A PSA labdarúgó kártyák világa: hitelesítés, érték és botrányok
A sportkártya-gyűjtés egy szép hobbi, amely sokak számára hatalmas üzleti lehetőséggé is vált, hiszen a legértékesebb sportkártyák nem ritkán millió dolláros összegekért cserélnek gazdát. A gyűjtés alapja a bizalom: abban, hogy amit vásárolsz, vagy amire cserélsz, az az is, aminek látszik, és nem mellesleg az állapota sem rosszabb a látottnál, ígértnél.
A ritka vagy éppen sokak által keresett kártyák sokat érnek. Elég talán példának hozni Michael Jordan legelső megjelenését sportkártyán (zsargonnal: Rookie-kártyáját). A Rookie-kártyák minden sorozatban különlegesek, a sztárjátékosok legelső megjelenéséből szeretnének talán a legtöbben egy-egy jó állapotú darabot a gyűjteményükbe. Csak amikor a legelső egy viszonylag egyszerű papírlap, aminek őrült ára lesz, akkor bizony azt megéri hamisítani.
A hamisítás veszélye és a bevizsgálás szükségessége
Michael Jordan rookie-kártyájából szakfórumokon már több, mint 5-féle hamisítványt számoltak össze, és ezek nem is a közelmúltban készültek. Régebben "sufnituningolt" újranyomások is feltűntek, felismerhető jegyekkel: kicsit sárgább a logócska, kisebb a bika szeme, vastagabb ez a betű, vagy éppen az a vonal. Manapság viszont már olyan olcsó a nyomtatás, hogy komoly nyomdai előkészítéssel, és jó gépmesterekkel már bizonyosan nagyon sok, az eredetitől semmiben meg nem különböztethető példány lehet közkézen. Ráadásul olykor egész szánalmas hamisítványok is feltűnnek, amik ettől még a kevésbé járatos gyűjtőt megtéveszthetik.
A fenti példák is rámutatnak arra, hogy a bevizsgáltatás nem véletlenül egyre megkerülhetetlenebb része ennek a hobbinak. A hamisítványok elleni védekezés, valamint a kártyák értékének pontos meghatározása miatt elengedhetetlen a professzionális értékelés.
Mi a kártya grading (osztályozás)?
A grading során szakemberek megvizsgálják az adott kártyát, meghatározzák, mely sorozatban jelent meg (egyáltalán valódi, hivatalos kiadás-e) és felmérik az állapotát. A kártya állapotának felmérése az angol zsargonnal „grade-elés” több szempont alapján történik. Ezek közé tartozik a sarkak állapota, az élek állapota, a felülete, valamint a „centeringje”. A centering azt jelenti, hogy a nyomdai ívből pontosan vágták-e ki a kártyát, vagy csálén, nincs-e pár millimétert, akár annak csak egy töredékét elcsúszva a középtől.
Ezeket a szempontokat 1-től 10-ig osztályozzák, ahol a 10-es a tökéletes, „gem mint” állapotot jelöli. Komoly adatbázisok állnak a gyűjtők rendelkezésére, hogy egy adott kártyából hányat „grade-eltettek” és azok milyen minősítést kaptak. A bevizsgált kártyákat lezárt műanyagtokba rakják, hogy ne lehessen őket kicserélni vagy manipulálni. Minél jobb az állapot, és minél kevesebb van az adott állapotúból, annál magasabb az ár. Például egy Jordan rookie kártya, melynek élei 10-est kaptak, a sarkai, a felülete és a centeringje 9,5-öst, átlagosan 9,5-ös grade-et kapott, "csak" 15 ezer dollárért kelt el (közel 4,5 millió forint).
Hogyan küldhetsz be kártyákat a PSA-nak! (A legegyszerűbb + leggyorsabb módszer)
Grading cégek és értékelési különbségek: PSA és Beckett
A sportkártya-gyűjtés világában több cég is foglalkozik kártyák bevizsgálásával és minősítésével. A két legjelentősebb és legismertebb a PSA (Professional Sports Authenticator) és a Beckett Grading Services (BGS).
