A 83. Labdarúgó Nemzeti Bajnokság I. Osztályának Kezdete és az 1985-ös Futballév
Hirtelen nem is tudom, vajon mivel is kezdjem a mai muzeális bajnoki beharangozót. Aránylag békésen indult 1985, bár ha a szovjet keményvonalasok előre látják a jövőt, akkor Gorbacsovot biztosan nem engedik a főtitkári székbe ülni. De most térjünk vissza a zöld gyep világába. A nyolcvanas években úgy záporoztak a jobbnál jobb Fradi-Győr, vagyis Fradi-Verebes összecsapások, hogy azok közül számtalan került a labdarúgásunk aranykönyvébe. Gondoljunk csak az 1982-s 3:4-re, vagy az 1983-s 3:3-ra melyek a bajnoki címekről is döntöttek, de a 1984/85-s bajnokság két „ötöse” (1:5, 5:2) sem volt „piskóta”. Az igazat megvallva az egyre gyatrább memóriámnak, hiszen az előbb felsorolt mérkőzésekről vannak „felvillanásaim” (főleg a Nyilasi gólok), de az 1985. augusztus 10-i, a bajnoki szezon első fordulójában, Győrött megrendezett gólparádé egyetlen mozzanata sem maradt meg.
Visszatekintés az 1984/85-ös Szezonra: A Honvéd Dominanciája és Érdekességek
Az 1984/85-ös bajnokság eseményei már a közelgő VB jegyében zajlottak. A Komora Imre által dirigált Honvéd mesterhármast ért el, ugyanis sorrendben harmadszor utasította maga mögé a mezőnyt. A Honvéd elsőségének értékét egyébként növelte az a tény, miszerint pályájának felújítása miatt hazai meccseit előbb a Fáy utcában, majd a Knopp utcában rendezte. Az új kapusszabályt ettől az évtől vezették be. Ezúttal "csak" hat ponttal előzte meg legnagyobb riválisát az PMSC-t a Honvéd, nyolccal az ETO-t, kilenccel a ZTE-t. A "második legjobb" fővárosi klub az FTC csupán ötödik helyen ért célba.
Egy emlékezetes mérkőzést emelünk ki ebből a bajnokságból: a bajnok Honvéd 5-5-re végzett az MTK ellen. A tíz gólból négy (!) tizenegyes volt. Az MTK 1-4-ről fordított 5-4-re, majd egyenlített a Honvéd. A legtöbb gól, számszerínt tíz, a már fenntebb említett Bp. Honvéd SE - MTK-VM összecsapáson született. A legnagyobb gólkülönbséget is a bajnok egyik mérkőzése hozta. Mindenki várva várta a bajnokság végét, majd a VB szereplésünket.
Az NB I-es bajnokság közelgő rajtja előtt sajtótájékoztatót tartottak az OTSH-ban. Az első napirendi pont a vesztegetés miatt felelősségre vont labdarúgók bírósági és sportfegyelmi büntetésének ismertetése volt. A labdarúgó NB I. szombati rajtja előtt a szerdai kupaforduló jelentette a főpróbát az élvonal együttesei számára. A múlt bajnokságbeli ítélethirdetések után sokan némi tartózkodással várták az őszi premiert az első osztályú bajnokságban, de az aggályok nem igazolódtak, hiszen szinte valamennyi mérkőzés nagy érdeklődés mellett zajlott. Az Üllői úti lelátókon például ismét a korábban hagyományos ferencvárosi zsúfoltság uralkodott (25 000 szurkoló), s nem panaszkodhattak a tatabányai (15 000), a pécsi és a debreceni (12 000), valamint az egri és kispesti (8000) pénztárosok sem. A találkozókat átlagosan 11 ezren tekintették meg, s ez a szám kezdetnek igazán nem rossz. Ugyanez elmondható a játékról is: néhány összecsapás nemcsak fordulatos és izgalmas, hanem színvonalas is volt.
A 83. Bajnoki Szezon Rajtja: Egy Emlékezetes Összecsapás Győrben (1985. augusztus 10.)
Pontosan 1985. augusztus 10-én, a bajnoki szezon első fordulójában utazzunk le Győrbe, de lehetőleg időben, mert máskülönben nem jutunk be a stadionba. Nem azért mert olyan komoly biztonsági ellenőrzésen kellene keresztül vergődni, mint manapság, hanem azért, mert akkoriban Győr a magyar labdarúgás egyik fellegvára volt. Közel harmincezer szurkoló, két nagyszerű csapat, remek idő és két felkészült tréner a kispadon.
Az edzők és a csapatok kihívásai
Verebesről már szóltunk, akit előszeretettel neveztek Mágusnak. 1981-től ült a Győri Rába ETO kispadján, a csapattal csak dobogós helyezést ért el (köztük volt két bajnoki cím is). De nekünk Fradistáknak is volt egy mágusunk a kispadon, igaz ő nem varázsolt, csak pipázott, játékosként meg a szurkolók szerint „túl puha volt”, de örökké hű maradt és nekünk Fradistáknak az egyik legnagyobb legendánkká vált az élete során.
