Gödöllői Röplabda Club

A női labdarúgó-világbajnokság és serlegének története: A kezdetektől napjainkig

2026.06.22

A női labdarúgás gyökerei és a kezdeti kihívások

A női futball nem egy újkeletű szeszély, amit a nők csak azért űznek, mert ezt is el akarják venni a szegény férfiaktól. Dehogyis: amióta van két lábunk és a rendelkezésünkre áll egy kerek, rúgható tárgy, azóta focizunk. Kínában ugyan cu-csünek hívták a játékot a Han-dinasztia alatt (azaz i.sz. 25-220-ig), de a nők ebben is részt vettek, ahogy az 1790-es években a mai Skócia területén is tartottak éves bajnokságokat.

Angliában az első feljegyzett meccset 1895. március 23-án játszották. A szakág úttörőjének tekintett Netty Honeyball (ez „természetesen” álnév, a pionírok törekvéseihez hozzátartozott az inkognitó), azaz Mary Hutson törekvése akkor még tiszavirág életűnek bizonyult. Érdemes emlékezni arra is, miként gondolt a futballra: „A manly game that could be womanly as well” (Egy férfias játék, amely ugyanúgy nőies is lehet) definiálta. A női labdarúgás kialakulását, majd fejlődését a korszak társadalmi mozgalmai, a szüfrazsettek, a feministák, majd az I. világháború éveinek társadalmi változásai segítették. A nők az élet egyre több területén gondolták úgy, igazságtalan, ha azért éri hátrányos megkülönböztetés őket, mert „csak” nők.

Az I. világháború alatt, 1915 és 1919 között a férfi labdarúgást általánosan felfüggesztették. A férfiak háborúztak, a nők dolgoztak és szabadidejükben fociztak. A ’20-as évek fordulóján azonban, ahogy a férfiak gyorsan visszafoglalták a focipályáikat és a munkahelyeiket, a női futball virágzását nem tudták eltaposni. Az 1970-es évekre Angliában már körülbelül 100 olyan fociklub volt, ahol a nők is rúghatták a bőrt, a számuk aztán rohamosan nőtt.

A Dick, Kerr Ladies F.C. csapata 1920-ban négy nemzetközi hazai találkozót játszott a női sportok szószólója, Alice Milliat által vezetett francia csapat ellen. Olyannyira, hogy mikor a hölgyek hazaértek Angliába, a fociláz a tetőfokára hágott, és szélsebesen fogytak a december 26-ára kitűzött, a St. Helens csapat elleni mérkőzésükre. A játék napján 53 ezer néző özönlötte el a liverpooli Goodison Park stadionját. Ráadásul - az egyik játékos, Alice Stanley naplója szerint - további 10-15 ezer szurkolót haza kellett küldeni a bejáratnál, mert egyszerűen már nem fértek volna be az arénába.

A Dick, Kerr Ladies F.C. csapata, 1922

A meccs érdekessége, hogy karácsony révén jótékonysági mérkőzés volt, melyet a sebesült és munkanélküli háborús veteránok támogatására szerveztek. A meccsen befolyt adományok (a jegyeket nem számítva) mai árfolyamon 140 ezer fontra, 65,4 millió forintra rúgtak, ami a Lancashire Evening Post cikke szerint „simán rekordösszeg egy angol jótékonysági mérkőzésen”. Óriási sikertörténet és női győzelem.

A hatalmas mennyiségű pénz és a női labdarúgás mérhetetlen sikere szemet szúrt az FA-nak, hiszen nem az ő hatáskörükben vagy irányításuk alatt zajlottak az események. Ami még rosszabb volt: egy idő után a jótékonysági meccsek bevételeit már nem a katonák támogatására fordították, hanem politikai és a munkásosztályt segítő célokra. Ilyen dolgokra, amik abszolút establishment-ellenesek voltak. Így hát egy évvel az 53 ezer nézőt vonzó játék után az FA megszavazta a női futball betiltását. A labdarúgó szövetség közölte a klubokkal, hogy ha engedik a nőket pályára lépni, akkor megbüntetik őket, a szövetségből is kikerülhetnek. A FIFA akkori konzervatív, szexista vezetői a 60-as évek végén maguk is azt gondolták, hogy a női foci erkölcstelen és szemérmetlen, és igyekeztek megőrizni a sportot a maszkulinitás fellegváraként.

