Nerea Pena – Egy harcos útja a kézilabda világában és a visszavonulás
Hét évet töltött korábban a Ferencváros női kézilabdacsapatában Nerea Pena, aki közvetlenségével és játékstílusával hamar belopta magát a magyar szurkolók szívébe. A 34 éves spanyol irányító-átlövő március végén könnyek között jelentette be, hogy sorozatos sérülései miatt kénytelen befejezni a pályafutását - most végigvesszük vele karrierje legfontosabb állomásait, a kezdetektől a Fradin át a válogatottig, egészen a nehéz visszavonulásig.
A spanyolországi kezdetek és az Itxako sikerek
Nerea Pena már gyermekkorában megmutatta hiperaktív természetét és sokoldalúságát. Kisgyerekként mindig csinált valamit, az iskola után különórákra járt. Szerette a zenét, több fúvós hangszeren is játszott, az osztálytársaival pedig kosárlabdáztak.
Tíz éves lehetett, amikor elkezdett kézilabdázni, amiben nagy szerepe volt a nővérének, aki szintén kézizett, így az első edzője is ő volt. Az első csapata a Loyola volt Pamplonában, mert az iskolájában nem volt kézilabda. Tizenöt éves koráig itt játszott.
Ezután jött az Itxako hívása. Nyáron keresték az Itxakóból, hogy kezdje el velük a felkészülést, de a suli indulásakor visszatért Pamplonába. Egy évvel később újra hívták, annyi volt a különbség, hogy a felkészülés végén szóltak, azt szeretnék, hogy maradjon. Nagyon meglepődött, de örült is neki, így az iskola vége előtt egy évvel a váltás mellett döntött.
Ez a döntés jónak bizonyult, hiszen egészen 2012-ig a klubnál maradt. Nagyon szép éveket töltött Estellában, a legjobb barátait itt ismerte meg, a családja pedig ott volt az összes hazai meccsükön. Végig Ambros Martín volt az edzője, első alkalommal is ő hívta a klubhoz. Sokat köszönhet neki, hiszen megadta a lehetőséget, hogy profi csapatban játszhasson. Bízott benne, és ezért tudott eljutni arra a szintre, hogy a válogatottba is bekerült. Úgy tekint rá, mint egy régi barátra, itt Magyarországon is gyakran találkoznak, de természetesen a pályán mindkettőjük győzni akar.
A 2011-es BL-menetelés alkalmával a magyar szurkolók is jól megjegyezhették az Itxako nevét. Előtte 2006-ban ugyan megnyerték az EHF-kupát, de egy BL-döntő azért más kategória. Az elődöntőben a Győrt búcsúztatták, míg a döntőben ugyan a Larvikkal szemben egy góllal alulmaradtak, de Nerea Pena ennek ellenére szép emlékeket őriz róla. A helyzete különbözött a többiekétől, ugyanis a saját városában, Pamplonában volt a döntő második meccse. Negyvenöt családtagja szurkolt a helyszínen neki, egyszerűen leírhatatlan érzés volt. Vereséget szenvedtek, de így is hatalmas ünneplést csaptak utána.
Később azonban pénzügyi gondok jelentkeztek az Itxakónál. A következő szezon nagyon kemény volt. A problémák már az elején kezdődtek, csúsztak a fizetésekkel. Eleinte el sem tudták képzelni, hogy végül ez lesz belőle, de két-három hónap után már látszódott, hogy komoly a gond. Pena februári térdsérülése miatt utána nem volt folyamatosan a csapattal, és a gondolatai is máshol jártak. Számára így valószínűleg könnyebb volt megélni, mert távolabb került a gondoktól. Még most is tartoznak neki vagy hét hónappal, de nem hiszi, hogy valaha is megkapja azt a pénzt.
Ambros Martín, korábbi edzője a következőket mondta róla: „Úgy tekintek Nereára, mintha a lányom lenne. Tizenhat éves korától egészen huszonkettőig voltam az edzője az Itxakónál. Nagyon megszerettem, nemcsak mint játékost, hanem emberileg is. Rendkívül nyitott és vicces lány. Szeret Budapesten élni, és ezt a boldogságot a társak és a csapat felé is közvetíti. Ha nem lettek volna a sérülései, a világ egyik legjobb játékosa lenne a posztján. Nem ismer félelmet, talán ezért is sérült meg másodszor, most majd jobban oda kell figyelnie, de ismerem, ha úgy érzi, készen áll, semmi és senki nem állíthatja majd meg.”
