Molnár Tibor: A Magyar Jégkorong Újpesti Legendájának Pályafutása és Korszaka
A jégkorong elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága számos országnak, és története messzire nyúlik vissza. Az emberekben a létfenntartást biztosító vadászaton és gyűjtögetésen kívül hamar kialakult az igény arra, hogy kikapcsolódjanak a napi monoton életritmusból, mást is csináljanak. A földön levő tárgyból nagyon hamar lett gömbformájú valami, nevezzük akár ősi labdának, amely megrúgva vagy megütve gyorsabban haladt a földön. Igen, ekkor még a földről, a szárazföldről beszélhetünk, a hoki egyre inkább ott fejlődött csapatsportággá, pontosabban csapatsportágakká.
Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módját, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. A csúszás történhetett akár talpon, akár korcsolyán, hiszen tudjuk, nagyon hamar megjelentek a cipőre erősített különböző csont, majd fémdarabok, amelyekből a korcsolya kifejlődött. Szóval európai eleink már télen is űztek csapatjátékokat, amelyekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is.
A Jégkorong Megjelenése Magyarországon
Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Az első szervezett mérkőzést 1875. március 3-án, a montreal-i Victoria Skating Rink-ben játszották a McGill University két csapatának tagjai között. Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék.
Az első jeges csapatsportág, ami hazánkba érkezett a bandy avagy magyarosítva jéglabda volt! A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) A és B csapata 1908-ban játszotta első bandy mérkőzését, és a leginkább jégen játszott gyeplabdára hasonlító sportág gyorsan népszerű lett. Igaz, a hatalmas pályaméret miatt kizárólag a városligeti jégpályán lehetett játszani, így csak a fővárosiak űzték az új játékot. A BKE-hez rövidesen csatlakozott a BBTE is, és beindult a hazai jéglabda-élet.
1925-ben érkezett hazánkba az új jeges sportág, a „koronghokki” - ahogy akkoriban nevezték, és gyorsan sikert aratott. Természetesen a jégkorong bölcsője is Városligetben volt, és ismét a BKE illetve a BBTE voltak azok, akik útjára indították a sportágat, az addig bandyző játékosok pedig egymás után tértek át az új sporthoz. Nagy lendületet adott, hogy a városligeti tavat 1926-ban műjégpályává alakították, így a kontinensen másodikként Budapesten jött létre az időjárástól függetleníthető jégfelület. Hazánk 1927-ben már csatlakozott is a nemzetközi jégkorong szövetséghez, vagyis az IIHF-hez, és még az ebben az évben rendezett EB-n is elindult. A történelmi első válogatott mérkőzésen 6-0 arányban maradtunk alul Ausztria legjobbjai ellen. 1937-ben indult el a magyar bajnokság.
Az Újpesti Jégkorong Szakosztály Történelme és Molnár Tibor Korszaka
Az Újpesti Torna Egylet 1885. június 16-án alakult, így jelenleg Magyarország legpatinásabb klubja. Ám kezdetben nem hogy jégkorongról, de csapatsportágakról sem volt szó az ekkor még önálló Újpest községben. A jégkorong első szótagáról, vagyis a „jégről” az első ismert újpesti tudósítás már 1886. novemberében megjelent. Ekkor így írt az Ujpest és Vidéke: „Az UTE elhatározta, hogy korcsolyázó egyletet szervez. Az Ehrenwald cég átengedte a kikötői vízfelületét korcsolyapálya kialakítására. A jégpálya 1887. január 3-án nyílik.”
