A protestáns és katolikus identitás a futballcsapatok neveiben és rivalizálásában
A labdarúgás világában a csapatnevek gyakran többek puszta elnevezéseknél: tükrözhetik egy közösség identitását, történelmét, vagy akár a támogatók gazdasági erejét. Míg Magyarországon elsősorban a szponzornév-felvételek teremtenek érdekesnek bátran nevezhető összetételeket, néha egészen különleges nevek (és különös háttértörténetek) kötődnek egy-egy csapathoz.
Szponzornév-gyöngyszemek és egyedi elnevezések a futballban
Magyarországon alighanem egész Európában a legelterjedtebb a szponzornév felvételének gyakorlata. Ez igen sok kötőjellel ellátott és néha igen különleges kombinációkat „hoz világra”. A csapatnév-eladás vagy szponzornév-felvétel nem új keletű dolog: gyári és üzemi csapatok már a 19. századtól kezdve felvették a „cégnevet”, majd a hetvenes évektől jöttek a támogatók is nagy erőkkel. A labdarúgás történetének első mezreklámja a német Eintracht Braunschweig névhez fűződik: a csapatot 1973-ban a Jägermeister támogatta (90 ezer márkáért vásárolta meg a felületet), és majdnem az első névfelvétel is hozzájuk kötődik.
Az igazi átnevezősdi Magyarországon az 1991-1992-es idényben kezdődött: a Vác ettől kezdve megkapta a neve mögé a Samsungot (később a Zollnert), a BVSC Novépre (aztán Dreherre) váltott. A robbanás éve 1992-1993, és innentől jöttek a szebbnél szebb csapatnevek. Íme, egy jó nagy csokorral: Csepel-Kordax, PMFC-Fordan, Parmalatra átkeresztelkedő Videoton, Vasas Smirnoff, Vasas Casino Vigadó és Danubius Hotels, Kispest-Honvéd TIG FC, Rákóczi FC Kaposcukor, Zalahús ZTE FC, s.Oliver-Haladás, Matáv Compaq Sopron, Nagykanizsa-LinAir FC, Szolnoki MÁV-Neusiedler, Diego FC Dabas, Balaton TV-Siófok. Az igazi gyöngyszemek a kilencvenes évek közepén kerültek elő, méghozzá az alsóbb osztályokból, mint például a Hódmezővárárhelyi LC-West Radial, vagy a Csont FC Kisszállás.
Nemcsak a szponzorok, hanem a fantázia is szülhet kemény, vagy éppen különleges neveket. Például a Turks- és Caicos-szigeteki élvonalban ott van az RMC Master Hammer, Madagaszkáron a Nyugati Part Rettenetesei (Terrible de la Cote Ouest) terrorizálják a mezőnyt, Dél-Afrikában pedig a Veszélyes Fekák (Dangerous Darkies) sajnos már megszűntek. A Börtönleopárdok (Prison Leopards) és a Félkatonaiak (Paramilitary) csapata a zambiai, a Tökéletesek (Los Perfectos) és a Laza Srácok (Kool Kats) pedig a jamaicai ligában szerepelnek. Alighanem minden „keménycsapat-nevet” ver a House of Dread, avagy a Rettegés Háza, amelyből kettő is van - egy Trinidadon, egy Jamaicában. A név megtévesztő, ugyanis nem a rettegésre, hanem a dreadlocksra - avagy a raszta hajviseletre - utal, csapattagok csak rasztafárik lehetnek. A jamaicai House of Dread betonkemény védekezésével szerzett magának helyi hírnevet. A csapat leghíresebb játékosa maga Bob Marley volt, aki labdaszerző középpályásként játszott a House of Dreadben - igaz, csak barátságos mérkőzéseken.
Más kontinenseken is találkozhatunk egyedi elnevezésekkel. Ugandában játszik a Tejtermék Hősök (Dairy Heroes), Szváziföldön a Tizenegy Menekülő Férfi (Eleven Men in Flight), de ott van egy Man Utd (sic!) is. Ázsiában a thaiföldi ligában küzd az FC Rántott Csirke, azaz FC Fried Chicken (de nem KFC...), Hongkongban a Francia Csók (French Kiss), illetve az Áttörés (Breakthrough). Mianmarban egész minisztériumi csapatok sorakoznak fel: a Rendőrség, a Kereskedelmi Minisztérium, az Erdészeti Minisztérium, sőt a Belső Elhárítás is. Az óceániai szigetvilágban a guami Take Care Tigers, vagy a környezettudatos Recycling, Tongán pedig egy valódi családi csapat, az Uncles (Nagybácsik) is van.
