Az MTK Torna Szakosztályának Története és a Magyar Torna Fejlődése
Az MTK, a Magyar Testgyakorlók Köre, az egyetemes magyar sport egyik legrégebben alapított, patinás egyesülete. Alakuló közgyűlésére 1888. november 16-án került sor egy budapesti kávézóban, az alapító tagok a magyar arisztokrácia és a zsidó polgárság köréből kerültek ki. Az egyesületet Donáth Sándor, Klauber Izidor, Sachs Lipót, Kohn Arnold, Müller Dávid, Totis Lajos, Horner Ármin, Leitner Ármin, Szekrényessy Kálmán, Kükemezey Árpád, László Lajos és id. Weisz Dezső megalakította. A közgyűlés az elnöki tisztséget nem töltötte be, a tiszti kar azonban megalakult. Az első választmányi ülés legsürgetőbb teendőnek tagság toborzását, propaganda kifejtését és megfelelő klub helyiség megszerzését tartja.
A 19. század végén, amikor a sportéletben még a német torna és az angol atlétika dominált, egyedülálló volt a „Testgyakorlók” és a „Köre” szavak használata az egyesület nevében. Szekrényessy hazai és nemzetközi híre, demokratikus gondolkodása, tősgyökeres magyar nemesi származása egyaránt garanciát jelentett a keresztény úri körökön kívül álló csoportok szakmai, társadalmi legalizációjára. Az MTK alapítására 1888. november 16-án került sor, amit az Nemzeti Torna Egylettel (NTE) feszült viszonyba keveredő sportemberek alapítottak, mivel az NTE-ben korábban szabadtéri atlétikai versenyt rendeztek a német torna helyett, ami súlyos fejmosást eredményezett és a fiatalok elhatározták egy új egyesület megalapítását.
A Magyar Torna Mozgalom Gyökerei és Kialakulása
A hazai sportmozgalom úttörőjének számító Nemzeti Torna Egylet (NTE) a XIX. század második felében porosz mintára szerveződött, de a torna gyökerei mélyebbre nyúlnak. Már az Anjouk korában divatos lovagi játékok is mutatták a későbbi testgyakorlatok bizonyos jeleit. Az 1600-as évek közepén Coménius Amos, aki Sárospatakon élt, könyvében, az Orbis Pictusban már játszóteret és játékok rendszeresítését követelte az ifjúság részére.
Mária Terézia alatt az országban több helyen űzték a testgyakorlás egyes fajtáit. A külföldi tornarendszerek híre lassan hozzánk is eljutott. Elsősorban Guts-Muts, majd Jahn fejlesztette ki azt a német rendszert, mely Magyarországon is kifejtette hatását. Említést érdemel a svájci Pestalozzi, illetve a svéd Henrik Ling és fiainak tevékenysége, melyek hatással voltak a torna magyarországi rendszerére. Gyarmathy Sámuel professzor 1797-ben Schnefentalban járt, s az ottani Guts-Muts iskolában tett látogatásáról írt beszámolót. Hasonló jellegű volt Kovács Mihály pesti orvos gyűjteménye: ő könyvben adott összefoglalót Guts-Muts rendszeréről. Ezek a hírek, könyvek felkeltették az érdeklődést Magyarországon a torna iránt. Néhány főúri család "gimnasztikához értő" nevelőt hozatott a gyermekek és felnőttek mellé. Először báró Vay tábornok alkalmazott házi tornatanítót.
Egger 1817-ben, az evangélikus gimnáziumban megalakította az "első nyilvános testgyakordát". A torna célja ekkor kimondottan a polgárság szórakozása, szórakoztatása volt. Néhány fiatal tornatanítót ("pestalozziánust" - így nevezték Pestalozzi híveit) hívott Magyarországra. 1862-ben megjelent az első női torna-szakkönyv Turján László szerkesztésében, címe: "Nőnevelő Tornászat".
