Branislav Mitrović: A szerb legenda, aki a Vasas kispadján folytatja pályafutását

Braniszlav Mitrovics, a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdakapus, másfél évtizede érkezett hazánkba, gyorsan beilleszkedett, és a magyar állampolgárságot is megkapta. A tavalyi szezon végén szögre akasztotta a sapkát, és idén betöltve a negyvenet, immár nem a medencében, hanem a partról segíti a Vasast edzőként. Arról, hogy edzőként szeretne dolgozni, régóta tudta, hogy szeretne maradni a vízilabdában, a tudását, az összeszedett tapasztalatát átadni.

Szerbiában végezte el a Testnevelési Egyetemet, de akkor még nyilván nem tudta, hogyan alakul a jövője. A játékoskarrierje befejezése után edzőként szeretett volna dolgozni, maradva a sportágban. Elmondása szerint nagyon sok dologtól függött a jövője. Amikor eljött a Vasastól 2023 nyarán, megbeszélték, hogy miután egy évet Franciaországban véd - ahová azért szerződött, hogy ott lehessen a párizsi olimpián -, befejezi a pályafutását, és visszatér a klubhoz. És így is történt.

Játékoskarrier: Egy kapus útja Újvidéktől Párizsig

Újvidéken született, értelemszerűen a Vojvodinában kezdett el vízilabdázni, majd három évet töltött a szerb fővárosban, a Partizan játékosa volt. Az első lépcsőfokot az jelentette, hogy 2007-ben a Partizanhoz szerződött, akkoriban csaknem az összes válogatott játékos ott vízilabdázott. A harmadik év végén azt érezte, hogy az első számú kapus, Szlobodan Szoro mögött valószínűleg nem kap sok játéklehetőséget, ezért úgy volt vele, lépnie kell. Huszonöt éves volt, de sejtése sem volt arról, hogyan működik a játékospiac. Így jött szóba a Ferencváros, amely akkoriban újra fel akarta építeni a csapatát, többek között Varga Zsolttal, Varga Tamással és a horvát Aljosa Kunaccal.

Csak az érkezők névsorát ismerte, fogalma sem volt, hova megy, mi vár rá és mit várnak tőle. Érezte, hogy a fejlődéséhez muszáj védenie, nem akart már második számú kapus lenni. Tökéletes lépés volt, hogy a Fradiba igazolt, alapvetésnek számított, hogy minden meccsen jól kell védenie. A Népligetből Debrecenbe tette át a székhelyét, a cívisvárosban töltött három éve alatt lett meghatározó játékosa a szerb válogatottnak. Türelmes típusnak tartja magát: akkor is tette a dolgát és kivárta a sorát. Amikor nem került be a válogatottba, tudta, hogy még nem elég jó, de ahogy javult a teljesítménye, előbb kerettag, majd első számú kapus lett.

Nem versenyzett senkivel, egyszerűen csak mindent megtett, hogy egyre jobban védjen. A mérkőzések után értékelte a teljesítményét - ha nem úgy ment a védés, ahogy szerette volna, igyekezett még többet és hatékonyabban edzeni. A kapott gólok után előfordult, hogy azt gondolta, jobban is reagálhatott volna. Ilyenkor elkezdett agyalni, mi miért történhetett, összefüggéseket keresett. Példaként említette, hogy az emberfórban a kapufától érkező lövéseket eleinte gyengén védte, nem érezte jól magát abban a helyzetben, nem tudta, mit kellene csinálnia. Ilyenkor más kapusoktól igyekezett tanulni: ha nekik megy, miért ne menne neki is?! Mindig is szigorú volt magával, ha becsúszott egy-két hiba, már az járt a fejében, hogy a következő meccsen javítania kell.

Manapság már videóelemzők, sportpszichológusok segítik a játékosok munkáját, de fiatalon, a pályafutása elején igencsak egyedül érezte magát. Visszagondolva ez is motiválta, hogy egyre jobb csapatokba kerüljön és megállja a helyét Magyarországon. Ha nem volt edzésük, de úgy érezte, hogy szüksége van rá, lement az uszodába pluszmunkát végezni. Gyerekként kevés önbizalma volt, de ahogy jöttek az eredmények, ahogy egyre magasabb szinten, több klubban is bizonyított, úgy vált magabiztosabbá a kapuban. Fokozatosan emelte a lécet: eleinte egy egészen jó együttesben akart védeni, aztán Egerbe, a bajnokcsapathoz igazolt. Ez volt talán a legnagyobb lépés a pályafutásában, de érezte, hogy eljött az ideje. Nemcsak az számított, hogy ő milyen teljesítményt nyújt, hanem az is, hogy a csapatuk eredményesen szerepeljen.

