A Kézilabdázó Kapus Helyének Elhagyása: Szabályok és Módosítások

A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) folyamatosan pontosítja a kézilabda játékszabályait és azok értelmezését, melyek közül számos érinti a kapusok szerepét és mozgásterét. Bár nincsenek drasztikus változások, a korrekciók célja a vitatott helyzetek tisztázása és a játék modernizálása. A legutóbbi jelentős szabálymódosítások 2016-ban és 2025. július 1-jétől léptek érvénybe, melyek közül több a kapus helyének elhagyására, illetve a mezőnyjátékban való részvételére vonatkozik.

A Kapus Kiszállása a Mezőnyjátékba: Történeti Áttekintés és Módosulások

A kézilabdában már régóta természetes, hogy a kapus kilép a kapuelőtérből, és maga is beavatkozik a mezőnyjátékba. Ez eleinte főleg a labdakihozatalban, a saját kapu közelében volt jellemző. Ezt a megoldást korábban csak a mérkőzések végjátékában alkalmazták a hátrányban lévő csapatok, majd lassan, fokozatosan egyre jobban elterjedt. Ma már általánosnak mondható emberhátrányban lévő csapatok esetén, és egyre többen használják ezt az eszközt azonos létszámnál is, hogy emberfölényt alakítsanak ki az ellenfél kapuja előtt.

A 2016-os "Hét Mezőnyjátékos" Szabály

A 2016. július 1-jétől hatályos szabályok egyik legfontosabb változása, hogy a 4:1 szabály azon rendelkezése, miszerint egy csapatban mindig kell a pályán egy kapusnak lennie, megszűnt. Ezáltal megengedett lett hét mezőnyjátékossal játszani.

• Kapusmezt viselő mezőnyjátékos: Ha a kapus helyére feljövő mezőnyjátékos kapusmezt visel, a szabályok értelmében ő ugyanúgy teljes értékű kapusnak minősül, mint eddig, tehát akár be is állhat a kapuba.
• Mezőnyjátékos-mezt viselő játékos: Ha a kapus helyére feljövő mezőnyjátékos nem visel kapusmezt, ő mezőnyjátékosnak számít. Ezért nem léphet be a kapuelőtérbe, és ha mégis megteszi, ugyanúgy büntetendő, mint bármely mezőnyjátékos esetében.

Ez a szabályváltozás korszakos változást hozott a kézilabdába. Korábban, ha fel is jött egy plusz mezőnyjátékos, a védőknek általában nem kellett arra számítaniuk, hogy ő lő kapura. Ha mégis lőtt, gyors ellentámadással üres kapura lehetett támadni, hiszen esélytelen volt, hogy a kapusmezes játékos visszaérjen, pláne, hogy cserével feljöjjön a helyére a kapus. Ezután viszont az edzők külön hétemberes variációkat dolgozhatnak ki, hiszen már azt sem lehet előre kiszámítani, hogy melyik játékos fog lefutni, hogy feljöhessen a helyére a kapus. A csapatoknak különböző figurái lehetnek, mindegyikben más és más játékos fut le cserére. A hétemberes támadójáték, valamint az üres kapuból fakadó kockázat következtében várhatóan tovább fog nőni a gólok száma, rövidesen akár megszokottá is válhat a meccsenkénti több, mint negyven lőtt gól. Mindezek a változások várhatóan több év alatt fognak igazán beérni, a közeljövő versenyein inkább csak kísérleteket láthatunk majd.

A Kapus és a Kapuelőtér: Speciális Szabályértelmezések

A kapuelőtér egy speciális terület a kézilabdapályán, ahol csak a kapus tartózkodhat. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Az itt lévő labda az övé, és a kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.

A Kapus Ütközése a Kapuelőtéren Kívül

2010 óta érvényes a szabály, miszerint ha a kapus elhagyja a kapuelőteret, azzal a céllal, hogy megszerezzen egy, az ellenfél játékosának szánt labdát, és eközben a játékossal ütközik, akkor a kapusnak piros lapot kell adni. Ezt a szabály most pontosították: ezt az ítéletet kell alkalmazni akkor is, ha a kapus eleve a kapuelőtéren (köznapi elnevezéssel: hatoson) kívül tartózkodik, és úgy indul rá a labdára, majd ütközik szemből az ellenféllel.