A negyvenes évek után 1863-ban Matolay Elek, Szontágh Ábris dr. és Bakody Tivadar dr. megalapították a Nemzeti Torna Egyletet. Az egyesület hivatalos nyelvéül a magyart választotta. Az első "gyakorlásokat" a régi Pest egyik istállójában végezték. Ezzel megindították a magyar tornasportot. Sorra alakultak a különböző városok torna egyletei: 1866-ban a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet, 1867-ben a Debreceni Torna Egylet, 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitra Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljai Torna Egylet, 1869-ben Budapesti Budai Torna Egylet, 1870-ben a Pécsi Torna Egylet. Ezen a tényen kívánt változtatni a Nemzeti Torna Egylet, amikor 1870-ben megépült új tornacsarnokában tornatanítók kiképzésére tanfolyamot indított be.
1870-ben felmerült az a kívánság, hogy a tornaegyesületek egy közös Szövetségbe tömörülve vigyék előre a tornaoktatás ügyét Magyarországon. 1885. június 29-én megalakult a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége (MOTESZ). Az alakuló közgyűlésen az NTE, BBTE, OTE és a Magyarországi Tornatanítók Egyesülete, valamint Arad, Debrecen, Fogaras, Kolozsvár, Nagykanizsa, Sopron, Sárospatak, Szabadka, Szeged, Pancsova és Temesvár városok egyesületeinek képviselői vettek részt. Az ezt követő években egyre több egyesület csatlakozott a Szövetséghez úgy, hogy 1891-ben már 44 tagegyesülete volt. A MOTESZ második közgyűlése (1888) meghatározta a tornászok öltözetét. Az első tornaünnepélyen a győzelmi cserkoszorút nyilvánosan osztották ki. Ezzel az aktussal vette tulajdonképpen kezdetét hivatalosan is a magyar tornasport.
Az MTK Torna Szakosztályának Kezdeti Évei
Az MTK az alapításakor is számos sportágban jeleskedett. Alig pár hónappal az alakulása után már hat sportágban voltak versenyzőik: atléták, úszók, tornászok, kerékpárosok, birkózók és súlyemelők is voltak az MTK-ban. 1889. április 21-én érkezett el a nagy nap: az MTK megrendezte első versenyét az Orczy kertben. A kor szokásának megfelelően több sportágban is összemérhették erejüket az atléták, és ezen a házi versenyen korláttornázásban Müller Dávid győzött. Még ugyanebben az évben megrendezésre került klubunk második versenye, mely szeptember 15-én sorra került és programja már a kerékpározással is kiegészült. E két verseny hagyományt teremtett, ezután hosszú ideig az MTK minden évben megrendezte tavaszi és őszi viadalát.
Az MTK első hivatalos helyisége a Teréz körút és a Podmaniczky utca sarkán működő kávéház volt. Akkoriban az MTK nem rendelkezett tornateremmel, emiatt még az éves közgyűlésen is felmerült az egyesület feloszlatására tett javaslat. Azonban hamarosan megoldódott ez a probléma is. 1891-től a Ferencziek terén bérelt helyiséget az MTK. Ez volt az első saját - bár meglehetősen szerény - otthona az MTK-nak. A fiatal egylet eredményeinek elismeréseként gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter még ugyanebben az évben átengedte a Markó utcai főgimnázium tornatermének használati jogát sportolóinknak. Ez hatalmas előrelépés volt a felkészülési lehetőségeket tekintve. Nincsenek adatok arról, hogy segítette-e korábban edző az MTK sportolókat, de az MTK első ismert művezetője Grabovieczky Leó lett, aki 1891-től vezette a tréningeket. Ő az, aki megszervezi az MTK első dísztornáját 1891. december 31-ére.
1892-ben új művezető vette át az edzések irányítását, Bockelberg Ede személyében, aki ama Bockelberg Ernő fia volt, aki az NTE-től elkergetve néhány sportolót nagyban hozzájárult az MTK megalakulásához. Bockelberg személyében a korszak legkiválóbb szakembere vette át sportolóink felkészítését. Müller Dávid még ugyanebben az évben palicsi győzelmével megkapta a „Magyarország Bajnoka” címet is, bár ez nem minősült hivatalos országos bajnokságnak.
