Németh Attila: A Kézilabda Pályáról a Tanári Székbe
A baranyai sportélet számos emlékezetes alakot adott az elmúlt évtizedekben különböző sportágakban, s ez alól a kézilabda sem képez kivételt. Akadnak azonban olyan sportolók, akik nemcsak egyetlen pályán, hanem több műfajban is alkottak. Közéjük tartozik az a játékos is, akinek neve egyet jelent a kreativitással, a játékintelligenciával és a sokoldalúsággal: Németh Attila.
Valószínűleg nincs olyan baranyai kézilabda rajongó, aki ne hallotta volna már a PMKC egykori bombázója, Németh Attila nevét. Az 1996/1997-es szezon NB I.-es gólkirályáról valószínűleg mind tudják, hogy tehetségére, játékintelligenciájára a bajnoki címre vágyó Pick Szeged is felfigyelt, s 2001 februárjában például már az ő színeikben keserítette a Lauber Dezső Sportcsarnok közönségét. Németh Attila pécsi színekben gólkirályi címig repült.
A Kézilabda és a Többoldalú Sportolói Pályafutás
Németh Attila már egészen fiatalon megismerkedett a sporttal. A Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulójaként a tanulás nem esett nehezére. Fiatalon sok sportban kipróbálta magát, részt vett barátság versenyeken atlétikában, különösen a távolugrásban, de a foci sem maradt ki az életéből. Emlékszik, hogy 15 évesen az Atlétikai Magyar Nagydíjon a váltóban futhatott sarlós címerű trikóban, ami a mai napig megvan neki. Noha nagy álma a Rendőrtiszti Főiskola volt, és ez sajnos nem jött össze, a sport iránti szenvedélye megmaradt.
Arról, hogyan került a kézilabdába, így mesél az ikonikus sportoló: „Szerettem a focit mindig. Amikor elkezdtem sportolni, akkor mindenki a focival ismerkedett meg, édesapám is focizott, így kerültem a sportág közelébe. Aztán a testnevelő tanárom javaslatára próbálkoztam meg a kézilabdázással is. Végül úgy döntöttem, hogy ez egy intelligens, komplex sport, ezt fogom űzni.” Hozzáteszi, hogy elég sokáig játszott, 27 évig kézilabdázott, de mellette persze mindig ott volt az életében a foci is, és szereti a kosárlabdát, a teniszt, sőt, ma már tollasozik és fallabdázik is. Jellemzően azokat a sportágakat szereti, ahol kell gondolkodni, kell rafinéria, fifika hozzá. Fontosnak tartja, hogy a játékot játsszák!
Azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy több sportágban is bizonyította NB-s szinten képességeit, ugyanis 2003-ban már a Harkány labdarúgócsapatának színeiben tűnt fel. „A kézilabdában volt egy időszak, amikor nem úgy alakultak a dolgok, és akkor jött a lehetőség, hogy egy pár hónapra elmehettem focizni” - meséli. Utána visszatért a kézilabdába, és még szépséges éveket töltött a sportágban, többek között kétszer egymás után bajnokságot nyert az NB I. B-ben.
„Úgy kerültem egyébként Harkányba, hogy az edzővel, Óbert Bélával kis pályán fociztam együtt. Ő hívott” - árulja el Németh Attila. A 2003/2004-es idényben a Harkány az NB III. Dráva csoportjában szerepelt. Németh Attila szerepvállalásával középcsapat volt a Harkány a harmadik vonalban. A 2003-as ősz egyébként nem is sikerült rosszul a Harkány számára, 19 pontjával a középmezőnyben telelt. A Dunántúli Napló korabeli értékelése szerint „Óbert Béla edzőnek főhet a feje a csapat gólérzékenysége miatt, csak 18-szor találtak az ellenfelek hálójába játékosai, igaz, túl sokat sem kaptak, 20-szor került a kapujukba a labda.” Németh Attila szerint, ahogy a kézlabdában, úgy a futballban is sok poszton tudott játszani. „Ahol szükség van az emberre, ott játszik, de azért inkább a kreatív játékot szeretem. A progresszív labdarúgás az én asztalom, nem az agresszív vagy a defenzív. Fónai Gyuri mondta rólam, hogy én vagyok a homo ludens, a játékos ember. Szeretek mindig valami olyat csinálni, amire a másik nem számít, túljárni az eszén. Egyébként az a költői hitvallásom, hogy vagy tanulok, vagy nyerek.”
Az augusztus, szeptember, október, november időszakot, tehát egy őszi szezont töltött Németh Attila a Harkány csapatánál. Azt viszont érezte, hogy jelentős a különbség egy labdarúgó- és egy kézilabdacsapat öltözője között. Nem azt mondja, hogy az egyik jobb, mint a másik, csak más.