A Kapus Labdával Történő Kapuelőtér Elhagyása (2025-ös Módosítás)

2025. július 1-jétől új szabály lép életbe a kapus kapuelőtér elhagyásával kapcsolatban. A kapus akkor hagyhatja el a labdával a kapuelőteret, és játszhatja tovább a labdát a mezőnyben, ha a kapuelőtérben nem volt meg a teste és/vagy a labda feletti kontrollja. Ilyenkor a játék folytatódhat, nem kell kidobást ítélni, mint korábban.

Üres Kapura Irányuló Lövések Megítélése

Nem új szabály, hanem pontosítás: ha egy játékos az üres kapuba kíván gólt dobni, az tiszta gólhelyzetnek minősül, a pálya bármely pontján. Ez a szabály évtizedek óta fennáll. Mivel azonban a 2016-os szabályváltozások óta, amióta egy csapat kapus nélkül is játszhat, az ilyen helyzetek száma jelentősen megnőtt, az IHF jónak látta pontosítani az eset leírását. Akkor kell hétméterest ítélni, ha a kapu üres, a labdás játékos egyértelműen arra tesz kísérletet, hogy a labdát az üres kapuba dobja, és ha nem szabálytalankodnának vele szemben, el is tudná dobni a labdát a kapu irányába (azaz nem áll például háttal a kapunak, vagy fekszik a földön a saját térfelén). Ha nem kapura akar lőni, hanem passzol, és eközben szabálytalankodnak vele szemben, akkor nem kell büntetőt ítélni. Bár a kapus üres, a támadó játékos nem kapura lő, hanem passzol.

Büntetések Fejlövés Esetén: Védelmi Szempontok

A sportág tavaly nyáron bevezetett szabálymódosításai közül a legvitatottabb, legellentmondásosabb, legtöbb indulatot gerjesztő passzusról Bonifert Ferenc, a kézilabda-szövetség Játékvezetői Albizottságának elnöke nyilatkozott a Sportrádióban. „A szabályalkotó szándék egyértelműen a kapus egészségének a védelmét helyezte a középpontba, így nem is a szándékosságát vizsgálja, hanem a játékos felelősségét, már önmagában amiatt, hogy a kapus feje közelébe lövi az esetenként száz kilométer per óra sebességet is meghaladó labdát.”

A kapus fejét nem kell telibe találni a kiállításhoz, a szabály úgy szól, ha a lövésnél a labda irányt változtat, az már elegendő, tehát ha valaki meg akarja „fésülni” a kapust, annak nagyon pontosnak kell lennie. Ugyanakkor fontos kitétel, hogy a támadót csak akkor terheli felelősség, ha zavartalanul, tisztán lőhet. Ha vele szemben szabálytalanságot követnek el, vagy ha közte és a kapus között védő játékos helyezkedik el, azzal már mentesül a felelősség alól. Jó példa volt erre a férfi Magyar Kupa döntője, amikor a szegedi Bodó Richárd fejen találta a veszprémiek kapusát, Rodrigo Corralest, mégsem állították ki, helyesen, az előbb említettek miatt.

A helyzet azonban ennyire nem egyszerű. Az Izland elleni női világbajnoki selejtezőn együttesünk addigi legjobbja, a hét kísérletéből hét gólt szerzett Klujber Katrin az első félidő hajrájában kizárást kapott - csakhogy többszöri visszajátszás után is egyértelműnek tűnt, hogy az izlandi kapus nem állva várta a labdát, hanem belemozdult a lövésbe. Ám Klujber számára ez sem volt mentő körülmény, a játékvezető a - sokak szerint helytelen - szabályt helyesen alkalmazva rekesztette ki a játékból. Bonifert Ferenc ezt a következőképpen magyarázta: „Ha a kapus a védő cselekvés közben mozog, természetesen a feje is vele mozdul, de felmentés csak abban az esetben illeti a lövő játékost, ha a kapus feje egyértelműen »kereste« a labdát. Azaz, ha ő provokálja ki a fejlövést, ha ezzel félre akarja vezetni a játékvezetőt, a közönséget.” A videós utóellenőrzés egyébként csupán ebben az egyetlen, vélelmezett esetben engedélyezett. Minden más szituációban a játékvezetőnek kell meghoznia a döntést.

