A 3-as méretű kézilabdák átmérője és jellemzői
A megfelelő kézilabda kiválasztása kulcsfontosságú a pályán való sikerhez, akár fiatalabb, akár idősebb csapatjátékos vagy. Minden korosztály és játékszint más-más típusú labdát igényel, hogy a játékosok megfelelő kontrollt, fogást és pontosságot tudjanak elérni. A kézilabda viszonylag kicsi más sportlabdákhoz, például a kosárlabdához, a röplabdához vagy a futball-labdához képest. Kerülete (korosztálytól függően) 50 és 60 cm között van, súlya pedig 290 és 475 gramm között van.
A kézilabdák sokféle méretben érhetők el - a 00-ás mérettől a 3-as méretig. Az életkornak és nemnek megfelelő illeszkedés itt rendkívül fontos, mert ez teszi lehetővé a maximális teljesítményt és a játék élvezetét, valamint elősegíti a készségfejlesztést. A túl nagy labda használata frusztráló lehet, mivel nem tudja az ember megfelelően elkapni, és nem tudja majd pontosan lepasszolni vagy eldobni.
Kézilabda méretezés és specifikációk
A méretezésnél az átmérő alapján a kisebbeket 3 típusba szokták sorolni, de a legelterjedtebb a 00-ás, 1-es, 2-es és 3-as méret.
- A 00-ás méretű kézilabdákat 6 év alatti gyermekek számára tervezték. Kerülete 44-46 cm, súlyuk 180-200 g között van.
- Az 1-es méretű kézilabda kerülete 50-52 cm, 290 és 330 g közötti súlyú modell.
- A 2-es méretű kézilabdát kerülete 54-56 cm és 325-375 g súly jellemzi.
- Az 3-as méretű kézilabda kerülete 58-60 cm, súlya pedig általában 425-475 g között van.
A 3-as méretű kézilabdák jellemzői a következők:
- Méret: 3-as
- Kerület: 58-60 cm
- Súly: 425-475 g
- Ajánlott korosztály: 16 év feletti fiúknak, vagy felnőtt férfiaknak.
Anyagok és minőség
A kézilabdákban természetes bőrből vagy szintetikus anyagokból, például poliuretánból készült borítású labdák kerülnek felhasználásra. A bőrlabdák hagyományosabbak, strapabíróbbak és puha tapintásúak, míg a szintetikus modellek időtállóbbak és jobban ellenállnak a nagy igénybevételnek valamint az időjárási körülményeknek. Tökéletesen alkalmasak beltéri és kültéri játékra.
Extra erős, kézzel varrott szintetikus bőrből készült labdák is kaphatóak.
Többrétegű, hálószerkezetű, átlósan ragasztott, alak és mérettartást biztosító alábéleléssel rendelkezik több termék is.
A világos színű, keményebb kogelán labdák kiváló alternatívái a hagyományos varrott (vagy ragasztott) sportlabdáknak.
A kézilabda mint sport
A kézilabda egy labdajáték. A labdát csak kézzel szabad dobni, a kapus kivételével lábbal nem szabad hozzáérni. A csapat 16 játékosból áll, a játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el.
A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de ismert szabadban játszott változata is. Egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is.
A kézilabda belsejében lévő szabványos nyomás 0,6 bar.
A kézilabda története és fejlődése
A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A sportág gyors terjedését elősegítette az iskolai testnevelésben való megjelenése.
Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre, majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF).
A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. 1966 után már csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt.
Az újabb mérföldkő 1972: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián, Münchenben. Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek.
NEKA képzési anyag III. Törzs gyakorlat (mozgásérzékelés)
Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát. Hazánkban is az egyik legnépszerűbb sportágnak számít.
A kézilabdázás szabályai és játéktér
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák.
A játéktér részei:
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc.
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani.
A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon.
A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles.
tags: #mekkora #a #3 #as #meretu #kezilabda
