A futball története: az ősi gyökerektől a mai gyerekek kedvenc sportjáig
A futballnak, vagy ahogy nálunk ismerik, focinak, hosszú története van. A labdarúgás óriási népszerűségnek örvend az egész világon, melynek elterjedése nagyban köszönhető az egyszerűségének. A futball az a sport, amit kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, nők és férfiak, valamint szegények és gazdagok egyaránt elérhetnek. A labdarúgás a XX. században a legnépszerűbb sportággá emelkedett, milliók űzik és milliárdok nézik szerte a világon.
A labdarúgás ősi gyökerei
A FIFA szakemberei szerint az első kezdetleges focit Kínában játszották, a játék neve cuju volt. Az első ismert labdajáték, ahol szőrrel vagy tollal tömött labdát igyekeztek egy négyzet alakú pályán, egy vesszőből készített célba bejuttatni, Kínában zajlott az i.e. 3. és 2. században. Selyemdarabokat ragasztottak bambuszrudakra a pálya mindkét végén, a cél pedig az volt, hogy a bőrlabdát berúgják a selymen lévő kis nyílásokon, hasonlóan, mint a futballban. Ennek a játéknak egy módosított formája később Japánban is elterjedt kemari néven, a játék célja itt az volt, hogy a labda a levegőben maradjon. Az ausztrál bennszülöttek Marn Gook-ot játszottak a cujuval egy időben.
Az i.e. 9. században episkyros néven játszottak egy labdajátékot, 12-14 fős csapatokkal - igaz ebben a kéz használata is megengedett volt. Ennek kapcsán Spártában már szervezett versenyeket is rendeztek - ezek tekinthetők a futball legkorábbi előzményeinek. A játék később Rómába is eljutott, ahol harpastum néven vált népszerűvé, és a Római Birodalom terjeszkedésével együtt egész Európát "megfertőzte". A római labdajáték Harpastum néven a katonai gyakorlatokon kapott szerepet. A mai modern játékhoz hasonló szabályai voltak. A játék egy téglalap alakú pályán zajlott, amelyet határok és egy középvonal jelölt. A rómaiak magukkal vitték Harpastumot, amikor megszállták Angliát, az angolok mégis csak azután kezdtek labdajátékot játszani, hogy a rómaiak elhagyták az országot. A szabályok vidékenként változtak, de a cél ugyanaz volt: a csapatnak a labdát a kijelölt célba kellett juttatnia.
A modern labdarúgás születése és elterjedése
A labdarúgás számos formáját játszották Európában, míg meg nem született az első egységes rendszer. Ekkor az angol Ebenezer Cobb Morley, a Mortlake klub kapitánya, a Bell’s Life című lapban javasolta, hogy a futballnak, hasonlóan a kriketthez, legyenek egységes szabályai. Október 26-án Londonban, egy kocsmában tizenkét klub képviselői ültek össze. Tizenegyen megegyeztek abban, hogy megalapítják a Football Associationt (FA), a futballszövetséget, és céljuk a szabályok egységesítése volt.
Morley lett az FA első titkára, majd második elnöke. Ő írta az első szabálykönyvet, a Laws of the Game-et, amely többek között megtiltotta a kézhasználatot, ezzel pedig végleg elvált a futball a rögbitől. A mostani szabályok alapját a 19. században foglalták írásba Cambridge-ben. A végleges, mindenki által elfogadott szabálykönyvet John Charles Thring alkotta meg. Aztán 1863-ban Londonban megalakult az első futballszövetség. Ekkor döntöttek úgy, hogy a labdát nem lehet kézzel vinni. A találkozón a labda méretét és súlyát is egységesítették. 1872-ben volt az első „nemzetközi” futballmérkőzés Anglia és Skócia között, amely hatalmas tömegeket vonzott, hasonlóan a mai meccsekhez.
A nemzetközi szövetség megalakulása és a világbajnokságok
A FIFA-t (International Football Association Board: Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) 1904-ben alapították meg. Azóta is a világon egyedülálló joggal változtathatják a labdarúgás szabályait. Napjainkban is a világon emberek milliói űzik amatőr és profi szinten. Emberek ezrei mentek ki egy-egy meccsre, hogy szurkolhassanak kedvenc csapataiknak. A FIFA 2001-es felmérése szerint 200 országból több mint 240 millió ember jár rendszeresen meccset nézni. A labdarúgás egyszerűsége és élvezhetősége nagyban közrejátszott abban, hogy világszerte elterjedt sport legyen a labdarúgás. Ennek következtében szükséges volt világbajnokságok létrehozása is. Az első labdarúgó-világbajnokságot 1930-ban rendezték meg Uruguayban. Ekkor a döntő meccset Uruguay és Argentína játszotta (4:2). A legutóbbi világbajnokságot Dél-Afrikában játszották és Spanyolország nyerte.