A betiltás hatása azonnal érezhető volt: egy pillanat alatt eltörölte a szurkolói tömeget. A csapatoknak parkokban, rögbi vagy atlétika klubokban kellett játszaniuk, ám egyik sem tudta biztosítani a stadionok méreteit. A női futballt azonban nem a figyelem élteti. Éppen ezért, a tiltással dacoló játékosok támogatására létrehozták 1921-ben, a sokkoló bejelentés után néhány héttel a Női Angol Labdarúgó-szövetséget (ELFA).

A nem hivatalos világbajnokságok és a Copa '71

Ha rákeresünk a Wikipédián a női labdarúgó-világbajnokságra, azt olvashatjuk, hogy az első női foci vb-t 1991-ben rendezték meg, 61 évvel az első férfi foci vb után. Csakhogy a Copa '71 című dokumentumfilmből kiderül, hogy ez az állítás nem igaz, ugyanis például 1971-ben is tartottak női labdarúgó-világbajnokságot Mexikóban (más országokban is tartottak kisebbeket). Rachel Ramsay és James Erskine dokumentumfilmje 2023-ban jelent meg, magyarországi első premierje pedig június 15-én lesz a Balatonnál a Pont Csopakon.

1970-ben megrendezték a férfi foci világbajnokságot Mexikóban a 110 ezer fő befogadására alkalmas Azteca stadionban, egy évvel később pedig az üzletemberek azon kezdték törni a fejüket, hogy hogyan lehetne ismét pénzt csinálni a létesítményből. Ekkor pattant ki a fejükből, hogy rendezzenek egy női világbajnokságot lényegében üzleti érdekből.

Azteca stadion Mexikóban 1970-ben

Az egykori játékosok beszámolói szerint már az is megdöbbentő volt számukra, amikor megkeresték őket, hogy menjenek a világbajnokságra játszani, de ami ott fogadta őket, az felfoghatatlan volt. Míg a saját országaikban, Dániában, Angliában, Olaszországban a kutya sem foglalkozott velük, sőt kinevették őket, Mexikóban a megérkezésük pillanatától kezdve hősként voltak ünnepelve. Az emberek ajándékokkal halmozták el a játékosokat, a hoteljeikhez vonultak skandálni, a sajtó minden lépésüket követte. Hogy mekkora őrület volt Mexikóban a női foci világbajnokság, talán az mutatja a legjobban, hogy a 110 ezer fős stadionban minden jegy elkelt. Ráadásul koránt sem csak nők ültek a nézőtéren, sőt többségükben férfiak mentek ki szurkolni. Mivel sok újságíró és tévés volt kint, ezért rengeteg felvétel készült a meccsekről.

A döntő előtt férfi profi focisták látogatták meg a mexikói női csapatot, és világosították fel őket, hogy valaki az ő játékukon és az eladott jegyeken keres egy rakat pénzt. A mexikói csapat ezután kijelentette, hogy csak akkor lép pályára, ha fizetnek nekik 2 millió pezót. A csapat napokig a hoteljében maradt, miközben mocskolódó telefonhívásokat kaptak. Amikor a bajnokság után a csapatok hazatértek, pontosan ugyanúgy folytatódott minden. A FIFA sem a bajnokságot, sem a női focit nem ismerte el, a Mexikóban annyira ünnepelt játékosokat elfeledtették a publikummal, ismét senkik voltak.

