Platón Válogatott Művei: Phaidón és Szókratész Szellemi Öröksége (Európa Kiadó)

Platón, a görögség legnagyobb filozófusa, az athéni akadémia alapítója és húsz éven át feje hatalmas - évszázadok gondolkodását meghatározó és ma is elevenen ható - életművét voltaképp irodalmi mellékterméknek tekintette fő tevékenysége, az akadémiai tanítás, a lélektől lélekig ható élőszavas közlés mellett. Műveiben, amelyeknek fő formája a dialógus, a beszélgetés volt, a főszerepben mesterével, Szókratésszel, a világirodalom egy nagy műfaját alakította ki, középúton a próza és a költészet között. Ezekben a dialógusokban a nyelv, a görög vers és próza minden eszközét addig nem ismert harmóniába olvasztotta, hogy megtalálja az utat az emberi lélekhez, amelyhez szólni akart, és kiküzdje a találkozást a gondolattal, ami írásainak végső célja volt.

Szókratész az igazság, az erkölcs, az emberi lét mibenlétét kutatja: határtalanul fontos, a szó eredeti értelmében életbe vágó, amit tesz - hiszen végül ezért ítélik halálra -, mégis beszélgetéseit udvarias kedvesség, könnyed derű, és persze irónia és humor lengi át. A párbeszédekben Szókratész és beszélgetőtársai egy-egy fogalom definícióját keresik, különböző erényekről vitatkoznak vagy a retorika értékéről - csupa elvont téma. A titok talán a hangulatnak abban a különös, ellentmondásos kettősségében rejlik, amely átszövi a dialógusokat.

Platón Morális és Politikai Távlatkeresése

Alighanem igaza van a halikarnasszoszi Dionüsziosznak, a késői rétornak és történésznek abban, hogy ha az istenek egyáltalán ismerik a beszélgetésnek azt a módját, amelyet az emberek, Zeusznak, az istenek királyának beszéde biztosan a Platónéhoz hasonlított. Athén történelme olyan sok és kegyetlen csalódással sújtotta, hogy képtelen volt az igazságot a maga körül látott valóságban megtalálni. Márpedig mindenekfölött moralista és politikus volt, fő gondjának az igazságon alapuló közösség formájának keresését tekintette. Ennek szentelte valamennyi írását, elsősorban főművét, az Állam-ot, s bár meggyőződése volt, hogy a legfőbb kérdésről sem írni, sem beszélni nem lehet, tudta, hogy a „megoldás" az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazság irányította közösségi élet eredményeként egyszerre csak fölvillan a lelkekben". Amit ennek a fölvillanásnak a fényében meglátni érdemes, azt nevezte a megpillantás tárgyainak, görög szóval ideáknak.

A Szókratészi Módszer és a Szofisták

Szókratész, ahogy Platón dialógusaiban megjelenik, élesen bírálja a szofistákat. „Az, hogy pénzért árulják a tudást, amit ingyen kéne terjeszteni. És a másik, hogy tudásnak adják el az a zavaros nézetrendszert, amit ékesszólással álcázva nyomják le a gyanútlan tanítványok torkán. Nem tudnak semmit, és még pénzt is kérnek érte. Fuj!” - hangzik el a mester véleménye. Egy barbár látogató, Szakallión Kaprosz megjegyzi, hogy Szókratész módszere „sem minden csúsztatás nélküli! A szavakon lovagolsz, azonosnak véve hasonló jelentéstartalmakat, sőt, kategóriákat, aztán ezekkel az ellentmondásos azonosságokkal kergeted ellentmondásba az ellenfeledet.” Szókratész erre csak annyit felel: „Szeget szeggel!”

Kaprosz továbbá kritizálja, hogy „a szóegyezési módszered gyakran hibás. Még én is könnyen cáfolnám az érvelésedet, főleg az elvont létezők kapcsán, mint a 'jó' meg a 'szép'.” Szókratész erre derűsen reagál: „Kedves Kaprosz, hiszen mondtam, hogy semmit sem tudok!”

