Az NBA történetének kosárkirályai: A Top 50-től a Top 75-ig

Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) 2021-ben lett 75 éves, ebből az alkalomból egy szezonra új logót is kapott a liga. Ez a jelentős jubileum kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy a liga ismét megemlékezzen történetének legmeghatározóbb játékosairól. 25 éve megválasztották a liga történetének 50 legjobb játékosát, és a mostani jubileum kapcsán a legjobb 75-ön lesz a sor.

A kezdetek: Az NBA Top 50 listája

Nem tudom, ki emlékszik már rá, de az NBA, mikor 1996-ban 50 éves volt, megnevezte az addigi ötven legjobb játékosát. A végleges névsort a média képviselői, egykori játékosok, edzők és csapatvezetők választották meg. Nagyon érdekes lista, 11-en voltak még aktívak, és például Shaquille O’Neal mindössze 4 szezon után be tudott kerülni. A szubjektív örökranglisták tökéletes táptalajt biztosítanak a vitáknak és az esetleges sértődéseknek. Nem volt ez másképp 1996-ban sem, amikor a bajnokság ötvenedik évfordulóján nyilvánosságra hozta a liga addigi történetének legjobb ötven játékosát tartalmazó névsort.

Hiányzók az 1996-os listáról

Itt most gyorsan megnevezem, ki az a 2 játékos, aki így utólagos böngészés során nagyon-nagyon hiányzik az ötvenből: Dominique Wilkins és Dennis Rodman. Nem vagyok a hatvanas-hetvenes NBA-jének nagy tudora, de biztosan akad valaki, akinek a helyére ez a két fickó odafért volna. Mivel én ezt ilyen határozottan most kijelentem, hogy szerintem nekik ott helyük lett volna, máris fény derül az ilyen listák általános jellemzőjére: Sosem tökéletesek, főleg nem mindenki szerint. Ott és akkor megvolt a lehetősége a panelnek rájuk szavazni, mégsem tették valamilyen oknál fogva, úgyhogy sajnos ők most nem kerülnek be.

A 75. évforduló és a lista kihívásai

Az NBA 75 éves idén, ezért új logót kap a liga egy szezonra, és már be is jelentették, hogy lesz majd egy hasonló szavazás a 2021-22-es szezon során. Az én listám sem lesz tökéletes mindenki szerint, nehéz döntéseket kellett olykor hoznom az összeállításakor, de ez a szép benne, hogy szubjektív. A háttérről annyit, hogy átnyálaztam minden fellelhető listát. Bill Simmons Book of Basketballja egy alapmű ebből a szempontból. Ez a 2010-es listája, azonban a Book of Basketball 2.0 (BOB 2.0) elnevezésű podcastje már nem akkora segítség, ott nem nagyon állít sorrendet, inkább megmondja a frankót (és én pont ezért nem szeretem annyira). A Medium listája segít, a cikkben a szerző a BOB 2.0-ban elhangzottak alapján frissítette Simmons 2010-es sorrendjét is. A Redditen valaki frissít egy listát, ami Simmons művét veszi alapul, de mégis felülírja azt újdonságokkal. Az ESPN csapata 2020-ban kiadott egy Top 74-et, ha jobban belegondolunk, ez a legteljesebb lista, mert nem egy ember, hanem egy csapat munkája, de van ilyen a közelmúltból (elmúlt 2-3 év) a Complexen, a Clutch Pointson, a Bleacher Reporton. Egy szó, mint száz, egy kosárlabda geek a listák átolvasása után elkezd a saját emlékeiben is kutakodni, hogy melyik játékos milyen hatással volt rá, és miket tett le az asztalra. Fájó ezt kimondani, mert az idő rohanását jelenti, de az elmúlt 25 évet már pont testközelből követhettem, így a saját élményeimet hiba nélkül beleszőhetem.