A világbajnoki serleg kalandos története: a Jules Rimet-kupától napjainkig

Jules Rimet, a FIFA valaha volt leghosszabb ideig regnáló elnöke 1928-ban mert nagyot álmodni, s két évvel később Uruguayban megrendezték az első labdarúgó-világbajnokságot. A francia sportvezető 1921 és 1954 között ténykedett a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség első embereként, és az ő irányításával kelt életre napjaink (egyik) legjobban várt globális eseménye, a négyévente megrendezett világbajnokság.

Az eredeti vb-trófeát a francia Abel Lafleur tervezte, 35 centiméter magas volt, csaknem négy kilogramm, és a görög mitológiából a győzelem istennőjeként ismert Nikét ábrázolta. 1930-ban Uruguay érdemelte ki a serleget, majd négy évvel később át kellett adnia Olaszországnak, amely 1938-ban megvédte a címét.

Jules Rimet (balra) átadja a vb-serleget az uruguayi szövetségnek

A második világháború alatt a nácik mindent tűvé tettek, hogy megtalálják a Rimet-kupát, amelyet az olaszok Rómában egy bankban őriztek. Csakhogy Ottorino Barassi, az olasz szövetség elnöke és a FIFA alelnöke - aki az 1934-es, az 1938-as és az 1950-es vb megszervezésében is fontos szerepet töltött be - elrejtette az értékes trófeát, s otthonában az ágya alá dugta egy cipős dobozba zárva. A németek sohasem találták meg, pedig Barassi házában is jártak.

Ottorino Barassi (balra) visszaadja a trófeát az 1950-es vb-re

Az 1950-es vb-re visszaszolgáltatta a FIFA-nak, s Brazíliában az uruguayiak másodszor hódították el a trófeát. Négy évvel később Rimet az NSZK-soknak adta át a serleget a mieink elleni finálét követően Bernben. Jelképes pillanat volt, amikor Jules Rimet kezéből Fritz Walter kezébe került a becses díj.

A Jules Rimet-kupa elvesztései és megtalálása

Egy teória szerint az 1958-as vb-n egy másolatot adtak át a németek, mert a korabeli fotók alapján a Rimet-trófea néhány centiméterrel magasabb volt (lett), mint azelőtt. A gyanú szerint a németek elvesztették vagy ellopták tőlük a serleget.

Az 1966-os világbajnokságnak Anglia adott otthont, de négy hónappal a torna előtt ellopták a Rimet-kupát. Március 19-én nyílt meg a kiállítás, amelynek egyik fő látványossága a vb-serleg volt. Egy nappal később délelőtt eltűnt a helyéről. Az angol szövetségnél egy névtelen telefonáló jelentkezett, aki 15 ezer font „váltságdíjat” követelt a Rimet-trófeáért cserébe.

Egy héttel a neves tárgy eltulajdonítása után egy David Corbett nevű fickó Dél-Londonban Pickles nevű kutyáját sétáltatta, amikor az eb egy bokorban megtalálta az újságpapírba csomagolt Jules Rimet-trófeát. Pickles és gazdája szinte világhírű lett, Corbett több ezer fontos jutalomban részesült, az angol vb-diadal után pedig meghívást kaptak az ünnepi bankettre. Igen, Pickles, a kutya is, aki később több televíziós műsorban és filmben szerepelt.

David Corbett és világhírű kutyája, Pickles

A hazaiak akkor nyerték egyetlen világbajnoki címüket. A Jules Rimet-kupát Bobby Moore csapatkapitány vette át II. Erzsébet királynőtől, így hivatalosan ő volt az első angol, aki magasba emelhette.

Bobby Moore II. Erzsébet királynőtől átveszi a Jules Rimet-trófeát

Négy esztendővel az angliai események után Brazília története harmadik vb-sikerének köszönhetően végleg megtarthatta a Jules Rimet-trófeát. A brazilok Rio de Janeiróban őrizték a felbecsülhetetlen eszmei értékkel bíró vb-szobrot. A világbajnokságok történetének legeredményesebb nemzete nem bízta a véletlenre: golyóálló üvegből készült vitrinbe került a Rimet-kupa. Sajnos arra már nem gondoltak, hogy a vitrint tartó talapzat hátulját ne fából készítsék el, így 1983-ban, néhány nappal karácsony előtt két férfi könnyedén ellopta a becses ereklyét.