Főbb Művek és Témáik Platón Válogatott Műveiben

A Platón válogatott művei számos fontos dialógust tartalmaz, amelyekben Szókratész az igazság, az erkölcs és az emberi lét mibenlétét kutatja. Ezek a művek évszázadok gondolkodását határozták meg, és ma is elevenen hatnak.

A Prótagorasz

A kötet első írása a Prótagorasz, amelyben Szókratész alaposan „kitöm” egy derék szofistát, Kaprosz szerint „elég kekec módon”. Ez a dialógus kiválóan illusztrálja Szókratész kritikus hozzáállását a tudást pénzért áruló, gyakran felületes érvelésű szofistákhoz.

A Védőbeszéd, Kritón és Phaidón

A Védőbeszéd („Apologia Szókratészosz”) egy sallangmentes, szikár szöveg, amely nem kíméli sem a vádlókat, sem a népet, sem magát Szókratészt. Kaprosz szerint ez a mű a kötet egyik fénypontja. A perhez kapcsolódó Kritón és a Phaidón azonban kevésbé nyűgözte le a látogatót, a Kritón-t kicsit laposnak, a Phaidón-t pedig túl terjengősnek találta.

Szókratész a Kritón kapcsán megjegyzi, hogy „Kritón kedves, de elég földhözragadt ember, nem tudta elképzelni, hogy valakinek fontosabb a közösséghez tartozás, mint az életéből esetleg hátralévő néhány év. A hazámat nem vihetem magammal a csizmám talpán.” Ami pedig a Phaidón visszaemlékezését illeti: „ugyan mi mással erősítené magát az ember a halál kapujában, ha nem a lélek halhatatlansága melletti érveléssel.” Kaprosz ezzel egyetért, mondván, ez azóta is nyitott kérdés.

A Lakoma

Ezek után következik a kötetben a Lakoma, egy kedves, költői szöveg, amelynek szónoklatai sem túl hosszúak. Kaprosz szerint „nekem tetszett: a védőbeszéd mellett a kötet másik fénypontja.” A szerelem kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy miért alig esik szó a nőkről, csak a férfiakról. Szókratész magyarázata szerint ez a fiúszerelem „nálunk is inkább lakedaimóni import. Ott mély gyökerei vannak, nálunk inkább csak erősen divatba jött… És én a magam részéről inkább a férfiak közti szellemi kapcsolatot magasztaltam, kevésbé a fizikait.”

Az Állam

Kaprosz Az állam kapcsán rákérdez a műben felvázolt kasztrendszerre: „Mi ez a kasztrendszer, amire felosztod a népet: filozófusok, őrök, dolgozók? Átjárás ezek közt szinte nincs, a köztes születésű gyermekek korcsok, akiket el kell rekkenteni, mindenki az államot szolgálja, a maga ügyét alig, a nők és a gyermekek közös tulajdonban vannak.” Szókratész válaszában tisztázza: „Tudod, amiket Az államban olvasol, azokat én zömmel, mint kérdéseket tettem fel, sok más lehetőség mellett, és Platón formált belőlük kijelentéseket.” Platón számára fő gond volt az igazságon alapuló közösség formájának keresése, és ennek szentelte főművét, az Állam-ot.

Bár meggyőződése volt, hogy a legfőbb kérdésről sem írni, sem beszélni nem lehet, tudta, hogy „a megoldás az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazság irányította közösségi élet eredményeként egyszerre csak fölvillan a lelkekben". Amit ennek a fölvillanásnak a fényében meglátni érdemes, azt nevezte a megpillantás tárgyainak, görög szóval ideáknak.

