A napraforgó termesztése: útmutató a sikeres gazdálkodáshoz

A napraforgó (Helianthus annuus) hazánk egyik legnépszerűbb és legnagyobb területen termesztett olajnövénye. A magyarországi klíma és talajadottságok kiválóan megfelelnek a napraforgó igényeinek, így évről évre jelentős mennyiségű napraforgómag kerül a piacra. A növekvő felhasználás következtében az elmúlt évtizedben a napraforgó termesztésében világ- és hazai viszonylatban egyaránt nagy fejlődés volt tapasztalható. A középtávú előrejelzések szerint az olajos termények és az olajosok melléktermékeinek, így a napraforgónak a kereslete is tovább növekszik, ezért egyre nagyobb a termelők igénye az intenzívebb és hatékonyabb napraforgó termesztéstechnológiákra. A napraforgó jelentősége és felhasználása: a napraforgó nemcsak étolaj-alapanyagként, hanem takarmányként és ipari célokra is fontos szerepet tölt be. A napraforgóolaj az egyik legkeresettebb növényi olaj, emellett a napraforgó-pogácsa értékes fehérjeforrás az állattenyésztésben. A maghéj és a szár is hasznosítható, például tüzelőanyagként vagy alomként.

Magyarországon napraforgóból 2014-ben 1,56 millió, 2015-ben 1,53 millió tonnát takarítottak be. A 2016-os év a napraforgó-termesztés történetének új rekordját hozta: az 1,89 millió tonnás termésmennyiség mellett elért csaknem 3 tonnás (2,98 t/ha) hektáronkénti termésátlagot! Tavaly világszinten 2 millió tonnával, 45 millió tonnára csökkent a napraforgó betakarított mennyisége, de továbbra is élénk a kereslet a 2013 óta folyamatosan emelkedő vetésterületű növény iránt, amelyből a világszintű termésprognózis 49 millió tonna. Világviszonylatban a betakarított átlag 2017-ben 1,7 tonna volt hektáronként. A világ napraforgó-termesztését tekintve megállapítható, hogy Magyarország eredményei kiemelkedőek. Hazánknál jobb eredményt csak Franciaországban értek el, ahol a nagyobb hektáronkénti átlagtermés a korszerű hibridek használata mellett a precízen alkalmazott komplex napraforgó termesztés-technológia eredménye. A magyarországi árutermesztés színvonalát is ez a két tényező határozza meg jelentős mértékben.

Genetika és hibridek

A napraforgót Magyarországon eltérő termőhelyi adottságú és különböző agrotechnikai színvonalú gazdaságokban termesztik. A növény sikeres termesztésének legfontosabb feltétele a termesztendő hibrid kiválasztása. A 2017 évi Nemzeti Fajtajegyzékben 67 napraforgó hibrid szerepelt, ami bőséges választékot biztosít! Ebből a portfólióból kb. 10 hibrid foglalja el a hazai vetésterült mintegy 70-80%-át. Természetesen minden egyes napraforgó hibrid ökológiai és agrotechnikai igényei eltérőek, így igen fontos és egyáltalán nem könnyű feladat a növénytermesztők számára a fent említett bőséges magyarországi fajtaválasztékból az adott termőhelyi viszonyokra leginkább adaptálható hibridet kiválasztani. A megfelelő hibrid kiválasztása rendkívül felelősségteljes feladat, hiszen a termés mennyiségét, illetve a termesztés sikerességét az összes faktor közül 30-40%-ban befolyásolja. A terméshozam mellett kiemelt figyelmet érdemel a termésstabilitás is, mivel a napjaink egymást követő változó évjárataiban ez a hibridek elterjedésének és piacon maradásának lényeges feltétele.

Az elmúlt időszakban jelentős mértékben bővültek a biológiai alapok, felgyorsult a fajtaváltás is a magyarországi napraforgó-termesztésben, részben a hazai, zömében azonban a külföldi nemesítőházak tevékenységének eredményeként. A hazai köztermesztésben lévő magyar és külföldi napraforgó hibridek üzemi körülmények között is képesek a 3-4 t/ha közötti kaszattermés és a 48-50% körüli olajtartalom elérésére. A hibridekkel szembeni elvárások egyre nagyobbak és egyre inkább specializálódnak (pl. plasmopararezisztencia, szádorrezisztencia, zsírsavösszetétel, sűríthetőség, herbicidrezisztens hibridek stb.; olajtartalom, HO/LO).

