Nagy Attila "Picasso": A kerékpáros legenda fradista kötődésekkel
A magyar kerékpársportban Picasso néven ismert Nagy Attila egyedi és sokszínű életpályát tudhat maga mögött. Pályafutása során számos sikert ért el, és több alkalommal is a Ferencvárosi Torna Club kötelékében versenyzett, melyek meghatározó bázisai voltak sportolói fejlődésének.
A kerékpáros karrier kezdetei és az ifjúsági évek
Nagy Attila 1967-ben, 15 évesen kezdett kerékpározni a Videoton kerékpár szakosztályában. Azóta is aktív, és rendszeres résztvevője a korosztályos viadaloknak. Az első komolyabb eredményem az úttörő hegyi ob-n született, ahol Rohtmer és Németh mögött harmadik lettem. Azóta sem rendeztek ennek a korosztálynak ebben a számban futamot. A sportiskolában együtt készülhettem Bebtó Zolival, Szekeres Csabával, Sipőcz Dáviddal, Németh Szabolccsal, Lelkes Győzővel, sőt ’93-ban még Bodrogi Lacival is. Csakhamar tagja lettem az ifjúsági válogatottnak.
A Ferencváros is fontos állomás volt pályafutásában: „Az 1997-98-as szezonban az FTC színeiben versenyeztem, Illés Bálint irányítása mellett inkább a pályaszakágra koncentrált.” Két boldog-boldogtalan évet töltött a zöld-feéreknél, húsz éves koromra világosodott meg annyira, hogy rájöjjön: kiemelkedőt alkotni a kerékpáros sportban sajnos csak külföldön lehet. 1996-ban a 3000 méteres időfutam ifjúsági bajnokaként, egyben a Bíber Attila emlékserleg nyerteseként, melyet 1980-ban először Somogyi Miklós nyert el. Az ekkor született időeredmény napjainkban is érvényben lévő ifi csúcs.
Nemzetközi sikerek és a hazatérés
„Három esztendőt töltöttem 1999 és 2001 között Toszkánában, laktam Pisában, Arezzóban és Firenzében. Nagyon sokat versenyeztünk, közben megtanultam olaszul. Öt jelentős győzelmet, számtalan helyezést szereztem az U23-as korosztályban. Köztük is talán a legjelentősebb a Nemzetek Nagydíja volt, rögtön az első kint töltött évemben. Ezen a viadalon a profik közt abszolútban a 9. lettem Sergei Gonchar mögött - aki a napokban zajló Tour-on viselte néhány napig a sárga trikót -, U23-ban pedig az első. Olyan nagynevű bringásokat előztem meg, mint a tavalyi ProTour győztes Danilo Di Luca, vagy az azóta háromszoros világbajnok - jelenleg szintén a Tour de France-on résztvevő - Michael Rogers. Büszke vagyok a GP Del Rosso-n elért negyedik helyemre is, ahol 200 induló között lettem a legjobb külföldi - csak három olasz tudott megverni.”
Kétezeregyben egy „malőr” következtében haza kellett jönnie. Stubán Feri hívta magához a csapatba, a szezon hátralévő két és fél hónapját ismét a Ferencvárosnál töltötte. Ahhoz képest, hogy a 2001. év elején még versenyt nyert Olaszországban, itthon a szezon vége felé egyetlen versenyt sem tudott befejezni - ez természetesen nem az edzője hibája volt. Kiábrándult a kerékpáros sportból, év végén abbahagyta a versenyzést. Egy értelmiségi folyóirat főszerkesztőjénél lett magántitkár.