Sérülések árnyékában: a gyantázási balesettől a sorozatos térdproblémákig
Pena karrierjét számos sérülés tarkította, amelyek közül volt egy egészen szokatlan is. A hivatalos verzió szerint háztartási balesetet szenvedett, ám kiderült, hogy gyantázás közben sértette meg a bőrét. Olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy nem tudott játszani sem a Békéscsaba elleni bajnokin, sem a német Blomberggel szembeni KEK-negyeddöntőben.
A klub egyik munkatársa elmondta: „A sérülésnek nincs köze a kézilabdához, otthon történt. A játékos személyiségi jogaira tekintettel részleteket nem is kívánunk nyilvánosságra hozni.” Kukovicza Tímea ezüstkoszorús kozmetikusmester szerint vigyázni kell a gyantázással: „Mindenki számára fájdalmas ez a baleset, de különösen érzékenyen érintheti a sportolókat, ők ugyanis a játék hevében izzadnak, s a testből kiváló só felmarja a sebet.”
A térdsérülések azonban sokkal súlyosabb és ismétlődő problémát jelentettek számára. Februárban másodszor is súlyos térdsérülést szenvedett, ám sokáig újra és újra a visszatérésre készült. A pálya széléről is fájdalmas volt látni a BL-meccsen a sérülését, de Nerea egyből tudta, hogy valami súlyos történt. Más érzés volt az egy évvel korábbi sérüléséhez képest, az első alkalommal sokkal nagyobb fájdalmat érzett, de aztán kiderült, hogy ugyanúgy szalagszakadása van.
Egy pillanatra sem vetődött fel benne, hogy esetleg be kell fejeznie a kézilabdát. Erre akkor kerülhetett volna sor, ha a rehabilitáció nem sikerül, és azt látta volna, hogy már nem tud ugyanaz a játékos lenni, mint aki korábban volt. De még csak huszonhárom éves volt, és a térde is úgy tűnt, hogy teljesen meggyógyult. Édesanyja és Vérten Orsolya vigasztalta a Zvzeda elleni BL-meccsen megsérült Penát.
A sorozatos térdsérülések azonban végül kényszerítették a visszavonulásra. Még a 2021-es tokiói olimpián sérült meg, mielőtt csatlakozott volna a Vipershez. Norvégiában minden ismeretlen volt számára, meg kellett szoknia az új életet, miközben a pályán is szeretett volna bizonyítani. Két hónapig csak kínlódott, mert nagy fájdalmai voltak játék közben. Úgynevezett ugrótérd-szindrómával küzdött a bal lábában, amellyel ugyan lehet játszani, de nagyon kellemetlen. Októberben leállt, és elkezdett konzervatív kezelésekre járni, de nem javult, így februárban műtét következett. Az lebegett a szeme előtt, hogy a Bajnokok Ligája négyes döntőjére felépüljön.
Azonban az operáció sem hozta meg a várt eredményt, ugyanúgy fájt a térde. Ilyen állapotban nem volt könnyű felkészülni a következő idényre, ezzel együtt 2022 októberében újra megpróbálkozott a játékkal, azonban nem ment, majd novemberben ismét kés alá feküdt. Kiderült, más probléma is van: egy csontdarabot az ínszalagból távolítottak el. Valószínűleg ez az olimpián összeszedett sérülésekor történt. Nem szokványos helyen volt a gond, hanem elég felül, a négyfejű combizom közelében, így nehéz volt hozzáférni.
Élet a Fradiban - Budapest, az új otthon és a magyar nyelv kihívásai
A ferencvárosi lehetőség meglepetésként érte Penát. Mialatt lábadozott, már tisztában volt vele, hogy váltania kell. Tudta, hogy az új idény kezdetére már rendben lesz, így várta a lehetőségeket. Korábban soha nem gondolta volna, hogy Magyarországon fog játszani, amikor megkereste a Ferencváros, nem sokat tudott a klubról, így utána kellett néznie. De jó lehetőségnek tűnt, és miután megismerték egymás elképzeléseit, belevágott. Nerea Pena kiemelte, hogy élete egyik legjobb döntése volt, hogy az FTC-hez igazolt, a klub mindent megadott neki, első helyen a családot említette, de a karrierje legjobb évei is a csapathoz kötődnek.
