Puskás Ferenc: A Száguldó Őrnagy játékosként és szövetségi kapitányként

Puskás Ferenc - Öcsi, Sváb, a Száguldó Őrnagy, Pancho, majd Cañoncito Pum - a földkerekség valaha volt egyik legjobb játékosa, tagja annak a legszűkebb elitnek, amelybe csak Pelé, Di Stéfano, Maradona, Ronaldo és Messi tartozik. Az egyetlen magyar, akit a FIFA - „alapító tagként” - beválasztott az 1998-ban létrehozott Bajnokok Csarnokába, és a XX. század legjobb góllövője a földkerekség jegyzett bajnokságaiban. Számos világhírű személyiség méltatta tehetségét: Alfredo Di Stéfano, az ötvenes évek alighanem első számú futballcsillaga a legkedvesebb játszótársának vallotta. Andy Roxburgh, a FIFA egykori technikai igazgatója élete meghatározó pillanatának nevezte, amikor először játszani látta. Pelé, amikor Budapesten járt, csak annyit mondott róla: „Nem született még a világra olyan csatár, akinek az övénél csodálatosabb bal lába lett volna.” Denis Law, a Manchester United hajdani szupersztárja pedig mindenkit félretolva vágtázott felé, amikor megpillantotta.

A Kispesti kezdetektől az Aranycsapat legendájáig

Puskás Ferenc, született Purczeld Ferenc, Kispesten látta meg a napvilágot 1927. április 1-jén. Már tízévesen igazolt játékosnak mondhatta magát a kispesti Petőfi utcai iskolában, bár ekkor még Kovács Miklós néven szerepelt a dokumentumokban. Négy év múlva már a kispesti klub ificsapatának legeredményesebb tagja volt. Apja, idősebb Puskás Ferenc, aki maga is egykori félprofi játékos és edző volt, már akkor tudta, csodákra képes a srác. Puskás mindössze tizenhat és fél évesen, 1943. december 5-én mutatkozott be az NB I-ben, majd egy héttel később megszerezte első felnőtt gólját is. Onnantól kezdve villámgyorsan ívelt felfelé a karrierje, első NB I-es szezonjában 18 mérkőzésen 7 gólt szerzett, majd a következő két évben két meccsenként lőtt egy gólt. Mire a háború után újra futballozni lehetett, a kispestiek „Öcsijét” már a legjobb magyar játékosok között tartották számon.

1945. augusztus 20-án bemutatkozott a válogatottban. A Kispest, Puskás és gyermekkori barátja, Bozsik József köré épülve, az ország legjobb csapatai közé emelkedett. 1949 decemberében a hadsereg irányítói szemet vetettek a klubra, amely beleolvadt az új „kiemelt fontosságú” óriásklubba, a Budapesti Honvédbe. A piros-feketéből piros-fehér lett, és Puskásék az elkövetkező bő fél évtizedben e nevet ismertették meg a nagyvilággal. A Bp. Honvéd 1956-ig ötször nyerte meg az országos bajnoki címet, Puskás pedig az 1948-as, első gólkirályi címét még hárommal megtoldotta. A „Száguldó Őrnagy” beceneve is innen ered, hiszen a Honvéd a Magyar Néphadsereghez tartozott, játékosai pedig hivatásos katonák is voltak.

Puskás játéka szinte garancia volt a diadalra. 1950. június 4. és a berni világbajnoki döntő közötti időben 131 hivatalos mérkőzésen játszott, s mindössze hatszor jött le vesztesen a pályáról, miközben több mint 150 gólt rúgott. Játszott az Aranycsapat leghíresebb mérkőzésein, részt vett az 1952-es helsinki olimpiai játékok megnyerésében, ahol olimpiai bajnoki címet szerzett. Részese volt olyan fényes és visszhangos győzelmeknek, mint a londoni 6:3 (az Évszázad mérkőzése!) és a budapesti 7:1 az angolok ellen, vagy az olaszok elleni, Rómában 3:0-ra megnyert stadionavató. Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns rúgótechnika jellemezte.

Az 1954-es svájci világbajnokságon a magyar csapatot tartották a legesélyesebbnek. Puskás bokája azonban megsérült a nyugatnémetek elleni csoportmérkőzésen. Annak ellenére, hogy lábsérülése még nem jött helyre, ismét játszott a berni döntőben. Bár az első félidő elején Puskás góljával a magyar csapat 2-0-ra elhúzott, végül 3-2-re elveszítették a döntőt. Puskás utolsó percben belőtt második gólját lesre hivatkozva nem adta meg a bíró.

