A GameStar elemzése: A játékosok sokszínű világa – PC-s és konzolos típusok

Hosszú idő telt el azóta, hogy összegyűjtöttem a fanboyok és a kommentelők fajtáit, így úgy gondoltam, ideje újra életet lehelni a sorozatba, és egy épp aktuális témára reflektálva összeszedni a PC-s játékosok típusait is. Most, hogy nyakunkon a nextgen konzolok áradata, egyre több parázs vita alakul ki hőn szeretett platformunk „védelmében” (mintha a személyi számítógép egy gyámoltalan kis mimóza lenne, akit/amit a szél is rossz irányba hajlít), és egyre több helyen tűnnek fel a vérmes PC-sek, akik magukat gyakran a többi játékostól elkülönítve emlegetik. Természetesen ők sem egyformák, többféle van belőlük, és ha magadra ismersz, az nem a véletlen műve!

Sztereotípiák és a játékosok tudományos tipológiája

Érezted már azt, mikor valaki túlságosan be akart „szorítani” egy kategóriába? Fel tudod idézni, milyen érzés ez? Nos, ezt az online játékosok szinte nap mint nap átélhetik. „A játékosok agresszívak”, „a játékosok függőek”, „a játékosok antiszociálisak” - valószínűleg már te is találkoztál ilyen kemény kijelentésekkel. Persze - ritkább esetekben - előfordulhat olyan is, amikor éppen az ún. „játékosokat” pozitív színben tüntetik fel, mely szerint a „játékosok probléma-megoldók”, a „játékosok reflexei nagyon jók”. Bár ez utóbbi verzió igen ritka, de akárhogy is nézzük, ezek mind általánosítások - elsősorban a médiában terjengő hamis sztereotípiák miatt.

A nagy kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan kategória, hogy a „Játékosok”? A mindennapi tapasztalatainkból hiába tudjuk-érezzük, hogy mennyire különböző személyiségekről van szó, a rendszeresen felbukkanó hamis sztereotípiák világosan jelzik, hogy égető szükség van arra, hogy végre objektívan, tudományos megalapozottsággal szemléljük a játékosokat. Ennek egyik központi eleme az, ha van egy olyan kifinomult tipológia, amely egyrészt megmutatja, hogy a játékosok az érdeklődési körük és a motivációs énképük szempontjából hogyan „azonosíthatóak”.

A JátékosLét Kutatóközpont 2011 óta tartó kutatás-sorozatából álló adatfelvételek adatai alapján (amelyben eddig a GameStar minden évben segített) kirajzolódni látszik egy olyan játék-motivációs énkép tipológia, amely több tízezernyi adatból tevődött össze. A JátékosLét Kutatásba bevont több mint 16 ezer játékos adatait és véleményeit összegezve első körös kísérletet tettünk arra, hogy felállítsunk egy olyan elméleti modellt, amely alapján nagy valószínűséggel innentől már lehet objektíven beazonosítani és csoportosítani a játékosokat. Ezek után nézzük meg, hogyan is néz ki ezen modell logikája és első körös verziója, amelyet „F-modellnek” neveztem el. Előzményként mindenképpen érdemes megemlíteni a legismertebb kapcsolódó tipológiákat, melyek - a JátékosLét kutatás eredményei mellett - fontos kiindulási pontként szolgáltak.

Az „F-modell” - Játék-motivációs énkép tipológia

Az F-modell a játékosokat motivációik és érdeklődési körük alapján kategóriákba sorolja, melyek a következők:

Összességében elmondható, hogy ezen modell alapján 17 olyan sajátos csoport látszik kirajzolódni, amelybe a játékosok besorolhatók a játék-motivációs énképük alapján. Fontos leszögezni, hogy ez a modell jelenleg nem egy kőbe vésett rendszer, hanem egy tesztelés alatt álló hipotetikus modell. Ezeket a paramétereke vizsgáljuk most tovább - a GameStarral közösen - az elméletet, hiszen tavaly sikerrel futott a 4. JátékosLét Kérdőív is, több ezren töltöttétek ki a tesztet. Ez a mostani felmérés kulcsjelentőségű az F-modell szempontjából, amely remélhetőleg közelebb visz a játékosok pontos csoportosításához, így a játékosokkal szembeni sztereotípiák lecsökkentéséhez.