Peléék végleg kiérdemelték a Rimet-trófeát Brazília harmadik vb-címe után

A rendőrség több embert őrizetbe vett és kihallgatott az ügyben, s végül arra a következtetésre jutott, hogy a Jules Rimet-trófeát minden bizonnyal beolvasztották. Erre azonban bizonyítékot sohasem talált senki.

Hogyan halt meg az 1970-es brazíliai világbajnokság 12 sztárja?

A történetnek viszont még koránt sincs vége! Mint kiderült, az angolok 1966-ban egy George Bird nevű ékszerésszel titokban készíttettek egy másolatot az eredeti vb-trófeáról. 1997-ben, két évvel Bird halála után Londonban egy árverésen előkerült Bird replikája. Az aukción úgy kalkuláltak, 20-30 ezer fontért kel el a kupa. Ehhez képest 254.5 ezer fontnál tartott a licit, amikor a kalapács az asztalon csattant. Két érdeklődő ugyanis őrült módon licitált a Rimet-trófeára. Végül a FIFA vette meg, s mint az a 2000-es években kiderült, azért, mert azt hitte, az az eredeti. A FIFA bevizsgáltatta a horribilis (mai árfolyamon körülbelül 94 millió forintnak megfelelő) összegért vett trófeát, s kiderült: az mégis George Bird 1966-os másolata volt, nem az eredeti. A mai napig nem tudni, mi lett az eredeti Jules Rimet-trófea sorsa.

Miután Brazília 1970-ben története harmadik vb-elsőségével végleg elnyerte elődjét, a Jules Rimet-trófeát, a FIFA ekkor bízta meg Silvio Gazzanigát az új serleg elkészítésével. A ma használt világbajnoki trófea 1974-ben készült, azóta ez a serleg jár a világbajnokságok győzteseinek.

A női labdarúgás hivatalos elismerése és fejlődése

Az egykori játékosok úgy értékelik, hogy a minden idők legnagyobb női foci eseménye (Copa '71) vezetett el oda, hogy 1991-ben megtartották az első hivatalos női labdarúgó-világbajnokságot, és a női foci azóta is feltörekvő pályán van. 14 évvel később az UEFA megrendezte az első hivatalos női Európa-bajnokságát (amit azóta is egy évvel a férfi Eb után tartanak) több európai országban. 1991-ben pedig a Kínában rendezett világbajnokság is megnyitotta a kapuit a női játékosok előtt.

A jelenlegi Európa-bajnok csapat az angol válogatott, akik 2022-ben nyerték meg az Eb-t. Ez nagy szó, mert az angol labdarúgók a férfi válogatott 1966-os világkupa győzelme óta egyetlen rangos tornát sem nyertek.

A magyar női labdarúgás úttörői és jelene

Az első magyar női futballal kapcsolatos emlékünk az, hogy 1912-ben Szegeden Brauswetter Boriska hirdetésben toborzott játékosokat, mérkőzést azonban nem játszottak. Magyarországon az első igazi meccset, amelyen 11 női labdarúgó nagypályán lépett a fűre, 1946. július 6-án Budapesten, a Latorca utcai Elektromos-pályán játszották. Az Elektromos fiú kölyökcsapatának ellenfele a női nagypályás kézilabda-bajnokság játékosaiból alakult „válogatott” volt. A Népsport 1946. június 29-én (más források szerint augusztus 19-én) alakult meg az első női klub, a legendássá vált Femina, majd gombamódra szaporodtak a csapatok.

