Paul George mezszám változás és NBA karrier

Paul Clifton Anthony George (Palmdale, Kalifornia, 1990. május 2.) amerikai kosárlabdázó, aki legutóbb a Los Angeles Clippers játékosa volt a National Basketball Associationben (NBA).

George a Knight Középiskolában kosárlabdázott, mielőtt a Fresno State játékosa lett egyetemen. Az Indiana Pacers a 10. helyen választotta a 2010-es NBA-drafton. Első szezonjában beválasztották az NBA Második újonc csapatába. 2013-ban a legtöbbet fejlődött játékos lett és egyben először All Star. 2014-ben eltörte a lábát, miközben a válogatottal készült a 2014-es világbajnokságra, kihagyta a 2014-2015-ös szezon nagy részét, de 2016-ra megint All Star lett.

Paul George két évet játszott a California State University, Fresno csapatában. Az első mérkőzésén 14 pontot szerzett. A következő meccsén 25 pontot és 10 lepattanót szerzett. 2009. február 9-én 29 pontot szerzett a Boise State elleni 88-82-es győzelem alkalmával. A csapat nem jutott be a 2009-es NCAA Tournament-be. A nyugati főcsoportban ő játszotta a legtöbb percet (1,176), illetve ő szerezte a második legtöbb labdaszerzést (59), neki volt a második legmagasabb hárompontos százaléka (44.7%) és ő szerezte a második legtöbb labdaszerzést meccsenként (1.74). Második szezonjában a Sports Illustrated a nyugati régió legszórakoztatóbb játékosának nevezte és az ország nyolcadik legszórakoztatóbb játékosának. 2010. január 21-én megsérült a bokája a Utah State ellen és kihagyta a következő négy mérkőzést. Február 11-én tért vissza, 30 pontot szerzett a New Mexico State ellen. Csapata 15 meccset nyert és 18-at vesztett, George átlagosan 16.8 pontot, 7.2 lepattanót, 3.0 gólpasszt szerzett és 2.2 labdaszerzése volt, mezőnygól százaléka 42.4% volt, míg a büntetődobás százaléka 90.9%.

Az Indiana Pacers színeiben (2014).

2024. 07. 01-én friss és ropogós hír, hogy úgy néz ki, a pletykák beigazolódtak, és Paul George csapatot vált a nyáron, és Philadelihia felé veszi az irányt, legalábbis Shams Charania szerint csatlakozik Joel Embiidhez és Tyrese Maxeyhez. Itt az NBA új szupertriója. Nem lesz több pacsi csapattársként.

Az NBA két bombahír-robbantója Shams Charania és Adrian Wojnarowski. Ha ők beszámolnak valamiről, akkor 99,9 százalék, hogy hamarosan hivatalosan is megerősítik majd azt a cserét vagy igazolást.

Nem az a meglepő, hogy csapatot vált, mert azt a Clippers már bejelentette, és már alapból sejteni lehetett ezt, amikor nem kapott szerződéshosszabbítást. Az az újdonság, hogy a Sixers lesz a befutó, és az, hogy négyéves 212 millió dolláros szerződésről van szó - az utolsó év elviekben csapatopció.

Ez azt jelenti, hogy a mostanra már hivatalossá váló 140.588 millió dolláros fizetési sapkából nagyjából 53 millió dollárt tesz majd ki George fizetése. Ezzel pedig vélhetően ismét összeáll három All-Star egy csapatban: Joel Embiid, Tyrese Maxey - aki szinte biztosan hosszabbít majd -, illetve Paul George.

A Sixersnél egyénként most hivatalosan csak Joel Embiidnek, Paul Reednek, Andre Drummondnak, Eric Gordonnak és Ricky Councilnak van szerződése a 2024-25-ös szezonra. Állítólag igen illusztris csapat utazott Los Angelesbe azért, hogy meggyőzze George-t, a klubtulaj, a vezetőségből Daryl Morey és Elton Brand, illetve a legendás Julius Erving is ott volt.