Különleges és eredeti futballcsapatnevek gyűjteménye
Az alábbi táblázat néhány kiemelkedő példát mutat be a futballcsapatok változatos és olykor meglepő neveiből:
- HÓDGÉP-Metripond (Magyarország) - Egy korábbi magyar csapatnév, amely két vállalat nevét ötvözte.
- Tizenegy Menekülő Férfi (Eleven Men in Flight) (Szváziföld) - Különleges, képzeletet megmozgató elnevezés.
- Tejtermék Hősök (Dairy Heroes) (Uganda) - Egy szponzorra utaló, mégis hősies hangzású név.
- Francia Csók (French Kiss) (Hongkong) - Szokatlan és figyelemfelkeltő név, francia alapítókra utalva.
- House of Dread (Jamaica/Trinidad) - A raszta hajviseletre utal, legendás játékos Bob Marley is megfordult itt.
- Universal Mufflers Samba FC (St. Vincent) - Egy kipufogógyártó cég szponzorálta, a futball és a zene egyedi kombinációja.
- Deportivo Hungaritos Agustinost (Peru) - Magyar futballrajongók alapították Iquitosban, beceneve "Magyarok".
- Club Honved (Grenada) - A magyar Honvéd inspirálta a Karibi-térségben.
- Club Deportivo János Farkas (Chile) - Farkas János legendás Vasas-csatárról nevezték el.
- Club Destroyers (Bolívia) - A "pusztítók" egy agresszív, erőteljes imázst sugalló név.
- Total Clean (Peru) - Egy takarítócsapat, amely a legmagasabb osztályt is megjárta.
- Distillery (Észak-Írország) - Egy szeszfőzdéről kapta a nevét, helyi kötődést mutatva.
A futball és a vallási ellentétek: Írország és Skócia
Míg a fenti példák a kreativitás és a szponzoráció sokszínűségét mutatják, a futballtörténelemben sajnos vannak sötétebb fejezetek is, ahol a vallási identitás, különösen a protestáns-katolikus ellentét, mélyen beleivódott a sportba. Ez leginkább Írországban és Skóciában éreztette hatását a 19. és 20. században.
Fontos előre leszögezni, hogy a cikk nem hirdet kollektív katolikus vagy protestáns bűnösséget, és azt sem állítja, hogy ezeknek a közösségeknek minden tagja erőszakosan lépett volna fel.
Az ír futballszövetségek megosztottsága és a szektás rivalizálás
Az ír futball kezdeti időszakában először a protestáns többségű Ulsterben lett népszerű a sportág, itt alakult meg az Ír Futballszövetség (IFA). A 19. század végére a futball elterjedt az egész Ír-szigeten, de a szövetséget inkább északiak vezették, és a válogatottban is főleg északi játékosok kaptak szerepet. A déliek szerint a válogatás során részrehajlók voltak az edzői stáb tagjai. 1922-ben megszületett az Ír Szabadállam, és nem sokkal korábban, 1921-ben a kupadöntőt az északi Glenavon játszotta a déli Dubliners Shelbourne ellen. A visszavágót Dublinban kellett volna rendezni, ám a Glenavon visszautasította, hogy Dublinba utazzon, a városban uralkodó helyzetre hivatkozva, ahol erőszakos összecsapások zajlottak. Az ír futballszövetség a Glenavon mellé állt, és úgy döntött, a visszavágót is Belfastban kell tartani. A dubliniak mérhetetlenül dühösek lettek, és visszaléptek. Még abban az évben megalakult Dublinban az Írország Futballszövetsége (FAI). A következő évtizedekben a két szövetség viszonya még talán a két országénál is bonyolultabb volt. Mindkét szervezet a kizárólagos ír szövetségnek tartotta magát, mindkét válogatott egyszerűen Írország néven játszott, és a határ mindkét oldaláról hívtak be játékosokat. 1953-ban a FIFA végül úgy döntött, hogy mindkét ország válogatottja csak a határain belülről hívhat be játékosokat, és egyik csapat sem használhatja az Írország nevet.
Belfast Celtic és a Linfield - a „Big Two”
1891-ben alapították a Belfast Celticet, katolikus csapatként. A gárda nevét a glasgow-i Celtic után kapta. Hamar a Linfield nagy riválisai lettek, összecsapásuk „Big Two” (Két nagy) néven volt ismeretes. A mérkőzések hangulatát a kezdetektől áthatotta a katolikus-protestáns ellentét, ami gyakran vezetett erőszakos incidensekhez a szurkolók között. Az egyik legtragikusabb eset 1948-ban történt egy Linfield elleni mérkőzésen, ahol a Celtic protestáns játékosát, Jimmy Jones-t a tömeg olyan súlyosan bántalmazta, hogy eltört a lába, és hónapokig nem tudott pályára lépni. Ezt követően a Belfast Celtic az összes játékosát eladta, és elhagyta a bajnokságot, ezzel az eredeti „Big Two” rivalizálás megszűnt létezni.