1971 tavaszán a Budapesti Labdarúgó-szövetség írta ki az első magyar női bajnokságot, de az 1971 és 1983 közötti bajnokságokat az MLSZ nem tekinti hivatalosnak. Az MLSZ az 1983-1984-es szezonra írt ki először hivatalos, országos bajnokságot, amelyben hat csapat szerepelt - egyedüli vidékiként az Egri Lendület -, a bajnok a Renova lett. A női labdarúgó-válogatottunk 1985. április 9-én Siófokon az NSZK ellen játszotta első hivatalos mérkőzését. Bárfy Ágnesék 1-0-ra győztek.

Év Esemény a magyar női labdarúgás történetében
1912 Brauswetter Boriska női focicsapatot próbál szervezni Szegeden.
1946. július 6. Az első nagypályás női focimérkőzés Budapesten (Elektromos-pálya).
1971 tavasza Az első magyar női bajnokság kiírása (Budapesti Labdarúgó-szövetség, nem hivatalos).
1983-1984 Az MLSZ első hivatalos, országos női bajnoksága (bajnok: Renova).
1985. április 9. A magyar női labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzése (Siófok, NSZK ellen).

A női magyar női futball „elsői” között kell említeni az MTK Hungária FC 2005-ös bajnoki aranyérmét is. Először végzett a bajnokság élén egy patinás, erős „férfi klub” női alakulata.

Magyar labdarúgók 1956-ban

Kihívások és a jövő a női labdarúgásban

Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban. Azt hiszem mindenki, aki bármilyen formában a női labdarúgásban tevékenykedik, szembesült már azzal az előítélettel, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, ne akarjanak futballozni. Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni. Tisztában vagyunk vele, hogy ehhez elsősorban kiugró eredményre lenne szükség akár klub-, akár válogatottszinten. Ezen dolgozunk.

Kétségtelen, hogy a férfiak és a nők számos olyan fizikai jellemzőben különböznek egymástól, amelyek befolyásolják a sportteljesítményt. Így van ez bármelyik csapatsportágban, még az olyan, magyar szempontból sikeresekben is, mint a kézilabda vagy a vízilabda. Ám ezeknél mégsem kezdik el összehasonlítani a két szakágat, ahogy azt a labdarúgás esetében sokszor teszik. A férfiak természetesen izomzatukból adódóan fizikálisan jóval erősebbek és gyorsabbak.

Menstruáció és sérülések: új kutatások a női sportban

Még mindig vannak edzők, akik nem fogadják el, hogy a női játékosok a menstruáció miatt lehet, hogy kevésbé motiváltak, esetleg rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint általában, és ez hosszú távon a sportolók elkedvetlenedéséhez, lemorzsolódásához vezethet. Az augusztusi női futball-vb azonban remek alkalom volt, hogy előjöjjön a téma - derül ki a Deutsche Welle riportjából.

„Félreértik az indokaidat, ha kihagyod az edzést vagy a görcsök miatt alacsony az energiaszinted. Ha az edződdel arról beszélsz, hogy »nem tudok edzeni, mert így érzem magam«, akkor szinte elítél, hogy »ugyan már, nem lehet olyan rossz«”- mondta Taelor Pickering-Parker edző. Megan Rapinoe, amerikai legenda, nemrég egy podcastben nyíltan beszélt a pályafutását megnehezítő folyamatos sérüléseiről: "Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor szakítottam el a térdszalagomat, mindháromszor akkor, amikor menstruáltam."

Az elmúlt néhány évben egyre többen kapták fel a fejüket arra, hogy a női focisták körében szinte járványszerűen fordult elő a keresztszalag-szakadás. Rengeteg tanulmányt végeztek azzal kapcsolatban, hogy mi lehet ennek az oka és több faktort is azonosítottak mögötte. Talán az egyik legfontosabb anatómiai különbséget viszont eddig nem igazán kutatták az élsportolók körében. A női hormonrendszer ciklikussága és a hónapon belül változó különböző hormonszintek egyértelműen befolyásolják a kötőszövetek rugalmasságát és a mozgáskoordinációt is.