Az első időszakban egyértelműen a nyelv volt a legnehezebb az új környezetben. A családja és a nővére kétszer is meglátogatták hosszabb időre az első hónapokban, így olyan volt, mintha otthon lett volna. Azon túl, hogy nem tudott magyarul, angolul is kevesekkel tudott kommunikálni, pedig egyik célja az volt, hogy az angolját fejlessze. De nem az a szégyenlős típus, mindenkihez odament, és ha kellett, kézzel-lábbal is, de megértették egymást. Az elején a magyar olyan volt számára, mintha az emberek kínaiul beszélnének, de aztán egyre több mindent tanult meg, és később ez sem jelentett problémát.
A nyelvi nehézségek áthidalásában segítségére volt, hogy nem volt szégyenlős. Csak Alena Abramovics és ő voltak külföldiek az öltözőben, de Alena már akkor tudott magyarul. Kisebb sokként érte, mert abban a hitben érkezett, hogy majd tökéletesíti az angoltudását, ehhez képest mindenki magyarul beszélt körülötte. A lányok is segítőkészek voltak, nyitottak felé, elhívták a közös programokra. Ugyanakkor rákényszerült, hogy minél hamarabb megtanulja a nyelvet, amely egész karrierje egyik legnagyobb kihívása volt. Fél év után újra megsérült a térde, ezt az időszakot arra is felhasználta, hogy különtanárhoz járt, aki megtanította többek között a helyes nyelvtanra. Az öltözőben ragadt rá a legtöbb minden, így aztán volt dolguk a ragozásának rendbe tételével. Büszke arra, hogy mára kijelentheti, beszéli a nyelvüket.
A nyelven kívül nagy különbséget lát a magyar és a spanyol emberek között. Két, teljesen más típus. A spanyolok sokkal nyitottabbak, az utcákon mindenki beszél mindenkivel, ha valaki segítséget kér, annak segítenek. Itt zárkózottabbak, csak a barátaikkal közvetlenek, és általában véve is mogorvábbnak tűnnek, mint a spanyolok. A Fradiban viszont más a helyzet, mindenki nagyon barátságos és segítőkész volt már a kezdetektől fogva. Több spanyol barátot is szerzett Budapesten, de a korábbi csapattársaival is tartja a kapcsolatot.
Raphaëlle Tervel, korábbi csapattársa is kiemelte Nerea Pena személyiségét: „Nagyon barátságos, állandóan nevet, minden helyzetben próbál pozitív lenni. Játékosként komplett kézilabdázó, mindent tud, amit kell. Ha valamelyikünknek van szabadnapja, gyakran találkozunk.”
A Fradiban töltött első évét felemásnak értékelte a sérülései miatt. Először meg kellett szoknia az új csapatot, a rendszert, amiben játszottak, de utána a sérülése előtti időszak nagyon jól sikerült. A csapatnak is kiválóan ment, jöttek az eredmények a Bajnokok Ligájában, de aztán következett a mélypont.
Szemmel láthatóan Nerea Pena általában a társaság középpontjában volt. Szeret mindenkivel beszélgetni, megpróbálja felvidítani, akit szomorúnak lát. Imád nevetni, viccelődni, és szereti, ha ez a hangulat másokra is átragad. A szurkolók nagyon megkedvelték, a sérülése utáni BL-meccseken többször is a nevét skandálták. Ő is érezte a szeretetüket. Az itteni szurkolói közeg nagyban különbözik a spanyoltól. Úgy kezelik, mintha a családtagjuk lenne, csak azért, mert a klubban játszik. Emlékezett olyan meccsre a szezonban, amikor három-négy góllal kikaptak, de azután is támogatták, énekeltek. Nem számít, milyen eredményt érnek el, a spanyoloknál ez máshogy van.
Előfordult, hogy megállították az utcán, de jó érzés volt. Van, hogy csak úgy sétált, amikor valaki elüvöltötte magát mellette, hogy „Hajrá, Fradi!”. Estellában természetesebb volt, hogy ismerőssel találkozott a városban, vagy megállították, de Budapesten, ahol több millióan élnek, meglepő volt az elején. Az is furcsa volt, hogy más szakosztály meccsén is felismerték. Akik itt szeretnek egy klubot, azok az összes sportágat követik. Náluk otthon, aki a focit szereti, csak annak él, soha nem ismerne fel egy kézilabdázót.
Elmondása szerint igazi fradistává vált az elmúlt években. Ha Magyarországon volt, akkor egyértelműen az volt. De tényleg, nagyon megszerette a klubot, a focicsapat több meccsén is kint volt.