Humoros PC-s játékos típusok a GameStar szemével

A Kisgépes Játékos (Semmisefutisz Gagyigepisz)

A kisgépes játékos viszonylag nyugodt, csendes alfaj, aki az éjszaka sötétjében keres trolltáplálékot a fórumok elhagyott topikjaiban. Nevét (latinul Semmisefutisz Gagyigepisz) onnan kapta, hogy PC-jét az I. század óta nem újította meg, konfigját még Kempelen Farkas is körberöhögné. Pénze lenne rá és a játékok is érdeklik, csakhogy a kisgépes minden fizikai alapvetésen felülemelkedik, amikor a számára étvágygerjesztő, modern FPS-ekről szóló diskurzusok közé benyögi, hogy „ugyan már, kell a francnak GTX Titan, nekem tök jól fut Highon, pedig a procim behal, ha megnyomom a ház turbógombját, mert sok a 30 éves pasztának az 50 MHz”. Ezt persze mindenki kétkedéssel fogadja, mire jön a tagadó, ismétlő válaszok sora: nem-nem-nem, nálam tök jól fut! A kisgépesről senki sem tudja eldönteni, hogy csöndes őrült-e, aki csak az alkalomra vár, hogy végre kitörhessen szellemi ketrecéből, vagy csak szimplán hazudozó szociopata, aki élvezi, hogy a figyelem középpontjába kerül. Éppen ezért a legtöbben nem szólnak hozzá többé, a topik pedig kiürül, hogy a kisgépes újra éhezzen pár hétig.

A Hardcore Játékos

A hardcore a kisgépes ellentéte, nemezise, abszolút antitézise, aki képtelen elfogadni, ha kedvenc játéka nem 666 fps-sel repeszt 4K felbontásban, 32x-es FSAA és googolplexian anizotróp szűrés mellett, amiket persze moddolt driverekből erőszakol rá a Windowsra, mert a sima illesztőprogram már nem alkalmas rá. A hardcore ráadásul nagyon szeretné, ha mindenki -- MINDENKI!!!444 -- tudna gépe elképesztő teljesítményéről, mivel azonban csak úgy beírogatni bunkóság a konfigját, alternatív megoldást választ: az összes játékról szóló hír és cikk alá odaböki a „Szerintetek menne a gépemen? + konfigleírás” szöveget, amit csak talál. Win-win helyzet, hisz az olvasók elalélnak a hét videokártya és a tucatnyi 8 GHz-en repesztő processzormag láttán, de nem vádolhatják menőzéssel, elvégre ő csak egy ártatlan kérdést tett fel. A hardcore-t akkor éri el a végzete, amikor valaki átlát a szitán (ez egyébként az internetezők 90 százalékára jellemző), elküldi az édesanyjába, mire ezen felkapja a vizet és indul is az offenzíva a „csak irigy vagy” mondattal. Ezt általában a „nem anyám vette” és a „van életem is, csak gamer vagyok” kijelentések követik, változó sorrendben és arányban.