Kétségtelen, hogy a játékvezetőknek nagyon keskeny mezsgyén kell végigmenniük, a videózás lehetősége sokat segítene nekik a kétes szituációk helyes megítélésében. Mert például csak az büntetendő, ha először a kapus fejét találja el a labda, ha a karjáról, a válláról, a kapufáról pattan oda, azért már nem jár kiállítás.

Büntetések fejlövés esetén (2025-ös módosítás)

Ha a kapust hétméteres dobásnál, vagy a védőjátékost időntúli szabaddobásnál fejen lőtték, az eddig a vétkes játékos kizárását (piros lap) vonta maga után. Ezentúl a büntetés mindkét esetben azonnali időleges kiállítás (2 perces büntetés).

A Kapus Szerepe és Védési Technikái

Kézilabdában és különösen védekezésben a kapus kiemelt fontosságú feladatkört tölt be. A kapura érkező labdák hárításával meghatározza az eredmény alakulását, jelentősen befolyásolhatja csapata játékát, a játékostársak önbizalmát és egész teljesítményét, sőt védéseivel mérkőzések sorsát döntheti el. Továbbá - lévén a legutolsó akadály a támadók előtt - védőtársai közül a kapus felelőssége a legnagyobb. Ezért ennek a szerepkörnek az eredményes betöltése különleges személyiségjegyeket igényel: átlagos vagy átlagon felüli magasság, különösen nagymértékű hajlékonyság, rugalmasság, kitűnő reflexek, erős idegzet, kiegyensúlyozott lelkiállapot, bátorság, önbizalom, határozottság, jó helyzetfelismerési és anticipációs képesség - de mindenekelőtt kedv és elhivatottság a védéshez.

Szervezett védekezésben a kapus a fő védelmi vonal mögött, a kapuelőtérben foglalja el a helyét, és elsősorban a kapu előtt, annak védésével fejti ki speciális tevékenységét. Fő mozgásirányát a labdajáratás útja határozza meg, melyet a gólvonal közelében, egy ellipszis alakú pályán, apró oldalazó lépésekkel követ. A kapus elsődleges védőfeladata - a kapura érkező lövések védése által - az ellenfél gólszerzésének megakadályozása. Feladatának ellátására a játék fejlődése során speciális kapuvédési technikák alakultak ki. Ezeket a technikákat aztán az érkező labda helyzetének és a lövés fajtájának megfelelően alkalmazhatja a kapus. Pozíciójából adódóan a kapusnak van a legjobb rálátása a védelemre és a támadójáték alakulására, ezért fő védőfeladata mellett szerepkörének további fontos része a védelem irányítása is. Rövid, tömör szóbeli utasításokkal a kapus fontos támpontokat adhat védőtársai mozgásához, ezzel jelentősen segítheti hatékony védekezésüket, és közvetett módon megkönnyítheti saját védőtevékenységét.

A Kapus Alapmozgása és Helyezkedése

Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését. Lábak / vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg. Törzs / egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el. Fej / magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását. Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen. Szélességben / apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg.

Védési Technikák

Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott.

• Magas labdák védése: Vállmagasságban vagy afölött érkező labdák hárítása.
  • Kétkezes védés: Célszerű, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni.
  • Egykezes védés: Célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni.
• Középmagas labdák védése: Váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete.
• Alacsony labdák védése: Térdmagasság alatt érkező labdák hárítása.
  • Kicsúszás: A hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme.
  • Kitörés: A modern, offenzívebb kapusiskola technikai eleme. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.
• Távoli lövések védése: Egy újfajta védőtechnika alakult ki leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét.
• Szélről érkező lövések: A lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie.
  • Védés a kapufánál: Ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához.
  • Védés kiugrással: Ezt a technikát különösen a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik igyekeznek az egész testfelületet felhasználni a védésre.
  • Visszavédés a rövid oldalra: Ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikát általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor.
• Ziccer lövések hárítása: Szemből kapura törő támadó esetén a kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. Oldalról kapura törő támadó esetén a kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.

A Kapus Szerepének Összehasonlítása Más Védőpozíciókkal

Összehasonlítva a különböző védő feladatköröket, megállapítható, hogy - jóllehet mindegyik pozíciónak megvan a maga speciális feladata - rendelkeznek néhány közös jellemvonással. Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki. A védekezés feladatkörei a külső védő, a belső védő, az előretolt védő, valamint a kapus, aki speciális védőfeladatot lát el. Kézilabdában és különösen védekezésben a kapus kiemelt fontosságú feladatkört tölt be.