Elek Gábor és a csapat
A kívülállónak is nyilvánvaló volt, hogy Nerea Pena mennyire jól kijött Elek Gáborral. Szinte még gyerekként érkezett, minden új volt neki, nem ismerte a nyelvet, mégis könnyen ment a beilleszkedés. Ebben Gábornak is fontos szerepe volt, aki kezdettől fogva rengeteg önbizalmat adott neki. Nagyon passzolt a Fradi stílusához, így aztán hamar elkezdett jól játszani. Nem tudja, kinek az érdeme volt, hogy a klub kiszúrta magának, de rendkívüli módon beletrafált, egyből megtalálta az összhangot a pályán a társakkal.
Később Gábor annyira megbízott benne, és adott a véleményére, hogy bátran megoszthatta vele a meglátásait. Pedig az elején mindig megkapta tőle videózáskor, hogy miért van mindenhez hozzáfűznivalója. Amikor rá nézett, látta az arcán, hogy valamit reagálni szeretne. Neki is új lehetett a helyzet, mert a magyar játékosok körében nem volt meg akkoriban a kultúrája, hogy elmondják a véleményüket az edzőjüknek, míg náluk, spanyoloknál természetes volt, hogy mindent közösen megbeszélnek. Összességében rendkívül jó viszonyban voltak az egész hét év során, sokat viccelődtek, a jó kapcsolatuk azóta is megmaradt.
Nehéz volt átlátnia a teljes képet, talán két évig is eltartott, hogy megértse, mit jelent fradistának lenni. Odáig rendben volt, hogy megy a rivalizálás az Újpesttel, de neki kicsit sok volt, és ezért furcsállta, hogyan lehet annyira gyűlölni a színt is, amely hozzá kötődik, hogy mondjuk nem tartasz otthon lila virágot. A Fradi-család érzés viszont tényleg csodálatos, amilyen szeretettel viseltetnek a szurkolók az egész klub és minden szakosztály iránt. Ők voltak a legszenvedélyesebbek, akikkel találkozott a karrierje során.
A Győri ETO elleni rivalizálás
Nerea Pena elmondása szerint meg kellett értenie, hogy ezek a rangadók semmihez sem foghatók, és hogy mennyire fontosak a szurkolóknak. Akkoriban a szemében minden kétséget kizáróan Európa legjobb csapata volt a Győr, és azért akarták legyőzni, hogy megmutassák, ők is azon a szinten vannak. Büszke volt rá, hogy egy ligában szerepeltek. Sajnos ez azzal járt, hogy kevés trófeát nyertek, de a rivalizálásuk csak jobb csapattá tette őket.
Hét év alatt egyszer nyert bajnoki címet és egyszer hódította el a Magyar Kupát az FTC-vel. Neki nem a trófeák voltak a legfontosabbak. A világ legjobb csapata mögött nem volt szégyen a második hely sem. A szemében többet ért egy arany a legjobb csapat ellen, mint tíz másik rivális nélkül. Mindig elgondolkodott rajta, mekkora dicsőséget jelenthetett más kluboknak olyan bajnokságokban elsőnek lenniük, ahol nincs rajtuk kívül másik erős csapat. Ott volt előttük a lehetőség, hogy többször legyőzzék a Győrt. A Fradi azonban a klubfilozófiát követve többségében magyar játékosokra épített, ebből pedig szerinte kihozták a maximumot. Két nagyon erős légióssal talán más lett volna, de tisztelte a klubot azért, hogy hazai játékosokkal akarta megfogni az ETO-t. A 2015-ös bajnoki címet egy győri sikerrel tették biztossá, különleges volt a pályájukon ünnepelni.
A spanyol válogatott "Harcosai"
A spanyol válogatottban eltöltött időszak Nerea Pena számára szintén tele volt emlékezetes pillanatokkal. A "Harcosok" becenevet nem ők választották maguknak, hanem egy kommentátor aggatta rájuk, de nagyon találó. Mindig is olyan csapat voltak, amelyik kisebb, gyengébb játékosokból állt a riválisaiknál, azonban hatalmas küzdőszellem jellemezte őket. Szerencsés volt, hogy a korábbi, nagy generációval is tudott még játszani, a szemében ők voltak az igazi kézilabdázók. A 2014-es Eb-n elért ezüstérmet tartja a legszebb emlékének. Két keresztszalag-műtétből tért vissza egy magas szintre, ráadásul Budapesten volt a torna végjátéka.