A Büszke PC-s Játékos

A büszke PC-s játékos büszke rá, hogy PC-s. Szent meggyőződése, hogy a PC-s játékosok egy felsőbbrendű faj csodálatos példányai, afféle árják, akik az evolúció olyan magas szintjén állnak már, hogy az alantas szolganép konzolos parasztok képtelenek megérteni őket. Mint a csótányok az embert, vagy a hangyák az embert, vagy szúnyogok az... szóval értitek. A büszke minden egyes beszélgetés alkalmával előhozza a PC kontra konzol vitát, de persze csak magas lóról, kisujját a pezsgőspohártól eltartva, gondosan ügyelve polgári mosolyára és Dietrich-i hunyorgására, nehogy már a diskurzus többi résztvevője akár csak egy másodperc erejéig is azt gondolja, hogy tényleg lát valamiféle létjogosultságot e probléma mögött. Ugyan, dehogy kérem! A büszke csak azért beszél a konzolosokról, mert szánja őket, és mérhetetlen magasságokba törő intelligenciája révén érdekesnek találja az alantas lények bizonyítási kényszerét. Ha pedig valaki rákérdez, hogy akkor is büszke volt-e, amikor a gépe kigyulladt, amiért rosszul kötötte be a tápcsatlakozókat, cuki vihogás kíséretében ugyan, de veszedelmesen villanó szemekkel rávágja, hogy ilyet csak aljas konzolparaszt kérdez.

Az Optimista PC-s Játékos

Az optimista PC-s már messziről felismerhető kedves, jóindulatú mosolyáról és GTA 5-ös pólójáról, amihez elengedhetetlen kiegészítő a kopott farmer és a két számmal nagyobb kapucnis pulcsi. Törhetetlen optimizmusa nemcsak a BKK-ellenőrt készteti jótékony ejnyebejnyére, amikor bliccelésen kapják, vagy a biológiatanárt kegyelemkettesre, amiért összekeveri a vesica felleát a genitáliával, hanem az internet cinizmuson felnőtt népét is és elnéző mosolyra fakasztja, különösen a konzolexkluzív játékokról szóló anyagok alatt. Az optimista lelkesen, smiley-kkal tarkítva fejti ki, hogy jó-jó, tudja ő, hogy a The Last of Us a PS3 egyik legfontosabb címe, és mint ilyen, soha a büdös életben nem adják ki PC-re, DE attól még tény, hogy PC mindig lesz, egyszer a nagy konzolgyártók is észhez térnek, meg különben is, a Sony és a Microsoft is sokszáz-millió darab extra játékot adna el, ha PC-re is kijönne minden nagy cím, főleg okosan optimalizálva, hogy a Pentium 2-esen is eldöcögjön. Az optimista PC-s az önáltatás mestere, és épp ezért váltja ki mindenki szánalmát: komolyan elhiszi a sok sületlenséget, amit összehord, de a falu bolondjához méltón mindig helyén van a szíve és ezért hajlamosak elnézni a butaságait. Persze van az optimistáknak egy agresszívebb, ritkább alfaja, ami hajlamos flame-be bocsátkozni az igazáért, de ezeket az alakokat gyorsan eltüntetik a moderátorok, így veszélyeztetett, káros szaporulatnak számítanak.

A Nyitott PC-s Játékos

A nyitott PC-s abszolút elfogadó más platformok rajongóival szemben, azt is mondhatnánk akár, hogy a videojáték-világ liberálisa, aki minden reggel mély levegőt szippantva várja az élet új kihívásait -- amik ez esetben kimerülnek a konzolos portok és multiplatform játékok PC-s verzióinak elindítási nehézségeiben. Ez azonban nem szegi kedvét (ebben rokonok az optimistával), sőt, lehet, hogy van is otthon konzolja, amit néha-néha bekapcsol, hogy az exkluzív címeket is nyüstölje kicsit. A nyitott jó fej, kedves, rendes gamer, de sajnos az internet népe általában nem ilyen emberekből tevődik össze, legalábbis a fórumozók empirikus átlagának ismeretében talán mondhatom ezt. Ennél fogva szegény nyitottat folyton lekonzolosozzák (persze nem ilyen finoman, egy kirekesztő b-betűs szót gyakran beillesztenek a jellemzésbe, ezzel is sugallva az illető másságát), felróják neki a PC-elitizmus abszolút hiányát, a büszkék és hardcore-ok pedig leköpdösik az utcán.