LUZON BAJNOKOK KÖRZE (1955 - 1976) | KERÉKPÁROS NAPLÓM
Visszatérés az olimpiai keretbe és búcsú a profi sporttól
Érdekes módon abszolút nem hiányzott a kerékpáros sport, de amikor a 2002. év végén Bor Sándor (a szövetség akkori elnöke - a szerk.) behívta a szövetségbe és közölte, hogy szeretné, ha az athéni olimpiáig még versenyezne az olimpiai keret tagjaként, nem tudott ellenállni az ajánlatnak. Jöttek a világkupák. Pályaválogatottként Bebtóval, Árvaival, Berkesivel és Szabó Andrással, járta a világ velodromjait. Felmerülhet a kérdés: megérte-e folytatni? Igen, mindenképpen. Nagyon jó volt a hangulat a Feri csapatában. Mint említette, 2004-ben a világkupákat járták, Manchesterben például egy kilencedik helyet szereztek. Sydney-ben - a negyedik, egyben döntő állomáson -, Árvai „Atával” párosban még azonos helyen voltak kvalifikáció szempontjából a spanyolokkal és a franciákkal; a páros előfutamot körelőnnyel (!) megnyerték. Következett a döntő, ahol sajnos nem úgy alakultak a dolgok számára, ahogy kellett volna, a spanyolok nyerték, a franciák harmadikok lettek, a második helyet pedig a svájciak szerezték meg.
A 2004-es esztendőt hazai szempontból eredményesen zárta. Az országúti magyar bajnoki cím megszerzése mellett ősszel megnyerte a Citadella GP-t, az volt az utolsó versenye, az jelentette a kerékpáros pályafutása végét, így győzelemmel búcsúzhatott. Hatalmas erő volt benne, imádott versenyezni, ráadásul ezt a viadalt azelőtt még soha nem nyerte meg. A díjkiosztón - mint a 2004-es esztendő legeredményesebb kerékpárosa - az Aranyi Lajos emlékdíjat is megkapta. Ekkor már tudta, hogy ez az utolsó elismerés. Mivel volt már vevő az akkori kerékpárjára, a barátnőjével gyalog mentek haza a Gellért-hegyről, így egyszersmind végleg szakított a kerékpárversenyzéssel… Hátizsák, tornacipő, bukósisak, ráadásul gyalogosan - érdekes érzés volt, hogy ami 15 évig mindent jelentett számára, az onnantól kezdve már csak emlék.
Veterán sikerek és a doppingbotrány
Nagy Attila azóta is aktív, rendszeres résztvevője a korosztályos viadaloknak. A St. Johannban rendezett veterán világbajnoki futamon, Masters 7 kategóriában megnyerte a 76 km-es országúti versenyt. A nyár végi, ausztriai erőpróbán általában több magyar bringás is elindul, de komoly eredményt csak Nagy Attila ért el, az utóbbi években az 5., 4., 11. és 16. helyen ért célba. Mindig fogadkozott, hogy egyszer elsőnek halad át a célon. Ezúttal megvalósította álmát, a 76 km-es, országúti viadalon - emelkedőkkel tarkított, kemény, hegyi terepen - a sok éves tapasztalatával a legjobb taktikát választotta, megszökött féltávnál, ami bejött, hazaért, a többiek nem tudták tartani vele a lépést.
A szenior II-es (50-59 év közöttiek) korosztályban a magyar bajnoki cím a Hajdú mögött 30-40 centivel lemaradó fehérvári, Nagy Picasso Attila birtokába került, nem érdemtelenül. „Meleg volt a helyzet, mert senki sem akart igazán meglógni, mondhatni egyedül voltam. Az sem szólt a javamra, hogy a riválisaim 9-10 évvel fiatalabbak nálam, de így sem tudtak mit kezdeni velem. Igaz, a végén pár centivel lemaradtam, de magamat okolhatom, mert a hajránál kissé elváltottam a gépet. De így is magyar bajnok lettem, s ez a legszebb ajándék a közelgő 60. születésnapomra" - mosolygott Nagy "Picasso" Attila.
Eredmények és Elismerések a veterán kategóriában
Nagy Attila eredményei és elismerései a következők:
- 2012: Ausztrál bajnoki cím
- Veterán világbajnoki futam: Ezüstérem Perthben
- Masters 7 kategória: 1. hely a St. Johannban rendezett veterán világbajnoki futamon (76 km-es országúti verseny)
- Magyar bajnoki cím a szenior II-es korosztályban
Nagy Attila elmondása szerint: „A magyar kerékpársport 112 éves történetében eddig ketten tudtunk időfutam-bajnokságot 50 percen belüli idővel nyerni - az egyik én voltam (másik Bodrogi - a szerk.). Kettőnknek sikerült a magyarok közül 4:40-en belüli időt menni 4000 méter egyéniben a Millenárison kívül - az egyik én voltam Bécsben (másik Somogyi - a szerk.). Hárman vagyunk, akik a Millenárison 4:50-en belüli időt értünk el 4000 egyéniben - az egyik én voltam (másik kettő: Eisenkrammer, illetve Somogyi - a szerk.).” Négyszeres csúcstartó, többszörös országúti- és pályabajnok, éveken át tagja a válogatottnak.
