Platón Válogatott Művei: Az Athéni Bölcsességegy Európa Kiadó Könyvében (1983)
Platón, a világirodalom egyik legnagyobb írói egyénisége, műveivel nem csupán a filozófiai gondolkodás alapjait rakta le, hanem egyúttal a próza és a költészet határán mozgó, egyedülálló irodalmi műfajt is megteremtett. Műveiben, amelyeknek fő formája a dialógus, a beszélgetés volt, a főszerepben mesterével, Szókratésszel, a világirodalom egy nagy műfaját alakította ki.
Alighanem igaza van a halikarnasszoszi Dionüsziosznak, a késői rétornak és történésznek abban, hogy ha az istenek egyáltalán ismerik a beszélgetésnek azt a módját, amelyet az emberek, Zeusznak, az istenek királyának beszéde biztosan a Platónéhoz hasonlított. Athén történelme olyan sok és kegyetlen csalódással sújtotta, hogy képtelen volt az igazságot a maga körül látott valóságban megtalálni. Márpedig mindenekfölött moralista és politikus volt, fő gondjának az igazságon alapuló közösség formájának keresését tekintette. Ennek szentelte valamennyi írását, elsősorban főművét, az Állam-ot, s bár meggyőződése volt, hogy a legfőbb kérdésről sem írni, sem beszélni nem lehet, tudta, hogy a megoldás "az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazság irányította közösségi élet eredményeként egyszerre csak fölvillan a lelkekben". Amit ennek a fölvillanásnak a fényében meglátni érdemes, azt nevezte a megpillantás tárgyainak, görög szóval ideáknak. Tanításai körül hívők és ellenfelek csaptak össze mára az ókorban is, de senki nem kételkedett írói nagyságában. Ezekben a dialógusokban a nyelv, a görög vers és próza minden eszközét addig nem ismert harmóniába olvasztotta, hogy megtalálja az utat az emberi lélekhez, amelyhez szólni akart, és kiküzdje a találkozást a gondolattal, ami írásainak végső célja volt.
Az 1983-as Európa Kiadó Kiadása: Részletek és Különlegességek
A "Platon válogatott művei" című kötet 1983-ban jelent meg Budapesten, az Európa Könyvkiadó gondozásában, az Alföldi Nyomda (Debrecen) munkájával, és 667 oldalt számlál. A mű a "A világirodalom klasszikusai" című sorozatban látott napvilágot, számjelzés nélkül. A sorozatot Domonkos János szerkeszti.
Közreműködők és Fordítók
A kötet fordításában neves magyar szakemberek vettek részt:
- Devecseri Gábor
- Faragó László
- Kerényi Grácia
- Kövendi Dénes
- Szabó Miklós
- Telegdi Zsigmond
A válogatást és az utószót Falus Róbert írta, ami kiegészül szövegmagyarázatokkal, jegyzetszótárral és tartalomjegyzékkel, így téve teljessé a kiadványt a görög filozófia iránt érdeklődők számára.
A Kötet Fizikai Jellemzői és Weöres Sándor Bejegyzése
A kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, színes, kiadói előzéklapokkal, hiánytalanul, jó állapotban, kiadói nylon borítófedélben található. A címlapon tollal és ceruzával írt bejegyzés is látható.
A kötet különlegessége, hogy az előlap hátoldalán, Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. - Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós tollal beírt ajándékozási bejegyzése olvasható: "M. J.-nak Dr. Weöres Sándor. Bpest 1984. ápr. 17." Weöres Sándor a magyar líra meghatározó, markáns egyénisége, kifinomult, több rétegű, sokoldalú költészete formabontó és példaértékű lett a magyar lírában.
Platón Főművei a Kötetben és Szókratész Nézetei
A válogatás gerincét Szókratész, Platón mestere köré épülő dialógusok adják. Ahogy Szakallión Kaprosz is megállapítja: "A Platón válogatott műveiben szinte minden írás főszereplője te vagy." Szókratész maga is elismeri: "Platón mindig ilyen volt, ilyen magasröptű, idealista… Olvastam az írásait, megvan nálunk az összes tekercs, kértem is több ponton helyreigazítást a Hádész Harsonájában, meg is történt."
A Prótagorasz - A Szofisták Kritikája
A kötet első írása a Prótagorasz, melyben Szókratész "alaposan kitöm egy derék szofistát, valljuk be, eléggé kekec módon". Szókratész kritikája elsősorban a szofisták pénzszerző tevékenységét és a tudás torzítását célozza: "Az, hogy pénzért árulják a tudást, amit ingyen kéne terjeszteni. És a másik, hogy tudásnak adják el az a zavaros nézetrendszert, amit ékesszólással álcázva nyomnak le a gyanútlan tanítványok torkán. Nem tudnak semmit, és még pénzt is kérnek érte. Fuj!"