Később a pályát a Hartmann gyár mögé helyezték át, de a cikkben ígért korcsolyázó egylet alapítása ekkor még elmaradt. A jégpályák azonban nem maradtak el, hol a nagyközség, hol az UTE készített természetes jegű pályát. Ennek a helyszíne mindig változott, 1896-ban például Újpesten az Árpád úton, „a Kolosszeum mögött áldoztak a korcsolyasport hivei Halifaxnak”. 1903-ban az UTE létrehozta első komolyabb sporttelepét a Népszigeten, ahol 1906-tól a klub telente ismét jégpályát létesített. Sőt, a hatalmas pályát acetilén fény világította meg, így sötétedés után is lehetett használni, a korcsolyázóknak pedig melegedő szobák és büfé álltak rendelkezésre. Az idényjegy 4 korona volt, amihez az UTE hivatalos helyiségében, a Széchenyi kávéházban lehetett hozzájutni. 1907-ben egy másik újpesti klub, az URAK hozott létre jégpályát a Mező utcai sporttelepén, amit ívlámpákkal világítottak meg. Ám ekkoriban a jégkorong még ismeretlen volt nem csak Újpesten, hanem egyáltalán Magyarországon, a jégpályát kizárólag korcsolyázásra használták.
Kevesen tudják, de az újpesti jégkorongélet is már a harmincas években megkezdődött! Igaz, klubunkban a sportág akkor még tiszavirág-életűnek bizonyult, hisz 1930 mindössze két szűk esztendő kezdete lett. A vezetők nem láttak „bizniszt” a hokiban, így pénzt sem adtak rá, inkább egy tollvonással megszüntették azt. Az 1935-ös kiadású „Az UTE 50 esztendős története” című könyv így ír az UTE elnökének fia, Aschner Jakab által vezetett „jégsport szakosztály” kezdeti lépéseiről: „Szakosztályaink közül talán a legrövidebb életű jéghockey szakosztályunk volt, amely alig két esztendős működés után, a mostoha viszonyok és a téli időjárástól való függősége, illetőleg annak bizonytalansága miatt kénytelen volt, egyébként szépen induló pályáját befejezni. Ez a szakosztály 1930-ban alakult meg és mint minden sportágban Újpesten, olyan eredményeket értünk el, amelyekkel majdnem komoly vetélytársai lehettünk régi és műjégpályával, vagy a műjégpályán tréninglehetőséggel rendelkező, tehát feltétlenül kedvezőbb körülmények között dolgozó csapatoknak. A csapat legjobb játékosa kiváló teniszezőnk, egyben minden sportágban legelső rangú tehetségünk, Aschner Pál volt. Mellette éppen olyan lelkesedéssel dolgoztak a többi fiúk is: Leiner Pál, Leiner László, Roth István, Czuri István, Dési György és Messó Antal. Sajnos, a gazdasági viszonyok lehetetlenné tették (…), hogy műjégpálya alapítására még csak gondolni is merjünk s mivel ahhoz, hogy komoly szerepet tudjunk játszani, ebben a sok gyakorlatot igénylő sportágban, műjégpálya feltétlenül szükséges lenne”. Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy bár sporttevékenységet nem végzett, csapatot nem szervezett és indított, jégkorong szakosztályunk mégsem szűnt meg 1932-ben! Sőt, egészen a második világháború végéig létezett - legalábbis papíron: a hokisok szakosztályelnököt és szakosztályvezetőt választottak, - utóbbi pozíciót 1939-ben egykori miniszterelnökünk fia, ifjabb Bethlen István töltötte be - részt vettek az Újpesti TE közgyűlésein. Várták az újabb „jeges korszak” beköszöntét, hogy az első adandó alkalommal csapatot indíthassanak. A szakosztály életéből „csupán” maga a jégkorong, a sport hiányzott. Majd az 1945-ös újrakezdésnél az adminisztratív lét is véget ért, a szakosztály megszűnt. Ezzel zárult le a szinte el sem kezdődő hőskorszak.
A férfiválogatott Bolzanóban - hangulatvideó 2.
Molnár Tibor és az Újpesti Dózsa Újrakezdése
Ám az újpesti jégkorong létezni akart! És hamarosan újra létezett is! Az „időszámításunk szerinti”, azaz az 1955-ös alapítás már visszavonhatatlan: Kecskés József szakosztályvezető irányításával az 1950, vagyis Nagy-Budapest kialakítása és a „sportklubok szocialista alapon történő átszervezése” óta Bp. Dózsa néven szereplő újpesti klubnál is útjára indult a korong. Noha a játékosokat innen-onnan verbuválták össze - átlagéletkoruk 32 év volt - szó sincs róla, hogy ez szedett-vedett brigád lett volna. Sőt!
