Európa kilátásai: Kihívások és lehetőségek a következő évben és azon túl
Ahogy az egyik év a végéhez közeledik, és egy másik kezdődik, nézzük meg előre, hogy mi várható az EU-ban az elkövetkező 12 hónapban. 2025 egy újabb eseménydús és kihívásokkal teli évnek ígérkezik mindannyiunk számára. Az EU továbbra is fontos szerepet fog betölteni a globális színtéren. Rendre úgy zárul az óév a 2020-as évtizedben, hogy a jövőt úgy írjuk le: az új év előretekintve tele van bizonytalansággal. A közös pont a remény - és hogy ne csak érezzük, mi miatt és miben, hanem tudjuk is, jó áttekinteni, miben reménykedtünk egy éve, mi valósult meg, és mi az, ami még mindig menthető. Ha Európában élünk, legnagyobb közös reményünk egy éve az volt, hogy véget ér a háború, a zűrzavaros esztendők után jobb lesz az élet, és minderre majd együtt tekintünk vissza egy év múlva.
Az elkövetkező időszakban néhány jelentős évfordulót is megünnepelhetünk. 30 év telt el azóta, hogy Ausztria, Finnország és Svédország az Európai Unió tagjává vált, és 75 év telt el a Schuman-nyilatkozat óta.
Geopolitikai kihívások és az Ukrajnai konfliktus
Az Európai Unió továbbra is szilárdan kiáll Ukrajna mellett Putyin agressziójával szemben, és az Ukrajna-eszköznek és a G7-hitelnek köszönhetően még Ukrajna 2025-ös finanszírozási hiányának nagy részét is fedezzük. Korábban sokan abban reménykedtek, hogy 2025-ben békés megoldás születhet az ukrajnai konfliktusban. Azonban ismét bebizonyosodott, hogy politikust illetően nem az a fontos, mit mond, hanem hogy mit csinál. A békevágyat hangoztatni népszerű, de a tettek sajnos más irányba mutatnak.
Az oroszok még nem foglalták el katonailag az összes területet, amelyet az alkotmányukban már Oroszországhoz csatoltak, az ukránok nem akarnak területeket és pozíciókat feladni, az Európai Unió pedig a decemberi csúcson - ha megbukott is Brüsszel eredeti elképzelése az orosz vagyon elkobzásáról - megerősítette, hogy az amerikaiak nélkül is tovább finanszírozza Kijev háborúját. Józan belátással óriási meglepetés lett volna a béketárgyalások sikere. A háborúnak akkor lehet vége, ha az oroszok már elérték, amit akartak, és/vagy az ukránok és/vagy az EU már nem bírják valami okból, netán a Kijev-EU-tengely megfordítja a háborút, vagy külső beavatkozás következtében a vezetők lélekben megtérnek.
Az uniós csúcsot és környékét áthatották a válogatott sértések és az a tudat, hogy a német trió - Ursula von der Leyen, Friedrich Merz és Manfred Weber - vázolta, Ukrajna- és fegyverkezésfókuszú jövőt hajszolva egymás alapvető érdekein is hajlandók átgázolni. A német Rheinmetall hadiipari vállalat részvényeinek árfolyama az ukrajnai háború kitörése óta mintegy tizenötszörösére emelkedett, és amikor Ursula von der Leyen tavaly nyáron második elnöki ciklusát kezdte az Európai Bizottság élén, már kirajzolódott, hogy a brüsszeli kisugárzású uniós vízió súlypontja a zöldforradalom globális vezető szerepének ambíciójáról áthelyeződött Ukrajna és az európai fegyverkezés ügyére, miközben a bizottság hatalmának példátlan koncentrálásán dolgozik. Idén a hétéves uniós költségvetés tervezete, az elnök szeptemberi évértékelő beszéde és az uniós dokumentumok már kristálytisztán tükrözték ezt a fordulatot - a versenyképesség ügye háttérbe szorult.
Az EU emellett jelentős forrásokat különít el a polgári védelem és a katonai mobilitás erősítésére. További 10 millió eurót biztosítanak a polgári védelmi mechanizmus és a RescEU program számára a koordináció és a katasztrófaelhárítás javítása érdekében. Az EU védelmi készenlétét szolgáló katonai mobilitás területe plusz 10 millió eurót kap. Az EP további 35 millió eurót szorgalmazott az EU déli szomszédságára, és 25 millió eurós emelést a keleti szomszédságára szánt források terén.