Szókratész dialektikus módszerét azonban kritikával illeti Kaprosz: "De ami a te módszeredet illeti, az sem minden csúsztatás nélküli! A szavakon lovagolsz, azonosnak véve hasonló jelentéstartalmakat, sőt, kategóriákat, aztán ezekkel az ellentmondásos azonosságokkal kergeted ellentmondásba az ellenfeledet." Szókratész erre csak annyit felel: "Szeget szeggel!" Kaprosz hozzáteszi: "És a szóegyezési módszered gyakran hibás. Még én is könnyen cáfolnám az érvelésedet, főleg az elvont létezők kapcsán, mint a 'jó' meg a 'szép'." Szókratész derűsen válaszol: "Kedves Kaprosz, hiszen mondtam, hogy semmit sem tudok!"
Szókratész Védőbeszéde, Kritón és Phaidón - A Halál Elfogadása
Szókratész védőbeszéde "sallangmentes, szikár szöveg, és nem kíméli sem a vádlóidat, sem a népet, de még saját személyedet sem". Ezzel szemben a perhez kapcsolódó Kritón és Phaidón dialógusok Kaproszt "nem nyűgözték le", a Kritón "kicsit lapos", a Phaidón pedig "túl terjengős".
Szókratész magyarázatot ad erre: "Kritón kedves, de elég földhözragadt ember, nem tudta elképzelni, hogy valakinek fontosabb a közösséghez tartozás, mint az életéből esetleg hátralévő néhány év. A hazámat nem vihetem magammal a csizmám talpán." A Phaidónról szólva pedig: "Ami pedig Phaidón visszaemlékezését illeti: ugyan mi mással erősítené magát az ember a halál kapujában, ha nem a lélek halhatatlansága melletti érveléssel." Kaprosz erre megjegyzi: "Igen, ez azóta is nyitott kérdés."
Szókratész pere (Platón bocsánatkérése)
A Lakoma - A Szerelem Természetéről
A kötetben a Lakoma következik, mely egy "kedves, költői szöveg, a szónoklatok se túl hosszúak". Kaprosz szerint ez a "védőbeszéd mellett a kötet másik fénypontja". A dialógus azonban felvet egy fontos kérdést: "De a szerelem kapcsán a nőkről szinte nem is esik szó, csak a férfiakról. Ennyire alábbvalók a nők a férfiaknál? Nem érdemesek a szerelemre?"
Szókratész magyarázata szerint: "És én a magam részéről inkább a férfiak közti szellemi kapcsolatot magasztaltam, kevésbé a fizikait." Hozzáteszi a nők társadalmi helyzetével kapcsolatban: "De az asszonynép zöme tanulatlan, legfeljebb írni-olvasni tud. Az államban megemlítem, hogy fiúkat és lányokat egyformán kellene nevelni, s hogy mindazt, amit a férfiak elvégeznek, a háborút is beleértve, azt a nők is képesek elvégezni."
Az Állam - Az Ideális Közösség Keresése
Az Állam Platón főműve, melyben az ideális állam felépítését vizsgálja. Kaprosz megkérdőjelezi az ebben felvázolt rendszert: "Mi ez a kasztrendszer, amire felosztod a népet: filozófusok, őrök, dolgozók? Átjárás ezek közt szinte nincs, a köztes születésű gyermekek korcsok, akiket el kell rekkenteni, mindenki az államot szolgálja, a maga ügyét alig, a nők és a gyermekek közös tulajdonban vannak." Szókratész azonban pontosítja Platón szerepét: "Tudod, amiket Az államban olvasol, azokat én zömmel, mint kérdéseket tettem fel, sok más lehetőség mellett, és Platón formált belőlük kijelentéseket." Kaprosz őszintén bevallja: "Megvallom, nekem Az államtól leesett az állam: hogy lehet egy rendszer ennyire merev?"
Phaidrosz, Timaiosz és Kritiasz
A Phaidrosz dialógus "egy Lüsziasz-beszéd a szerelemről, majd egy viszontválasz részedről, ugyanerről". A kötet tartalmazza továbbá a Timaiosz és a Kritiasz-töredék részeket, melyek az "Atlantisz-mondával foglalkoznak". Szókratész szerényen jegyzi meg az Atlantisz-mondával kapcsolatban: "Ártatlan vagyok. Ezeket e történeteket minden utcasarki mesemondó és minden gyerek ismeri."
Szókratész búcsúzóul fontos figyelmeztetést tesz: "Legyenek óvatosak a szofistákkal, a politikoszokkal, a demagógoszokkal, a populisztoszokkal! Hazug minden darabja! Okuljanak az én peremből! Óvják őket az istenek!"
tags: #platon #valogatott #muvei #europa #kiado #1983