Az Elégedetlen PC-s Játékos

Az elégedetlen PC-s több fenti kategória sajátos ötvözete. Kialakulása a tudomány jelenlegi állása szerint sokkfaktortól függ; egy nap összeroppan saját büszkesége, optimizmusa vagy kicsinyessége alatt, vagy csak szimplán megelégeli, hogy kedvenc játéka, a Call of Battlefield: Same Game Ever 2015 nem fut maximális sebességgel a nyolcmagos i7-es prociján. Ekkor elszakad benne valami, és onnantól kezdve a szar is ízetlennek tűnik a számára. A legjobb játékok sem tetszenek neki, már a legkisebb textúrabug láttán megállapítja, hogy a program trehány szemét, ami nem érdemel 1 százalékos értékelést sem. Diablo 3? Unalmas az első 150 óra után = kaka. L.A. Noire? Tök mindegy mit nyomsz = konzolos kazuár vacak = kaka. GTA 5? Nem jött ki PC-re = kaka, majd miután kijön, nem fejlődött eleget = kaka. A játékvilág megrontói az elégedetlen szerint a konzolosok, a megacégek, a kiadók, a fejlesztők, a sajtó, a közel-kelet... mindennel baja van, de ettől függetlenül százezrekért vesz gépet -- már ha nem a kisgépesből alakult ki, ugyebár. Messze a legrosszabb PC-s játékos, beszélgetni vele kínzással ér fel, Guantanamóban gondolkodás nélkül állást ajánlanának neki.

A Normális PC-s Játékos

Elérkeztünk az utolsó jól elkülönülő PC-s játékos alfajhoz, a normálishoz, ami egyébként a személyi számítógépekért rajongó gamerek legcsendesebb gyülekezete -- ezért is képtelenség meghatározni a populációját, hisz a normális PC-s számára a fenti hangoskodók még egy „meh” kommentre sem méltók. S hogy mit jelent a normális? Nos, minden relatív, jómagam azonban a tökéletesség mintapéldájaként (ne várjátok, hogy kifejtsem, úgyse értenétek, satöbbi-satöbbi) könnyedén lefektethetem a normalitás alapjait. A normális PC-s játékos nem kiváltságként tekint a PC-re, hanem lehetőségként. A normális PC-s játékos nem szidja a konzolos kiadók dolgozóinak rokonságát az exkluzív játékok miatt, mert megérti, hogy a AAA-kategóriás játékpiac kőkemény üzlet. A normális PC-s elsősorban játékos és...

Humoros konzolos játékos típusok a GameStar szemével

A tisztesség jegyében úgy véljük, a PC-s játékosok fajtái után érdemes szót ejtenünk konzolos testvéreinkről is. A szabályok ugyanazok, mint a múltkor: ez csak vicc, nem kell komolyan venni, satöbbi-satöbbi… de azért ha magadra ismersz, az nem a véletlen műve!

A Next-genes Konzolos

A next-genes konzolos igazi rejtély, mert csak néhány évente tűnik fel, hogy aztán újra nyoma vesszen. Sokan azt hiszik, hogy ez alatt az idő alatt bebábozódik és kurrensgenes konzolos lesz belőle, pedig nem ez a helyzet. A next-genes szépen lefagyasztja magát a következő konzolgeneráció-váltásig, majd mikor eljön a nagy nap, már ott is terem az éjféli nyitáskor, hogy azonnal megvegye az összes új masinát, és videókat, pózolós képeket készítve róluk az egész internettel tudassa: ő már csak és kizárólag next-genekkel nyomul, a többi gép gáz, hisz váltás volt, nektek is fel kellett volna készülnötök. Majd megjelenik az összes cross-platform játékról szóló hír és cikk alatt, hogy odaböfögje, hogy oké, tény, hogy a játék minden gépen ugyanolyan, DE AKKOR IS, next-genen jobb, Ő TUDJA, mert ugye neki MÁR VAN. Persze a next-genest is utoléri a végzet: fél évvel a gépe megjelenése után már nem számít next-genesnek, így vissza kell másznia a kriokamrába, hogy újabb ciklus idejét várja ki hibernálva.