A Clippernsél véget ér tehát az az öt évig tartó kísérlet, amelyben a két LA-ből származó sztár, Kawhi Leonard és Paul George köré építettek fel egy csapatot, és amely a sok sérülés miatt nem ért el többet a 2021-es nyugati döntőnél. Igaz, az az eredmény a klub történetének legjobb szereplése.

Leonard már megkapta a szerződéshosszabbítását korábban, de a szintén Los Angeles-i illetőségű James Harden és Russell Westbroom is rendelkezik szerződéssel a következő szezonra.

FUN Fact: Paul George 301, Kawhi Leonard 257 meccsen lépett pályára az elmúlt öt évben a lehetséges 428-ból, és mindössze 207 alkalommal futott ki a parkettre együtt a Leonard-George páros.

Mivel George volt az egész 2024-es szabadügynökpiac legnagyobb sztárja - persze LeBron James mellett, de mivel james fia a Lakershez került a drafton, és mert egy kifejezetten jó barátja lesz az edzője, meglepő lenne, ha váltani szeretne -, sokan vártak arra mi történik vele első körben, hogy úgy folytassák az erősítéseket.

Az NBA hivatalosan még nem jelentette be a tervet, de a csapatok már állítólag hetek óta tudnak róla, a játékosokat meg is kérdezték, ki milyen nevet akar használni. Ray Allen, aki valószínűleg - egy korábbi filmszerepe nyomán - Shuttlesworth néven fog futni, azt mondta: szerinte a drukkerek és a játékosok is kedvelni fogják az újítást.

Allen szerint bár felnőtt emberek már, gyerekek játékát játsszák, és nem felejtették el, honnan indultak. Mindenkinek volt és van is beceneve, és ezzel szerinte valamivel közelebb engedik a szurkolókat magukhoz.

Az AP hírügynökség valószínűsíti, hogy LeBron James a „King James”, Dwyane Wade a mezszáma nyomán a „Three” vagy a „D-Wade”, a Nets részéről Paul Pierce a „The Truth”, Kevin Garnett a „KG” vagy a „The Big Ticket” nevet varratja majd a mezére.

Nem mindegyik NBA-játékos rajong az ötletért. Kendall Marshall, a Phoenix Suns kosarasa például a következőket twittelte: „A becenevek használata az egyénieskedést erősíti. Márpedig ez még mindig csapatjáték."

Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) szombaton 25 mérkőzésre eltiltotta a Philadelphia 76ers sztárját, Paul George-ot. Tiltott szer használata miatt kapta a büntetést a játékos, de a liga azt nem hozta nyilvánosságra, mit találtak a szervezetében.

A kilencszeres All Star-válogatott kosaras az eltiltás miatt 11,7 millió dollártól esik el az 51,7 milliós éves keresetéből.

George legközelebb március 25-én lesz bevethető, amikor csapata a Chicago Bullst fogadja, azaz az alapszakasz utolsó tíz találkozóján léphet majd pályára.

Ahol nem egy fontos igazság a tét, ott pedagógiai szempontból nem lehet arra kérni a fiatalokat, hogy komolyan vegyék a témát. 1872 óta a skóciai iskolákban kötelező a vallásgyakorlat (Religious Observance). Ezt Angliában és Walesben kollektív istentiszteletnek nevezik, azaz az egész iskola egy keresztény liturgikus cselekményen vesz részt. Az 1991-ben kiadott új kormányzati irányelv fenntartotta ezt az eredeti, 1872-es követelményt, miszerint az iskoláknak rendszeresen „alapvetően keresztény jellegű" összejöveteleket kell tartaniuk. 2001-ben azonban az iskolai ellenőrzések során kiderült, hogy ezeket az iránymutatásokat a középfokú, nem felekezeti (nem katolikus) iskolák többsége figyelmen kívül hagyta.