Azt talán kevesen tudják, hogy Dalnoki Jenő és Verebes József a kispadon „ellenfelek” voltak, de játékosként két bajnoki mérkőzésen egyszerre viselték a Fradi zöld-fehér mezét. Sőt, az 1961. február 26-án, az SBTC ellen 4:1-re megnyert találkozón a harmadik gólunkat az akkor 20 éves Verebes szerezte, akinek az volt az első tétmérkőzése a Ferencvárosban. Dalnoki Jenő akkor már „öreg”, rutinos játékosnak számított (1950-ben játszott először), így elképzelhető, hogy a fiatal csatárt jól „megbúbolta” a gólja után, talán a fülébe is súgta, hogy „jó van fiú, csak így tovább”.
Ma lenne 90 éves Dalnoki Jenő (1932-2006)
A találkozó előtt a pipás mester „morgolódott” is a sorsolás miatt, miszerint az első négy fordulóban háromszor játszunk vidéken, de ami végleg kihozta a sodrából a trénert, az egy banális hiba volt. Történt, hogy a friss nyári szerzeményünk, Strausz László igazolásába „elfelejtették” bepecsételni, hogy a csatár már a Fradi játékosa, így nem léphetett a pályára. Helyette a mester Bánki Józsefnek adott bizalmat, aki egy rövid kitérő után 1982-től játszott ismét a Fradiban, de igazán nem tartozott Dalnoki Jenő alapemberei közé. Rossz sorsolás, igazolás baki - nem a legjobb előjelekkel kezdődött a rangadó.
Strausz nem léphetett pályára, de volt egy nagy visszatérőnk, Ebedli Zoltán személyében. Eleve balgaság őt „visszatérőnek” nevezni, hiszen egy olyan játékosról van szó, aki egy évtizeden át egyet jelentett a Ferencvárossal. Mert ha azt halljuk, hogy „Ebédlő” vagy „Ebi”, akkor mi Fradisták nem a konyhára és nem is a békák egyedfejlődésére gondolunk, hanem egy örökké bohém, szertelen játékosra, aki úgy irányította a csapatot, mint Leonard Bernstein a Londoni Filharmonikusokat, és aki olyan pontos, tért ölelő átadásokkal indította a csatárokat, hogy arról csak a legendák szintjén lehet beszélni. Bár már 500 Fradi mérkőzés volt a lábában mégis tartott egy kicsit attól, hogy vajon a közönség megbocsájtja-e neki azt a gólörömöt, amit lila-fehér mezben mutatott be a Fradinak lőtt gólja után 1984. október 27-én. A szurkolók igazán soha nem felejtenek, így Ebédlő is fölöslegesen izgult, hiszen tudtuk, hogy az akkori öröm nem a Fradi ellen, hanem Vincze Gézának szólt.
A mérkőzés alakulása: Kilenc gól a szezonnyitón
A gyors gól válasz is volt azoknak akik féltették a csapatot a győriek fergeteges kezdésétől amiről nagyon is híres volt a Verebes-legénység. Mindig „gondolkodás” nélkül estek neki az ellenfélnek, épp úgy, ahogy a Fradi tette mindig az Üllői úton. Ebedli vezető gólja után közel fél óráig dúlt az „adok-kapok”, mindkét csapat a támadásra helyezte a hangsúlyt, a kapuk felváltva kerültek veszélybe. Az első félidő végén eldőlni látszott a mérkőzés. Kvaszta a felezővonalnál támadta le a győrieket, megszerezte a labdát, begyorsította a rakétáit és mire feleszméltek a hazai védők már Mészáros mellett is elhúzta a labdát, majd nem cifrázva tovább a dolgot, úgy harmincról az üresen tátongó kapuba gurított.
Az első negyvenöt perc is remek küzdelmet hozott, de a második már duplán kiérdemelte az ötcsillagos minősítést. Hat gól, az egyik szebb, mint a másik, nagyszerű támadások, lüktető iram, parádés egyéni teljesítményeket. Előbb Bánki lőtt húszról parádés, jobb külsős gólt, majd Hannich 25-ről bombázott Zsiborás kapujába. Pintér „öngóllal” egyenlített, de néhány perc múlva Zsinka hagyta faképnél az egész győri védelmet, mely után újra nálunk volt az előny. A hajrában Rab „utánozta le” Pintért, újabb öngól és 4:4! Ezzel még nem volt vége a gólparádénak. A végső „csapást” a mezőny legjobbja Zsinka vitte be, amikor is a 85. percben a lesre játszó védők mellett kiugrott és az elébe Zrinyi Miklósként kirontó Mészáros fölött egy hanyag, de elegáns mozdulattal a hálóba ívelte a Fradi ötödik gólját.
A „záróra” előtt még néhány érdekességet meg kell említeni, hiszen a két csapat története nem csak az edzőkön keresztül kapcsolódik össze. Pintér „Pinyő” Attila 1985-ben, 19 évesen (!) volt a Fradi középhátvédje - majd egy kalandos út után 1993/94-ben 13 mérkőzésen játszott a Győri ETO-ban, jelenben meg ő ül a csapat kispadján. Az egyesületi színek mellett sok egyéb kapcsolódási pont is van a Ferencváros és a Győri (Rába) ETO csapatai között.
tags: #nemzeti #bajnoksag #nb #i #83 #szezon