Alexia Putellas of Spain Women on crutches following her ACL injury

Most a FIFA végre lépett és létrehozott egy olyan kutatási alapot, amiben ezeket a változásokat és az élettani hatásait számszerűsíteni is próbálják. A Kingston Egyetem sporttudományi szakértői júniustól kezdve egy éven keresztül fogják analizálni 20-25 sportolónő vérmintáit. "Köztudott, hogy a hormonszintek a havi ciklus folyamán változó koncentrátumban vannak jelen a szervezetben, ezek pedig könnyen lehet, hogy befolyásolják a kötőszövetek rugalmasságát, vagy éppen a neuromuszkuláris kontrollt csökkentik. Az a célunk, hogy ezeket az élettani változásokat alá tudjuk támasztani különböző fizikai tesztekkel, ezekkel pedig jobban meg akarjuk érteni, hogy mi növeli a keresztszalag-szakadások kockázatát." Olyan sztárjátékosoknak kellett felépülni ebből a sérülésből, mint Rapinoe, Alexia Putellas, Leah Williamson, Beth Mead vagy éppen a Chelsea új-zélandi támadója, Sam Kerr.

"Természetesen mindig lesznek olyan sérülések, amiket nem tudunk megakadályozni, hiszen elég egy rossz mozdulat, és kész a baj. Ennél a sérülésfajtánál viszont nagyon jellemző, hogy kontakt nélkül történnek, csak például hirtelen irányt váltanak vagy egy felugrás után landolnak. Ha meg tudnánk érteni, hogy milyen csont- és izomrendszeri változások azok, amiket egyértelmű állapotfelméréssel azonosíthatóak, akkor drasztikusan tudnánk csökkenteni a sérülések gyakoriságát."

Szerencsére rengeteg pozitív példát lehet már látni arra, hogy gyermekvállalás után, édesanyaként a nők visszatérnek a profi futballba. Ha a világ elitjét nézzük, az olimpiai bajnok és kétszeres vb-győztes Alex Morgan, az amerikai csapat sztárja nagyon jó példa erre. Ő a gyermeke születése után visszatért a pályára, a klubja és a válogatott részéről is maximális támogatást élvez. Kislánya, Charlie a születése óta részt vesz a csapat edzőtáboraiban, részese az édesanyja sikereinek. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szerencsére itthon is találunk pozitív példát. A női A válogatott kapusa, Szőcs Réka, 2022 júliusában adott életet kisfiának, Olivérnek, aki baba kora óta ott van az összes meccsén és szinte minden edzésén. Réka kilencvenkilencszeres válogatott volt a szülés előtt, megható volt, ahogy a 100. válogatottságát is elérte.

Pozitív példák anyaság és profi sport összeegyeztetésére

Az óvodákban nem jellemző, hogy egy kislány fociedzésre jelentkezzen. Fontos a környezet, ameddig egy kisfiú azért megy edzésre, mert szeret futballozni és focista akar lenni, a kislányoknál sokkal inkább befolyásoló tényező a pozitív közeg, ahol jól érzik magukat, ahol együtt lehetnek a barátnőikkel. Erre kiváló lehetőség az öt-nyolc éveseknek készített UEFA Disney Playmakers program, ahol a Disney-meséken keresztül tudják elsajátítani a kislányok a labdarúgás alapjait.

Az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül a női labdarúgás. Elképesztő volt átélni a közel telt házas mérkőzések hangulatát, látni az utcákon, állomásokon masírozó szurkolótömegeket, ez korábban elképzelhetetlen volt női mérkőzés kapcsán. Ez, azt gondolom, annak is köszönhető, hogy rengeteget fejlődött a női futball, sokkal élvezhetőbb, látványosabb meccseket lehet már látni.

tags: #noi #foci #vilagkupa #serleg

Népszerű bejegyzések:

GRC