A labdarúgás térnyerése Magyarországon: a kezdetek és a fiatalok
Magyarországon az első írásos emlék a labdarúgásról 1879-ből származik, Molnár Lajos egyik szakmunkájában említi meg. A magyar labdarúgás kezdetét hivatalosan 1896 decemberétől számítják, amikor a BTC tornatermében Ray Rezső elmagyarázta a sportág szabályait a jelenlévő tornászoknak és atlétáknak. A bőrlabdát fia, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc hozta Svájcból, akik korábban már angol csapatokban is futballoztak. Az első igazi labdát Löwenrosen Károly hozta haza Angliából, s ő rendezte a Pékerdőben - a mai Hungária körúton, körülbelül az MTK pálya helyén - az első meccset. A futballtörténeti esemény 1896. november 1-én zajlott, a mérkőzést 300 néző tekintette meg. Érdekessége még, hogy a meccset 25 cm-es hóban játszották, ezért a játékosok csizmában küzdöttek. A mintegy 20 perces „rugdosódás” eredményei között 3 bokatörés is szerepelt. A résztvevő felek még nem voltak tisztában a labdarúgás pontos szabályaival. A számukra furcsa labdát minden rendszer nélkül rugdosták, dobálták egymásnak.
A 19. század végén a polgárosodó budapesti fiatalság nagy része bérházakban élt, egészségtelen, szűk lakásokban, „… a városi falak közé szorult gyerek kirobbanó mozgásvágya jelentette azt a már megmunkált talajt, amelybe csak bele kellett vetni a magot, hogy kihajtson …” Ez a mag a futball labda volt. A labdarúgás gyors terjedése azzal magyarázható, hogy olyan csapatjátékról van szó, melyben jelen van az összetartozás érzete, de az együttes, kollektív teljesítmény mellett az egyéni cselekedet fontossága is megmarad. A futball a társadalom minden rétegéből fiatalok tízezreit hódította meg, amellett „nemzeti erőt növelő testi kultúrának” tekintették. Leginkább a középiskolások körében hódított ez a sportág, annak dacára vagy talán épp azért, mert a szülők és tanárok veszedelmes játéknak tartották és ellenezték.
1897 januárjában megalakult a BTC első labdarúgó csapata. Az első igazi futballmérkőzést 1897. május 9-én, a Millenárison rendezték előre meghirdetett időpontban, rendes felszerelésben és a labdarúgás szabályai szerint. A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelmét, a kék-fehérek nyerték 5-0-ra. A mérkőzésnek hamar híre terjedt, és a labdarúgás Budapest szerte divat lett. A BTC első riválisa a Műegyetem csapata volt, miután a főiskolások körében is egyre népszerűbb lett a labdarúgás.
A magyar labdarúgás korai mérföldkövei
| Esemény | Dátum | Jelentőség |
|---|---|---|
| Molnár Lajos szakmunkája | 1879 | Első írásos emlék a labdarúgásról Magyarországon. |
| Első „meccs” a Pékerdőben | 1896. november 1. | Löwenrosen Károly szervezte, 300 nézővel, nem hivatalos szabályok szerint. |
| Ray Rezső szabálymagyarázata | 1896. december | Hivatalosan ekkortól számítják a magyar labdarúgás kezdetét. |
| BTC első labdarúgó csapata | 1897. január | Megalakult az első futballcsapat a Budapesti Torna Clubon belül. |
| Első hivatalos mérkőzés a Millenárison | 1897. május 9. | A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelme, rendes felszerelésben és szabályok szerint. |
Tatabánya, a bányászváros futballja - egy helyi példa
A tatabányai futballtörténelem különleges része a sportág magyar históriájának. Az ezerkilencszázas évek elején már ismerték a futballt Tatabányán. Alig száz évvel ezelőtt heves kétkapus edzések és mérkőzések helyszíne volt az Ótelepi öregtemetőt szegélyező rét. A tatabányai futball apja, megindítója Müller József volt, aki Győrből költözött Tatabányára. Ő onnan hozta magával a labdarúgás iránti rajongását, és rövid idő alatt sikerült lelkesedését átsugároznia a bányászfiatalokra is. Az első mérkőzést a Tatai Testedzők Köre ellen játszották és 2:1-re nyertek. A győzelem keltette lelkes hangulat hatására a csapat tagjai elhatározták, saját költségükön beszerzik az előírt felszerelést. Nem tartotta vissza őket, hogy fejenként 20 koronát (csaknem egy heti teljes keresetüket) kellett fizetniük érte.
