszerű: rázd meg a másik kezét felfelé és lefelé, dőlés nélkül. Elegáns hozzá felállni, és jó, ha erő is van a kezünkben, de nem vagyunk erőszakosak, támadóak. Izgalmas jelentéseket tartogat a kézfogás és szemkontaktus kapcsolata is, ugyanis a kézfogás nem merül ki a kezek érintkezésében, sokat számít az összbenyomás. Egy határozott kézfogás, felvett szemkontaktus és barátságos mosoly viszont azt jelezheti, hogy a megfelelő emberrel ráztál kezet.
A Köszönés és Bemutatkozás Szabályai
Abban biztos minden kedves olvasó egyetért, hogy köszönni kell. Ezt tanultuk meg kisgyerekként elsők között a szüleinktől. A köszönés elhagyása legalább akkora sértés, mintha nem fogadtuk volna valaki más köszönését.
Tehát köszönni csak napszaknak megfelelően, hagyományosan, és semmi esetre sem trendi módon. Szépen, a köszönés minden szavát kimondva, artikuláltan tegyük azt.
Általában kijelenthető az, hogy a köszönést az „alárendelt” félnek kell kezdeményeznie. Tehát aki rangban, hierarchikus rendszerben alacsonyabb pozíciót foglal el, a férfi a nőnek és a fiatalabb az idősebbnek köszön először. A bemutatkozás etikett betartása fontos, és ennek részét képezi a megfelelő kézfogás is. A köszönés illemszabályai szerint sorrendben úgy néz ki a dolog, hogy az alárendelt pozícióban lévő fél által kezdeményezett köszönésre és bemutatkozásra válaszul a felette álló szintén bemutatkozik és kezet nyújt a másiknak.
A Nők és Férfiak Közötti Kézfogás Szabályai
Hogyan fogjon kezet a férfi a nővel a kézfogás etikett szerint? A hétköznapi életben, férfi és nő esetében a férfinak meg kell várni, hogy a hölgy a kezét nyújtsa neki, azonban az üzleti életben ez nincs kőbe vésve, főleg ha hierarchia mást diktál. Alapvetően a hölgy nyújtja a kezét a férfinak, tehát a férfinak ki kell várnia, amíg ez megtörténik. Az üzleti etikettben az nincs kőbe vésve, sokszor a hierarchikus viszonyok közbeszólnak.
Főnök és beosztott viszonyban a kézfogás aranyszabálya: „A fölérendelt nyújtja először a kezét, karral lefelé, nyújtva, csípő-, és derékmagasságban, tenyere függőleges, csak a hüvelykujját nyitja, a többi ujját zárva tartja. Az alárendelt a feléje nyújtott kezet szintén függőleges tenyérrel, nyitott hüvelykujjal elfogadja. A kézfogásnál a kezek összecsúsznak a nyitott hüvelykujjig, és zárulnak az ujjak. A kézfogás nem tart sokáig, kétszer esetleg megrázzuk egymás kezét.”
Jobbkéz-szabály a gyakorlatban - Csillag Autósiskola Oktatóvideó sorozat 1. rész / Forgalmi vizsga
A Rossz Kézfogás: Milyen Hibákat Kerüljünk El?
A cikk korábbi szakaszában volt röviden arról szó, hogy a kézfogás etikett szerint mi helyes. Most térjünk ki arra, hogy milyen az amikor rossz, melyek a tipikusan elkövetett hibák. Ne feledje, nem szégyen saját magunkra ismerve változtatni a kézfogási technikánkon, és gyakorolni a megfelelő kézfogást.
A gyenge, erőtlen kézfogás mindig rossz benyomást kelt - mögötte gyenge, erőtlen embert sejtünk. A szorítás erőssége a legárulkodóbb jel. Ez a gesztus önhittségről, önzésről árulkodik, de az is lehet, hogy emberünk igyekszik valamely vélt vagy valós fogyatékosságát kompenzálni.