Ahogy a napraforgó termesztéstechnológiája fejlődik, mára jelentősen előtérbe kerültek a tribenuron-metil (Express), illetve az imidazolinon (Clearfield) rezisztens napraforgó hibridek. E szegmens együttes aránya 70-80% az árutermesztésben. A posztemergens gyomirtási technológia terjedésével és fejlődésével ezen hibridek további vetésterületi növekedése prognosztizálható az elkövetkezendő években.

Termesztéstechnológiai elemek

A hazai napraforgó-termesztésben az intenzív termesztéstechnológiát igénylő hibridek felhasználása az elmúlt 10 évben folyamatosan növekedett. A magasabb termésátlagok elérésében tehát kulcsszerep jut az agrotechnikának.

1. Talajfertőtlenítés

A neonikotinoid hatóanyagtartalmú csávázószerek használatának EU-s korlátozása a napraforgót is érintette. Sajnos megfigyelhető volt, hogy a rovarölő szeres csávázás nélkül 55-60 ezres hektáronkénti tőszámmal elvetett napraforgó sok helyen 10-25%-os tőszámhiányt is elszenvedett a talajlakó károsítók (főleg drótféreg) által, ez pedig érezhető gazdasági kárt is okozott! A rovarölő szeres csávázás megszűnésével épp ezért újra előtérbe került a talajfertőtlenítők használata teljes felületen, vagy a vetéssel egy menetben, a sorba kijuttatva. A készítményt vetés előtt, a vetőágy előkészítésével egy menetben kell a talajra permetezni és 4-5 cm mélyen a talajba dolgozni. A biopreparátum talajfertőtlenítő szerekkel, illetve műtrágyával együtt nem juttatható ki. A növénytermesztési gyakorlat igazolta más mikroorganizmusok jótékony hatását is, például bebizonyosodott az is, hogy az okszerűen kijuttatott baktériumtrágyák azáltal, hogy lebontják az elővetemény tarlómaradványait és elveszik a fehérpenészes szárrothadást okozó gomba életterét, egyúttal gyérítik is azt!

2. Tápanyagellátás

A ma használt korszerű napraforgó hibridek tápanyagigénye jelentősen meghaladja a korábban köztermesztésben lévőkét, ezért esetükben az intenzív tápanyagellátás elengedhetetlen. Tápanyag-utánpótlásra műtrágyát (szilárd, folyékony), lombtrágyákat és egyéb talaj-, valamint növénykondicionáló készítményeket javasolt használni az adott tábla talajvizsgálati eredményeinek figyelembevételével. Egyre inkább terjedőben van, főleg a nagyüzemek esetében a precíziós gazdálkodás, amely révén talajvizsgálati eredmények és hozamtérképek alapján differenciáltan juttatják ki a műtrágyákat és a növényvédő szereket, valamint lehetőség kínálkozik eme technológia keretében arra is, hogy a tőszámot is változtassák vetés közben az arra alkalmas szemenkénti vetőgéppel (elektromos meghajtású vetőelemek).

A napraforgó fejlődésére kedvező hatást gyakorolnak a mikroelem-tartalmú levéltrágyák, melyek az asszimilációs felületbe épülve fokozzák annak intenzitását, s emellett a talajba juttatott hatóanyagok felhasználása is hatékonyabbá válik. Hatásuk a növények általános egészségi állapotára szintén előnyös. Makroelemek (N, P, K) vonatkozásában kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján az 1:1,5:2,5 N:P:K hatóanyagarány javasolt, kerülve a nitrogén-túladagolást. Túlzott nitrogénadagolás hajlamosít a kórokozók általi megbetegítésre, illetve az aszály okozta fokozott stresszre.