Az elmúlt negyedévszázad meghatározó játékosai

Az elmúlt 25 év számos legendát és korszakos zsenit adott a kosárlabda világának. Nézzük meg azokat a játékosokat, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a ligára és vitathatatlanul helyet érdemelnek a legjobbak között.

Kobe Bryant: A Fekete Mamba öröksége

Ha lesz bőrkabátos fotó 2022-ben, akkor a legfájóbb pontja az lesz, hogy Kobe Bryant nem lehet rajta. A tragikusan fiatalon elhunyt Kobe volt az NBA második legmeghatározóbb játékosa ebben a tárgyalt 25 évben. Tagja volt a háromszoros bajnok Lakers-dinasztiának, amelyben Shaquille O’Neallel alkottak legyőzhetetlen párost, majd Pau Gasollal újra a csúcsra értek, kétszer. Közben volt 81 pontos meccse, és valamilyen csoda folytán csak egy MVP-díjat nyert, de abból is van a Fekete Mambának. A munkamorál és a csodálatosan szép kosárlabda legfőbb nagykövete volt, aki még oly sok mindenre készült.

LeBron James: A GOAT vita középpontjában

Egyetlenegy ember van, aki a kosárlabdapályán egy lapon említhető Michael Jordannel, és az LeBron James. LeBron James soha nem lehet minden idők legnagyobb kosárlabdázója, mert azt Michael Jordan elvitte azzal, hogy az NBA-t felhelyezte a csúcsra, elterjesztette a világban. Ettől függetlenül az a magánvéleményem, hogy LeBron James összességében jobb kosárlabdázó Michael Jordannél, mert az idő erre predesztinálja. Ő már tanulhatott az elődjétől, fejleszthette az ő képességeit, és ugye az idő előrehaladtával minden sportág és az azt űző sportolók képessége tökéletesedik, és LeBron James 2005-től egészen 2020-ig mindig meg tudott újulni, hogy a sportág legjobbjaként beszéljünk róla. Mielőtt valaki félreértene, nem azt mondom, hogy Michael Jordan a mai kosárlabdában nem tudna a legjobb lenni, pusztán azt, hogy James már olyan képességeket használ rutinszerűen, amiket Jordannek még nem kellett.

Ha valakinek még biztos helye van az első ötben (igazából az első háromban), az Tim Duncan. The Big Fundamental ötszörös bajnok, ráadásul az első és az ötödik bajnoki címe között 15 év telt el. Ez egy nagyon árulkodó adat arról, mennyi ideig tudott vele/általa versenyképes csapat lenni a San Antonio Spurs. 19 szezont játszott, mindet egy csapatban, kétszer volt alapszakasz MVP, háromszor a döntő legértékesebb játékosa. Amit tudott, azt talán ő tudta a kosárlabda történetében a legjobban. Az alapokat tökéletesítette olyan szintre, hogy nem volt ellene ellenszer. Emellett szedte a lepattanókat, blokkolta az ellenfél dobásait és nyert, nyert, nyert és nyert. Az utóbbi négynél pedig semmi sem méri meg jobban egy NBA-játékos pályafutását. Persze csodálatos edzője volt, és kifogástalan csapattársak vették körül egy olyan csapatnál, ahol a vezetés egy rendkívül stabil franchise-t épített Duncan köré.

Tim Duncan alapoktatása" style="max-width: 100%;">

Kevin Garnett: A szenvedélyes bajnok

A 2020-as Hall of Fame osztály minden idők talán legerősebbje. Ekkor iktatták be az egyaránt 2016-ban visszavonuló Kobe Bryantet, Tim Duncant és Kevin Garnettet. Ők hárman a kilencvenes évek végétől kezdve a kétezertízes évek elejéig a liga legmeghatározóbb arcai közé tartoztak. Garnett volt a megtestesült szenvedély a pályán és a pályán kívül. Középiskolából került Minnesotába, ahol egy nevenincs franchise-ból a nyugat egyik legerősebb csapatát csinálta, és bár 2004-ben MVP lett, nem tudott a csúcsra jutni megfelelő társak nélkül. Szüksége volt rá, hogy 2007-ben a Boston Celticshez kerüljön, és a Ray Allen-Kevin Garnett-Paul Pierce hármassal azonnal bajnok is lett, és abban az évben az Év Védőjének választották. Az egy szép pillanat volt, amikor 2015-ben majd hét év után visszatért a Timberwolveshoz, ezzel lett teljesen kerek a pályafutása. Elért mindent, amit játékosként el lehet, de a legbüszkébb talán arra lehet, hogy nem volt jóformán olyan játékos, akinek nem mászott a fejébe, és hogy a győzni akarása örök példa lehet mindenki előtt.

