Az Osztrák Labdarúgó-szövetség új logója és a magyar válogatott sikerei
Az Osztrák Labdarúgó-szövetség (Österreichischer Fußball-Bund; ÖFB) új székházba költözik, és az alkalmat egy új logó bevezetésével ünnepli. Az új logó egy futurisztikus megjelenésű jel, amely egybeesik a bécsi új kampuszba való költözéssel, az ország fővárosába. A logóban piros "ÖFB" betűk szerepelnek, az F és a B betűk függőleges vonalai hiányoznak, az O pedig függőlegesen össze van nyomva, hogy az umlautot jelző vonal igazodjon a többi betűformához. Az egyesület alapításának éve, 1904, fekete színnel jelenik meg a logó közepén, az F alatt.
Josef Pröll, az ÖFB felügyelőbizottságának elnöke szerint az új logóval az ÖFB az összetartozás, az megújulás és a jövő egyértelmű jelét küldi. Ez a logó és a hozzá kapcsolódó vizuális nyelv tükrözi az értékeiket és identitásukat - ötvözi a hagyományt az innovációval, és láthatóvá teszi, mit képvisel az ÖFB. Az "Egy Csapat Mindenkiért" irányelv alatt azt mutatják be, hogy az osztrák labdarúgás sokkal több, mint egy sport. Közösségükből, mindenki elkötelezettségéből és lelkesedéséből táplálkozik - az utánpótlás játékosoktól a 2000 klubon át a nemzeti csapatokig. Az új logó elkötelezettségük kifejezése az ország népének egyesítése iránt, valamint a pozitív erő és energia felhasználása a társadalom javára.
A logót a FLY' (Demner.Group kreatív tanácsadója) és a DMB.Brand (Demner, Merlicek & Bergmann / DMB.) közreműködésével tervezték. Az egyesület közleménye szerint a logó olyan alapvető értékeket hangsúlyoz, mint a csapatszellem, az összetartozás és a közös érzelmek, amelyeket a futballban hitelesen és erőteljesen lehet átélni. Az új vállalati arculat középpontjában a modernizált ÖFB logó áll, amely ötvözi az osztrák labdarúgás hagyományait és a piros-fehér-piros identitást, valamint egy közösen készített manifeszt film, amelyet a nemzeti csapat novemberi nemzetközi mérkőzései során mutatnak be.
Bernd Storck stratégiája és a magyar válogatott sikerei
Bernd Storck megtartotta az ígéretét: biztos védekezésen, de nem otromba bekkelésen alapuló, kulturált passzjátékot akart meghonosítani a válogatottnál, és ez sikerült is. Norvégia kétszeri legyőzése után az Európa-bajnokságon már az osztrákokat verték meg érdemlően, amiben kulcsszerep jutott Király Gábornak, Nagy Ádámnak és a végig egyensúlyban lévő csapattaktikának.
A magyar válogatott ott folytatta, ahol a pótselejtezőkön abbahagyta: Norvégia ellen Király Gábor a párharc sorsát meghatározó ziccert fogott, és a gyenge kezdés után érdemben győzték le az északiakat. Az Eb nyitómeccse is sokkolóan kezdődött Alaba kapufája miatt, de onnantól kezdve az történt, amihez még nem voltak hozzászokva: a magyar válogatott felállt ellenfelével szemben, és a szövetségi kapitány elképzeléseit megvalósítva jó játékkal legyőzte Ausztriát.
Bernd Storck szövetségi kapitány az osztrákok elleni 2-0-s győzelmet értékelve elmondta, hogy a játékosok egytől egyig túlszárnyalták önmagukat, minden tanácsot és kritikát megfogadtak, minden utasítást betartottak, ami az egyik fontos eleme volt a győzelmüknek. Elemzésünkkel azt próbáljuk bemutatni, mit és miért tett a magyar válogatott.
Kezdőcsapatok és taktikák
A magyarok kezdőcsapatát látva - amelyben egyetlen igazi védekező középpályás sem kapott helyet - a vicc juthatott eszünkbe a lóról, amely nem vak, csak bátor. Norvégia ellen megtanultuk, hogy Bernd Storckot aligha nevezhetjük vaknak, így el kellett fogadni, hogy bízik a játékosaiban, és bekkelés helyett játékossággal próbálják legyőzni az osztrákokat.
