A tárgyiasság és a költői nyelv határai
A tárgyiasság fogalma az irodalomtörténetben és az irodalomelméletben gyakran tisztázatlan, szinonimaként használt kategória, amely mögött valójában sokszínű poétikai törekvések húzódnak meg. Amikor a „tárgyiasság” kifejezést használjuk, gyakran megfeledkezünk arról, hogy különbséget kellene tennünk a fizikai értelemben vett tárgy és a fenomenológiai értelemben vett dologi tapasztalat között.
A magyar irodalmi kontextusban a tárgyias líra gyökerei több tőről erednek. Egyrészt ott találjuk a Rainer Maria Rilke-féle dologköltészetet (Dinggedicht), amely Nemes Nagy Ágnes költészetére is hatással volt. Másrészt az angolszász vonal, Ezra Pound imagizmusa és T. S. Eliot objective correlative (tárgyi egyenértékes) fogalma szintén formálta ezt a szemléletet. A problémát az okozza, hogy ezeket a gyökeresen eltérő irányzatokat gyakran egyetlen kalap alá vesszük, holott a „tárgyi” megközelítés a romantikus szubjektumkiterjesztéstől a modern fenomenológiai vizsgálódásig terjedhet.
A tárgyiasság definíciós dilemmái
A kutatások során gyakran szembesülünk azzal, hogy az objektív líra, a tárgylíra vagy a dologlíra meghatározása nélkül szerepel mindenütt. Ezek a definíciók gyakran nem töltik be funkciójukat, mivel nem bírnak önálló jelentéssel, csupán a „nem szubjektív” vagy „nem vallomásos” költészet szinonimáiként szolgálnak. A legtöbb félreértés abból fakad, hogy a tárgyiasság fogalmát olyan versek leírására használjuk, amelyekben konkrét, kézzel fogható tárgyak szerepelnek, vagy éppen az én személytelenebb, objektiváló megszólalásmódjával mossuk össze.
T. S. Eliot objective correlative kifejezése az egyik leggyakrabban félreértelmezett terminus. Eliot eredetileg drámakritikában, Hamlet kapcsán írta le, és egyfajta technikai követelményként tekintett rá: olyan helyzetek, alakok vagy eseménysorok együttesére, amely az érzelem formulájaként szerepel. Nem a lírai énből fakadó kivetítésről van szó, hanem arról a törekvésről, hogy a mű az olvasóban közvetlenül váltson ki bizonyos hatásokat.
| Irányzat | Tárgyiasság jellege | Képviselője |
|---|---|---|
| Dologköltészet (Dinggedicht) | Fenomenológiai tárgyiasság | Rainer Maria Rilke |
| Imagizmus | Radikális sűrítés, redukció | Ezra Pound |
| Objective correlative | Drámai/tárgyi egyenértékes | T. S. Eliot |
Imagizmus és a nyelv természetes állapota
Az imagizmus lényegét tekintve egy radikális redukciós poétikai technika, amely a költői nyelv metaforikus aspektusának meghaladására törekszik. Ezra Pound költészetében a sűrítés, a haiku hatása és az elliptikus nyelvi struktúra mind azt szolgálja, hogy a természetes tárgy önmagát jelentse. Az imagista kép nem csupán egy aspektus, hanem egy vortex (örvény), amely a jelentésmezőbe rántja a hozzá kapcsolódó asszociációkat.
DÉLELŐTT - A kortárs költészet hatása - Kiss Judit Ágnes
A tárgyiasság tehát nem a teremtés, hanem a leleplezés művészete. Ahogy a fenomenológiai megközelítés sugallja, vissza kell térnünk a dolgokhoz, hogy azokat ne csupán a szubjektum tükreként, hanem a maguk valójában, az elrejtőzés és megmutatkozás dinamikájában vizsgáljuk. Ez a folyamat az, amely az irodalmat elmozdítja a megszokott, szubjektív könyvtári közegéből, és közelebb hozza a valósághoz.
tags: #rajatszas #ha #nem #lenne #semmi