A doppingvád
Sankt Johannban, Ausztriában az amatőr veterán kerékpáros-világbajnokságon csaláson kaptak egy magyar versenyzőt. A szervezők szerint Nagy Attila (66) rejtett motorral akart szerepelni a 65-69 évesek korosztályában, ahol ő volt a címvédő. Az Ausztráliában élő, de nyaranta Magyarországon tartózkodó sportoló a fehérvári SZINGO SE színeiben versenyzett. Klubja megdöbbent a hírek hallatán. „Mi is az osztrák újságokból értesültünk a történtekről. Azóta próbáljuk őt elérni, de ki van kapcsolva a mobilja. Biztosan lesz eljárás ellene, várjuk a nemzetközi szövetség megkeresését. A klubtagságát felfüggesztettük” - árulta el Márkus János, a SZINGO SE ügyvezetője. Hozzátette: minimum fél év eltiltásra, valamint legalább 20 ezer svájci frankos (5,7 millió Ft) büntetésre számíthat Nagy Attila. A tavalyi vébén is volt hőtérképezés, és nem mutatott ki semmit. Ráadásul ő edzett is vele a mostani vb előtt egy héttel, s nem hallott semmilyen furcsa hangot, pedig a motorzaj kiszűrődik tekerés közben. Az RTL Klub Híradója elérte Nagyot, aki többek közt azt mondta: nem csalt. Egyre több amatőr és profi bukik le mechanikai doppinggal a kerékpárosok között.
Gondolatok a kerékpáros sportról és a jövőről
Nagy Attila megosztotta gondolatait a kerékpáros sportról: „Gyönyörű esztendők voltak, szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ez idő tájt - mások mellett - megismerhettem három sportolót, három különböző generáció képviselőjét, akikre csodálattal nézhettem föl. Mindhárman nagy alakjai a magyar kerékpáros sportnak: Szuromi György, Zaka István és Eisenkrammer Károly. Továbbá ebben az időszakban kezdett Somogyi Miklós edzősködni a KSI-ben, nyugodtan állíthatom, hogy mindannyiunkat Ő nevelt igazi sportolóvá. Ezekben az években tanultam meg, hogy a sikeres kerékpáros pályafutáshoz az edzések mellett szorgalom és alázat is szükséges.”
A profi szemlélet az anyagiakon kívül szemléletben, hozzáállásban, elhivatottságban is meg kell, hogy mutatkozzon. „Az aktuális állapotok miatt egyelőre nem tervezem a hazai kerékpáros sportban elsütni a puskaporta, de ha megkérnek, segítek, mint például a közelmúltban Somának a toszkán ifi körverseny ismételt „megszerzésében” (’99-ben hívták utoljára a magyarokat) és kinti tolmácsolással.” Legutóbb egykori sporttársa, Valter Tibi kereste meg, hogy az olaszországi MTB Eb-n segítse őt az olasz nyelvtudásával, de erre egyelőre még nem adott választ. Egyébként szerepel a tervei között a TV-s közvetítés, ráadásul nagyon hízelgő, hogy sokan támogatják ezt a törekvését.
Családi háttér és a zene szeretete
Nagy Attila büszke a felmenőire: „Nagyapám - Víg Rudolf - híres népzenekutató és gyűjtő, nagybátyám pedig - Víg Mihály - színész és zenészként a Balaton zenekar frontembere. Volt kiktől örökölni Attila öcsémmel egyetemben - aki 17 évesen neves hegedűművész és egyáltalán nem sportol - a zene iránti vonzalmat. A kerékpáros versenyzéssel felhagyva jelenleg zenével is foglalkozom és hasonlóképpen komolyan veszem, mint a bringát annak idején.”