Putyin frontja összeomlott – Ukrajna totális offenzívába kezd! Más háborús sztorik
Az európai gazdaság helyzete és kilátásai
Ami az európai gazdaságot illeti, a világjárványt, a logisztikai válságot, a háborúnak és a szankcióknak betudható energiaválságot és inflációs cunamit követően egyszerűen nem találja önmagát. Különösen igaz ez a régiónkra kiemelkedően kisugárzó gazdasági befolyású Németországra, ahol nincs gazdasági növekedés és a kulcsfontosságú autóiparban folyamatosak az elbocsátások. Egy évvel azután, hogy Brüsszel megrendelte, riasztó képet festő uniós versenyképességi jelentése publikálásra került, Mario Draghi szóvá is tette, hogy szinte semmi sem javult. Az unió hajója azonban változatlanul halad ugyanabba az irányba.
Az európai fellendülést a jelentős részben a fegyverkezésre épülő, idén talán beinduló hatalmas német költekezési programtól várják. A zöldtechnológiai versenyt Kínával szemben az unió már nyilvánvalóan elvesztette, mi sem illusztrálja ezt jobban a hírek, amelyek szerint novemberre már minden nyolcadik Európában eladott elektromos autó kínai volt, pedig az ázsiai henger igazából még be se indult.
A vámháború lecsillapodni látszik, de biztosan nincsen vége. Anticipálható, hogy 2025 nyarán az EU és az Egyesült Államok között egy megállapodás születhetett, amely a kritikusok szerint az uniónak hátrányos lehet. Az EU már 2024 októberében hatalmas extra vámokat rótt ki a kínai autókra, látva, mekkora eredménnyel. Aki azt gondolná, 2026-ra nyugvópontra jutott a dolog, az biztosan téved. Az EU nem teljesíti vállalásait, és amellett, hogy potenciálisan hátráltatja a békekezdeményezéseket, az amerikai technológiai cégek európai kezelésén látványosan össze is vesztek a vezetők. Ennek még akkor is egészen biztosan lesz folytatása, ha a 2026. november 3-i amerikai időszaki választás közeledte megkomplikálja a pozíciókat. A hatalmas látványos tarifák röpködésével jellemzett, a vámháború csak folytatása és része egy korábban kezdődött és tovább haladó folyamatnak. A világrend maga alakul át, a nyugatiak számára kedvezőtlenre fordult szabadkereskedelem helyét a blokkosodás és a protekcionizmus veszi át. Még az év utolsó napjára is jutott hír: Kína bejelentette, hogy termelőit védve január 1-jétől további 55 százalékos vámot vet ki a marhahúsimportra.
Energiahelyzet és árak
Az energiaválság kifutása és a békekötési remények együttesen meghozták az energiaárak csökkenését az idén. Viszonylagos a javulás, Európa még most is sokkal drágábban veszi az energiát, mint korábban: az olcsó orosz szállításoktól maga fordult el, versenyképességének folyamatos romlása jelentős részben ennek tudható be.
A magyar háztartásokat a rezsicsökkentés ugyan megóvta a sokktól, amelyet más uniós országokban kénytelenek voltak elviselni, a magyar vállalatokat és gazdaságot azonban nem. Ez és a régiónkkal szorosan integrálódott Németország szenvedése béklyót rakott a magyar gazdaságra is, amelyet jövőre oldhat, ha új gyárak lépnek működésbe, mint a kínai BYD-é Szegeden, és folytatódik a kormányzati intézkedések - az adókedvezmények, az Otthon Start és a vállalkozássegítő programok - segítette életszínvonal-javulás, amelyet immár nem vet vissza magas infláció.