A mezoelemek (Ca, Mg, S) szerepe kiemelten fontos, mert ezek a termés és az olajtartalom növelésének jelentős tényezői. A napraforgó termesztésére használt talajok általában nem igényelnek külön mezoelempótlást, de mészhiányos, savanyú kémhatású talajokon gondoskodni kell utánpótlásukról. Ez esetben főként a kalciumtrágyázás indokolt. A csökkenő ipari eredetű kénszennyezés miatt talajaink kénpótlásra szorulnak, amit célszerű lombtrágyák formájában kijuttatni a lombon keresztül a növényzet számára. A mikroelemek (B, Cu, Mn, Fe) termésfokozók és növelik a betegségekkel szembeni ellenállóságot. Legfontosabb közülük a bór, amelynek fontos szerepe van a nektárképződésben, ezen keresztül a termésképződésben is. Bórhiány következtében a levelek kisebbek lesznek, a tányérok sárgulnak, deformálódnak, és léha kaszatok fejlődnek bennük. A bórhiány tüneteit az aszály fokozza.

3. Gyomirtás

A napraforgó korai fejlődési stádiumában (a kelést követő 6-8 hétben) nem rendelkezik komoly gyomelnyomó képességgel, ezért függetlenül attól, hogy hagyományos vagy herbicidrezisztens (IMI, SU) napraforgót termesztünk, az alapgyomirtás nélkülözhetetlen. A gyomosodás 30-70%-os terméskiesést képes okozni és a gyomsűrűség által okozott mikroklíma elősegíti a gombabetegségek kialakulását is. Ráadásul az egyik jellemző gyom a parlagfű, aminek a meglétét a hatóság komolyan szankcionálja.

A klasszikus vetésváltásban a napraforgó kalászos gabona után következik, ilyen esetben az esetleges évelő gyomok kivételével komolyabb kihívást nem jelenthet a gyomirtási technológia megtervezése. Nagyon fontos viszont, hogy a napraforgó elővetényeként kerüljük a repcét, mustárt, olajretket, mézontó füvet és minden olyan növényt, amelynek a kórokozói és kártevői megegyeznek a napraforgóéival. Nehezen irtható, mélyről csírázó, egész évben folyamatosan kelő gyomnövényekkel, évelő kétszikű gyomfajokkal erősen fertőzött táblába napraforgót lehetőleg ne vessünk addig, amíg a napraforgót megelőző kultúrákban (kukorica, búza) a gyomnövény egyedszámát a tarlókezeléssel le nem csökkentettük. A gyomirtó szereket a talaj típusa, humusztartalma, a talaj-előkészítés minősége, az elővetemény esetleges szármaradványa, a tábla gyomfertőzöttsége alapján kell kiválasztani.

Az utóbbi években a napraforgó gyomirtása eltolódott a pre­emer­gens gyomirtás irányába. A preemergens készítmények megfelelő csapadékmennyiség hatására tartós gyomirtó filmet képeznek, így csírázásgátló hatásuk révén a magról kelő gyomok életkörülményei korlátozódnak. A preemergens készítmények kiválasztásakor vegyük figyelembe a talajunk kötöttségét, humusztartalmát, illetve fizikai talajféleségét, mert néhány készítmény használata, főleg kedvezőtlen körülmények közepette (csapó eső, lehűlés) fitotoxicitást, szélsőséges esetben a napraforgó pusztulását okozhatja. Ha valamilyen oknál fogva az alapkezelés nem lenne elegendő a kétszikűek ellen, akkor biztonságot nyújthat a herbicidrezisztens hibridek használata esetén a posztemergens gyomirtás (Clearfield vagy Express technológia). Ha az imént említett technológiára alkalmas napraforgó hibridben tervezünk állománykezelést, úgy azt a gyomok 2-4 leveles állapotáig kell elvégezni, mert az ennél fejlettebb gyomnövényeknél a gyomirtó hatás már nem kielégítő. Amennyiben egyszikűek elleni védekezés is szükséges, úgy az egyszikűirtó vegyszereket csak az előző kezelés után egy hét múlva lehet kijuttatni, az esetlegesen fellépő fitotoxicitás elkerülése miatt!