A Tudatlan Konzolos

A tudatlan konzolos elég elterjedt, békés fajta, aminek legfőbb élőhelye Észak-Amerika, azon belül is az Egyesült Államok kertvárosi régiója. A tudatlan konzolos messziről egyáltalán nem néz ki játékosnak: hétköznapi cuccokat hord, csajokról, pasikról, kocsikról és bulikról beszél, az idősebb kiadást pedig csak a felesége főztje és az új X-faktor évad érdekli. Mindemellett a tudatlan igen barátságos is: fajuk képviselői szívesen hívnak be odújukba, ahol elsőre kiszúrni is nehéz a konzolt a sok abszolút anti-gamer cucc között. Aztán észrevesszük: ott piheg szegény Xbox 360 (vagy ma már inkább Xbox One) a tévé alatt, mellette egyetlen játékkal, az épp aktuális Call of Dutyval. Rákérdezve a tudatlan konzolos nagy örömmel újságolja el, hogy micsoda élmény a játék, ilyet még sosem látott, meg különben is, úgy néz ki az egész, mint egy film. Ha kiejtjük a PC betűszót, a tudatlan összezavarodik és visszakérdez, hogy az olyan mint a Mac, csak gagyibb, igaz? A tudatlan valahol bájosan cuki, de vigyázz! Ha lerombolod az álomvilágát egy PC-s Battlefield 4 bemutatásával, esetleg elárulod neki, hogy az Activision nem „csinál” játékot, és vannak jobb shooterek is a piacon, kitör belőle az éveken át gyűlő konzolos frusztráció, és tomboló haragja téged is elsodor.

A Fanboyok

Bár a fanboyokra egyszer már kitértünk, tény: a konzolfanboyok attól függetlenül is a legszörnyűbb konzolos játékosfajtának számítanak, hogy éppen miért rajonganak annyira. A fanboy fanatizmusa nem ismer határokat, bármilyen fórumon, kocsmában, múzeumban hajlandó neked esni, ha azt mered mondani, hogy az ő gépénél neked jobban tetszik egy másik platform. Vérben forgó szemekkel, fröcsögő nyállal és fegyverként használható tárgyak után kutakodó kezekkel ordítja, hogy nem, nem és nem, nincsen igazad, mert a PS3 a Zisten, ő a király, van rá Uncharted, meg különben is, szuperszámítógép, revolúsönerri teknolodzsi, és Josida is megmondta, aki mellesleg a főfőZisten. A hangoskodás persze odavonzza a környéken ólálkodó xbotokat, akik válaszul keresztre feszítik a Sony fanboyt, majd kivéreztetett holttestét mutogatva a Kinect szenzor kamerájának, lelkesen ecsetelik az NSA-nek, hogy milyen jó az Xbox One adathalászó rendszere, így ugyanis tuti minden mocskos PS-fanboyt fel lehet deríteni a Föld teljes területén.

A Retrós Konzolos Játékos

A retrós konzolos játékos a fanboy egy igen speciális, kifinomult, harminc éves munkával kitenyésztett fajtája, aminek egyetlen dolog számít igazán: a kor. A retrós szerint a jó konzol olyan, mint a skót viszki, minél öregebb, annál nemesebb, az új gépek pedig csak tinédzser hülyegyerekeknek valók. Bezzeg az Atari 2600! Bezzeg a NES! Azok voltak ám a szép idők, konzolok, játékok! Micsoda? Hogy végigvitted a Dark Soulst? That’s cute, a retrós viszont csak legyint, majd rávágja, hogy ő a Ninja Gaiden (NES!) utolsó bossát 17 órán át nyüstölte, de nem adta fel. Világbajnokságot nyertél a DotA 2-ben? Ugyan, haggyámá, az a játék pisiseknek való, mint az egész PC, bezzeg a Jaguar CD, na apám, azt elindítani igazi kihívás! A retrósnak semmi sem jó, ami nem legalább 10 éves -- kivéve a hamburger, az frissen szereti.