Allen Iverson: A kulturális ikon és „A Válasz”

A Válasz. Ennyi elég is lenne indoknak arról, miért van itt a helye Allen Iversonnak. Popkulturális ikon, divatdiktátor (tényleg az, miatta vezetett be dress code-ot az NBA, és a tetoválások számának növekedésében is vastagon benne van a keze), egy minden 185 centiméter alatti kosárlabdázó álmát megvalósító legenda. Nem nagyon volt/van/lesz még egy játékos, aki nála nagyobb szenvedéllyel szántotta fel a pályát a mérkőzéseken, főleg annak fényében, hogy emellé az jött, hogy nem igazán szeretett edzeni. Viszont a parkettán (mármint a meccseken) maga volt a csoda. Ebben a játékban egy picit minden Michael Jordannel kezdődik, ő az alfa és az omega, hozzá hasonlítanak mindenkit. Azt az egyetlen játékos, aki túldobta, az Allen Iverson volt (Iverson: 27,1 pont, Jordan: 24 pont). Ráadásul a The Last Dance készítői is azért csinálhatták meg a sorozatot, mert Jordan látta az Iversonról szóló filmjüket. „Azt ti csináltátok? Háromszor láttam, elsírtam magam. Imádom azt a kis fickót.” Egyszeres MVP, és 2001-ben döntőig menetelt a Philadelphia 76ers-szel, amely csapat egyébként Iverson nélkül egy fabatkát sem ért.

Stephen Curry: A triplavonal újrafogalmazója

Az NBA történetének legjobb dobója, aki a közelmúltban Reggie Millert már beelőzte a tripla-örökrangsorban, és hamarosan Ray Allent is utoléri majd. Kevés játékos mondhatja el magáról, hogy új színt vitt ebbe a játékba, de Curryre ez igaz. Az ő hármasaihoz hasonlóak nem voltak előtte az NBA-ben, és a játéka is egyedülálló. Nem mellesleg a közelmúlt egyik legizgalmasabb dinasztiájának lett a kirakatarca, egy olyan dinasztiáé, amely zsinórban 5 döntőn vett részt, és három bajnoki címet is szerzett. Kritikusai csak a (hiányzó) döntő MVP-díjat tudják felhozni ellene, de ez vajmi kevés. Nagyon biztos helye van ezen a listán, és nagyon úgy néz ki, hogy nem lassít.

Kevin Durant: Az megállíthatatlan támadógép

Nagyon sok minden változott Kevin Durant megítélésében azóta, hogy 2007-ben második helyen draftolta a nyurga fiút a Seattle Supersonics. A Portland Trail Blazers pedig foghatta a fejét, hogy ők Greg Odenben látták a jövőt… Bill Simmons a Book of Basketball második kiadásában (2010) már ódákat zengett róla, 2010-ben ugyanis minden idők legfiatalabbjaként, 21 évesen lett pontkirály, és Simmons már akkor arra utalgat, hogy bármilyen vékony Durant, ő bizony kosárlabdára született, és minden idők egyik legjobb támadójátékosa lesz. Az lett. Négyszer lett később pontkirály, 2015-ben MVP-nek választották, és előbb Oklahoma Cityben épült köré szupercsapat, amivel egy döntőt játszott, majd csatlakozott egy még jobbhoz, a Warriorshoz, amivel kétszer nyert is. Ezeken a finálékon ő lett a döntő MVP-je. 2019-ben elszakította az achillesét, de másfél év kihagyás után úgy tért vissza, mintha semmi sem történt volna. A fogadóirodák szerint pedig csapatával, a Brooklyn Netsszel jelenleg nekik van a legnagyobb esélyük 2022-ben bajnoki címet nyerni. Durant korszakos zseni, egy megállíthatatlan támadógép.