Két idősebb játékos, a válogatott Bán József és Molnár Tibor vezérletével kemény munka indult egy ütőképes újpesti hokicsapat létrehozása érdekében. Közülük a kapus Hircsák István már a 30-as években is válogatott klasszisnak számított. Az új belügyi együttes szerencsés keveréke a tapasztalt „öregek”-nek (Hircsák dr, Molnár, Bán, Ádám) és a tüzesvérű, fiatal csikóknak. Mindezekkel hatalmas lelkesedés párosult s már az első harmadban látni lehetett: a Dózsa korongcsapata komoly szerepet játszhat majd a bajnokságban.
A Bp. Dózsa történelmi első mérkőzését 1955. december 10-én, az egyetlen hazai hokipályán, a városligeti műjégen játszotta. Az ellenfél „természetesen” az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő ferencvárosi gárda volt, az eredmény pedig győzelem! Bp. Dózsa - Bp. Kinizsi 3:2. A Béke-kupában végül a döntőig jutottak az újpestiek. Bár az első bajnoki mérkőzés december 20-án nem úgy sikerült, ahogy arra számítottunk, de a rutinosabb bajnoki címvédő Bp. Kinizsi ellen a 7:3-as vereség nem volt szégyen. Végül rögtön az első évben dobogón végeztünk a bajnokságban! Az 1955-56-os, bronzérmes nyitószezont egy ezüstös követte, vagyis ahogy napjaink híres-hírhedt Újpest- és hokirajongója, Ganxsta Zolee művész úr mondotta volt: „jövünk fel, mint a (…) higany”. Az 1956-os forradalom alatt és után fontos változások is történtek: a klub visszavette a régi, szeretett Újpesti TE nevet. Az állami vezetők azonban nem nézték jó szemmel a változásokat, így végül Újpesti Dózsa néven szerepelt tovább a klub minden szakosztálya, köztük a jégkorongozók is.
Molnár Tibor a Jégtörők Élén: Bajnoki Címek és Legendás Sorok
Molnár Tibor aktív részvételével az Újpest jégkorong csapata gyorsan az élvonalba került. 1957 októberében Moszkvába hívta meg csapatunkat a helyi Dinamó, és a sportág olimpiai bajnokainál edzőtáborozhattak, játszhattak mérkőzéseket legjobbjaink. A három meccsen a Dinamó, a Szpartak és egy egyetemi csapatok jutottak ellenfélül. Az erőviszonyoknak megfelelően az Újpest nagy arányú vereségeket szenvedett, de ennek ellenére óriási lökést adott a kivételes edzőtábor a mieinknek a hamarosan kezdődő szezonra: a szakág fennállásának mindössze harmadik esztendejében, 1958-ban máris bajnokcsapatot ünnepelhetett a lila-fehér szurkolósereg!
A nyolc mérkőzésből mindössze egyszer csúsztunk el, az az egy árva döntetlen azonban nem ront jelentősen az összképen: veretlenül nyertünk bajnoki aranyat! A jégtörők névsora ekkor: Ádám, Bán, Bessenyei, Boróczi, Hircsák, Gazdik, Lőrincz, Molnár T., Palotás J., Rancz, Sáfár, Szamosi, Zima. Az Újpest legendás Bán József, Molnár Tibor, Ádám András csatársorának negyven év fölött volt a korátlaga, ráadásul Ádám "Potyka" a hoki mellett Davis Kupa-csapattag teniszező is volt, igazi all-round-sportember. Eztán be kellett érnünk a negyedik hellyel. A sors iróniája, hogy a mindent eldöntő utolsó bajnoki mérkőzésen a későbbi Dózsa játékos, Zsitva Viktor még a BVSC színeiben lőtt 3 góljával megfosztotta a lilákat a bajnoki címtől. Az így kialakult négyes holtversenyt rájátszással döntötték el, de de egy utolsó másodpercben kapott gól révén negyedik lett az Újpest.