Hamarosan természetes igényükként jelentkezett, hogy igazi klubba tömörüljenek. Nem kellett sokáig várniuk: 1910. február 6-án egy nemes gondolkodású bányamérnök, bizonyos Frei Ferenc, egyesületbe gyűjtötte a tetterőtől és sportolási kedvtől duzzadó bányavidéki fiatalokat. A régi Altiszti Kaszinóban 71 lelkes sportrajongó megalakította a Tatabányai Sport Clubot. Frei lett az elnök, és Szmuk Lajost választották titkárrá. Május közepén a TSC megkapta a hivatalos belügyminisztériumi engedélyt is. Az egyesület színe már ekkor kék-fehér lett, és megszületett a klub jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság”. A politikai változások kétségtelenül kedvezően hatottak a tatabányai futball fejlődésére. A Rákosi-éra által preferált és szinte hisztérikusan erőltetett nehézipar egyik disze és húzóágazata volt a bányászat, és bár a csapat játékosainak maximum annyi köze volt a körülményeit tekintve rettenetes, ám talán éppen ezért misztikus földalatti világhoz, hogy mindegyikük papíron valamelyik akna vagy tárna „dolgozója” volt, de ami még ennél is sokkal fontosabb: a tröszt dáriusi gazdagsága olyan meccsprémiumokat jelentett a csapat futballistáinak, amelyről a Fradi, a Vasas, a Bp. Honvéd, vagy az MTK játékosai csak álmodozhattak.
A mai gyerekek és a foci öröksége
Bár a magyar fociról manapság megoszlanak a vélemények, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy a mai gyerekek még mindig imádják ezt a sportágat. Ennek apropójából lett egyfajta sportolói ünnepnappá november 25-e, lévén a legendás Aranycsapatunk 1953. november 25-én, a londoni Wembley stadionban 6:3-ra legyőzte a hazai pályán 90 éve veretlenségnek örvendő angol válogatottat.
Bár szegény Öcsi bácsi nem élhette meg, azonban 2020-ban a legendás magyar labdarúgó életéről, egészen pontosan gyerekkoráról egy igencsak különleges, hovatovább minőségi rajzfilm készült, amit éppen az egykori sportoló születésnapján, április 1-jén mutattak be. A Puskás Öcsi és barátai című rajzfilmet Gellár Csaba rendezte, és egy komplett sorozat első részeként jelent meg.
Most megtanulhatja Puskás Öcsi jellegzetes lövését
A Bogyó és Babóca mind könyvben, mind a képernyőn elképesztő népszerűségre tett szert a magyar gyermekek körében az elmúlt néhány évben, ami nem meglepő, hiszen a kedves és tanulságos kis történetek során minden gyermek megtalálhatja önmagát. A Focimeccs című epizód története szerint Vendelt, a szarvasbogarat egy szép tavaszi napon meglátogatja régi barátja, Frici, a cincér.
Ide sorolható többek között a Tsubasa kapitány is, mely Tsubasa Ohzora történetét meséli el nekünk sok-sok részen át. A kisfiú egy igazi focirajongó, akinek már kétéves korától fogva a sport, a labdarúgás a mindene, ezért mindent megtesz azért, hogy valóra válthassa álmát, ezáltal ismert focista legyen belőle, csakhogy az út során milliónyi nehézség vár rá.
A Gólkirály egészen hasonló a Tsubasa kapitányhoz, azonban itthon egy kicsit talán többen ismerik, hiszen évek óta futó sorozatról van szó bizonyos magyar csatornákon. Bár ez is egy manga, azonban inkább a gyerekeket célozza, ennek megfelelően pedig kiváló alternatíva ahhoz, hogy megszeressék a futballt és közben rengeteget tanuljanak. A rajzfilm főszereplője Hikaru Tatsumura, aki Brazíliából Japánba költözik azért, hogy világhírű focista lehessen belőle.