Phaidrosz, Timaiosz és Kritiasz

A kötetben a Phaidrosz is helyet kap, amely egy Lüsziasz-beszédet tartalmaz a szerelemről, majd Szókratész viszontválaszát ugyanerről a témáról. Kaprosz szerint „majdnem hasmenésem támadt ettől a két szónoklattól”. Szókratész erre elmondja, hogy „bár a mi időnkben az emberi emlékezet erős edzésben volt, de egyszeri hallás után ilyen hosszú szövegeket megjegyezni még mi sem voltunk képesek.”

Végül a Timaiosz és a Kritiasz-töredék az Atlantisz-mondával foglalkozik. Szókratész mosolyogva hárít: „Ártatlan vagyok. Ezeket e történeteket minden utcasarki mesemondó és minden gyerek ismeri.”

A nők szerepéről Platón műveiben

A nők társadalmi szerepével kapcsolatos nézetek is felmerülnek a dialógusokban. Szókratész Az államban megemlíti, hogy „fiúkat és lányokat egyformán kellene nevelni, s hogy mindazt, amit a férfiak elvégeznek, a háborút is beleértve, azt a nők is képesek elvégezni.” Bár elismeri, hogy az „asszonynép zöme tanulatlan, legfeljebb írni-olvasni tud”, hangsúlyozza, hogy „kivételek mindig vannak”.

Platón Válogatott Műveinek Főbb Párbeszédei

A 1984-es Kiadásról: "Platón Válogatott Művei"

A szóban forgó Platón válogatott művei kiadás a Bibliotheca Classica Európa és Magyar Helikon sorozatok részeként jelent meg. Összesen két kiadása volt 1943 és 1984 között, a 1984-es kiadás 3584 oldalas, keménytáblás és 9630727900 ISBN számmal rendelkezik. Létezik egy másik, 2312 oldalas, szintén keménytáblás kiadás is.

A fordításokat számos neves szakember végezte, hozzájárulva a művek magyar nyelvű megértéséhez és terjesztéséhez. A fordítók között találhatók: Devecseri Gábor, Faragó László, Kárpáty Csilla, Kerényi Grácia, Kövendi Dénes, Papp János, Péterfy Jenő, Ritoók Zsigmond, Steiger Kornél, Szabó Árpád, Szabó Miklós, Telegdi Zsigmond, Gyomlay Gyula, Nagy Ferenc, Hamvas Béla, Halasy-Nagy József, Magyaryné Techert Margit.

Idézetek Platón Műveiből

• „…ha mindketten együtt két ember vagyunk, szükségképpen két embernek kell lennie külön-külön is mindegyikünk; másrészt, ha egy ember külön-külön mindegyikünk, szükségképpen egy embernek kell lennie mindkettőnknek együttvéve is, mert hiszen Hippiasznak a lényegről adott bőséges fejtegetése szerint nem is állhat másként a dolog, csak úgy, hogy ami mind a kettő együtt, ugyanaz külön-külön is mindegyik, s ami külön-külön mindegyik, ugyanaz mind a kettő együtt is. Meggyőzve ülök itt immár általad, de előbb vésd az emlékezetembe mégis, Hippiasz: vajon egy ember vagyunk-e én meg te, vagy te is kettő vagy és én is kettő vagyok?”
• „…a prütaniszok közül egyedül én szegültem ellenetek, nehogy törvényelleneset cselekedjetek, és ellenetek is szavaztam. És bár a rétorok készen álltak, hogy följelentsenek és elvezettessenek, és magatok is ezt követeltétek kiabálva, úgy gondolkoztam, hogy inkább a törvény és igazság oldalán várom be a veszélyt, semhogy csak azért, mert a börtöntől vagy a haláltól félek, veletek tartsak, mikor jogtalanságot akartok elkövetni.”

tags: #platon #valogatott #muvei #phaidon #ford #kerenyi

Népszerű bejegyzések:

• a Magyar Rally Bajnokság részleteiről
• BVSC-Zugló szezonjának zárása
• A Barcelona aktuális játékoskerete
• Részletek a Békés megyei labdarúgásról
• Gólok és dráma az Anfielden