Az új, szélesebb hatáskörrel felruházott skót kormány felülvizsgálta a rendelkezést, és 2005-ben új irányelvet adott ki. A legfontosabb változás az volt, hogy új irányelv többé nem írja elő a vallásgyakorlat hagyományosan keresztény jellegét. Az iskoláknak most már szabadságukban áll, hogy a keresztény istentiszteletet a gyermekek lelki fejlődése iránti kötelezettségvállalással helyettesítsék.

2008-ban a Glasgow-i Egyetem Oktatási Intézetének kutatója voltam, és részt vettem egy, az egész Egyesült Királyságra kiterjedő kutatási projektben, ami azt a kérdést vizsgálta, hogy működik-e a vallásos nevelés? Ugyanebben az évben kollégáimmal együtt terepmunka keretében kismintás vizsgálatot végeztünk arról, hogy hogyan fogadták és hajtották végre az új vallásügyi irányelvet az iskolák. A tanulók nem fogták vissza magukat, amikor kifejtették véleményüket. A vallásgyakorlat és a vallásoktatás általában véve unalmas volt abban az értelemben, hogy intellektuálisan semmitmondónak találták, mindennek nevezhető csak nem érdekes, izgalmas, vagy hasznos. A tanulók tartalmatlan és megfoghatatlan dologként jellemezték mindkettőt. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számukra például lelki embernek lenni, a tanulók azt válaszolták, hogy fogalmuk sincs, és nem tudnak se példaképeket, se példákat felhozni, bármennyire kínos is volt a csend. Az intellektuális alaposság hiányát a Glasgow-i Egyetemnek az Egyesült Királyságban folyó vallásos nevelésről szóló jelentése is kiemelte (lásd Conroy et al. 2013). A vallásos nevelésből és az osztálytermi beszélgetésekből való kiábrándultság mértéke meglehetősen nagy volt, és ezt a „relativizmus diktatúrájára" vezették vissza, mely szerint minden olyan iskolai kontextusban, ahol nincs elkötelezettség egy közös metafizikai kötődés mellett (azaz minden vélemény érvényes és egyformán tiszteletben tartandó), ott soha nem az igazság volt az elérendő pedagógiai „jó".

A vallásgyakorlattal kapcsolatos terepmunkánk másik fontos megállapítása az volt, hogy a tanárok nem beszéltek diákjaiknak saját erkölcsi vagy spirituális fejlődésükről, mint a spirituális igazság kereséséről. A tanároknak a diákok elé követendő példaként állítható jóról vagy erényről (és a spirituális „kiteljesedés" elérésének gyakorlatáról) tett személyes beszámolójának vagy tanúságtételének lehetetlensége, illetve az ezzel szembeni ellenérzése performatív kudarcként írható le, ami végzetes volt a tantárgy hitelessége szempontjából. Ez olyan, mint ha egy franciatanár nem tudna franciául, vagy egy úszásoktató nem tudna úszni.

Egy másik megállapítás az volt, hogy a lelki fejlődésnek a kereszténységtől való elválasztása azt jelentette, hogy a tanárok már nem tudták, mi is (lehet) a lelki fejlődés. A vallásgyakorlati alapelvek felülvizsgálatát elvégző csoport helyesen látta, hogy az iskoláknak a kereszténységtől egyre inkább eltávolodó kontextusa - amiben a keresztények száma már nem elegendő az iskola ethoszának meghatározásához - politikai szintű választ kívánt. A kérdés csak az volt, hogy mi legyen ez a válasz. Azzal azonban, hogy a lelki fejlődés tisztán szekuláris és naturalista szemlélete mellett döntöttek, úgy tűnik, hogy az új irányelvek megfogalmazói az iskolákat a skót társadalom miniatűr másaiként képzelik el, ahol a pluralizmus a meghatározó, és a lelki fejlődésnek egy „ősök nélküli" és „történelem nélküli" szemléletét támogatják. Egy ilyen nem keresztény projektben valószínűleg nincs helye az emberi bűnös mivoltának, és inkább elfogadja az Ember és annak tökéletesíthetőségéről alkotott ma uralkodó terápiás, individualista és pelágiánus szemléletét. Ez a választás tehát többé-kevésbé éppen az Alasdair MacIntyre (1988) által kidolgozott közösségi elv ellentéte. MacIntyre számára a skót hagyomány egyfajta katolikus/protestáns arisztotelianizmus, nem pedig a felvilágosodás szkepticizmusának újítása, ez utóbbinak nincs helye a skót hagyományban.