James Harden: A kosárlabda művésze

Sok mindent lehet James Hardenről mondani, de azt még a hasis után nyomozó párizsi rendőrök sem tagadhatják le, hogy egy géniusza a kosárlabdának, egy igazi művésze. Feltalált, vagy legalább tökéletesített olyan játékelemeket, amiket előtte jóformán senki sem használt tudatosan. Hány olyan ember van, aki miatt a fél világ vitatkozik azon, hogy lépéshibából szerzi-e a pontjait vagy sem? Isten mentsen mindenkit a step-backjeitől. Azonban Harden sokkal több ennél, egy karmester, aki amellett, hogy a világ minden játékosa ellen eséllyel veszi fel a harcot 1-1-ben, bármikor, bármilyen helyzetből meg tudja játszani a csapattársait. Az a fajta játékos, aki még akkor is jól játszik, ha néha sztriptízbárba jár, esetleg felönt a garatra, vagy picit elengedi magát, mert amiben jó, abban nagyon jó.

Dwight Howard: A "Superman" tündöklése

A fiatalabb olvasóktól itt lehet, hogy jön egy kis felhördülés, mert ők már csak a leszállóágban lévő Dwight Howardot látták. Nem azt, aki a kétezres évek végén toronymagasan a liga legjobb magasembere volt, aki négy éven (2008-11) át végzett a Top5-ben az MVP-szavazáson, akit háromszor választottak meg egymásután az Év Védőjének, aki 2009-ben úgy vezette döntőbe az Orlando Magicet, hogy a Boston Celtics szuperhármasát és a LeBron James fémjelezte Cavalierst is kiejtette, aki ötször volt a legjobb lepattanózó és kétszer prakkerkirály, nyolcszor All-Star és All-NBA csapattag. Az a döntő 2009-ben annak fényében parádés, hogy ha abból a Magicből kivettük volna Howardot, az bizony a liga sereghajtója lett volna. A játéka nem öregedett jól, a mai NBA-ben már nem olyan hasznos, a sérülései sem jöttek jókor, de még mindig játszik, és zsinórban hetedik szezonját kezdi majd más csapatban… Aki azonban emlékszik a 10 évvel ezelőtti Supermanre, az sosem felejti el.

Ray Allen: A dobás mestere

Pillanatnyilag még ő az NBA történetének legtöbb tripláját elsüllyesztő játékosa, 2973 hármast dobott karrierje során. Ha azonban minden a tervek szerint halad, ez még egy szezonig lesz körülbelül így. A karrierje érdekes ívet mutat, Milwaukeeban és Seattle-ben húzóember és franchise player volt, majd Bostonban Kevin Garnettel és Paul Pierce-szel összeálltak egy nagy hármassá, és bajnoki címet szereztek. Majd Allen elment Miamiba 2012-ben, ezért Pierce és Garnett ma már nem beszél vele, viszont szerzett 2013-ban egy újabb bajnoki címet. Jesus Shuttlesworthot alakította Spike Lee He Got Game című filmjében, és szerintem övé az NBA történetének legszebb dobása.