Az emigráció és a Real Madridban elért sikerek

Az 1956-os forradalom idején Puskás és a Honvéd Bécsben maradt egy európai túra után, és úgy döntött, nem tér haza, elkerülendő a megtorlást. Ezzel az Aranycsapat véglegesen feloszlott. A Magyar Labdarúgó-szövetség a FIFA-n keresztül külföldre is kiterjesztette az eltiltást, így Puskás másfél éves szünetre kényszerült, és senki sem akarta szerződtetni súlyfeleslege és kora miatt. Úgy festett, véget ért a pályafutása.

1958 tavaszán a Real Madrid akkori sportigazgatója, Östreicher Emil - aki korábban a Honvéd technikai vezetője volt - kereste meg. Santiago Bernabéu, a legendás klubelnök eleinte szkeptikus volt Puskás kora és súlya miatt. Puskás azonban elképesztő akaraterővel, másfél hónap alatt lefogyott tizennyolc kilót. 1958. augusztus 11-én már spanyol állampolgárként kapta meg új okmányait, és csatlakozott a „királyi klubhoz”, ahol Alfredo Di Stéfano, Paco Gento és más világklasszisok társaságában futballozott.

A Real Madridban töltött évek a karrierjének újabb csúcsát jelentették. Négyszeres spanyol gólkirály lett. Élete egyik legjobb meccse az Eintracht Frankfurt elleni, 7:3-ra megnyert BEK-döntő volt 1960. május 18-án Glasgow-ban, ahol négy gólt szerzett, ami máig megdöntetlen rekord a BEK/BL döntők történetében. A krónikák nemcsak „minden idők legjobb”, hanem minden idők legnézettebb kupafináléjaként emlegetik az összecsapást. Még abban az évben a Real Madrid megnyerte az első ízben kiírt Világkupát is. Puskás az egyetlen játékos a világon, aki gólt lőtt világbajnoki (1954), olimpiai (1952), Európa-bajnoki (Európa-kupa, 1953), Bajnokok Ligája- (BEK, 1960) és Interkontinentális kupa-döntőben (1960) is. Még négy évvel később is a Real Madridban futballozott, sőt, 1962-ben a Benfica elleni BEK-döntőben is mesterhármast szerzett, pedig akkor már közeledett negyvenedik életévéhez. 1965. november 17-én játszott utoljára nemzetközi kupamérkőzést a Kilmarnock ellen. 39 évesen hagyott fel játékosi pályafutásával.

Edzői karrier és a hazatérés

Puskás a visszavonulása után sem szakított a futballal. Először Spanyolországban, majd Észak-Amerikában (Vancouver) dolgozott, de edzői pályafutásának legnagyobb sikerét a Panathinaikosznál élte meg Görögországban, amikor 1971-ben óriási meglepetésre BEK-döntőbe vezette a csapatot. Edzőként az Antarktisz kivételével minden földrészen dolgozott, többek között Murciában, Szaúd-Arábiában (válogatott), Chilében (Colo-Colo), majd az AEK Athén, az Al-Maszri, a Sol de América, a Cerro Porteño és a Panhellenic Melbourne csapatainál is megfordult.

1981-ben, 25 év után először látogatott újra Budapestre, aztán 1991-ben végleg hazaköltözött Magyarországra, ahol Kispest díszpolgárává avatták. 1992-ben az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója lett.

Puskás Ferenc szövetségi kapitányként

A görögországi 1-0-ás vereség után lemondott Jenei Imre, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Ezután a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Puskás Ferencet kérte fel a kapitányi tisztségre, aki négy mérkőzésre vállalta el a feladatot. Az Aranycsapat legendás játékosának a kinevezése hatalmas meglepetést keltett, és Puskás szövetségi kapitányi megbízatásának híre az egész világon bejárta a sportsajtót.

A bemutatkozó sajtótájékoztatón, az óbudai Új Sipos étteremben, a maga sajátos stílusában látott munkához. Az első kérdésre, amely szerint tudja-e már a válogatott keretének összetételét, Puskás a falon lévő festményre mutatott, s azt mondta: „itt a keret”.

Puskás első alkalommal 1993. április 15-én a Svédország elleni barátságos mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot, a később róla elnevezett Népstadionban. A találkozót 2-0-ra nyerték a vendégek. Répási László, az 1992-1993-as NB I-es szezon gólkirálya nála mutatkozott be a válogatottban, és így emlékezett vissza: „Csak egyszer szerepeltem a válogatottban, viszont hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy Puskás Ferenc hívott meg először a nemzeti csapat keretébe és nála mutatkozhattam be. Puskás Ferenc nemcsak a magyar, hanem az egész futballvilág egyik legnagyobb alakja volt. A válogatott edzésein olyan ámulatba ejtő dolgokat művelt labdával, hogy az állam leesett. Az egyik tréningen Détári Lajos, Illés Béla és én kapufáztunk, azaz egymás mellkasára dobtuk a labdát és kapásból el kellett találni a felső lécet, ami nekünk másodszorra-harmadszorra sikerült. Öcsi bácsi odajött, s kérte Dömét, hogy dobja neki a labdát, levette, majd telibe találta a felső kapufát. Döme mondta, próbálja meg még egyszer és ő újra megcsinálta, csak bámulni tudtunk.”