A riói olimpiára is jó szívvel gondol vissza, leszámítva a katasztrofálisan sikerült negyeddöntőt. Mivel nem követi a spanyol bajnokságot, nem ismer mindenkit a jelenlegi nemzeti csapatból, de azt biztos, hogy idő kell nekik, amíg a legjobbakkal fel tudják venni a versenyt. A párizsi olimpián ezzel együtt izgalmas meccseket vár, a francia, norvég, dán trió kiemelkedik a mezőnyből, de utánuk bárki odaérhet a többi pozícióra.
A visszavonulás nehéz döntése és az új élet
Mivel látta, milyen állapotban van a térde, eldöntötte, hogy az újabb rehabilitáció alatt megpróbálkozik a gyerekvállalással, már régóta vágyott rá, hogy édesanya legyen. Tavaly nyáron járt le a szerződése a Vipersszel, majd a kisfia, Milan is megszületett.
Anyukaként még forszírozta a visszatérést. Igen, a szülés után igyekezett újra formába hozni magát, azt tervezte, hogy folytatja a kézilabdázást. Nem akart sehova elköteleződni, mert nem tudta, hogyan fog reagálni a térde a terhelésre. Először örült, mert a fájdalom szinte nem is jelentkezett, a szoptatással együtt azonban visszatért, s megint le kellett állnia.
Karácsony után, idén januárban újfent megpróbálkozott a játékkal, labdás edzést végzett egyedül a Fradiban, és amikor bekapcsolódhatott volna a közös gyakorlásba, a másik, korábban kétszer is keresztszalag-szakadással operált jobb térdénél jelentkezett probléma - szerinte azért, mert a bal kímélése közben túlterhelte. Ekkor mondta ki, hogy ennyi volt, mert nem szerette volna, ha mindkét térde használhatatlanná válik. Valószínűleg így is szükség lesz a jobb esetében porctisztító műtétre.
Abban biztos volt, hogy hivatalos formában is le kell zárnia a pályafutását. A hozzá közel állók január óta tudtak a döntéséről, de közben sokan érdeklődtek felőle, hogy van. Fájdalmas volt újra és újra elmondani, mi minden történt vele. Sokat gondolkodott rajta, hogyan jelentse be: a közösségi médiás közleményt elvetette, neki az nem személyes. Egy barátja segített megszervezni otthon a sajtótájékoztatót, amely igazán szűk körű volt, az újságírók mellett a legközelebbi családtagjai és barátai voltak jelen. Nekik is meg akarta köszönni, hogy mindvégig támogatták az útján. Utólag azt mondta, jó döntés volt így lezárni, szép emlékként fog rá visszagondolni. Rendkívül érzelmes pillanat volt, amikor nyilvánosan is kimondta, hogy vége - ugyanakkor megkönnyebbült.
Visszagondolva a sérülésekre, senki sem örül, ha így kell abbahagynia. A teste döntött helyette, nem azért vonult vissza, mert így akarta. Korábban mindig abban reménykedett, ha eljut arra a pontra - ami most januárban érkezett el -, lesz elég esze és lelkierője ahhoz, hogy még időben befejezze. Sok volt játékosnál látta, hogy a karrierjük során összeszedett sérüléseik mennyire kihatottak a későbbi civil életükre. Neki is hamarabb ki kellett volna szállnia, de talán még nem volt túlságosan késő. A fájdalom sohasem múlt el teljesen. A legrosszabb ugráskor volt, de sajnos a normál életben sem volt panaszmentes. Az utolsó két éve nem volt a legszebb, ettől függetlenül az előtte levő tizenhárom igazán álomszerűen alakult. Most még elég friss a bejelentés emléke, de ha később visszagondol, csak a szépre fog emlékezni. Megvolt a lehetősége, hogy igazán jó csapatokban játsszon, és nagy versenyeken vegyen részt, amelyeken érmeket is nyert.
Személyes gondolatok és a jövő
Spanyolország egyik északi, Navarra tartományából származik Nerea Pena. Az ottani embereket sokban hasonlónak tartja a baszkokhoz. Úgy hivatkoznak magukra, hogy az északiak. Közelebb állnak egymáshoz, mint a déliek, akik az időjárásból is adódóan több időt töltenek az utcán. Ők inkább családcentrikusak, és szeretnek otthon lenni. Akik északra jönnek, mindig elmondják, hogy nehéz bekerülni az ottani társaságokba, azonban ha egyszer befogadták, onnantól életre szóló barátként tekintenek rád. Melegszívű, hűséges típusok, akik keményen dolgoznak. Szeretik a minőségi életet, erre a magasabb fizetések is lehetőséget teremtenek.