Olimpiai Részvétel és Korai Sikerek
1896 kiemelkedő év a magyar sport történetében, hiszen Athénban megrendezték az első újkori olimpiát. Az MTK-nak büszkeségre adhat okot, hogy az első modern olimpián szerepelt kis létszámú magyar csapatban az MTK egyik versenyzője, Kakas Gyula tornász is bekerült. A 13 nemzet tornászai között indult Kakas Gyula és Weisz Dezső. Az akkori sportkörnyezetben a tornász Egyleteink tagjai a torna mellett a legkülönfélébb sportokat is űzték, mint például atlétikát, vívást, úszást, korcsolyázást.
A következő táblázat összefoglalja az MTK torna szakosztályának korai, ismert kiemelkedő eredményeit:| Név | Év | Sportág | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| Müller Dávid | 1889 | Korláttornázás | Győztes | MTK első házi versenye |
| Müller Dávid | 1892 | Torna | „Magyarország Bajnoka” | Palicsi győzelem |
| Kakas Gyula | 1896 | Torna | Olimpiai résztvevő | Athén, első újkori olimpia |
| Gellért Imre | 1912 | Torna | Főverseny győztese | Stockholmi olimpiára készülő válogatott |
A Magyar Torna Aranykora és Az MTK Szakosztályának Helye
Az 1906-os athéni olimpián másodszor szerepelt magyar tornász: Erődi Béla második lett kötélmászásban, valamint a pentatlonban (korlát, nyújtó, gyűrű, ló és ugróasztal) 90 ponttal, a hexatlonban (ugyanazon szerekhez lólengési gyakorlat járult) 110 ponttal első osztályú minősítést szerzett. 1912-ben Kolozsváron mutatkozott be nagy sikert aratva a stockholmi olimpiára készülő magyar válogatott csapat. A tornászati főverseny győztese Gellért Imre MTK volt. "Gellért festőművész, bohém, művészhajlamú ember, egész tornászásában kifejezésre juttatta ezt a jellemvonását. Egy-egy gyakorlata, melyet jókedvében eszelt ki, valósággal drámai feszültséget váltott ki a szakértő nézőkből." - írta róla Dückstein Zoltán.
A világháborúban sokat sérült a torna felszereltsége, hiszen a legtöbb tornatermet katonai célra vették igénybe. A tornaszerek igen erősen megrongálódtak. A puszta falak és egy-két áldozatos szakember tornaszeretete maradt csak fenn. 1925 év legnagyobb eseménye a Testnevelési Főiskola megnyitása volt. 1928-ban Amszterdamban rendezték meg az olimpiát, ahol először szerepelt a női torna, így a magyar tornászlányok is először vettek részt e jeles eseményen.
1929-től a MOTESZ új neve Magyar Országos Torna Szövetség. Az 1930-as luxembourgi világbajnokságon Pelle István a nyújtón maximális pontteljesítménnyel világbajnoki címet szerzett, ami a magyar tornasport egyik kiemelkedő sikere volt. A Szövetség a vidéki tornasport fellendítése érdekében kerületi szervezeti szabályzatot vezetett be, és a következő esztendőben kiírták az országos női csapat és egyéni bajnokságokat. A MOTESZ ebben az esztendőben állandó otthonhoz jutott a Magyar Testnevelés házában. Az 1931. év ismét néhány változást jelentett a MOTESZ életében, a Szövetség a csapatbajnokságokat az összes szeren kiírta, és az egyesületeket osztályokba sorolták.