Kiprich József, a Feyenoord akkori magyar kiválósága is csodálta Puskás Ferencet: „Akkoriban gyakorta váltották egymást a szövetségi kapitányok a magyar kispadon. Öcsi bácsi csak négy mérkőzésre vállalta el a feladatot. Vele együtt dolgozni mindig óriási dicsőségnek számított. Személyesen nem ismertem őt korábban, de természetesen tisztában voltam az eredményeivel. A világ legjobb játékosa volt, igazi példaképnek számított. Örülök, hogy a játékosa lehettem a válogatottnál, fantasztikus ember volt.”

Hamar István a következőket mondta: „Emlékszem a pillanatra, amikor bemondták a rádióban, hogy Puskás Ferenc lett az új szövetségi kapitány. Meglepődtem, de kitörő örömmel fogadtam. Mikor meghívott a keretbe az írek ellen, akkor megszeppenve, megilletődve, áhítattal mentem az edzőtáborba. De ez csak addig tartott, amíg Öcsi bácsival nem találkoztunk, mert a közvetlen, spontán stílusával levette a vállunkról a terhet.”

Pisont István, aki (egyedüli ilyen játékosként) mind a négy meccset végigjátszotta Puskás Ferenc szövetségi kapitányi időszakában, így nyilatkozott: „Nagyon megtisztelő volt Öcsi bácsival együtt dolgozni, de egy végtelenül nehéz időszakban vette át a csapatot. Érezhető volt a görögök elleni vesztes meccs után, ahol eldőlt, hogy nem jutunk ki a vébére, hogy a szurkolók csalódottak, nem is voltak ott sokan a svédek ellen. Végül két vb-selejtezőn és két felkészülési meccsen ült ott a válogatott kispadján Öcsi bácsi és nagyon jó lett a kapcsolatunk. Nagyon boldogok voltunk, amikor kinevezték. Bárhova mentünk vele, hatalmas tisztelet övezte...”

Puskás Ferenc mérkőzései szövetségi kapitányként (1993)

Puskás a négy mérkőzésen három vereséget szenvedett szövetségi kapitányként, egyetlen győzelmét Dublinban aratta az Írország elleni barátságos mérkőzésen. A szünetben még a hazaiak vezettek 2-0-ra. A térfélcsere után, hála Puskás Ferenc nagyszerű cseréjének, Hamar István duplájával kiegyenlített a nemzeti csapatunk - ez volt Hamar első válogatottsága -, majd Balog Tibor és Urbán Flórián pontos befejezéseit követően 4-2-re nyertünk.

Örökség és emlékezet

Puskás Ferenc 2000-től Alzheimer-kórral és más betegségekkel küszködött, és közel hatéves, súlyos betegség után, 2006. november 17-én hunyt el a Kútvölgyi Kórházban. A magyar futball valaha volt legnagyobb alakja távozott közülünk, de azóta sem felejtették el a világ egyetlen szegletében sem. Nemcsak Magyarországon, külföldön is őrzik emlékét, ezt mutatja például a FIFA 2009-es döntése a Puskás-díj megalapításáról. Azóta minden évben kiosztják a Puskás Ferenc-díjat az esztendő legszebb gólját szerző játékosnak.

Puskást tekintik minden idők legjobb magyar labdarúgójának. Nemcsak Magyarországon és Spanyolországban örvend máig is köztiszteletnek, de a sportág számos nagy alakja, például Cruyff, Beckenbauer vagy Di Stéfano is nagyra becsülte. Pelé úgy fogalmazott, hogy a Holdon is Puskás lett volna a legnagyobb játékos. Magyarország legnagyobb stadionja, az egykori Népstadion, valamint a felcsúti Pancho Aréna is az ő nevét viseli. Felcsúton futballakadémiát, Kispesten általános iskolát, valamint Magyarország több településén és Ausztráliában utcát neveztek el róla.

tags: #puskas #szovetsegi #kapitany

Népszerű bejegyzések:

• tudj meg többet Lakatos László diósgyőri pályafutásáról
• Hosszú távú gondolkodás és képességfejlesztés az utánpótlásban
• MOM Sport és a vízilabda kapcsolata
• Részletek az Őrmezői iskola kosárlabda életéről
• A Marosvásárhelyi Futballikon Pályafutása és Jelene