A Morava-Vardar csatorna: Egy ambiciózus víziút a Duna és az Égei-tenger között
Európai mércével mérve a Morava-Vardar csatorna projekt kolosszális arányú, fejlesztése radikális változásokat hozna az európai tágabb régió szállítási lehetőségeibe. A terv egyre inkább felkerül a Görögország és keleti szomszédai, különösen Szerbia, Észak-Macedónia (korábban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság), Bulgária és Románia közötti kétoldalú tárgyalások napirendjére.
A szárazföldi, légi és tengeri szállítást magába foglaló jelentős kereskedelmi útvonal fejlesztése már folyamatban van, és a meglévő folyók hasznosítását komolyan vizsgálják, ahogy a szélesebb körű terv körvonalazódik.
A tervezett víziút és útvonala
Az új víziút kiépítése közvetlen szállítási összeköttetést biztosítana a Földközi-tenger keleti medencéjétől Európa szívéig, az Axios/Vardar, a Morava és a Duna folyókon keresztül. A víziút sokkal gyorsabb és alacsonyabb költségű útvonalat kínálna a Távol-Keletről Európába tartó rakományok számára. Tanulmányok szerint egy ilyen útvonal mintegy négy nappal gyorsabb lenne a meglévő rotterdami opcióhoz képest, ahol a rakományt a holland kikötőből szállítják tovább, hogy elérje a nagyjából vízszintesen, Közép-Európától, Németország délnyugati részétől a Fekete-tengerig, Románia keleti partjánál futó Dunát.
Történelmi előzmények és korábbi tervek
A Duna középső és alsó szakaszán számos olyan csatornaépítési terv született az elmúlt százötven évben, amely nem valósult meg. Számos ezek közül újra és újra előkerül mind a mai napig, bár megvalósulásukra reális esély nincs. Voltaképpen ezek általában olyan nagy ívű programokként fogalmazódnak meg, amelyek a gazdaság jelenlegi térszerkezetének javítására keresnek megoldásokat, illetve a Duna gazdasági potenciáljának kihasználását szeretnék javítani a víziút-rendszer hálózatosításának eszközével.
A napjainkban felbukkanó tervek tehát nem új keletűek, szinte valamennyinek az előzményét megtaláljuk a 19. századi, 20. század eleji elképzelésekben. Tény, hogy a felvetés a 20. század elejére vezethető vissza. Nenad Mileusnić, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) Közgazdaságtudományi Bizottságának tagja annak idején elmondta: a távoli 1904-ben hozták nyilvánosságra a csatornaépítés első tervét, amit Nikola Stamenković, a Belgrádi Egyetem tanára készített.
Nemzetközi érdeklődés és tárgyalások
A projektet az elmúlt években Athén, Peking, Belgrád és Szkopje vezetőinek legfelsőbb szintű tárgyalásain is megvitatták. Legutóbb egy görög-szerb konferencián került szóba, amelyen Alexis Tsipras görög miniszterelnök és Aleksandar Vucic szerb elnök is részt vett. Boyko Borisov bolgár miniszterelnök víziút- és vasúti összeköttetésekről beszélt Görögország északi égei-tengeri kikötője, Szaloniki, a bolgár fekete-tengeri Burgasz és a szerbiai Belgrád között.
Peking kész támogatni a Duna-Morava-Vardar-Égei-tenger-csatorna megépítésére vonatkozó terv megvitatását, ha Belgrád, Szkopje és Athén is beleegyezik - üzenték a legrangosabb kínai tisztségviselők, akikkel a napokban találkozott Tomislav Nikolić, az Oroszországgal és Kínával való együttműködést koordináló nemzeti tanács elnöke. Nem újdonság, hogy a kínaiak érdekeltek a Dunának az Égei-tengerrel való összekapcsolásában: a China Gezhouba Corporation nevű cégük már 2013-ban készített egy tanulmányt, mely szerint a kanális megépíthető és kifizetődő lenne.
Legutóbb Gjorge Ivanov macedón államfő emlegette a témát: tavaly decemberben arra kérte a szkopjei vezetőséget, hogy alakítson szakértői csoportot, és a szerbiai, valamint a görög illetékesekkel együtt lássanak hozzá a projektum megvalósításához. - Ez a csatorna örökre megváltoztatja térségünket, és jobbá teszi polgáraink életét - mondta Ivanov.