A Multiplatform Konzolos

A multiplatform konzolos mindig minden gépet megvesz, és az összes fanboyvitába beszáll, képviselve az arany középúton át megközelíthető álláspontot, miszerint minden konzolnak megvannak az előnyei és a hátrányai, ő legalább annyit játszik a Wii U-n, mint az Xbox One-on, de bármikor kapható egy jó kis Killzone-partira a PS4-en is. A multiplatform konzolos igyekszik jó fej lenni, de süket fülekre talál, mi több, folyton támadja a többi gamer, mert szerintük békés hozzáállása a platformháborúhoz csak azt a tulajdonságát palástolja, hogy képtelen saját véleményt alkotni. A multiplatform konzolost csak egy másik multiplatform konzolos ért meg, a többiek hülyének nézik, vagy simán csak legazdagozzák, mondván, anyuci és apuci biztos tök jó arcok, hogy megveszik a 12 éves csemetéjüknek az összes rohadt drága konzolt, persze day one, mert különben már nem az igazi az élmény. Szegény multiplatform konzolos! Vagy elbujdokol és csak a NeoGAF-en át hajlandó kommunikálni a külvilággal, vagy vesz egy gamer-PC-t és onnantól kezdve tesz a konzolokra.

A Prev-genes Játékos

A prev-genes a next-genes legnagyobb ellensége, igaz, elvből nem szólnak egymáshoz, mert nincs miről beszélgetniük. Míg a next-genest csak a saját új konzoljai érdeklik, addig a prev-genes mindenkivel már a megismerkedés első lépései alatt közli: ő még mindig PS2-n játszik, mert az egy nagyon király konzol, tele jó és olcsón beszerezhető játékokkal, amik ráadásul nem is olyan csúnyák. Érvelésébe belekötni nehéz, tény, hogy az előző generáció képviselői is sok klassz programot kínálnak, de azért mindig ott motoszkál az ember fejében, hogy a prev-genes játékos egész egyszerűen csak csóró, nincs pénze új masinára, és ezzel a viselkedéssel igyekszik megmagyarázni a dolgokat. Nem mintha kellene, attól ugyanis, hogy gazdag valaki, még nem lesz jobb ember. De ez a prev-genest nem érdekli. Inkább felteszi a szemellenzőt és rá se néz az új vasakra, sőt: lépten-nyomon hangoztatja, hogy az a hülye, aki új konzolt vesz, mert az sokba kerül, gyermekbetegségekkel küzd, és kevés játék van még rá. A prev-genes akkor fejezi be szélmalomharcát, amikor egy nap arra ébred, hogy 200 kilót nyom, gépe pedig már nem prev-, hanem prev-prev-prev-prev-genes.