A „döglött hal” - gyenge, vagy a „fingerilla” - hercegnős kéznyújtás. Az ilyen kézfogás során a kezek szinte nem is érintkeznek, vagy annyira puha a kéz, hogy nem tudjuk, hol lehetnek a csontok, akkor általában önállótlan, energia nélküli, puhány emberrel állunk szemben, aki befolyásolható és megbízhatatlan. A szakirodalom - és saját tapasztalataim is - azt mutatják, hogy a „döglött halazó” (akinél a kézfogáshoz gyakran társul alig viszonzott, futólagos, elkerült szemkontaktus) esetében megbízhatatlan, kiszámíthatatlan emberrel van dolgunk, aki hajlamos a fölényességre, a másik lenézésére.
Negatív dominanciát sugall az is, ha valaki hajlítja, csavarja a kezét kézfogás közben. Az „ujjat ropogtatós” kézfogás erőfitogtatás, agresszió és adott esetben alacsony intelligenciaszintről tanúskodik. Ha valaki így „üdvözöl” minket, jobb, ha később elkerüljük.
Ha valaki túl hosszú ideig fog kezet, akkor fellépését tapintatlannak, ránk telepedőnek érezhetjük. Ha mindezt két kézzel teszi, vagy ha tenyerével lefelé fogja meg kezünket, akkor még az uralkodás, fölénk helyezkedés szándékát is érezhetjük. Persze más ez akkor, ha már nagyon régóta ismerjük egymást: ilyenkor a kétkezes kézfogás inkább a tiszteletet és a rokonszenvet mutatja.
A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani.
Az izzadt tenyér sem kelt túl jó benyomást. Az izzadás vegetatív tünet, az idegesség és a szorongás jele. Ha tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk rá, a találkozó előtt fújjuk be tenyerünket izzadás gátló dezodorral.
Kézfogás a Sportban: A Rituális Jelentőség
Mindennapi életünket számtalan rítus szervezi. A sport történelmi tapasztalatokon és normákon alapuló játékos és szimbolikus cselekvésforma, emocionális töltettel rendelkezik, értékközvetítő, identitáserősítő, és identitást reprezentáló. A különböző sportesemények a tradicionális és modern társadalmak rítusainak tekinthetők.
A sportban a szimbólumok az identitás kialakítói, megerősítői és őrzői, értéket hoznak létre, rítusokat alakítanak. Szimbolikusak a sport formalizált, ismétlődő eseményei (pl. a himnuszok eléneklése, kezdőrúgás, az olimpia megnyitása).
Egy-egy sportmérkőzésen különböző csapatok rituális küzdelme folyik valamilyen hatalmi pozícióért. Mint rítusban egy kollektív identitás jelenik meg: a himnuszok (nemzeti és csapat), a zászlók, mezek, feliratok, koreográfiák lojalitást mutatnak. Kollektív tudatot és emlékezetet, erős érzelmeket generálnak.
A mérkőzések előre meghatározott rendben, mindenkire érvényes és mindenki által elfogadott szabályok szerint zajlanak. A csapat tagjai (ide értve az edzőt, masszőröket, orvosi stábot is) előre meghatározott szerepek szerint cselekednek, kölcsönösen függnek egymástól. A mérkőzés kötött formátuma pedig ezt egyszerre kifejezi és megerősíti. A kézfogás meccs előtt jelképezi a fair playt, a kölcsönös tiszteletet és az egyenlő feltételeket, mielőtt a játékosok megkezdik a rituális küzdelmet. Ez egy szimbolikus cselekedet, amely megerősíti a sport szellemiségét és a sportszerűséget.
Mikor Nem Illik Kezet Fogni?
A kézfogás azonban korántsem kötelező. Elmaradása a köszöntő személy részéről nem sértés, nem udvariatlanság. A kézfogásra vonatkozóan eltérő illemtani szabályok vannak majdhogynem minden országban.