Mint ismeretes, MacIntyre azt ajánlja, hogy a nyugati liberális politikára jellemző végtelen agonisztikus patthelyzetből való kiszabadulás érdekében mindenki válassza az emberi kitejesedésnek leginkább megfelelő Hagyományt. MacIntyre szemszögéből nézve az vallásgyakorlat új irányelvei visszaléptek a felvilágosodás azon illúziójához, hogy a szellemi fejlődés tisztán szekuláris vagy racionális humanista víziója lehetséges anélkül is, hogy előbb biztosítanánk a közös metafizikai elkötelezettséget. Mélyen ironikus, hogy hat évvel azután, hogy Skócia visszatért saját hagyományaihoz és intézményeihez, annak voltunk tanúi, hogy a parlament ismét elköveti a felvilágosodás hibáját, és a hagyományoktól mentes individualizmust ajánlja.

Ha MacIntyre-nek igaza van abban, hogy az egyén csak a Hagyományban vagy a Közösségben való részvétel által válik racionálissá; hogy „az ember, ha teljesen egyedül gondolkodik, nem tud önálló gondolkodásmódot kialakítani, csak a racionális gyakorlaton alapuló közösségben való részvétel által válik racionálissá" (MacIntyre 1988, 396.

Érdekes módon, amikor egy kísérleti tanulmányt készítettem az ápolóhallgatók oktatásáról, ugyanezt a metafizikai és antropológiai elkötelezettséget illető megállapodás hiányának betudható „performatív kudarcot" tapasztaltam. Ez azt jelenti, hogy a vallásos ápolóhallgatókat és ápolóoktatókat elviselik, de soha nem értékelik, nem méltatják, nem tartják követendő példának vagy olyan embereknek, akiktől tanulni lehetne, így valószínű, hogy ezek az ápolói képzések olyan diplomásokat fognak kibocsátani, akiket úgy nevelnek, hogy például a vallást teljesen esetlegesnek tekintsék az ápolóként való emberi boldogulásuk és kiteljesedésük szempontjából. Hasonlóan az iskolai vallásgyakorlat és a tanárok esetéhez, ahol a tanárok nem tudják a saját lelki életüket „alkalmazni” a tanítványaikkal, oktatási gyakorlatukban az ápolók vallási meggyőződéssel rendelkező oktatói sem hivatkoztak soha a vallási meggyőződésükre.

Az ironikus tehát az, hogy miközben az ápolói képzések „személyközpontúként" hirdetik magukat, valójában arra tanítják a diákokat, hogy a vallásos énjük minden nyomát távolítsák el a szakmai gyakorlatból. Így az iskolai vallásgyakorlatra vonatkozó a 2005-ös irányelvekhez hasonlóan a skót oktatásban is a személyesség eltűntetése tapasztalható; a személyközpontú ápolói képzések a felvilágosodás gondolkodói által kitalált, majd számos 20. századi gondolkodó által elutasított 18. Ha a vallásgyakorlat felülvizsgálatát végző csoport célja az volt, hogy az oktatást a „mai skót társadalomhoz" igazítsa, akkor ez már nem terjedt ki az oktatásnak a skót parlament 1999-es újjászületéséhez való igazodására, ami pedig a nemzeti és a történelmi sajátosság egyértelmű újbóli megerősítését jelentette.