A két cég értékelési módszere között van különbség:
- A Beckett négy szempont szerint (sarkok, élek, felület, centering) osztályoz, és mindegyikre külön pontszámot ad. Így egy kártya végső grade-je egy átlagérték, de a részletesebb lebontás pontosabb képet ad az állapotáról. A Beckett bevezette a „black label” kategóriát, melyet a tényleg tökéletes kártyák kaptak meg. Ez azt jelentette, hogy mind a négy vizsgált kategóriában maximális pontszámot kapott. Ennél már csak az lehet több 10-es, ha még aláírás is van a lapon, ami szintén hibátlan.
- A PSA ezzel szemben csak egyetlen számot ad, és a gyűjtők körében elterjedt nézet szerint nem olyan nehéz náluk 10-est kapni. Ez a különbség magyarázhatja, miért nem kedvelik annyira a gyűjtők a Beckett-tel bevizsgáltatni a kártyákat, ha a cél a legmagasabb átlagos grade elérése. Fura, hogy a PSA esetében miért nincs egy gold vagy diamond label, vagy akármi más fantázianéven használt kategória, mely kiemelné a tényleg tökéletes lapokat.
Egy példa a Beckett "black label" értékelésre a Kobe Bryant Rookie kártyája: a 1996-97 Topps Chrome Kobe RC, ami nagyon jó áron kelt el, pont ilyen black label értékelést kapott. Az 1996-97-es Topps Chrome szett bevezetésekor 220 alapkártyát, 3 inzert sort és Refractors különlegességeket tartalmazott. A csomagok még nem voltak hintőporozva, ami rontotta a tökéletes kártyák kihúzásának esélyét a tapadás miatt.
Botrányok és manipulációk a grading piacon
Az elmúlt időszakban számos botrány rázta meg a sportkártya-gyűjtés világát, aláásva a bizalmat és a piac stabilitását.
A Gary Moser botrány: állapotjavítás és újragrading
A közelmúltban megbicsaklott valami, már az FBI nyomoz, néhány cég elég nagy bajban van, náluk jóval több gyűjtő pedig vagyonokat veszíthet. Történt ugyanis, hogy egy Gary Moser nevű kereskedő felvásárolt egy kisebb raklapra való, javíthatónak tűnő sérüléssel rendelkező kártyát, főleg a PWCC aukciósház árverésein. Kiszedte ezeket az eredeti tokjukból, és kézműves módra kijavította a hibáikat. Valahogy elsimította a sérült sarkokat, vegyszerekkel felélénkítette a színeket, ha azok kissé megfakultak, de legfőképpen a sérült éleket és sarkokat tüntette el úgy, hogy egy pár tizedmillimétert levágott belőlük. Ez egy pepecs meló, de egy kicsivel jobb állapot jelentős árnövekedést hozhat.
Ezt követően (általában 1 vagy 2 év múlva) a feljavított kártyákat (persze nem egyszerre, hanem szép lassan, kisebb adagokban) beküldte a PWCC aukciósháznak, azok továbbküldték a PSA-nak bevizsgáltatásra, ami simán megette őket, és ezek jobb minősítést (magasabb grade-et) kaptak, mint előtte. Csakhogy, ha egy kártya igen ritka, vagy csak viszonylag kevés a jó állapotú belőle, azokat a legelvetemültebb gyűjtők egyenként felismerik. Elszánt gyűjtők a BlowOut Cards netes fórumán, kvázi közösségi munkában több, mint 350 olyan ritka és igen értékes kártyát azonosítottak, amelyek egyesével felismerhetők voltak valami ilyen jellegzetességről, és valahogy hirtelen magasabb grade-et kaptak. Aztán előbányásztak képeket a korábbi állapotukról, és egyértelművé vált, hogy eltűnt a sérüléseik egy része. Azt sem maradt titokban, hogy mindegyik járt Mosernél, és a PWCC-s kapcsolat is körvonalazódott.