A nagy kapusegyéniség kialakulása

Meggyőződése, hogy a kapusok egyéni sportolók egy csapatsportágban. Ha jó napjuk van, eldönthetnek meccseket, de ha a védekezés nem áll össze, nem tudnak kimagaslóan teljesíteni - erre csak idővel jött rá. Ahogy rutinosabbá vált, igyekezett rendszerben gondolkodni, többet segíteni a védőknek és megtalálni velük az összhangot. Pályafutása utolsó néhány évében, addigra érett be az elvégzett munka, és kialakult a nagy kapusegyéniségekre jellemző aurája, ekkor érezte, hogy uralja a terepet. Meglehet, hogy már az Egerben is vezéregyéniség volt, de 2018 és 2021 között védett a legjobban. Ráébredt, hogy már elért valamit, vagyis felszabadultabb lett, nem volt veszítenivalója. Úgy volt vele, ha hibázik is, attól még nem megy a kukába, amit addig elért.

Jóformán mindent megnyert, amit lehetett, mégsem fordult elő, hogy megállt egy pillanatra és elégedetten nézett volna vissza. A korosztályos válogatottban nem egy-egy világversenyre készültek, hanem az életre. Megtanulta, hogy mindig a következő feladatra kell összpontosítani, ennek a hozzáállásnak köszönhetően 2014 és 2016 között mindent megnyertek a szerb válogatottal. Nem volt olyan mérkőzés, amelyet lazábban vettek volna, képtelenek voltak fél gőzzel játszani. Az új célok vitték előre őket. A szerb válogatott sikereinek három összetevője van: a hagyomány, az edzők szerepe, és a legfontosabb: a játékosok hozzáállása. Az ő korosztályában mind a tizenöten elfogadták a szemléletet és azonosultak is vele, ezért voltak sikeresek.

Mitrović pályafutásának mérföldkövei és eredményei

A kétszeres olimpiai bajnok Branislav Mitrović 13 éven át védett Magyarországon, és nagy örökséget hagyott maga után. A csapattársak, a szurkolók és az újságírók között is nagy népszerűségnek örvendett. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk pályafutásának főbb állomásait és kiemelkedő eredményeit:

A párizsi olimpia árnyékában és a barátok sikere

Az volt a terve, hogy a párizsi olimpiával zárja le a pályafutását, de ez nyilván nem rajta múlott. Attól is függött, hogy a szövetségi kapitány mit szeretne. A fukuokai világbajnokság után azt érezte, hogy már nem ezen a szinten van, és ez már nem neki való. Uroš Stevanović azt mondta, hogy mégis menjen a válogatottba. A dohai vb után viszont úgy döntött, hogy nem kell neki. Ezzel az egésszel nincs semmi baja. Csak annyi, hogy egy 39 éves, kétszeres olimpiai bajnok szerb kapussal kapcsolatos döntést nem három hónappal az olimpia előttig húzza az edző. Ilyen az élet, kudarcok és sikerek is vannak benne. Számára az a fontos, hogy minden helyzetbe tisztán megy bele, és ugyanolyan ember próbál maradni, plusz mindent beletesz, 100%-osan. Miután befejeződött a francia bajnokság, visszatért a Vasashoz, és elkezdett dolgozni.

Soha nem egyszerű, de magával is harcolt ebben a kérdésben. De ha megnézzük a párizsi olimpiát megnyerő szerb csapat névsorát, nagyon jó barátait találjuk benne. Miloš Ćuk, Nikola Dedović, Dušan Mandić, Sava Ranđelović - velük mind nagyon jóban van. Kinek másnak szurkolhatott volna, mint a saját barátainak? Ebből a szempontból nagyon boldog volt, hogy nyertek. Ahogy nekik is mondta, ez most az övék. Eddig árnyékban voltak, de most eljött az ő pillanatuk. A nagy szerb válogatott - amelynek ő is tagja volt - játékosai közül már többen nem szerepeltek a csapatban, újak jöttek, és felértek a csúcsra. Jó, hogy ez történt. Ő is azt mondta magának, hogy "oké, már nem az vagyok, aki voltam, új élet jön". Azért is örül, mert így az átmenet játékosból edzővé felgyorsult.