De csak a következő szezonig! Az 1960-as jubileumi év ugyanis már végképp az ünneplés jegyében telt. A Szamosi Ferenc és Bán József edzette alakulat a háromfordulós bajnokságban ismét biztos győzelmet aratott (12 meccsen: 9 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 76:34-es gólkülönbség, 20 pont). A gólkirályi cím (kanadai pontokat még nem számoltak ekkor) is Újpestre került, Boróczi Gábor volt az évad legtöbb gólt lövő játékosa. Az 1965-ös csapat tagjaként Molnár Tibor is részt vett az akkori sikerekben, ahol Bálint, Bánkuti, Boróczi, Gazdag, Hajek, Klink, Lőrincz, Molnár, a két Palotás és a két Patócs, Zima, Zsitva, valamint a magyar jégkorongsportban minden idők legjobb kapusának tartott, szinte valamennyi meccsén parádésan védő Vedres Mátyás is játszott. Az 1965-ös év két további dicsőséget is tartogatott a liláknak a bajnoki diadalon kívül! A szezon végén rendezett Magyar Népköztársaság-kupa (MNK) sorozatát első ízben nyerte meg csapatunk.
Újpest Dózsa Jégkorong Bajnoki Eredményei (1955-1960)
| Év | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1955-56 | Bronzérem | Nyitószezon |
| 1956-57 | Ezüstérem | |
| 1958 | Bajnoki arany | Veretlen szezon (8 meccs: 7 győzelem, 1 döntetlen) |
| 1959 | Negyedik hely | Holtverseny után rájátszással dőlt el |
| 1960 | Bajnoki arany | Szamosi Ferenc és Bán József edzette csapat (12 meccs: 9 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség) |
A férfiválogatott Bolzanóban - hangulatvideó 2.
A Megyeri Úti Jégpálya és a Játékfeltételek a Korszakban
Molnár Tibor és kortársai pályafutásának egyik legnagyobb kihívása a megfelelő jégpályák hiánya volt. Egyetlen dolog hiányzott már csak: egy „hazai pálya”. A szakosztály a kezdeti, a Városligetben eltöltött évet követően a Millenárison, majd 1961-től a Kisstadionban működött - a többi budapesti jégkorong csapathoz hasonlóan. A hoki ebben az időben igazi amatőr sport volt, a tempó, a terhelés nem égette ki a játékosokat.
Noha a vezetők már az alapításkor elhatározták, hogy műjégpályát létesítenek Újpesten, a sokéves kitartó munka csak 1963-ban érett be. Ekkor végre megkezdődtek a munkálatok, és alig egy évvel később, 1964 elején a régi kézilabda pálya helyén, az ország negyedik műjégpályájaként megnyílt a Megyeri úti jégpálya, amely nemcsak a sportolóknak adott rég várt otthont, de a korcsolyázó nagyközönséget is szívesen látta. Ez óriási jelentőséggel bírt a szakosztály jövője szempontjából, hiszen végre Újpesten talált otthonra a csapat. Így a minőségi utánpótlásnevelés is beindulhatott, és a klub is jobban kötődött a IV. kerülethez.
A pálya közös Újpesti összefogással épült. A kerület lakói, újpesti sportolók talicskáztak, betonoztak, bontottak és építettek. Szinte minden baráti alapon működött, a jéggépet például a futballstadion mögötti vágóhíd hűtőjéből, 10 év szolgálat után kapta meg első jégpályánk, míg a rolbát egy GAZ típusú katonai jármű és egy mögé kötött szőnyeg helyettesítette… Közvetlenül a magyar válogatott világháború utáni egyetlen olimpiai szereplése, az Innsbrucki játékok megnyitója előtt egy héttel került sor a történelmi első mérkőzésre. Mi más is lehetett volna ez a mérkőzés, mint egy örökrangadó, egy Újpest-Ferencváros összecsapás. Persze lila-fehér diadallal!
tags: #molnar #tibor #a #magyar #kanadai #jegkorong