A képen látható ugyanannak a kártyának az állapota. Balra, mielőtt Mosernél járt volna, majd jobbra azt követően. Látható, hogy a kopottas sarkak elég szépen kisimultak. Alul, a hátoldalon pedig be vannak karikázva azok az ismertetőjegyek (kis foltok itt-ott), amik egyértelműen bizonyítják, hogy ez ugyanaz a kártya. Moser azzal védekezik, hogy ő csak rosszul minősített kártyákra vadászott, azokat újra bevizsgáltatta és azok jobb számokat kaptak, élelmesnek lenni pedig nem bűn. Ez nyilvánvalóan nem igaz, a kártyákról láthatóan eltűnt néhány hiba.
Az aukciósház közzétett néhány videót, melyekben a vezetői hosszan és ködösen érvelnek amellett, hogy tulajdonképpen az állapotmegőrzés megengedett, de a hibák elfedése és kijavítása már nem, és az állapotfelmérést nem is ők végzik. Az FBI most azt vizsgája, tudtak-e a házilagos manipulációról, és szemet hunytak a profit (jutalék) reményében vagy sem. A gyűjtőközösség szerint annyira nem lehettek vakok, hogy nem vették észre mi folyik, hiszen a lapok javát tőlük vették, majd nekik küldték vissza, hogy árverezzék el.
Nagy bajban van a PSA is, amely elvben garanciát vállal a bevizsgálásra, és ha kiderül, hogy fölfelé tévednek, azaz jobb állapotúra minősítenek egy kártyát a kelleténél, meg kéne téríteniük a későbbi vásárlónak a piaci árkülönbséget. Ez azonban akkora összegre rúgna, ami csődbe viheti őket, biztosításuk pedig ilyesfajta tévedésekre nincsen. Persze ők tehetnek róla a legkevésbé, bizonyos szemszögből ők is áldozatok.
A Probstein botrány: vágatlan ívek és tökéletes grade-ek
Még a Moser-botrány csúcsához sem értünk el, máris nyakunkon a következő. Az eBay egyik legnagyobb kártyadílere, Probstein régóta hírhedt, ugyanis sokszor a hozzá árverésre beadott kártyák árait azok eredeti tulajdonosai hajtják fel, akár első körben veszteséget is vállalva, hogy majd később, mondjuk egy második árverésen még magasabb áron keljenek el. Így a normálisnál jóval magasabb referenciaárat hoznak létre, majd annak a kártyának több példányát is már ezen a mesterségesen feltornászott áron adják el, a gyűjtők meg veszik, hiszen volt már ennyiért referenciaeladás, akkor biztos ér is ennyit.
Azonban most más furcsaságra lelhetünk nála. Történt ugyanis, hogy egyszer csak megjelent a termékei között eszméletlen mennyiségű, a PSA által 10-esre grade-elt kártya. Ezek nem sportkártyák, hanem régi Star Wars sorozatok lapjai (igen, azokat is nagyon sokan gyűjtik, a kártyák korosodnak, egyre népszerűbbek a bevizsgált darabok). Nem normális az, hogy valaki 532db PSA által bevizsgált kártyát árul, és annak nem 10-15%-a kapja a legjobb 10-es értéket, hanem 463db, azaz 87%-a.
A megoldás roppant egyszerű. A kiadók promóciós célokból néha kisorsolnak a gyűjtők között, vagy adnak a forgalmazóknak bekeretezett vágatlan nyomdai íveket. Ezek ritkák, értékesek. Azonban a most Probstein által árult rengeteg PSA 10-es kártya mindegyike olyan, amely korábban szerepelt ilyen vágatlan promóciós íveken. Jó eséllyel ilyeneket szedett össze, és kivágatta hibátlanra. Régi, 30-40 éve megjelent kártyákról beszélünk, egy nyomdai ívből frissen kivágott kártya sarka, éle még nem tud megkopni, nem volt rá ideje, és kis odafigyeléssel tökéletes centeringűre vágni sem különösebben nehéz. Innentől csak be kell küldeni a PSA-nak, az korrekten megnézi, jé, mindegyik tökéletes, hogy ennek a gyűjtőnek milyen mázlija van… És máris mehet a nyerészkedés a frissen kivágott kártyákkal.