A szerb válogatott az olimpia csoportkörében olyan képet festett magáról, mint amilyet az előző két évben. Ugyanolyan volt, mint amikor még ő is ott volt. A védekezés gyengén működött, a kapusok nem kapták meg a megfelelő segítséget az ellenfél lövéseinél, és maguk a kapusok sem találták meg a jó formájukat. Összevissza ment az egész. De utána a görögök elleni negyeddöntő már jól sikerült, a válogatott összeszedte magát, nagyon jól játszott, utána már a kapusok is jól védtek. Minden úgy történt, ahogy kellett.

Kulcsszereplők: Mandić, Ćuk és Dedović

Egy szerb játékost kiemelt, mert Dušan Mandić elképesztő teljesítményt nyújtott a Bajnokok Ligáját is nyerő Ferencvárosban, aztán az olimpián is, MVP lett mindkét fronton. Sokat nyilatkozott arról, mennyire nehezen viselte, ami vele történt a Novi Beogradnál. De ha az nem történik meg, nagy kérdés, hogy úgy alakult volna-e minden azóta, ahogy. A Fradiban bővült a játéka, nem csak támadásban, hanem védekezésben is. A BL Final Four legjobb játékosa lett, majd úgy játszott az olimpián is, ahogy. Elmondta neki is, hogy mindennek van oka az életben. Nagyon örül, hogy jó formába vitte el a belgrádi sztori.

Mellette kiemelte Ćukot és Dedovićot is. Ők ketten fordították meg a szerb válogatott olimpiai szereplését. Ćuk a tapasztalatával, komolyságával, azzal, hogy milyen jól ismeri a vízilabdát, vitte a hátán a válogatottat. Plusz Dedović olyan szépen játszott, annyira szépen használta ki a helyzeteit, hogy ő lett a cseresznye a habon. Nélkülük nem jutott volna ilyen szintre a szerb csapat. De ők nyilván azért is lettek kétszeres olimpiai bajnokok, mert tudják hozni ezt a szintet. Benne van a zsebükben. Az a kérdés, hogy mikor húzzák ki onnan, Párizsban az utolsó öt napban megtették.

Edzői pályafutás a Vasasnál és jövőbeli tervek

Hosszú távon Magyarországon tervezi az edzői karrierjét. Először is örül annak, hogy itt tud lenni Magyarországon, és hogy itt kezdhette meg az edzősködést. Eljött az az időszak, amikor nem az a kérdés, hogy mit kap a vízilabdától, hanem az, hogy mit tud adni a sportágnak. Ha megnézzük, az összes sikert innen, Magyarországról érte el. Az Eurokupa-győzelemhez is nagyszerű kapusteljesítménnyel járult hozzá. Amikor felnőtt, a Vasas volt az egyik legismertebb magyar klub, a Komjádi uszoda pedig amolyan szentélynek számított. Nagyon örül, hogy visszatért erre a szintre a vízilabda-szakosztály, sok szurkoló előtt játszottak nagy meccseket. A hagyományai miatt a Vasas megérdemli, hogy a legjobbak közé tartozzon.

Ősztől a VasasPlaket felnőttcsapatánál kapusedzőként segíti Szlobodan Nikics munkáját. A 2011-es korosztály, a Budapest Bajnokságban induló gyerek II főedzője, közben a Vasas gyerekkorosztályának összes kapusával foglalkozik. Amikor van szabadideje, jön az edzésekre, meccsekre. Azért is jó ez a lehetőség, mert azokkal a fiatal vasasos játékosokkal, akik most bekerültek a felnőtt csapatba, többet és külön is tud velük dolgozni. Abban a folyamatban, amikor szerda-szombat ritmusban vannak a meccsek, a csapat nem tud olyan sokat edzeni. Akik az Eger elleni meccsre nem voltak beírva, azokkal előző nap dolgoztak keményen.