Az üzemanyagok jövedéki adójának január 1-jei emelését a kormány ugyan elhalasztotta - és nem hirdettek áremeléseket az állami közlekedési vállalatok sem -, de ami az energiát illeti, hátra biztosan nem dőlhetünk. Az év az OPEC+ vasárnapi ülésével kezdődik, és tudható, az olajtermelők nem boldogok a nyersolaj árának idei 17 százalékos csökkenésétől. Ha az olajárak emelkedését az európai és a világgazdaság gyors fellendülése okozná, akkor nem kellene szomorúnak lennünk, de erre egyelőre kevés esély mutatkozik, sőt az európai színtéren Brüsszel azon dolgozik, hogy véglegesen elvágja Magyarországot az orosz földgáztól és olajtól.
Pénzügyi piaci trendek: arany, ezüst és a forint
Miközben az Egyesült Államokban stabilizálták az európait ismét leköröző amerikai gazdaságot és viszonylag alacsonyra visszasüllyedt infláció mellett a Federal Reserve kamatcsökkentésekkel ösztönözte a foglalkoztatást, mindez nem ízlett az amerikai dollár árfolyamainak. A dollárgyengülés és a világpolitikai ingadozás közepette az idén kétharmadával nőtt az arany ára, elképesztő 166 százalékos nyereséget produkált az ezüst, a devizák közül az egyik legnagyobb nyertese pedig év végi visszavonulása ellenére a forint lett.
A magyar fizetőeszköz árfolyamát az energiaárak csökkenése, a béke reménye és a Magyar Nemzeti Bank inflációleszorító szigora is támogatta, és ha mindezek fennmaradnak, jövőre is jó évre számíthat, ha az év elején okozhat is akár megingást a magyar infláció várható további mérséklődése, amit akár MNB-kamatcsökkentés is kísérhet. A forint az idén több mint 6,5 százalékot erősödött az euró ellenében 384,3 környékére, miközben a cseh korona csak 4, a zloty pedig alig több mint 1 százalékot. Aki a messzi utazásokat szereti, és pénze is van rá, annak jó tudnia, hogy két egzotikus ország az idén sokkal olcsóbb lett a forintban keresők számára: Dél-Korea és Japán.
Az EU jövőbeli kezdeményezései és költségvetése
2025-ben a Bizottságnál számos új kezdeményezés indul, amely hozzá fog járulni az EU versenyképességének, fenntarthatóságának, védelmének, biztonságának és digitális technológiájának javításához. Jövőre az EU váratlanul 4,2 milliárd eurós, azaz kétszeres növekedéssel néz szembe a Next Generation EU nevű hitel költségeiben, amelyből az európai helyreállítási alapot finanszírozzák. Az európai parlamenti képviselők 419 támogató- és 185 ellenszavazattal, 53 tartózkodás mellett fogadták el a költségvetést.
Az innováció és a kutatás támogatására is kiemelt figyelmet fordít az EU. Az EIC Transition program 100 millió euróval támogatja a kutatási eredmények innovációs lehetőségekké alakítását, kiegészítve az EIC Pathfinder, az Európai Kutatási Tanács Proof of Concept és a Horizon Europe 2 programokat. Az EIC Advanced Innovation Challenges kísérleti program hídként szolgál a következő Horizon Europe programhoz. A 2026-os EIC munkaprogram egy új, az amerikai ARPA-modell ihlette megközelítést fog kipróbálni: merész, kihívásorientált finanszírozás áttörő technológiák számára. Emellett a munkaprogram tartalmazza a startupok és scaleupok stratégiájában meghatározott számos intézkedés végrehajtásának támogatását.
Putyin frontja összeomlott – Ukrajna totális offenzívába kezd! Más háborús sztorik
Az Európai Évek kezdeményezés
Az EU 1983 óta hirdeti meg az európai éveket, amelyek mindegyike egy-egy fontos témára hívja fel a figyelmet. Íme néhány a közelmúltból:
- 2023-2024 - A készségek európai éve: 2023 májusa és 2024 májusa között Unió-szerte több ezer rendezvényre és tevékenységre került sor azzal a céllal, hogy az embereket ösztönözzék a minőségi munkahelyekhez szükséges megfelelő készségek megszerzésére, a vállalatokat pedig segítsék a szakemberhiány kezelésében.
- 2022 - Az ifjúság európai éve: A fiatalok több mint 13 000 tevékenységben vettek részt 67 országban, amelyek ráirányították a figyelmet arra, hogy fontos szerepet játszanak a zöldebb, inkluzívabb és digitálisabb jövő megvalósításában.