Nerea Pena megosztotta kedvenc kézilabdázóiról is gondolatait: „Ideálom nincs, gyerekkoromban Jackson Richardsont szerettem nézni. Manapság a férfiaknál Julen Aguinagalde és Mikkel Hansen játékát kedvelem, a nőknél Andrea Lekicset az egyik legintelligensebb játékosnak tartom, és korábbi csapattársamat, Macarena Aguilart is kiemelném. Egy Lekics, Pena, Macarena belső hármas világverő lenne. De nagyon szeretek Tomorival is együtt játszani, talán őt kellett volna első helyen említenem.”
Kedvenc zenéjéről is beszélt: „Az egyik nagy kedvenc Tizinao Ferro, valamint nem hagyhatom ki a Coldplayt. Szeretem a salsa és a reggaeton zenéket, és általában, aminek jó ritmusa van.”
Kikapcsolódásáról: „Szeretek táncolni, de nem nyilvános helyen. Sok időt töltök a számítógépemmel is. Furcsa sokak számára, de a baseballt is nagyon kedvelem.”
Kedvenc ételeiről: „Itt Magyarországon nagyon megkedveltem a gulyást, míg otthon anyukám ételeit szeretem - Guisantes con jamón (zöldborsó sonkával), chuletón (rostélyos).”
A nyakán lévő tetoválásról: „A vezetéknevem szerepel rajta kínaiul.”
Játékstílusát illetően elmondta, hogy a régi stílust képviselte, neki az jelentette az igazi kézilabdázást. A mai játékot már nem élvezi annyira, korábban taktikusabb volt, jól megtervezték a támadó- és a védekezőstratégiát, míg most inkább a fizikai felkészültség dominál. Mindig is jobban szeretett mást helyzetbe hozni, mint gólt lőni. Reméli, a régi stílus egyszer még visszatér vagy legalábbis nem veszik ki teljesen.
Utólag nem sajnálta, hogy védekezésnél általában lecserélték. Elmondása szerint nem adott rá sok okot az edzőinek, hogy védekezésben is a pályán tartsák. Az is igaz, hogy az Itxakóban a sérülése előtt mindig védekezett, de utána nem tudott egyszerre jól teljesíteni mindkét kapu előtt, és mivel olyan fontos volt a támadásoknál, inkább ott használták. Miután két-három évig folyamatosan lecserélték támadás és védekezés között, már a korábbi érzékét is elvesztette hozzá. Siófokon aztán újra védekezett, de ha őszinte akar lenni magához, tényleg sok volt már neki, ha folyamatosan a pályán kellett lennie. Ezzel együtt a Fradiban is győzködte Gábort, miért nem rakja le a szélre védekezésben legalább öt-tíz percekre, így labdaszerzést követően segíteni tudott volna a gyors ellenakcióknál. A probléma, hogy nem igazán voltak olyan szélsőik, akik kettes pozícióban védekezhettek volna helyette, általánosságban is több hasonló profilra lenne szükség a mai kézilabdázásban.
Menedzseri betekintés
Szörnyi Attila, a Nerea Penát is képviselő Med-Sport menedzseriroda ügyvezető igazgatója elmondta: „Irodánk először spanyolországi központtal alakult, és ez a szál később is erős maradt. Több játékost is vittünk ki az ibériai országba, de mindig a piachoz kell igazodni és az utóbbi időben megfordulni látszik a tendencia. Lényeges, hogy válogatott játékosokat is sikerült Magyarországra csábítani.”
„Nemcsak játékosokat, hanem csapatokat is építünk, és az FTC-vel közösen választottuk ki Nereát. Nagyon szimpatikus, nyitott és közvetlen személyiség, így könnyen ment számára a beilleszkedés. Rosszkor jött a sérülése, hiszen újra lendületbe jött, most viszont újra fel kell építenie magát. De az sokat elmond, hogy ennek ellenére hosszabbítottak vele. Budapest a szíve csücske, nem lennék meglepve, ha hosszabb távon is maradna, a játéktudása megvan hozzá” - tette hozzá a menedzser.
Nerea Pena Abaurrea: Karrier mérföldkövek és eredmények
Az alábbi táblázatban Nerea Pena pályafutásának főbb adatait és kiemelkedő eredményeit tekinthetjük át:
| Adat/Eredmény | Leírás |
|---|---|
| Született | 1989. december 13., Pamplona (Spanyolország) |
| Posztja | irányító-átlövő |
| Magassága/testsúlya | 175 cm/70 kg |
| Klubjai |
|
| Válogatottsága/góljai | 176/595 |
| Kiemelkedő eredményei |
|