Különböző kultúrák találkozásakor nem mindig kell kezet fogni, ügyeljünk a másik országból érkezettek szokásaira. Például egyes ázsiai, afrikai országokban esetleg nem is illik (például nőkkel) kezet fogni.
Ajtóban nem szerencsés kezet fogni, hiszen akadályt képzünk ezzel, illemhelyen pedig egyenesen udvariatlanság! Kézfogás visszautasítása különösen hivatalos rendezvényeken egyenesen sértésnek számít.
Különösen igaz ez arra az esetre, ha kicsit távolabbi ismerőssel van dolgunk, vagy több emberrel találkozunk, esetleg, ha a másik illető az íróasztal mögött van és nem tudja vagy nem akarja megkerülni azt. A kézfogást ezekben az esetekben úgy válthatjuk ki, hogy „szemmel fogunk kezet”.
Sajnos az elmúlt két év pusztító hatással volt a kézfogás ősi intézményére: a járvány miatti félelem, eltávolodás igencsak megnyirbálta a nonverbális kommunikáció eszköztárát. Sokan bizonytalanok, kerülik a testkontaktust, vagy nem tudják felmérni, hogy a velük szemben álló hogyan viszonyulna az érintkezéshez. Az elmúlt időszakban sokszor a protokoll magasabb szintjein is átvette a kézfogás helyét az ökölpacsi, könyökütés, és egyéb megnyilvánulások.
A Kézfogáson Túl: Egyéb Testbeszédek
A kommunikáció csak 20 százalékban a verbális, 80 százalékban a nonverbális jelekből áll össze: vagyis hiába mondunk valamit szavakkal, azok valódi jelentését, a másikra gyakorolt hatását, az üzenet értelmezését és célba érését az a bizonyos 80 százaléknyi „tudattalan” faktor határozza meg: a szemünk, testünk, kézfogásunk.
Egy találkozás, beszélgetés alkalmával a puszta kéztartásunk is beszédes lehet: a nyitott tenyérhez a nyíltság és becsületesség érzését társítjuk, a felfelé fordított kézfej az alázatosságot fejezheti ki, a lefelé fordított pedig dominanciát sugallhat. Ezért van az, hogy az uralkodásra hajlamos személyiségek lefelé fordított tenyérrel kezdik a kézfogást, így a másik fél már csak az alárendelt szerepben kaphat helyet.
Az összekulcsolt kezek frusztrációt jelentenek, és minél magasabban tartjuk kezünket, annál frusztráltabbnak tűnünk. A toronysisak gesztus, vagyis amikor a két kezünk ujjaival egy háromszöget formázunk, magabiztosságot sugall.
Amikor két kezünket összefonjuk a mellkasunkon, védelmet hozunk létre magunk előtt, ennek pedig egyértelmű üzenete van. Ha ehhez még ökölbe is szorítjuk a kezünket, azzal a védekező magatartást tovább fokozzuk. Ugyanez a helyzet a keresztezett lábakkal is, kivéve a hölgyek esetében.
A legviccesebb „néma beszéd” a szöszölés: amikor valaki nem ért egyet a másikkal, de nem ad hangot ellenvéleményének, akkor láthatatlan szöszök jellenek meg a ruháján, amit elkezd szedegetni, közben pedig a padlóra néz. Ez a gyakori nem verbális gesztus a nemtetszés egyik legismertebb jele.
Egy-egy érintés, egyszerű mozdulat sok mindent elárul rólunk, és mindarról, ami bennünk van.
Nincs az az intés és könyökdöci, ami annyi impulzust adna két ember találkozásáról, mint a kezek egymásra találása. Tanuljunk meg újra kezet fogni, a másik szemébe nézni, mert a társas kapcsolatok, az emberi összefonódások e szokás nélkül igencsak szegényesek lennének.
tags: #meccs #elozzi #kezfogas #bl