A herbicidrezisztens hibridek (IMI, SU) választása a termelők részére egyfajta biztonságot, illetve „második” esélyt biztosít a gyomok elleni küzdelemben. Hagyományos napraforgó hibrideket csak szelektív egyszikűirtó készítményekkel lehet kezelni a magról kelő és évelő egyszikű gyomok ellen. A herbicidrezisztens hibridek termesztésén alapuló gyomszabályozási technológia fejlesztése folyamatos, sőt elterjedőben van a Clearfield Plus gyomirtási rendszer a hozzá kapcsolódó hibridekkel. A technológia alapja a mesterséges mutációval létrehozott Clearfield Plus hibrid. Ezen hibridek magasabb imazamoxszintet képesek elviselni a Clearfield hibrideknél.

A gyomirtás ez esetben is két lépcsőből áll. A preemergensen alkalmazott készítmények biztosítják a magról kelő egy- és kétszikű gyomok elleni, talajon keresztüli tartamhatást, másrészt 80-90%-os parlagfűirtó mellékhatásának köszönhetően megakadályozza a parlagfüvek elhúzódó kelését, megkönnyítve ezzel a posztemergens kezelés időzítését. A gyomirtás második lépcsője a posztemergensen a gyomok, kiemelten a parlagfű 2-4 leveles állapotában alkalmazott 2,0 l/ha Pulsar Plus (25 g/l imazamox). A Pulsar Plus új adjuváns rendszere több hatóanyagot juttat a gyomokba, így fejlettebb gyomok elpusztítására képes elődjénél, a Pulsar 40 SL vagy Listegónál. Fontos, hogy a Clearfied hibrideket nem szabad Pulsar Plusszal kezelni, mert ezek nem bírják ki károsodás, illetve terméskiesés nélkül! A fenti technológiáknak a számtalan előnye mellett van egy árnyoldala is, a herbicidrezisztens napraforgó nehezen írtható gyomnövényként is szerepelhet saját fajában is, illetve szójában, a SU-rezisztens pedig akár búzában is.

4. Rovarkártevők elleni védekezés

A napraforgóban két jelentős kártevő károsít, a levéltetvek és a mezei poloska. A levéltetvek a hajtásvégeken és a fiatal leveleken, később pedig a fészeklevelek között szívogatnak. Hatásukra a levelek hullámosodnak, fodrosodnak, a tányér jellegzetesen torzult. A mezei poloska a napraforgó szárába és levélnyelébe rakja tojásait. Ettől a növényen sebzések, forradások keletkeznek. A csillagbimbós állapot után a lárvák a virágzatot és a kaszatkezdeményeket szívogatják. Károsíthat a napraforgóban még a gyapottok bagolylepke és az atkák is.

Az állományban történő rovarkártevők elleni védekezést a napraforgó 6-8 pár leveles állapotától a virágzásig szükség szerint egyszeri vagy kétszeri alkalommal kell végrehajtani. A védekezések összekapcsolhatók a gombakórokozók elleni kezelésekkel. Minden kezelésnél feltétlenül használjunk tapadást fokozó nedvesítőszert is! A rovarkártevők a termés mennyiségi és minőségi károsodását okozzák. Az általuk okozott mechanikai sebzések a kórokozók fertőzések kapui lesznek. A védekezésre felhasználható rovarölő készítmények lehetnek méhveszélyes készítmények (virágzás előtt max. 2 héttel használhatók), méhkímélő technológiával kijuttatható rovarölő szerek, vagy méhekre nem veszélyes inszekticidek.

5. Gombakórokozók elleni védekezés

A napraforgó sikeres termesztését sokféle kórokozó veszélyezteti. A termesztés folyamán elkövetett hibák, például a sűrű vetés, a gyomos tábla, a vetésforgó be nem tartása, a rossz elővetemény-választás a betegségek fokozott mértékű jelentkezésével járnak együtt.

A napraforgó kórokozói közül először a napraforgórozsdát (Puccinia helianthi) említjük, ez a leveleken jelenik meg, de jelentős kárt manapság már nem okoz. A napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) a ’70-es évek jelentős betegsége volt. A peronoszpórával fertőzött napraforgónövény nem gyógyítható. A védekezés lehetőségét az ellenálló fajták termesztése, illetve a vetőmag csávázása jelenti.