A botrányok hatása a gyűjtői piacra
A sportkártya nem egy antik festmény, ami restaurálható, illetve az állapota megőrzésére lehet törekedni (tokba teszed, óvod a fénytől), de megmásítani azt olyan, mintha mondjuk, egy ritka és értékes bélyegről eltűntetné valaki a keletbélygzőt és postatisztaként árulná. A nyomozás a Moser-ügyben már folyik egy ideje, még a legnagyobb amerikai napilapok és magazinok is hosszú cikkekben magyarázzák, mi történt, és hogyan.
Amerikában ugyanis a sportkártya-gyűjtés igazi „népsport”, szinte minden kisgyerek belekezd, és a felnőttek jó része is rendelkezik legalább pár darabbal kedvenc sportolójáról. Az eBayen például csak az elmúlt három hónapban 2 millió 400 ezer baseballkártya cserélt gazdát. Amerikai focisból további 900 ezer, kosarasból 600 ezer, hokisból 400 ezer, tehát a négy nagy amerikai „major” sportból összesen 4 millió 300 ezer. Ráadásul ezek nyári hónapok, amikor jóval gyérebb a forgalom, de egy évben 25 millió sportkártya is gazdát cserélhet.
Miért is olyan nagy baj, ha valaki pár régi papírfecnit megbuherál? Mert ha észrevétlen marad, megeszi a legnagyobb aukciósház és a legelismertebb állapotminősítő cégek egyike, akkor onnantól nincs garancia a hobbi alapvetésére: hogy amit veszel, vagy amire cserélsz, az tényleg az ami, és tényleg olyan állapotban van, mint ami a tokon olvasható. Nyilván sok száz millió kártya „életútját” nem lehet egyesével lekövetni, de még a legértékesebb 1%-ét sem. Ha ugyanis nem lehet az egyre profibb hamisításokat és cinkeléseket valahogyan kiszűrni, akkor nincs bizonyosság, így meg ki fog komolyabb összegeket szánni a ritkaságokra? Még senki nem kongat vészharangot, de ez a hamisítási ügy már minden komolyabb gyűjtőt ráébresztett arra, hogy ettől fogva jóval nagyobb bizonytalansággal kell számolnia. Ha pedig ez a „csúcslapok” árát lefelé hajtja majd, akkor tulajdonképpen minden gyűjtemény értéke csökkenni fog.
Piaci konszolidáció: A Collectors felvásárolja a Beckett Grading-et
Decemberben robbant a hír, hogy a PSA anyacége, a Collectors felvásárolta a Beckett grading részlegét, bár ez így nem teljesen igaz. A 2020-as években a gyűjtőkártya-piac globális robbanása idején a Collectors már nem csak grading cég volt, hanem ökoszisztéma-építő: akvizíciók sorával szerezte meg a Goldin Auctions aukciósházat, a Wata Games videójáték-gradinget, és a CardLadder ár- és adatelemző platformot is.
A bejelentésre amerikai politikusok is reagáltak: több képviselő versenyellenes gyakorlat gyanúja miatt az FTC (Federal Trade Commission) vizsgálatát kérte, mondván, hogy a Collectors piaci dominanciája monopóliumhoz közeli helyzetet hozhat létre a grading szektorban. A hatósági vizsgálat nem az ügylet létrejöttét, hanem annak versenyjogi megfelelőségét és piaci hatásait elemzi. A grading nem csak szolgáltatás, hanem árképző erő is. A Beckett-akvizíció az elmúlt évek legnagyobb grading-iparági eseménye. A Collectors nem csak megvette a versenytársat, hanem újradefiniálta a grading piac szerkezetét. A kérdés már nem az, hogy a PSA vagy a Beckett jobb-e. A Collectors ma a gyűjtői hitelesítés és grading legbefolyásosabb szereplője. Ez vitán felül áll. A Beckett grading részleg jogilag véglegesen a portfólióba került, de brandként külön marad. Ez tény. A piaci részesedés miatt versenyjogi vizsgálatot kértek az FTC-től, de nincs még döntés. Ez egy folyamat. A grading világ lényege a bizalom, reputáció és független validáció.
tags: #psa #soccer #card #mit #jelent