Az Elfogadó Konzolos Játékos

Az elfogadó konzolos játékos a normális PC-s játékos legközelebbi rokona. Nem köpköd, nem fújol, nem sötét, mint az éjszaka és nem is nagyképű. Ehelyett nyitott, érdeklődő személyiség, aki szerint a különböző platformoknak inkább tanulni kellene egymástól a sok acsarkodás helyett, és különben is, a játék a lényeg, nem a gép. Az elfogadót néha összekeverik a multiplatform konzolossal, nagy különbség azonban, hogy neki nem kell, hogy minden masina az asztalán díszelegjen. Elég, ha csak simán érti, miről beszél az xboxos, amikor dicséri az új Halót, és tudja, milyen érzés önti el a Wii U tulajdonos szívét, amikor végre kezében tarthatja a Super Mario 3D World dobozát. Elégedetten bólogat a PC-s haver Steam-gyűjteményét látva, és aztán bicajra pattan, hogy átkarikázzon a PS4-et épp kibontó sonys cimborájához. Az elfogadó elfogad, és cserébe elfogadást kér… de persze ezt egyáltalán nem garantált, hogy meg is kapja. Ugyanakkor tény: ha jobban tisztelnénk egymást, és gamerként, nem pedig egy bizonyos platform kedvelőjeként tekintenénk a másikra, mindenki jobban érezné magát, kisütne a nap, megjelenne az égen az eddigi legnagyobb szivárvány, és mi is sokkal-sokkal vidámabbak lennénk.

A GameStar öröksége és a PC-s játékok

Természetesen én is PC mellett nőttem fel. A 90-es években azért már szépen lassan kezdett betörni ez a nagy PC láz, és az egyre korszerűbb gépek egyre nagyobb élményt nyújtottak. Tök poén volt, mikor játszottunk tesómmal a DOOM-mal és rendre elhaláloztunk a táposabb ellenfelek miatt, mire apám felhívott a munkahelyéről, hogy egy kollégája adott egy kódot - ez volt az azóta híressé vált IDDQD - amit próbáljunk ki. Beírtuk, erre elkezdett világítani a főhős szeme. Hát, dobtam egy hátast.

Aztán apám hozott haza bentről PC magazinokat. Ezek között volt a GameStar is, melyből az első szám nekem 2000 decemberi, és egy jókora vörös csillag díszelgett a címlapján. Ehhez nem volt meg a teljes játék. Aztán ott volt még emellett az is, melyen az Oni c. TPS lövöldéből volt rajta a főszereplő csaj. Még Ganxsta Zolee képregény is volt benne. Rengeteget olvastam azt a számot, meg aztán a későbbieket is, mert apám - szerencsére - sorra hordta haza őket. Az első magyar nyelvű GameStar egyébként 1999 szeptemberében jelent meg, októbertől pedig már teljes játékokat is adtak a magazinhoz. A teljes játékokat is rendre feltelepítettük, az elsők között nekem a Horde és a Seven Kingdoms szerepeltek - tehát ez alapján kb. 2001-es lehetett az első teljes játékot is tartalmazó GameStar példányom.

Jellemző volt a korai GameStar számokra, hogy a képkavalkád helyett inkább a tartalmas cikkekre mentek rá. Én ezeket imádtam, hiszen amúgy is akkoriban kezdtem el minél többet olvasni, és ha mindezt PC játékokról tehettem, annak csak még inkább örültem. Emlékszem, egyik számban volt egy Blair Witch Project Vol. 3 kritika, amit több tucatnyiszor végigolvastam, annyira élveztem. A CD mellékletek is bejöttek, akkoriban még szép sötétkék CD-re nyomták őket. A teljes játékokat nem, azok külön CD-n saját borítóval szerepeltek. A magazinok legvégén pedig ott volt a papír borító is, amit szépen ki lehetett vágni és behelyezni tokba. Jobban mutattak így a teljes játékok a polcon, mint egy alap, olcsó TDK tokban. Még a demókkal is jól elvoltam, bár ezeket egy idő után már direkt nem telepítettem fel. Főleg miután betört a warez és az egymásnak történő CD másolgatás korszaka. Azt hiszem az utolsó demo amivel GameStar CD-n játszottam, az az American McGee's Alice volt, és rohadtul nem tetszett. De például a Broken Sword: The Shadow of the Templars baromira bejött, és ott kezdtem el beleszeretni a point 'n click műfajba.