A magyar csapat ellenfeléhez hasonlóan 4-2-3-1-es felállásban kezdett. A védelemben ott volt a pályán a sérüléssel bajlódó Kádár, a négyes előtt pedig Nagy Ádám, a meccs egyik kulcsembere foglalta el a mélységi irányító posztját. Gera Zoltán bejátszotta az egész pályát, szerelt, passzolt, fellépett a csatárok mögé, igazi vezérként viselkedett.
A széleken két tükörszélső, Dzsudzsák és Németh kapott helyet, így ellensúlyozva, hogy csak egy csatárral, Szalai Ádámmal léptünk pályára, akinek egyébként legalább olyan fontos a mezőnymunkája, mint a kapu veszélyeztetése.
Kik azok a tükörszélsők?
Az angol futballértelmezés szerint kétféle szélsőt különböztetünk meg. Az első típus a natural winger, magyarul vonalszélső: a csapat jobb oldalán jobblábas, bal oldalán pedig ballábas játékos. A feladatuk általában az, hogy az alapvonal felé törve a védelem mögé kerüljenek, és beadásokkal szolgálják ki a csapat középcsatárát. Ezzel szemben a második típus, az inverted winger - magyarul tükörszélső - feladata elsősorban a góllövés, technikailag pedig az a különbség, hogy ebben az esetben a két szélső a lövőlábához képest ellentétes oldalon játszik: jobblábas a bal oldalon, és fordítva, hogy a pálya közepe felé mozogva lövőhelyzetet tudjanak kialakítani maguknak. A legismertebb nemzetközi példa talán Arjen Robben, a magyar válogatottban Dzsudzsák Balázs és Németh Krisztián játszott ebben a szerepben Ausztria ellen.
Storck a felkészülés végére egyértelműen a csatárok mögött találta meg Kleinheisler helyét, és ez kiváló döntésnek bizonyult: dinamikájával, vállalkozó kedvével, cselkészségével a magyar csapat egyik hiányposztjára ad megoldást.
A "vagdalkozás" nem a mi stílusunk
A szövetségi kapitány már a pótselejtező előtt hangsúlyozta, hogy "A döntéseink gyorsasága fontosabb, mint a lábunké. Ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy vagdalkozást szeretnék látni. A rúgd és fuss nem a mi stílusunk."
Ezt láttuk az osztrákok ellen is. A magyar válogatott igyekezett a földön tartott labdákkal felépíteni a támadásait. Ebben döntő szerepe volt a két középső védő közé visszalépő Nagy Ádámnak, aki remek mutatóval, 88 százalékos pontossággal passzolta végig a meccset. Lang és Guzmics kihúzódott a vonalak mellé, a szélső védőink pedig feltolódtak a félpálya felé.
A magyar válogatott a labdakihozatalok során teljes szélességben és hosszában kihasználta a saját térfelét. Labdabiztos játékosok nélkül nem ment volna.
Ezzel a felállással széthúztuk a területeket, így a letámadó osztrákok nyomása alatt sem kellett elbikázni a labdákat. Ehhez szükség volt Király Gáborra is, aki számos alkalommal egyérintővel, nagyon higgadtan tartotta játékban a labdát, így az osztrákok veszélyesnek szánt letámadása egyáltalán nem működött. Ha mégis bajba kerültünk, akkor Szalait vagy a két szélsőt kerestük egy hosszú indítással, vagyis megvolt a B tervünk is a labdakihozatalra.
A kapusposzt fejlődése
Az 1990-es világbajnokság többek között a csapatok végtelenül defenzív játékáról és a rengeteg időhúzásról maradt emlékezetes. A torna tapasztalatai vezettek oda, hogy 1992-ben eltörölték a hazaadást, ami továbblendítette a kapusposzt evolúcióját. Egészen addig, hogy a modern játék már egyfajta söprögetőként (angol terminológia szerint: sweeper keeper) tekint a kapusra, akinek lábbal is magabiztosan kell bánni a labdával.