Összefoglaló a Kapusokkal Kapcsolatos Főbb Szabályváltozásokról

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a legfontosabb, kapusokat érintő szabályváltozásokat és pontosításokat:

Egyéb Fontos Szabályváltozások és Pontosítások

A kapusokat érintő módosítások mellett az IHF más szabályokat is pontosított vagy változtatott:

• Belülvédekezés (hétméteresek megítélése): Ezentúl nem csak az számít belülvédekezésnek, amikor a védőjátékos tisztán belép a kapuelőtérbe, hanem már az is, amikor a védőjátékos csak érinti a lábával a kapuelőtér-vonalat („6-os vonalat”).
• Lépésszabály: Nem számít lépésnek, ha a játékos a társától kapott, levegőben elfogott labdával az egyik lábát, vagy egyszerre mindkét lábát a talajra helyezi (0. lépés). A szabályváltozás értelmében ugyanez lesz igaz abban az esetben is, ha labdavezetés után a játékos a levegőben fogja meg a labdát.
• Kezdődobás elvégzése: A kezdődobáshoz a játékvezetői sípszó akkor adható meg, ha a játékos minden testrészével és a labda is teljesen a kezdődobás körén belül helyezkedik el.
• Szabálytalan játéktérre való belépések: Szabálytalan csere vagy többletjátékos esetén, a vétlen csapat tiszta gólhelyzetének fennállásakor a játékvezetőknek vagy a versenybíróknak joga van előnyszabályt alkalmazni, így nem kell a játékot azonnal megszakítani.
• Mérkőzésre nevezhető játékosok és hivatalos személyek: Immár formálisan a szabálypontok közé került, hogy a mérkőzésre nevezhető játékosok létszáma 16 főre, a hivatalos személyeké 5 főre emelkedett.
• Játékosok felszerelése: A játékosok semmi olyat nem viselhetnek, amik vágásokat vagy horzsolásokat okozhatnak, a körmöket rövidre kell vágni.
• Edzőzóna: Formalizálták az edzőzónát, mely a középvonaltól 3,5 méterre kezdődik és az azonos oldalon lévő alapvonaltól 8 méterre ér véget.
• Hivatalos személy játékba avatkozása: Azonnali időleges kiállítást von maga után minden olyan eset, ha egy hivatalos személy a játéktéren kívül állva véletlenül játékba avatkozik a labdát vagy a játékost megérintve, miközben a csapatának ad utasításokat.
• Labda játéktéren kívül: Nem megengedett úgy érinteni a labdát, hogy a test bármelyik része a játéktéren kívül a talajt érinti.
• Passzív játék: Ha a játékvezetők passzív játékot jelezve felteszik a kezüket, a 2016-os szabályváltozás óta a támadó csapat legfeljebb hatot passzolhat. Az új iránymutatás szerint, ha a játékos eldobja a labdát, azt az ellenfél elüti (de nem birtokolja), és ezután a dobóhoz, vagy egy csapattársához kerül, az passznak számít.
• Gól érvénytelenítése: Egy megadott gólt az eddigi szabályok alapján a középkezdés elvégzéséig lehet érvényteleníteni. Azonban a videóbíró és a gyors középkezdés kombinációja oda vezetett, hogy esetenként előbb elvégezték a középkezdést, és csak utána állapították meg technikai eszközök segítségével, hogy a labda nem is volt a kapuban.
• Utolsó másodpercek szabálytalanságai: Ha az utolsó harminc másodpercben egy megítélt szabaddobás (középkezdés, bedobás, stb.) elvégzését az ellenfél játékosai megakadályozzák vagy késleltetik, a szabálytalan játékosnak piros lapot kell adni (jelentés nélkül) és a vétlen csapat számára hétméterest ítélni.

tags: #miert #hagyhatja #ekl #a #kezilabdazo #kapus

Népszerű bejegyzések:

• részletes infók a kézilabdapályáról
• Manchester United – Manchester City derbi információk
• Labdarúgó stratégiai irányelvek
• a két csapat közös múltjáról és feszült jelenéről
• Liverpool-Real Madrid BL-rangadó esélyei