Napjainkban a legnagyobb problémát a szárbetegséget okozó kórokozók kártétele jelenti. Közülük a napraforgó diaportés szárfoltossága és korhadása (Diaporthe helianthi) a legjelentősebb. A kórokozó azokon a fertőzött növényi maradványokon telel át, amelyek a talaj felszínén maradtak, a megbetegedett tányérokból pedig a kaszatok is fertőződnek. A fertőzések a napraforgó virágzását megelőzően kezdődnek, és először a levélen jelentkeznek, innen a levélnyélen át hatolnak be a szárba. A kár terjedését az időjárás nagymértékben befolyásolja. A kórokozó gomba kártétele során mérgező anyagot (toxint) termel, amely a nedvkeringéssel terjed és súlyos anyagcserezavart okoz a növényben. A megtámadott levelek féloldalasan sárgulnak, bronzosodnak és lankadnak. A száron jellegzetes világosbarna, egyre terjedő folt keletkezik, amely átöleli a...

Talaj-előkészítés és vetés

A napraforgó számára a jó vízgazdálkodású, mély termőrétegű talaj az ideális. A vetésidő megválasztására nehéz egyöntetűen jó választ adni, pedig gyakran felmerülő kérdésről van szó. Ott, ahol a talaj szerkezete csak korlátozott időszakban áll rendelkezésünkre, ott biztosan a talaj diktál. A napraforgó széles időintervallumban vethető, azonban a melegebb talajba történő vetés gyorsabb kelést eredményez. A korai vetésnek kevés helyen van előnye. A feldolgozóipari tervezés miatt, a zöldborsónál alkalmazott hőösszeg számítást a kukoricánál is megtaláljuk, ahol a 10 oC feletti napi közép hőmérsékleteteket használjuk a tenyészidő követését figyelembe véve. A napraforgónál is göngyölhetjük a hasznos hőösszeget, de a kb 7 oC feletti értékeket adjuk össze. Amikor eléri a 85-105 oC megtörténik a kelés, ami fontos, hogy negatív számokkal nem dolgozunk.

A napraforgó termesztés technikájának egyik legkritikusabb eleme nem más, mint a vetés, mert az ott elkövetett hibák később már nem kompenzálhatók. A jó vetéstechnika megköveteli a vetésidő helyes megválasztását, a megfelelő magágyat, és az optimális termőtőszám meghatározását. Jelentős szerepet játszik a jó technikai állapotú vetőgép alkalmazása és a pontos vetés. Sor- és tőtávolság: 45-76 cm sor-, 20-25 cm tőtávolság, a fajtától és a gépparktól függően.

A napraforgó tulajdonságait figyelembe véve kevésbé szerencsés, hogy a magot tesszük mélyebbre a talajba, hiszen egyre nagyobb talajréteget kellene felemelnie, hogy a felszínre tudjon törni. A napraforgóval ellentétesen a kukorica könnyebben kifúrja magát. A gyökerekkel átszőtt talajréteg korlátozza a napraforgó víz beszerzését és tápanyag felvételi lehetőségét. További gondokat okozhat a sekély gyökérzet miatti megdőlés, kidőlés, viharkár. A napraforgónál komolyabban kell venni az eketalp és a gyökérzettel kapcsolatos problémákat. Amikor a talaj nedves, akkor a talp átjárható a gyökerek számára, ellenben amikor száraz, a betonhoz hasonlítható. A napraforgó nem tud gondoskodni magáról sekély talaj rétegből, akkor tud teremni, ha gyökere mélyre tud nyúlni. Van különbség, hogy eltűri a szárazságot és nem hatol mélyebbre a gyökere, vagy mélyre ható gyökérzettel terem.

Betakarítás és tárolás

A betakarítás időpontja kulcsfontosságú a termés minősége és mennyisége szempontjából.

tags: #napraforgo #termesztese #stadat

Népszerű bejegyzések:

• Magyar Kupa női röplabda
• Ifjúsági röplabda fejlődés Dunaújvárosban
• AC Milan és Liverpool összecsapása: Elemzés a barátságos meccsről
• Női kézilabda NB I eredmény
• FINA Masters információk