Az 1932-es év a magyar torna részére meghozta az eddigi legnagyobb sikert. A Los Angeles-i olimpián a magyar tornasport első olimpiai aranyérmet Pelle István szerezte a 105 000 nézőt befogadó Stadionban. Az olimpiáról visszatért tornászokat nagy lelkesedéssel fogadták. Az 1934. évi tornász világbajnokság rendezését Magyarország megpályázta. Ebben a jubileumi évben a Szövetség "Magyar Torna" néven havonta megjelenő szaklaphoz jutott. 1935-ben a 13. Országos Tornaünnepély keretében ünnepelte a Szövetség 50 éves fennállását. Az eseményen József Ferenc királyi herceg is megjelent. 1939-ben dr. Szukováthy Imre személyében új elnököt választott a Szövetség, Bogár István főtitkári tevékenysége pedig az eddig elhanyagolt vidéki tornasport felemelése volt.
A Politikai Változások Hatása
Az 1930-as évek közepétől a fasizálódó Magyarországon a klub szakosztályainak működése fokozatosan csökkent. Az Országos Testnevelési Tanács 1938. május 29-én életbe lépett 15. törvénycikke szerint megkezdték a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezkedésének korlátozását. Az 1939. évi IV. törvénycikkben intézkedéseket foganatosítottak a zsidó sportvezetők leváltására is, az 1941. augusztus 8-án keltezett törvénycikk pedig kitiltotta a zsidókat a sportegyesületekből. Ezen időszak végére, 1939-re, elhalt több szakosztály, beleértve a birkózó, a kerékpározó, az ökölvívó, az úszó, a vívó és a vízilabdázó szakosztályt. Bár a torna szakosztályt külön nem említi a szöveg az elhaló szakosztályok között, az MTK általános feloszlatása és a zsidó sportolók kizárása súlyosan érintette az egyesület minden tevékenységét.
1945-ben Budapesten csak az MTE férfi és a Postás női tornaszakosztálya működött. Az I. Országos Sportnapok keretében megrendezésre került az Országos bajnokság, ahol Fehér Anna PSE lett az első háború utáni bajnok. Az 1948-as londoni olimpián Pataki Ferenc olimpiai bajnokságot nyert műszabadgyakorlatban. Herpich Rudolfnét beválasztották a FIG Női Technikai Bizottságába, ahol először csak tagként (1948 - 72), majd később a Bizottság vezetőjeként képviselte a magyar torna sportot.
Az 1952-es olimpián kiemelkedő női tornászsikerek születtek. 1956-ban a melbourne-i olimpián kéziszer csapatunk aranyérmet szerzett. Keleti Ágnes korláton, műszabadgyakorlatban, gerendán olimpiai bajnok lett. Sok más sportolóval együtt négy női és egy férfi tornászunk nem tért vissza Magyarországra. Az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes Izraelbe vándorolt ki, ahol később edzőként, majd szakvezetőként dolgozott tovább. Egy nagyszerű tornásznő pályafutása fejeződött be a római olimpiával, Tass Olga olimpiai és világbajnok negyedik alkalommal vett részt az ötkarikás versenyen. Pályafutása után a TF oktatója, majd a francia ill. a magyar válogatott sikeres vezetőedzője volt.
1956. április 8-án a Testnevelési Főiskolán rendezték meg a művészi torna első hazai versenyét. Az első modern gimnasztikai országos bajnok Várhidi Eszter volt. 1963-ban Budapesten került megrendezésre az első modern gimnasztikai nemzetközi verseny, amelyet utólag hivatalosan a FIG a sportág első világbajnokságának tekintett. Létrehozták a Központi Sportiskolát, a női és a férfi tornászok egyik legeredményesebb utánpótlás műhelyét, a szakmai munka irányításával Csányi Rajmundot bízták meg. Az Úttörő Szövetség szervezésében megrendezésre került az első Úttörő Olimpia.
Bár az MTK történetében a labdarúgás és más sportágak, mint a vívás vagy a kajak-kenu, később domináns szerepet játszottak, a torna szakosztály az egyesület alapjainak és korai sikereinek szerves részét képezte, hozzájárulva az MTK multibranches identitásának kialakításához a magyar sportban.
tags: #mtk #torna #szakosztaly