A ’90-es Évek Kézilabdája és az Edzői Pálya
Visszatérve a ’90-es évek kézilabdájára, még egészen máshogy festett az élvonal, mint most. Ugyan akkor is volt kiemelkedő együttes, leggyakrabban a Fotex-Veszprém ért fel a csúcsra, de egy meccsen belül nem volt ekkora különbség a mérkőző felek között. „Abban az időben azért ide az Elektromos, a Veszprém, vagy a Szeged nem ilyen 15-20 góllal győzni jött, hanem csak szimplán győzni” - emlékezett vissza Németh Attila. „Ha már 10 gól volt köztünk, arra már azt mondták, »hú, ez milyen nagy különbség«. Volt olyan, amikor a Veszprémnek egy gólon múlott itt a bajnoki címe. Végül megszerezte a győzelmet, de a bíró is besegített ebbe, egyébként kikaptak volna tőlünk.”
A 2011/2012-es szezonban még ő irányította a pécsi férfi felnőtt kézilabdacsapatot az élvonalban, és sikeres évet tudhatott maga mögött Németh Attila, hiszen egy jó alapszakaszt és egy küzdelmesebb rájátszást követően bentmaradtak az első osztályban. Ehhez képest az elmúlt idényben körülbelül annyi köze volt a sportághoz, mint egy mezei szurkolónak. „Egyáltalán nem fáj, hogy nem dolgozhatok a pécsi kézilabdában” - válaszolta kérdésünkre a 90-es években játékosként az élvonalban sikert sikerre halmozó Németh Attila. „Nem értékelték, nem értették, amit csináltam. Szerintem az lenne a normális, hogy aki pozitívumot, változást hozott, azt ne elnyomják, hanem segítsék, de itt nem ez történt. Olyan közegben, amely nem előre visz, és nem az alkotásról szól, nem baj, hogy nem dolgozhatok.”
Lehet-e egy művész antiszociális személyiség? | Németh Attila
Németh Attila nem bánja, hogy nem dolgozhat a sportágban, jól érzi magát a tanári pályán. „Én jól tudom, mit jelent az NB I., a profi sport. Magyarországon két-három csapat van, amelynek stabil az anyagi háttere, a többi vergődik, vegetál. Az edzői, sportolói pálya emiatt nem annyira biztonságos mint például a tanári.” Elmondása szerint azt sokkal nehezebben hisszük el, hogy ne hiányozna neki a kézilabda, az a sportág, amelyben közel harminc évet húzott le. S az is ritkaság, hogy valaki, aki belekóstol az edzősködésbe az élvonalban, utána ne ragaszkodna ehhez a munkához, ne ugyanitt próbálna érvényesülni.
A Tanári Hivatás és a Jövőkép
A 42 éves Németh Attila jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen az orvosi karon testnevelést oktat, s hozzáteszi, nagyon jól érzi itt magát, ez a pozitív közeg ideális számára. „A télen és most is kerestek csapatok, de nekem látnom kellene azt a vonalat, jövőképet, amelyért érdemes lenne elhagynom Pécset, már pedig ilyesmit nagyon kevés klub tud mutatni itthon” - árulta el. A sport mellett két évig dolgozott, majd egy hirdetésre jelentkezett, ahol felvették és 14 évig dolgozott egy általános iskolában. Később a Neumannban tanított. Elmondása szerint a gimnáziumban már nem nehezebb a dolga, hiszen a diákok szinte felnőttek.
Személyiség és Értékek
Aki Németh Attila, az nem egyszerű eset - legalábbis azok számára, akik nem ismerik. Pedig őszintének nevezné: ha valami nem tetszik neki, nem kertel, kimondja. Ez persze sokaknak csípi a szemét, ezért is kellett mennie a pécsi csapattól. „A feleségem is azt mondja, hogy megosztó személyiség vagyok. Pedig egyszerűen csak szeretem reálisan nézni a világot. Ha egy játékos nem fut, nem tud bánni a labdával, én nem fogom azt mondani, hogy ez jó. Nem akarok másokat becsapni, és persze magamat sem. Én nem akarok sem szebb, sem okosabb, sem gazdagabb lenni, ilyen vagyok és kész!”
Tanári Sikerek és Sportfilozófia
Németh Attila egy "Ferenc szellemi olimpiát" is szervezett, ahol diákjai sporttörténelem témakörökből készültek fel. A tanulók feladata az ismeretek elsajátítása volt, és elmondása szerint harmadikak is lettek, illetve kétszer negyedikek. Beszélve a győzelmekről és kudarcokról, kiemeli, hogy a kudarc, a vereség a sport velejárója.
„Mindenevő vagyok, bármit megnézek” - mondja a sport iránti érdeklődéséről. „A szívem csücske”, és nem hagyna ki egy világversenyt sem. Fontosnak tartja a sport tisztaságát, és a sprintereknél látott óriási példaképeket, mint például Carl Lewis. Arról is mesél, hogy a kertben is tölti a napjait a munka mellett.
Értékeli, milyen utat jártak be a diákjai, hova jutottak el. Két tanítványát különösen nagyra becsüli: Lorettát, aki borzalmasan precíz, szorgalmas lány, és Milánt, aki orvos lehessen. Ezt a szintű tehetséget és szorgalmat húsz év tanítás alatt nem sokszor tapasztalta. Megemlíti egy diákját is, aki kalapácsvetőként vett részt tavaly a világbajnokságon, és negyedik lett.
tags: #nemeth #attila #kezilabda