Emlékszem még, hogy egy idő után a GameStar is kezdett átállni a DVD mellékletre. A sima CD melléklet megmaradt kéknek, a DVD pedig ezüst színezetet kapott. Szuper ötlet volt, csak épp akkoriban még rohadtul nem volt DVD meghajtóm. A warez mindennapossá lett, a havernál a DC++ pörgött, nálam otthon meg a BloodRayne, ami szintén GS teljes játék volt novemberben. Meglehetősen közepes minőségű, hentelős TPS akció, de már csak azért is feltettem, mert az a Terminal Reality készítette, akik anno a Blair Witch Project Vol. 1-et is összekalapálták.

Sajnos a magazin szép lassan elkezdett képes újsággá válni. Ez önmagában még nem is lett volna gond, azonban 2006-ra már ott tartott az internet, hogy a nyomtatott sajtónak egyszerűen kezdett eltűnni a létjogosultsága. Akármennyire is próbáltak naprakészek lenni, nem jelent meg olyan info az újságban, amit előtte ne olvashattunk volna valahol a neten. Persze voltak exkluzív interjúk, előzetesek, tesztek, stb. de mint említettem, ezeket már előtte is megtalálhattuk a világhálón - bár sokszor csak angol nyelven. A GS-nek újítania kellett, ezért 2008-tól már Xbox 360 teszteket is bevettek a repertoárba, illetve ráerősítettek a teljes játékokra: Gears of War, Unreal Tournament 3, Prince of Persia: The Sands of Time, F.E.A.R., S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl, Half-Life 2, Assassin’s Creed...csak néhány kiragadott cím a sok közül. Ezek mind AAA-kategóriás címek, nem kis összegbe fájhatott megszerezni őket.

Az utolsó általam vásárolt szám még valamikor 2005 környékén lehetett. Érettségi után - 2007-et írtunk ekkor - már egyáltalán nem vettem GameStar magazint. Akkoriban már majdnem minden háztartásban volt internetkapcsolat, és ezerrel pörgött a warez, illetve a torrent. Ott már azon a szinten tartottunk, hogy a teljes játékok sem érdekeltek bennünket annyira, hiszen otthon két kattintás után simán le is tölthettük őket. Ellenben pár régi számot direkt megrendeltem - főként 2003 előttieket. Így lett meg például az is aminek a címlapján az American McGee -féle Alice díszelgett, véres konyhakéssel.

A kedvenc cikkíróm mindig is Dragon György, azaz Gyu volt. Imádtam a humorát és a cikkeit - akármiről írt, mindig elolvastam. Lesújtott a hír tavaly, hogy 48 éves korában elhunyt. Még 2013-ban találkoztam vele az akkori PlayIt-en és váltottunk is pár szót. Én pedig sajnos az összes régi GameStar magazinomat elveszítettem a költözésnél, pedig rengeteg igazi kincs volt közte. Kellemes nosztalgiával töltött el a régi cikkek olvasgatása.

Ma már nem vennék GameStar-t. Nem azért mert már kicsit sem érdekel, hanem egyszerűen már nem éri meg nekem. Játékteszteket már neten olvasok, játékra pedig ott a PlayStation 3 és 4. Ettől függetlenül örülök neki, hogy a GS még mindig képviselteti magát a magyar piacon és ahogy a honlapjukat elnézegettem, nem adták alább a színvonalat. Batman Arkham City GOTY Edition mint teljes játék? Wow! Szóval kellemesen nosztalgikus érzésekkel tölt el engem a GameStar, főleg ha rákeresek a régebbi számokra. Könnyen lehet, hogy majd egyszer összevaterázom az 1999 és 2003 közötti számokat mert számomra azok a legértékesebbek. Néhány régi PC Guru és 576 Kbyte mellett.

tags: #pc #jatekosok #fajtai #gamestar

Népszerű bejegyzések:

• modern edzésmódszertan a fociban
• A Spartak Trnava legendája
• LoL VB története és a csapatok
• Ferencvárosi Torna Club mezének históriája
• a dánok elleni kihívások