Előnyök és ígéretek
A csatorna megépítése számos előnnyel járna a régió és a nemzetközi kereskedelem számára. Nikola Stamenković 1904-es terve szerint „olcsó és hatékony lenne az utas- és az áruszállítás, ezenkívül az itt építendő erőműrendszer révén jelentős mennyiségű áramot lehetne termelni. A víz akkumulálásával ivóvízzel lehetne ellátni a lakosságot, és öntözni lehetne a mezőgazdasági földterületeket.”
A kínai tanulmány továbbá kiemelte, hogy „mivel a csatorna Nyugat- és Közép-Európát kötné össze az Égei-tengerrel, csökkennének a szállítási költségek, javulna a biztonság és az életminőség, növekedne a megújuló energia mennyisége… és a csatorna kedvezően hatna a szerbiai energiastruktúra optimalizálására”. A kínai szakértők azt is hangsúlyozták, hogy a balkáni csatorna megépítése hozzájárulna a stabilabb ivóvízellátáshoz és az árvízvédelemhez, mindez pedig együttesen serkentené az ipar és a gazdaság fejlődését, növelné a foglalkoztatást és végső soron az életszínvonalat is Szerbiának ebben a részében.
Kritikák és kihívások
A szakemberek azonban nem egységesek az ötlet megítélésében. Egy részük úgy tartja, hogy megalomániás, nem kifizetődő projektum lenne, amely több kárral járna, mint haszonnal, mások szerint a csatorna egyenesen jólétet biztosítana a lakosságnak és az érintett államoknak.
Marina Babić, a Jaroslav Čarni vízgazdálkodási intézet végrehajtó igazgatója szerint a Dunától az Égei-tengerig vezető vízi úton vannak olyan szorosok, amelyekben elképzelhetetlen a csatornaépítés. Erre figyelmeztették a kínai szakértőket is, akik 2013-ban a csatornaépítésre vonatkozó tanulmányt készítették. Persze a kínaiak ennél nehezebb problémákat is megoldottak már, nem is csoda, hogy az elképzelést megvalósíthatónak, a csatornát pedig kifizetődőnek tartják.
Mai szemmel nézve sok terv ezek közül fantazmagóriának tűnik, hiszen ha az adott kor műszaki ismereteinek szintjén meg is valósítható, aránytalanul magas költséggel jár. Sok ötlet gyakorlati haszna ezekhez a költségekhez nem mérhető (pl. a Kolozsvártól Grazig terjedő belföldi vízi út elképzelése ásott csatornákkal [Kaján 2004]).
A múltban a vasúti beruházások versenye, a geopolitikai viszonyok átalakulása nem tette lehetővé, hogy ezekhez a beruházásokhoz szükséges tőke és viszonylag hosszú (több évtizedes) tervezési és beruházási idő rendelkezésre álljon. Ugyanakkor számos tervet a különböző politikai kurzusok is elővettek, ezek mind a mai napig időről időre előkerülnek, persze csak a nagy általánosságok szintjén.
A Duna-térség fejlesztési kontextusa
Nem sokkal azután, hogy Magyarország EU-elnökségének utolsó napjaiban, 2011-ben az Európai Unió Duna Stratégiáját deklarálták, felmerült az igény a Stratégia eredeti akcióterének lényeges mértékű kiterjesztésére, amely végül az Európai Duna Régió Stratégia kibővített elnevezéssel teljesedett ki. Ez a valamennyi part menti államot érintő törekvés egyértelműen aktuális, valós igényeket ölel fel, amelyeknek kielégítése azonban - a részes országok gazdasági és társadalmi struktúrájának különbözőségeit tekintve - kivételes felelősséget és multidiszciplináris felkészültséget igénylő feladat. Az elkövetkező években a Duna lehet a kelet-közép-európai térség fejlődési övezetének generálója.
Nem szabad azonban valamennyi régi elképzelést idejétmúltnak tekintenünk, még ha manapság nem is tűnnek reálisnak, hiszen változó körülmények között még hasznosak lehetnek a múltból származó tapasztalatok. Mindenesetre a térségi fejlődés vizsgálatának egyik lehetőségét látjuk abban, hogy a vízi infrastruktúra kiegészítési kísérletei és azok megvalósulásának módjai hogyan függenek össze nagyrégiónk térszerkezetének alakulásával.
tags: #morava #vardar #kanalis