Az, hogy a Marcel Koller által megálmodott letámadás csekély eredménnyel járt, láncreakciót indított el. Az osztrák csapat ugyanis csak a támadóit és a melléjük fellépő Alabát használta a letámadáshoz, a védelem nem követte a mozgásukat. A szétszakadó csapatrészek közötti területen pedig többször is lubickolni tudott a Nagy, Gera, Kleinheisler hármas, akiket a visszalépő Szalai és a szélsők is támogattak, így sokszor uralni tudtuk a középpályát.
A csapatrészek együttes mozgása más szituációkban is gondot okozott az osztrákoknak. Mi egyébként pont úgy támadtuk le őket, mint ők minket, de a magyar csapat ehhez rendszerint csak két játékost (Szalai, Kleinheisler) használt, a szélsők csak esetenként támogatták őket. Emiatt Storck csapata sokkal inkább egyensúlyban tudott maradni, mint ellenfele.
Németh és Dzsudzsák is alázatosan visszajön a felfutó védőjével, így a magyar csapat letámadás közben is stabil marad a középpályán.
További különbséget jelentett, hogy az ellenfélnél a Nagy Ádám posztján futballozó Baumgartlinger sokkal gyengébben játszott magyar riválisánál, csak 79 százalékkal passzolt, és míg Nagy egyetlen hosszú indításra sem kényszerült, addig Baumgartlingernek hatszor is előre kellett vágnia a labdát, a hatból pedig csak egyet tudtak megtartani a társai.
A meccs képe
A magyar csapat taktikájának és stílusának, egyben az egész meccsnek a legfontosabb elemei megfigyelhetők a vezető gólunk előtti pillanatképen.
Mi történik? A magyar csapat egyensúlyban van: 5 ember védekezik, 5 támad. Nagy Ádám a két belső védőnk között az utolsó emberünk. Gera hátrafelé mozogva segíti a labdás játékost. Az osztrák középpályások légüres térben vannak: letámadásban nem hasznosak, és a magyar támadók mozgására sem reagálnak, így Fiola, Dzsudzsák és Kleinheisler is viszonylag szabad. Guzmics a B tervet választja (mert van), Szalainak küld hosszú labdát, akit Kleinheisler támogat. Fiola és Németh széthúzza a pályát (általában csak a labdás oldali szélső védőnk lépett fel a támadással, megint csak az egyensúly végett), ezzel is megosztva a védők figyelmét. Dzsudzsák, Kleinheisler és Szalai 3:3-ban marad a védőkkel, az osztrákoknál nincs biztosító ember. A magyar csapat szép összjátékkal ziccerig játssza a támadást, és megszerzi a vezetést.
Ausztria-Magyarország | 0-3 | 1985. 04. 17 | MLSZ TV Archív
A magyar válogatott ezzel az alapjátékával, az egyensúly megtartásával, a középpálya uralásával és a kulcsjátékosok jobb egyéni teljesítményével teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset. Az első alaptábort elértük, megvan az a győzelem, amit az Eb előtt mindenki nagyon szeretett volna. Az Izland elleni meccsen már a csúcsot támadhatjuk: ha győzünk, biztos a továbbjutás, de egy döntetlen is szinte biztosan a legjobb 16 közé juttatja a csapatot.
Osztrák labdarúgó-bajnokság (Osztrák Bundesliga)
A labdarúgást Ausztriában 1890 óta játsszák. A huszadik század derekán két kísérletet tettek arra, hogy elindítsanak egy országos bajnokságot. Az első osztrák labdarúgó-bajnokság bemutatásával 1911-ben jártak sikerrel. Az 1974/75 évszakban bemutatták a Bundesligát, amelyik még mindig az osztrák Labdarúgó-szövetség. 1991 óta a szponzorai a T-Mobile és a Red Zac.
| Ország | Ausztria |
|---|---|
| Csapatok száma | 12 |
| Kiesés | 2 |
A Bundesliga bajnok és második helyezett a Bajnokok Ligája selejtezőben játszhat. Az osztrák kupagyőztes az Európa-liga rájátszásában indul, míg a 4. helyezett, és a Konferencia-liga rájátszás győztese pedig a Konferencia Ligában indul. Amennyiben a Bundesliga bajnok és a kupagyőztes ugyanaz a csapat, akkor a 3. helyezett indulhat az Európa-ligában.