- 2021 - A vasút európai éve: Ebben az európai évben egész Európában a középpontba került a vasúti közlekedés, rávilágítva annak kulcsszerepére a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésében.
- 2018 - A kulturális örökség európai éve: 37 országban 23 00én 0 rendezvény volt hivatott felhívni a figyelmet Európa kulturális örökségére mint erőforrásra, valamint arra, hogy miként lehet megvédeni és garantálni fenntarthatóságát.
- 2015 - A fejlesztés európai éve: Ez az európai év azt kívánta tudatosítani az emberekben, hogy milyen előnyökkel jár az EU fejlesztési együttműködése, nemcsak a kedvezményezettek, hanem az uniós polgárok számára is. Emellett segített kialakítani a közös felelősségérzetet és a szolidaritást a nem uniós országokkal.
- 2013-2014 - A polgárok európai éve: Ez az európai év a polgárokat az EU jövőjének alakításában való részvételre buzdította, hogy az erősebbé és politikailag meghatározóbbá váljon.
Az Európai Unió hosszú távú jövőképe és kihívásai
Magyarország és a térség jövőjének döntő közege az Európai Unió, érdemes tehát feltennünk a kérdést: milyen lesz az EU az évtizedünk végére? Az elmúlt 500 év történelmének nagyobbik részében Európa bizonyult a világ nyertesének. Európa már 1492-ben elindult a világhatalom felé és a következő évszázadokban meghódította a világot. Majd a 20. század három világháborújában - első és második világháború, hidegháború - lerombolta addigi eredményeit, kettéhasadt. Amerikához képest meggyengült és mára kiesett a világhatalmi versenyből.
Az USA nagystratégiája 1812 után - az angol-amerikai háborús vereséget követően - azt célozta, hogy az 1813-1913 közötti mintegy száz éves felkészülést követő száz évben elérjék a világhatalmat. A 20. században először a Brit Birodalom helyére léptek, majd a két világóceán közötti szigetként megszerezték a világhatalmat. Ez három lépésben sikerült: a Brit Birodalmat végzetesen meggyengítette az első világháború, 1945-re megtörtént a helycsere a két angolszász hatalom között, majd a német és a szovjet birodalom legyőzésével Amerika a világ hegemón hatalma lett. Ezt egy hatékony gazdasági stratégia tette lehetővé, amely a mezőgazdasági exportból eredő tőkefelhalmozásra, állami infrastruktúraépítésre, az északi ipari modell általánossá tételére, az elektromosságra és a feldolgozóiparra, ezen belül a hadiiparra összpontosított. Európa sorsa 1917-ben és azután dőlt el, amikor több mint 1 millió amerikai katona lépett európai földre (George Friedman alapján), azóta Európa történelmét valójában Amerikában írják. Németország - az EU legerősebb gazdasága - lényegében megszállt ország és az EU nem szuverén döntéshozó. Ezek a 2030-ig terjedő időszak döntő kiindulópontjai.
Az EU jövőjét az amerikai nagystratégia határozza meg, nem egy-egy tagállam külön, vagy az EU együtt. Európa - különösen a vezető gazdasági térsége, Nyugat-Európa - addig volt sikeres az 1945 utáni mintegy 75 évben, ameddig nem ment szembe Amerika érdekeivel, az amerikai nagystratégiával. Az első kisiklás 1970 körül történt, amikor a németek és a franciák visszautasították az amerikai államkötvények vásárlását. Erre jött az aranyalapú pénzügyi rendszer megszüntetése 1971-ben, majd a kettős olajárrobbanás.
Az EU kudarcainak másik forrása, hogy nem ismeri fel az amerikai hadviselés eszközeit és nem próbál a mára kialakult történelmi hátrányából - ott, ahol lehet - előnyt kovácsolni. A görög pénzügyi válságot a görögök eurózónából való kiléptetésére kellett volna felhasználni, megteremtve az eurózóna későbbi kettéválásának technikai feltételeit. A folyamatos migrációs válságot a határok tényleges megvédésére kellene használni, közben megteremtve a minőségi munkaerő bevonásának politikai feltételeit. A belső népesedési válságra egy hatékony közös demográfiai eszköztár lenne a válasz. A digitális korszakra egy nagyméretű, közös digitális programmal lehet válaszolni. Amerika hegemón szerepének kialakulásával, tehát 1989-1991 után, az EU előtt folyamatosan két jövőkép lebeg.