Továbbá, az oktatás e közelmúltbeli fejleményei ellentmondanak George Davie (1912-2007) azon nézetének is, mely szerint a skóciai oktatáselmélethez való jellegzetes 20. századi skót hozzájárulás az a „antimodernista, felvilágosodásellenes megközelítés" volt (Beveridge és Turnbull 1997, 116. o.), amelyet Norman Kemp-Smith (1872-1858) és John Anderson (1893-1962) dolgozott ki; ez utóbbi „az önelégült progresszivizmus harcias főellensége" volt (Beveridge és Turnbull 1997, 118. o.), és amit többek között az ismert skót oktatásügyi reformer A. S. Továbbá, noha a 20. századi skót gondolkodás egyik sajátos fejleménye a perszonalizmus volt, „egy filozófiai iskola, amelyet többek között [John] Macmurray, [John] MacQuarrie és R. D. Laing képviselt" (Beveridge és Turnbull 1997, 120. o.), illetve újabban David Braine (1940-2017), Alasdair MacIntyre és jómagam is (Gilfillan 2014) - a perszonalizmus a közelmúltbeli oktatási reformokból való kihagyása teljesen érthető, hiszen a személyiségelvűség olyan metafizikai elkötelezettségeket követel meg, amelyeket a szekuláris liberális demokráciák döntéshozói nem hajlandók vállalni.

MacIntyre számára, amennyiben a lelki nevelés gyakorlata koherens akar lenni, akkor az szükségszerűen perszonalista, mert "azt a kérdést, hogy mit kell tennünk, csak a minek kell lennünk, illetve a mivé kell válnunk kérdéseket feszegető tágabb kereten belül lehet megfelelően értelmezni" (Beveridge és Turnbull 1997, 120. o.), és ez szükségessé teszi a modernitás előtti forrásokhoz való visszatérést. Ezért Macintyre „a tizenharmadik századi tomista oktatásban találja meg a kortárs egyetem újjáépítésének modelljét" (Turnbull és Beveridge 1997, 13. az oktatásügy és a Skócia pre-modern középkori intézményeinek feltámasztására irányuló nacionalista projekt között performatív ellentmondás áll fenn, illetve a kettőt nem sikerült összehangolni. Mivel ma az oktatáselméletben és -gyakorlatban a sajátos emberi természet rivális modelljeinek összecsapása zajlik a tradicionalisták és a liberálisok között, talán csak a teljes politikai függetlenség teszi lehetővé, hogy a skót oktatás ismét a saját tengelye körül forogjon (lásd Orbán 2021, 127-34.

C. Beveridge and R. Turnbull 1997 Scotland After Enlightenment. J. C. P. Gilfillan 2O14 A Sociological Phenomenology of Christian Redemption. A. MacIntyre 1988. Whose justice? B. Orbán 2021 The Hungarian Way of Strategy.

Paul Clifton Anthony George becenevei PG-13, Young Trece, Playoff P.

Visszavonultatott mezszámok: Fresno State Bulldogs - 24

A videón az OKC játékosa látható, ahogy felemelkedik, egy 360 fokos fordulat után nyom egy zsákolást, majd visszaindul védekezni. Csakhogy közben úgy tűnik, mintha a mezszáma 13-ról átváltana 14-re. Az egyik magyarázat a jelenségre az volt, hogy Paul George az All Star hétvégére megkapta az NBA épp bemutatott, jövőbeli okos mezét, amely egy app irányításával tényleg tudja ezt a trükköt. A Snopes szerint azonban ez a technológia még fejlesztés alatt áll, ráadásul a szám nem is abban a ritmusban változik át, mint az George esetében látható.

Egy másik magyarázat a videó digitális módosítása lenne, de a Snopes szerkesztői erre sem találtak bizonyítékot. Amikor kikockázták a felvételt, arra jutottak: az egész valószínűleg csupán optikai illúzió, amit a fényviszonyok változása és a mez gyűrődése okoz - a hármas szám teteje ugyanis mindvégig látszik.

tags: #paul #george #mezszam #valtozas

Népszerű bejegyzések:

• Igazolt magyar asztaliteniszezők
• Tudnivalók a ZTE Blade A310-ről
• A Játék Élményének Bővítése Scythe-ban
• Eredivisie: A holland élvonal
• Dabasi kézilabdaedzők és játékosok