Amikor játékosként elment a Vasasból, már szóba került, hogy a pályafutása után számítanak rá a klubnál. Nagyon megtisztelő, hogy visszavárták és edzőként is kiteljesedhet. Fontos, hogy ne csak az állása, hanem a hivatása is legyen, amit csinál, sokat jelent, hogy támogató közegben dolgozhat. Valamennyire készült az edzői pályára. Mindig azt vette észre magán játékosként, hogy próbál segíteni a fiatalabb kapusoknak és az összes többi csapattársának. Sokat beszélgetett velük, igyekezett megosztani a tapasztalatait, hogy ők már ne csússzanak el azokon a hibákon, amiken ő korábban. Szóval teljesen logikusnak tűnt, hogy maradjon ebben a közegben, és kamatoztassa edzőként az évtizedek alatt megszerzett tudást és tapasztalatot.

Mitrovic megjegyezte, a legfontosabb cél, hogy a Vasasnál olyan tehetségeket neveljenek, akik utána a felnőtt csapatban is helyt állnak. Ez a legfontosabb terve, hogy a rendszer részeként segítse azt, hogy pár év múlva arról beszélhessenek, hogy a Vasas OB I-es csapatában van három-négy-öt saját nevelésű játékos, akikre a legerősebb ellenfelek ellen vagy a nemzetközi porondon is lehet támaszkodni. A következő szezonban a 2011-es korosztálynak, a gyerek II-nek lesz a főedzője, és csapata a Budapest Bajnokságban indul. Emellett a gyerekkorosztály összes kapusával foglalkozik majd. Egy olyan rendszer lesz ez, amiben a kapusok közösen is tudnak majd sokat gyakorolni, fejlődni. Jelenleg is bújja a szakkönyveket, mert folyamatosan szeretné képezni magát. Igyekszik megtalálni az egyensúlyt a jó hangulat és a fegyelmezett munka között - úgy érzi, kissé szigorúbbnak kellene lennie. Öt év múlva Magyarországon képzeli el a jövőjét, egyelőre azt gondolja, hogy felnőttcsapat mellett dolgozik majd, de még keresi, milyen szerepkörben tud a legjobban kiteljesedni. Több mint két évtizedes sportolói pályafutás után nem könnyű az átmenet, de addigra remélhetőleg edzőként is kirajzolódik az útja.

Személyes reflexiók és a vízilabda jövője

Mitrovic szerint valamilyen szempontból változtatni kell, hogy eladhatóbb legyen a sportág, mert nincsenek sokan a lelátókon. Abban már nem biztos, hogy mikor és milyen irányba kellene lépni - a számok egyébként is mérvadóbbak, mint a vélemények. Annak nagyon örül, hogy Magyarországon a labdarúgás után a vízilabdázás az egyik legnépszerűbb mozgásforma, sok gyerek edz napi szinten. Fontosnak tartja, hogy a mennyiség mellett a minőségre is nagy hangsúlyt fektessenek - ahogy játékosként, edzőként is azon dolgozik, hogy nap mint nap jobb legyen.

A viselkedéséből mindig is sugárzott az alázat, talán nincs olyan magyar újságíró, aki ha interjút kért tőle, ne állt volna meg neki, és ne nyilatkozott volna neki bármennyi időn át - magyarul. Nagyon érzékeny ember, és ha a klub, amelyben játszik, korrekt módon áll hozzá, akkor ő is viszonozza. Ezt nagyon sok helyen felismerték az egyesületnél dolgozók és a szurkolók, ezért is tisztelték őt. Arra a legbüszkébb, hogy szép családja van. Megfizethetetlen érzés végigkövetni, ahogy a három gyermeke felnő, akkor a legboldogabb, amikor vasárnaponként elmennek együtt valahova. Versenysportolóként önzőnek kell lennie az embernek, ilyen életforma mellett nehéz családi életet élni. Neki mégis megadatott, nagyon sokat köszönhet a feleségének.

A gyermekeinek annyit kötöttek ki, hogy legalább tizennyolc éves korukig űzzék valamelyik sportágat, amit a testedzés és a szocializáció miatt is nagyon fontosnak tart - főleg manapság, amikor az internet könnyen elvonhatja a gyerekek figyelmét. Ha valamelyikük kimagaslóan tehetséges és szeretne sportoló lenni, biztosan támogatják, de szó sincs arról, hogy erőltetnék, ha nem megy neki.

tags: #mitrovic #janger #vizilabda

Népszerű bejegyzések:

• Women's Handball: Hungarian Cup and Eurocup Summary
• Kihívások a Vasas Óbuda Röplabda pályán
• A spanyol királyi család sötét ügyei
• Kik versenyeztek a Csináljuk a fesztivált! 5. évadának döntőjében?
• A válogatott védelem oszlopa