Pau Gasol: A tökéletes szárnysegéd

Vitathatatlan, hogy 1996 óta a liga legjobb szárnysegédje Pau Gasol volt, a Lakers két (2009-es és 2010-es) bajnoki címe során, és amúgy 2008 és 2013 között ott volt végig Kobe Bryant mellett. Scottie Pippen örökségét vette át, és mivel Scottie ott volt a legjobb ötvenben, Paunak is garantált helye van szerintem a mostani 25-ök között. Egyébként Gasol franchise-játékosként is jól működött a Memphis Grizzliesnél, 2002-ben az első nem amerikai Év Újoncának választották, a Lakers után a Chicago Bullsban és a San Antonio Spursben is fontos láncszem volt. A spanyol most már nincs az NBA-ben, épp a tokiói olimpián búcsúzott el a profi kosárlabdától. Amellett, hogy fiatalon atletikus is volt, a liga egyik legokosabb magasemberét tisztelhettük benne. Nem csoda, hogy Kobe Bryant imádott vele játszani, és példaértékű, hogy majd 39 éves koráig volt NBA-játékos.

Vince Carter: A négy évtizedes legenda

Akárhogy próbáltam tologatni jobbra-balra a neveket a táblázatomban, akkor is úgy jött ki, hogy a Carmelo Anthony, Vince Carter, Tracy McGrady, Chris Webber négyesből ketten férnek be… Vince Carter lett ez egyik. Méghozzá azért, mert az NBA történetének egyetlen játékosa, aki négy évtizedben (Ne rugózz rajta, fogadd csak el!) is pályára lépett a ligában, 1999-ben debütált, és 2020-ban játszotta az utolsó meccsét. A valós csapatsikerek elkerülték. Tipikusan az a játékos, akinek 2001-ben egyetlen dobáson múlott, hogy kicsit másképp ítéljék meg: Akkor, a keleti konferencia második körében a Sixers elleni hetedik meccsen 88-87-nél nem ment be az utolsó kísérlete. Ha az összejön, talán másképp alakult volna a történelem. Az Orlando Magickel 2010-ben azért egy keleti döntőn pályára lépett. Annyi emlékezetes megmozdulása van, hogy nem maradhatott ki ebből a listából, mert bár bajnoki címet nem nyert, a kosárlabda talán legszebb elemében verhetetlen volt.

Giannis Antetokounmpo: A liga jelenlegi koronázott királya

El lehetett volna csalni ezt a szavazást úgy, hogy mivel Giannis fiatal, ezért még nem szavazzuk be. Lesznek, akiknél ezt hozzuk majd fel indokként, de egy kétszeres alapszakasz-MVP, egy Év Védője, és 2021 NBA-bajnoka és döntő MVP-je esetén nagyon kilógna a lóláb. A Görög Szörnynek vitathatatlanul itt a helye, és az NBA-döntőn látottak alapján tulajdonképpen bátran kijelenthetjük: Az NBA legjobbjának járó korona jelenleg az ő fején van.

Viták és hiányzók a modern listákról

A kimaradók most sem rejtették véka alá nemtetszésüket, a 2019 óta sérüléssel bajlódó és pályára sem lépő Klay Thompson komolyan felcsattant, majd Steph Currytől és Draymond Greentől kapott egy 77-es mezt is. Kyrie Irvinget Kevin Durant és Andre Iguodala vette védelmébe. Természetes, hogy az ilyen listák különböző mértékű indulatokat váltanak ki az érintettekből és a szurkolókból. A mostani annyira exkluzív, hogy az MVP- vagy pontkirályi cím sem garantált férőhelyet. A legértékesebbek közül ketten maradtak le, méghozzá a legfrissebb nyertes Nikola Jokics, valamint a 2011-es győztes Derrick Rose.

Itt rögtön elő is hozakodhatnánk Bill Waltonnal, ugyanis a legendás centernek is derékba törték a pályafutását a sérülések, ám ő egészségesen az alapszakasz-MVP mellé egy döntő legjobbjának járó díjat is bezsebelt 1977-ben, amikor bajnoki címig vezette a Portlandet. Sőt két gyűrűje is van, ugyanis a Boston Celticsszel is a csúcsra ért egyszer. Sokáig Reggie Miller tartotta a legtöbb bedobott hárompontos rekordját (már „csak” harmadik), és őt tartották a legjobb kezű dobónak. Aztán jött Ray Allen, aki először megdöntötte a csúcsát, ráadásul kétszeres bajnok (ő is ott van a 75 között), majd Steph Curry, aki újraírta a játékszabályokat, valamint hű szárnysegédje, Thompson. Utóbbinak jelenleg magasabb a pontátlaga, mint Millernek, ráadásul háromszoros bajnok, ami szintén nem elhanyagolható tény, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyivel jobb védő. Ami Miller mellett szól, hogy ő az Indiana Pacers első számú embere volt, míg Thompson másod- és harmadhegedűsként funkcionál(t) a Golden State dinasztiájában.