Az Európa Csapda és a belső megosztottság
Az EU legerősebb pontja egyben a leggyengébb területe is: ez a közös pénz. Az eurót a nyugat-európai nemzetek új háborújától és a keleti birodalomtól való félelem hozta létre. Abban a pillanatban jött létre (Maastricht, 1992), amikor megszűnt a külső fenyegetés (Szovjetunió felbomlása, 1992).
Ma két eurócsoport él együtt egy eurózónában: az északiak és a déliek. A mostani válságkezelés végleg jelezte, hogy nem csupán a gazdasági fejlettség, hanem az életmód, életfelfogás terén sem egységes Európa. A válság során az északiak jelentősen növelték a déliekhez képest már korábban is jelentős előnyüket. Az Európai Központi Bank - helyesen - jelentősen növelte mérlegét, ezzel megmentette az eurózónát a gazdasági összeomlástól. Ez az államok második eladósodási szintje.
Közben az EU arról döntött, hogy a teljes közösség is elindul az eladósodás útján: a mostani 750 milliárd eurós kötvénykibocsátás csak az első lépés. Ezzel az EU rálépett a japán útra, ami két elveszített évtizedet és a GDP 260 százalékát elérő államadósság felhalmozását hozta a távol-keleti szigetország számára. Az Európai Unió a közös fizetőeszköz miatt valójában eurócsapdában van. A közös pénzpolitika az északiaknak fejlődést hoz, a délieknek további lemaradást. Külön euró kellene az északiaknak és a délieknek. Ez ma lehetetlennek tűnik, ám csak az évtized elején járunk.
Jövőbeni forgatókönyvek és a szomszédos országok helyzete
Az egyik jövőkép szerint az EU feladja nagyhatalmi törekvéseit, azonosítja Amerika nagystratégiájának Európára vonatkozó részeit, majd ezekre megvalósítható, hatékony és együttes válaszokat talál. Ebben az esetben az erős pontokra összpontosíthat az EU és újból a Nyugat egyik innovációs, kreatív, kutatás-fejlesztési és kulturális központja lehet. Ez hasonlíthat a Római Birodalom és Hellász közötti munkamegosztáshoz. Eközben javít gyenge pontjain a népesedés, a határvédelem, a belső piacépítés, a digitális átállás, valamint a belső ellentétek megegyezésen alapuló megoldása terén. Ebben a változatban - a működést tekintve - teljes reformot hajt végre az EU.
A második esetben újra és újra, egyre több területen kísérli meg az EU a központosítást, erőlteti az eddig kiépített, de nem működő megoldásokat, egyre több ellentétet teremtve a tagállamok között, amelyek végül szétfeszítik az EU kereteit. Mindkét esetben érvényes az, hogy 2030 körül az EU megkezdi az átalakulást egy laza kereskedelmi integrációvá. Megszűnhet a közös Parlament, véget érhet a lopakodó jogi központosítás és újból a szuverén nemzetállamok kezébe kerülhet egy sor, korábban központosított hatáskör. Több párhuzamos pénzrendszer jöhet létre, önálló jegybanki pénzpolitikákkal. A 2030-ig tartó időszakban a két út közötti különbség az ár, a költség, a veszteség és az elszalasztott lehetőségek terén mutatkozik.
Reményeink java régiós szomszédainkra is vonatkozik, de köztük sajnos vannak olyanok, akiknél a kihívások nagyobbak. A véráztatta Ukrajnáról nem kell beszélnünk. A többiek közül megszorításokra kényszerült és nem könnyen szabadul Szlovákia és főleg Románia, sőt a gazdag Ausztria is. A kormányát vesztett Bulgária január 1-jén bevezeti az eurót, és az idegek pattanásig feszülnek az aggodalomtól, hogy elszabadulhatnak az árak az EU legszegényebb országában.
tags: #ott #lesz #a #jovo #evi #europa