Derry City - a határon túlra menekültek
1928-ban alapították a katolikus többségű városrészben Londonderryben (vagy Derryben) a Derry City csapatát. Bár 1965-ben megnyerték a bajnokságot, már ekkoriban is létezett több olyan csapat, amely feszült időszakokban nem volt hajlandó a Derry stadionjában játszani a veszélyes környék miatt. Az 1971-72-es volt a Derry City utolsó teljes szezonja a bajnokságban, mielőtt a politikai helyzet miatt a szövetség véglegesen megtiltotta nekik, hogy saját stadionjukban játszanak. A szurkolók tiltakoztak, és nem utaztak el a más stadionokba áthelyezett „hazai” meccsekre. Ez nehéz helyzetbe hozta a csapatot anyagilag is, így a Derry City októberben elhagyta a bajnokságot. A csapat 13 év amatőr játék után megkapta az engedélyt arra, hogy Írország bajnokságában szerepeljen, gyakorlatilag „menekülve” a határon túlra.
Linfield FC - a nagy protestáns csapat
A Linfield a legsikeresebb északír gárda, 55 bajnoki címmel rendelkezik. Szurkolói régebben szinte kizárólag az unionisták közül kerültek ki. Bár a skót Rangershez hasonlóan a Linfield is mindig tagadta, hogy politikájának része lenne, hogy csak protestánsokat igazol, a csapat a második világháború utáni időszakban csak elvétve igazolt katolikus játékosokat. Az 1980-as években akadtak katolikusok a csapatban, de kivétel nélkül az Ír-szigeten kívülről érkeztek. Eric Bowyer, a Linfield edzője, 1992-ben azt nyilatkozta: nem hiszi, hogy tudna igazolni egy katolikus játékost, mert az sem a csapatnak, sem a játékosnak nem lenne előnyös. Később a Linfield megpróbált leigazolni egy északír katolikus játékost, Jim McFaddent, de végül a transzfer nem jött létre, mert McFadden olyan környéken lakott, ahol nem nézték volna el neki ezt a lépést. Végül a 21 éves katolikus Chris Cullent igazolták le, ezt sokan szerint az ír-amerikai katolikus lobbi lecsendesítésére történt. Még ugyanebben az évben Írországból érkezett a csapathoz Dessie Gorman is.
Cliftonville FC - akik maradtak
A Cliftonville FC a legrégebbi ír futballklub, 1879-ben alapították. A Cliftonville kivételes volt abból a szempontból, hogy elutasította a többi csapat által meghonosított profizmust, és egészen 1970-ig amatőr játékosokkal szerepelt a bajnokságban. Ugyancsak 1970 volt az év, amikor a szövetség úgy határozott, hogy a Cliftonville nem játszhat a hazai pályáján meccset a Linfield ellen. Ez a döntés majdnem harminc évig érvényben maradt „a bajok” („The troubles”) idején. Az 1970-es évek végén a Cliftonville egyik ultracsoportja, a Vörös Sereg rendszeresen csapott össze unionista szurkolói csoportokkal. Az 1996 októberében történt esetet követően, amikor a Portadown és a Cliftonville mérkőzése előtt a katolikus csapat szurkolóit szállító buszokat kőzápor fogadta, és az Ulster Önkéntes Erők (UVF) paramilitáris csoport megakadályozta a vendégszurkolók bejutását a stadionba, a Cliftonville játékosai nem álltak ki a folytatásra.
A békülés sikertelen próbálkozásai
A sok nézeteltérés ellenére voltak kísérletek a két ír válogatott újraegyesítésére. Ehhez talán az 1970-es években, a Bajok csúcspontján jártak a legközelebb, amikor olyan futballisták kampányoltak a közös ír válogatottért, mint az északír George Best. 1973 és 1980 között a két szövetség számos tárgyalási napon találkozott, de megállapodás sosem született. Végül nem sikerült leküzdeni a megosztottságot. Az is világossá vált, hogy Észak-Írországban a futballszurkolók többsége ellene volt egy ilyen lépésnek. Az újraegyesítés kudarca után a két válogatott közti rivalizálás csak tovább erősödött.
A Celtic és a Rangers rivalizálása Skóciában - az Old Firm
Ha a futballban tapasztalható vallási alapú ellentét kerül szóba, a legtöbben rögtön a Celtic és a Rangers versengésére gondolnak. Glasgow-ban, Skóciában a két csapat több mint egy évszázadra visszamenő rivalizálásában jelentős szerepet játszott a protestáns-katolikus ellentét. Az ír területekről Skóciába történő bevándorlás régóta létezett, különösen az ipari forradalom idején. Míg a protestáns írek könnyebben beilleszkedtek, az érkezők nagyobb részét kitevő katolikusoknak ez nem igazán sikerült, és a skót társadalom nem mutatkozott befogadónak velük szemben. A skóciai katolikus írek megalapították saját iskoláikat, szervezeteiket, intézményeiket, ami csak tovább növelte a szegregációt és az ellentéteket.