Dwight Howard kihagyása is sokakat megbotránkoztatott, hiszen 2004 és 2012 között egészen elképesztő teljesítményt tett le az asztalra, még ha ez csapatsikerekkel nem is párosult. 2020-ban aztán a Lakersben epizodistaként az ő ujjára is került gyűrű, de úgy tűnik, ez sem volt elég. Howard egyéni címekben is jobban áll, mint Davis, akivel egyébként az új idény első meccsén rögtön összetűzésbe is került a kispadon. Zsinórban ötször volt ő az év végi álomötös centere, erre csak két Lakers-legenda, George Mikan és Shaq volt képes. Mindketten ott vannak a listán.

Damian Lillard is helyet kapott, és vele kapcsolatban is lehet hallani kétkedő hangokat. Fontos hangsúlyozni, hogy a szavazásnál az illetékesek nem posztok szerint voksoltak, de összehasonlítani könnyebb ez alapján. Adja magát a Lillard-Irving-párhuzam, azonban egy kicsit hajaz ez a Miller-Thompson-vitára. Irving bajnok, de LeBron James szárnysegédjeként nyert, habár a győztes dobás az övé volt 2016-ban. Ugyanakkor a nyolcvanas években Alex English és Adrian Dantley is olyan kosaras volt, aki ipari mennyiségben termelte a pontokat, de csapatával semeddig sem jutott.

Több nemzetközi (értsd: nem amerikai) kosarast is hiányolnak, főleg Pau Gasolt, Tony Parkert és Manu Ginobilit. Parkert 2007-ben a nagydöntő legjobbjának választották, Gasol két bajnoki címhez segítette a Lakerst Kobe Bryant oldalán (és a finálékban elképesztően fontos szerepet játszott), Ginobili pedig az NBA történetének egyik legjobb hatodik embere, emellett négyszeres bajnok. Nem mellesleg a lemaradók listája is olyan, amelyről maradtak le klasszisok.

Az NBA bajnokai (1950-2024)

Az NBA története során számos csapat emelkedett a csúcsra, bajnoki címeket szerezve és dinasztiákat építve. Az alábbi táblázat az NBA bajnokait sorolja fel az évek során:

A jövő "kosárkirályai"

Sokan már most találgatják, kikkel bővül majd százra a névsor, amikor annak is eljön az ideje, Nikola Jokics, Luka Doncic, Devin Booker és Joel Embiid nevével sok helyen találkozhatunk, és minden bizonnyal olyan játékos is helyet kap majd, aki most még az általános iskolában koptatja a padot. A ligába egyre több tehetség ömlik, talán sosem volt olyan erős a kollektív játékosállomány, mint most, a tendencia pedig azt vetíti előre, hogy tíz-húsz év múlva ez csak fokozódni fog. A százas névsor is indulatokat fog szülni, hiszen olyan nincs, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését. Nehéz elképzelni, hogy a hőskor ikonjai kárára szavazzanak be bárkit, főleg hogy az 1996-os ötvenből a mostaniban mindenki szerepel.

tags: #nba #eddigi #kosarkiraly

Népszerű bejegyzések:

• A kézilabda védekezés alapelvei
• A „football” és „manager” magyar fordítása
• Részletes MU-Burnley összehasonlítás
• A 14. Bajnokok Ligája trófea megszerzésének története
• Szekeres Tamás legendás játékoskarrierje