A Celtic alapítása és a Rangers identitása
1887. november 6-án Caltonban, Glasgow egyik negyedében, a katolikus Szent Mária Templom gyülekezeti termében megalapították a Celtic Football Clubot. Alapítóként a csapat Walfrid testvért tartja számon, aki Írországban született katolikus tanító volt. Az egyesületnek a kelet-glasgow-i szegények helyzetének javítása volt a célja, adományok gyűjtésével, a közösség erősítésével és a gyerekek lefoglalásával. A Rangers ekkor már jó ideje létezett, de fel sem merült a csapatban a vallás mint identitásképző erő. A Celtic alapítása után a Rangers meccseire egyre több olyan szurkoló látogatott ki, aki protestáns identitását kívánta megélni és hangsúlyozni.
Az Old Firm név és a rivalizálás jellege
A két csapat közti rivalizálás kialakulásában mérföldkőnek tekinthető az 1909-es Skót Kupa döntője, amelyet neveznek „eredeti” Hampden-zavargásnak is, és amely során a szurkolók betörtek a pályára, gyújtogattak és támadtak a rendőrökre. A két csapat rangadójának neve Old Firm, ami szó szerinti fordításban öreg céget jelent, de a firm melléknévként ’kemény, szilárd’ jelentést is hordoz. A név valószínű eredete: a két csapat legelső mérkőzésén olyan barátságos hangulat uralkodott, hogy a sajtóban azt írták, olyan volt, mintha régi barátok (old firm friends) játszanának. A mérkőzések hangulatát sokszor jellemezték már „gyűlölettel telinek” és „erőszakosnak”, de mások mellett Henrik Larsson a Celtic, és Brian Laudrup a Rangers volt játékosai úgy nyilatkoztak, ez a legjobb rangadó, amin valaha játszottak.
A Rangers igazoláspolitikája és a katolikus játékosok
Az 1920-as években az észak-írországi protestáns Orániai Rend egyre népszerűbb lett Glasgow-ban, és ezzel párhuzamosan a Rangers is bevezette: nem igazol katolikus játékost. Ezt persze sehol sem foglalták írásba, de sem a stábba, sem a keretbe nem kerülhetett be katolikus. A csapat persze nem ismerte el, hogy nem igazolnak katolikusokat. Egészen 1965-ig kellett ilyen vallomásra várni, amikor egy játékos, Ralph Brand a Rangersből a Manchester Citybe igazolt, és a sajtónak azt mondta: alapelv, hogy a Rangers csak protestánsokat igazol le. Graeme Souness edző 1986-os kinevezésekor kijelentette, hogy nem a felekezet, hanem csakis a játéktudás alapján igazolnak majd labdarúgót. Souness leigazolta a Rangers első fekete bőrű játékosát, Mark Walterst, és az első zsidó vallásút, Avi Cohent. Majd a Rangers hamarosan bejelentette Mo Johnston leigazolását, aki az első világháború óta az első vallását gyakorló, nyíltan katolikus tagja lett a csapatnak. A Rangers stadionja előtt kisebb tüntetéseket tartottak a szurkolók, néhányan a bérletüket is visszaváltották. A 21. századra már teljesen kikopott ez a szigorú ragaszkodás a katolikus és protestáns játékosokhoz, pontosabban ahhoz, hogy nem alkalmazzák a másik felekezet tagjait: 2008 áprilisában például a két csapat találkozóján a Celtic nyert 2-1-re. A Rangers egyetlen gólját Nacho Novo, a spanyol katolikus családba született csatár lőtte, míg a Celtic góljait Nakamura Sunszuke, egy japán buddhista és Jan Vennegoor of Hesselink szerezték.
Közös kezdeményezések és a jövő
A Rangers és a Celtic együtt alapították meg az Old Firm Szövetséget, ami a glasgow-i gyerekek és fiatalok képzését támogatja olyan témákban, mint az egészséges étkezés, sportolás, az antiszociális viselkedés veszélyei, valamint a rasszizmus és szektarianizmus helytelensége. A két klub más közös programokat is indított. 2012-ben a Rangers ellen csődeljárás indult, és a szövetség a negyedosztályba száműzte a csapatot. De az együttes 2016 őszére visszaküzdötte magát a skót első osztályba, és megtörve a nélküle egyeduralkodó Celtic uralmát, a 2020-21-es idényben ismét bajnoki címet ünnepelhetett.
tags: #protestansok #foci #nev
